Péter apostol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent Péter
Péter apostol mint a kulcsok őrizője (Anton Raphael Mengs festménye, 1776/1779)
Péter apostol mint a kulcsok őrizője
(Anton Raphael Mengs festménye, 1776/1779)
apostol
Születése
Kr. e. 1
Betsaida
Halála
Kr. u. 67. június 29.
Róma
Tisztelete
Egyháza Katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ókeleti egyházak
Görögkatolikus egyház
Ortodox kereszténység
Sírhely Szent Péter-bazilika
Ünnepnapja június 29.
Római katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Ókeleti egyházak
Jelképei fehér hajú és szakállú öregember, kulccsal, palliummal, fordított kereszttel
Irodalmi munkássága
Fő művei

Kanonikusak:

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter témájú médiaállományokat.

Péter apostol vagy Szent Péter (Kr. e. 1 ?– Kr. u. 67. június 29.? [megj. 1]) az újszövetségi apostolnévsorok szerint első Jézus tizenkét apostola közül.

Péter és a pápaság[szerkesztés]

Személyével kapcsolatban a legfontosabb szempont, és ugyanakkor a leginkább vitatott is, a római katolikus egyház azon meggyőződése, hogy Jézus által kijelölt vezetője volt az apostoloknak, és ez a vezető szerep a római pápák mindenkori szolgálatában szervesen folytatódik.

Több szentírási szöveg utal kezdeményező szerepére az apostolok között. A szinoptikus evangéliumok szerint ő ismeri föl először, hogy Jézus a messiás (Mt 16,33-20.Mk 8,27-30.Lk 9,18-22). János evangéliuma szerint a szeretett tanítvány - bár gyorsabban fut Péternél - előre engedi őt, hogy az üres sír, és végső soron a föltámadás első hivatalos, férfi tanúja legyen (Jn 20,1-29) - érdekesség, hogy a sír üres voltát asszonyok fedezik föl. Az Apostolok cselekedetei szerint ő kezdi meg a pogányok keresztelését a mózesi körülmetélés követelménye nélkül (Acs 10-11 ). Szent Pál missziója így a péteri kezdeményezés folytatásának tűnik az Apostolok cselekedetei bemutatásában (Acs 13-28).

A katolikus hagyomány szerint ő az első pápa, de mivel ő az apostolok között volt első, míg a mindenkori római pápák az apostol-utódként fölfogott püspökök között, ez az elsőség minőségi különbséget jelent Péter javára. Ezért a római katolikus egyház egyik legfőbb szentjeként tiszteli Szent Pétert. Tiszteletére viseli minden pápa a halászgyűrűjét, amelyen Péter látható, amint bárkájából hálót vet ki.

A történészek és a különféle felekezetek keresztény teológusai egyetértenek abban, hogy a pápaság intézménye rengeteg alakváltozáson ment át a történelem folyamán, pl. az első századokban a római pápák semmiképpen nem folytattak olyan egyetemes intézményi egyházkormányzatot, mint a modern pápák.

A római katolikus egyházzal vitában álló keresztények szerint ezek az alakváltozások lényegében a folytonosság megszakadását jelentik Szent Péter és a modern pápaság között, ill. azt sem látják egyértelműnek, hogy akár magának Szent Péternek a bibliai kezdeményezései Jézus által akart folyamatos elsőségre utalnának az apostolok között. Nem nagyon vitatható pl., hogy Szent Pál nagyobb hatású misszionárius volt nála. Persze ilyen jelenséggel a későbbi századokban is találkozunk: Assisi Szent Ferenc pl. sokkal fontosabb, nagyobb hatású katolikus személyiség volt, mint kora pápái...

Neve[szerkesztés]

Eredetileg Simonnak nevezték. A szó a héber שָׁמַע igével áll etimológiai kapcsolatban: (meg)hall, meghallgat, hallgat rá, figyel, megért, szót fogad[1] , ill. természetesen ‏‏שִׁמְעוֹן -Siməón pátriárka, Jákob fia, a megfelelő izraelita törzs névadója nevével. Jézus adta neki az arám Kéfás nevet, amit később görögre Petrosz-ként fordított valószínűleg már maga az apostol. Ennek magyaros átirata a "Péter". Mivel a "kéfás"-szó magyar jelentése "kőszikla", a katolikus hagyomány a Mt 16,18-ban a névadáson túlmenő hivatalalapítást lát, különösen Jézus kommentárja miatt: "Te Péter (Πέτρος) vagy, és én erre a kősziklára (πέτρᾳ) fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta." (Mt 16,18b) Van olyan protestáns értelmezés, amely ezt vitatja, különösen a nyelvtani nemek eltérése miatt: a "szikla" jelentésű πέτρᾳ nőnemű, míg a hímnemű πέτρος több szövegben inkább kisebb, pl. megmarkolható követ jelent. Katolikus és protestáns értelmezők is rámutatnak azonban, hogy egyrészt az eredeti párbeszéd arám nyelvű, és ott a "Kéfás"-szóval nincs ilyen probléma, másrészt a szöveg egész tendenciája az, hogy Jézus kitüntette Pétert, miután Péter fölismerte benne a Messiást.

A modern Bibliaértelmezés Jézus saját szavának pusztán a névadást ismeri el, mivel az megjelenik a János evangéliumban is, igaz már a két személy első találkozásakor (Jn 1,42). A folytatás az ősegyházi hagyományban formálódott ki, és a föltételezett ősi jézusi beszédgyűjteményből került a három szinoptikus közül pusztán Máté evangéliumába. Modern katolikus értelmezők mindenesetre ebben a mondásban a Péternek tulajdonított ősegyházi tisztelet bibliai dokumentumát látják.

Élete[szerkesztés]

Jézussal az evangéliumok szerint[szerkesztés]

Péter János evangéliuma szerint Betszaidából származott,[2] és Keresztelő János tanítványa volt, míg a szinoptikusok szerint Jézus elhívása előtt Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Nős ember volt, amikor Jézus tanítványa lett, hiszen Jézus meggyógyította az anyósát.[3]

Szent Péter háza Kafarnaumban

A szinoptikusok elbeszélése szerint a Genneszareti tavon halásztak, akkor is éppen a hálót vetették ki, amikor Jézus elhívta, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek is: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” [4]. Péter pedig ment, és Jézus egyik legbuzgóbb tanítványává vált; a megígért Messiásnak vallotta őt.[5]

Az Újszövetség alapján Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. [6]

Ez a kulcsokról szóló kijelentés viszont megismétlődik két fejezettel később, a Máté 18,18-20-ban a teljes tanítványi közösségre vonatkoztatva is.

A Sixtus-kápolna A kulcsok átadása Péternek című freskója
(Pietro Perugino, 1481–1482)

Amikor Jézust elfogták, kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét.[7] Mikor pedig Jézus a vádló főtanács előtt állt, háromszor is megtagadta, hogy Jézus tanítványai közül való.[8] Ezután szólalt meg a kakas kétszer, ami emlékeztette őt Jézus korábbi jövendölésére.[9]

Lukács és János evangéliuma szerint elsőnek tanúskodott Jézus feltámadása felől.[10]

Jézus után a többi újszövetségi irat szerint[szerkesztés]

Az Apostolok Cselekedetei úgy mutatja be, mint aki vezető szerepet játszik a jeruzsálemi gyülekezetben. Az apostolokkal együtt sok csodálatos gyógyítást tesz.[11]

Heródes király fogságba vetette, ahonnan rendkívüli módon szabadult[12] és ismeretlen helyre távozott. Az elbeszélésben világos Jézus-párhuzam ismerhető föl: ahogy Jézusnak a bezárt sírját, úgy Péternek a börtönét nyitotta ki az angyal. Ezután Péter is, miután meggyőzte az egyházat arról, hogy él, eltávozott a körükből. Mindenesetre nem a mennybe.

Giovanni Lanfranco: Az angyal kivezeti Szent Pétert a börtönből

Pál említést tesz[13] egy Antiókhia-i tartózkodásáról, de nem egyértelmű, hogy ez az Apostolok Cselekedeteiben elbeszéltek után volt-e, ill. hogy milyen hosszan tartott. Pál apostol továbbá így ír róla: „én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé”[14] – arra utalva, hogy míg Pál elsősorban a pogány nemzetek, Péter főleg a zsidók között szolgált.

A római tartózkodás és a római vértanúság elsősorban a Biblia utáni keresztény hagyomány meggyőződése, de bibliai utalás, hogy az 1. Péter levelet "Babilonból" keltezi szerzője (1Pét 5,13). Modern értelmezők megengedik ugyan, hogy pszeudoepigráfia is lehetséges, tehát hogy valaki más írta a levelet Péter nevében, de akkor is jelentős tény, hogy az esetlegesen ismeretlen szerző a "Babilon"-szóval próbálja hitelesíteni az azonosságot, mivel "Babilon" Róma fedőneve volt az Újszövetség korában (vö. pl. Jel 17-18, Babilon a nagy parázna asszony, aki hét dombon fetreng, világos utalás a szerző korabeli Rómára).

Mindenesetre van olyan mai szerző is[15], aki lehetségesnek tartja az 1Pét levél péteri inspirációját azzal, hogy a konkrét írnok az 1Pét levélben ugyanott említett "Márk, a fiam", lehetett, aki a Márk evangélium szerzője is. ilyen módon a Márk evangélium forrása közvetlenül Péter prédikációja volna.

Római működése a hagyomány szerint[szerkesztés]

Katolikus források is elismerik, hogy Péter útja a jeruzsálemi csodálatos szabadulás után nem közvetlenül vezetett Rómába. Legfontosabb jele ennek az, hogy Szent Pál Rómaiakhoz írott levele végén a nagyszámú üdvözlés között nem találjuk Péter nevét (vö. Róm 16). Ugyanakkor a Római levél eléggé egyértelműen az 50-es évek elejére tehető, míg a Néró-féle keresztényüldözés 64 és 67 között zajlott. Így Péternek bőven volt ideje Rómába érkeznie, és ott annyira egyértelmű vezetővé válnia, hogy az 1Pét levél már Rómára hivatkozzon megírási helyként (lásd fönt).

A II. század végén élt Gaius presbiter egy vitairatában egyértelműen kijelenti, hogy "én pedig meg tudom mutatni az Apostolok trófeáit. Mert ha te eljössz a Vatikánhoz vagy az ostiai útra, megtalálod ott azoknak a trófeáit, akik ezt az egyházat alapították" [16] A XX. századi ásatások a Szent Péter Bazilika alatt úgy ősi grafitikkel, mint a keresztény módon (nem égetéssel) eltemetett holtak elhelyezésével igazolták az ősidőktől folyamatos tiszteletet, amit a Vatikán dombján az a pont kapott, ahol most a Szent Péter Bazilika főoltára és kupolája áll. Az ásatások látogatóinak bemutatnak ott egy sírt, és ősi tisztelettel körülvett csontmaradványokat is, amelyeket az Egyházi Állam Szent Péter csontereklyéinek tekint.

Sírja a Szent Péter-bazilika altemplomában

Mindenesetre ezzel kapcsolatban a Katolikus Egyház nem jelentett ki kötelező tanítást, dogmát, de azt biztos tudásnak tekinti, hogy a római egyház mindenkori episzkoposzai, püspökei Szent Péter utódjának tekintették magukat, és ezt a hivatkozást a világegyház soha az ókorban nem vitatta el tőlük. Vita ennek a hivatkozásnak a jelentőségén volt: jogos-e ennek alapján más püspökségek vitatott választásaiba beavatkozni, ill. olyan kérdéseket világegyházi szinten szabályozni próbálni, hogy mikor legyen a Húsvét.

Vértanúsága[szerkesztés]

Halála időpontja bizonytalan. Tacitus szerint, amikor Néró felgyújtatta Rómát, a keresztények lettek megvádolva a tűzvészért. A hagyomány úgy tartja, hogy Pétert az ekkor bekövetkező üldözési hullám idején fogták el, és valamikor 64 és 67 között kivégezték.

Halálával kapcsolatban két legendát ismerünk, melyek alapjában kiegészítik egymást. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. A Quo vadis-legenda szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől a Via Appián, amikor megjelent előtte Jézus, aki éppen Rómába tartott. Péter megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram? Jézus a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot. A másik legenda szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban.

E legendák jelentik az alapját Henryk Sienkiewicz világhírű Quo vadis? c. regényének, ill. az abból készült filmadaptációknak.

Gyermekei[szerkesztés]

Péter leszármazottairól csak későbbi korok legendái írnak. Ezek szerint volt egy lánya, de ez nincs kellően alátámasztva. A katolikus egyház szentként tiszteliː Szent Petronella.

Szentként[szerkesztés]

A római katolikus egyház szerint a következők védőszentje, oltalmazója: a római katolikus egyház, a pápák, a papok, Róma, a halászok, a halkereskedők, a hálószövők, a lakatosok, a kapusok, a felügyelők, az esztergályosok, a kárpitosok, a papírgyárosok, a papírkereskedők, a pénzváltók, a posztósok, a szappanosok, az üvegesek; továbbá kígyómarás, lábbetegségek és veszettség ellen kérik oltalmát.

Művei[szerkesztés]

Két kanonikus újszövetségi, és több olyan később keletkezett apokrif irat is létezik, amelyeket tényleges szerzőjük Szent Péter írásaként népszerűsített. Az Ókorban ez szokásos eljárás volt, amit pszeudoepigráfiának nevezünk. Ahogy fönt bemutattuk, az 1. Péter levéllel kapcsolatban modern kutatók egy része is lehetségesnek tartja a péteri szerzőségét, mint ahogy a modernek közül is sokan látják igazolhatónak a hagyományos meggyőződést arról, hogy a Márk evangélium mögött is Szent Péter igehirdetése áll. A neki tulajdonított pszeudoepigráf művek a következők:

Kanonikus újszövetségi iratok[szerkesztés]

Apokrif iratok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fohrer, Georg et al.. Hebräisches und aramaäisches Wörterbuch ford.: Liptay György: Héber-arám-magyar bibliai szótár, OMC, Bécs, 1993: 
  2. Ján 1,44 , Ján 12,21
  3. 1. Korinthusi levél 9:5
  4. Máté 4,19
  5. Mt 16,17
  6. „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Mt 16,19 (http://szentiras.hu/SZIT/Mt16#19)
  7. Jn 18,10
  8. Mk 14,66-72
  9. Mk 14,72
  10. Lk 24,34
  11. ApCsel 3. és 5. rész
  12. ApCsel 12,3-11
  13. Gal 2,11-14
  14. Gal 2,7
  15. Kocsis, Imre. Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I., 204-206. o.. ISBN 978 963 277 168 7 
  16. Dr. Tóth K. János. Római virágszedés, 71. o. [1988] 

Megjegyzés[szerkesztés]

  1. a római kat. hagyomány szerint

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző pápa:
nem volt
Római pápa
33 ? – 67 ?
Vatikán címere
Következő pápa:
Linusz