Péter apostol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Péter
Péter apostol mint a kulcsok őrizője(Anton Raphael Mengs festménye, 1776/1779)
Péter apostol mint a kulcsok őrizője
(Anton Raphael Mengs festménye, 1776/1779)
apostol
Születése
Kr. e. 1
Betsaida
Halála
Kr. u. 67. június 29.
Róma
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ókeleti egyházak
Ortodox kereszténység
Ünnepnapja június 29.
Római katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Ókeleti egyházak
Jelképei fehér hajú és szakállú öregember, kulccsal, palliummal, fordított kereszttel
Irodalmi munkássága
Fő művei

Kanonikusak:

Apokrifok:

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Péter apostol témájú médiaállományokat.
Giovanni Lanfranco: Az angyal kivezeti Szent Pétert a börtönből

Péter apostol vagy Szent Péter (Kr. e. 1Kr. u. 67. június 29.) a tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke Kr. u. 33-tól haláláig. Eredetileg Simonnak (héberül ‏‏שִׁמְעוֹן Siməón; figyelés, hallgatás, figyelem) nevezték, Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Pál apostol műveiben gyakran nevezi Pétert Kéfásnak is, mivel ez a kőszikla arámi változata (קֵיפָא Qéfá). Az apostolok között a legjelentősebb alak, nevét minden írás először említi a tizenkét tanítvány közül. A hagyomány szerint Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait.[1] Nem véletlen tehát, hogy Krisztus halála után ő került az új vallás, a keresztény vallás élére. A katolikus egyház szerint Péter a következők védőszentje, oltalmazója: az egyház, a pápák, a papok, Róma, a halászok, a halkereskedők, a hálószövők, a lakatosok, a kapusok, a felügyelők, az esztergályosok, a kárpitosok, a papírgyárosok, a papírkereskedők, a pénzváltók, a posztósok, a szappanosok, az üvegesek; továbbá kígyómarás, lábbetegségek és veszettség ellen kérik oltalmát.

Élete[szerkesztés]

Péter az Újszövetség szerint Betszaidából származott (János 1,44 , János 12,21), de Jézus Krisztus idejében Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Az is bizonyos, hogy Péternek volt felesége, de leszármazottairól csak későbbi korok legendái írnak. Ezek szerint volt egy lánya, de ez nincs kellően alátámasztva. A Genneszareti tavon halásztak, akkor is éppen a hálót vetették ki, amikor Jézus meghívta, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok” (Máté evangéliuma 4,19). Péter pedig ment, és Jézus legbuzgóbb tanítványává vált. Az írások szerint ezért is fogadta olyan hitetlenül tanítómestere azon állítását, hogy meg fogja tagadni, és így felelt: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom” (Máté evangéliuma 26,33). Ekkor hangzott el Jézus ismert mondata, vagyis Azt mondom néked, ezen az estén, míg a kakas kukorékol, háromszor fogsz engem megtagadni. Miután Jézust letartóztatták, Péter valóban háromszor tagadta le, hogy tanítványa volt, csak hogy életét mentse. Amikor a kakas megszólalt, Péternek eszébe jutottak Jézus szavai, és megbánta tettét. Innentől még buzgóbban hitt, és hirdette Jézus igéjét.

Ezután Az apostolok cselekedetei úgy ír Péterről mint a legfőbb apostolról. Pál apostol így ír róla: „én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé” (Gal 2,7) – arra utalva, hogy míg Pál elsősorban a pogány nemzetek, Péter főleg a zsidók között szolgált.

Hagyomány[szerkesztés]

Raffaello: Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra – Jézus az apostolokkal

A katolikus hagyomány azonban azt tartja, hogy Jézus Krisztus halála után (33) Antiochiába ment, és ott hamarosan püspökséget alapított, amelynek ő lett a vezetője. Több forrás szerint Korinthoszban is járt, de azt szinte egybehangzóan állítják a fennmaradt írásos emlékek, hogy térítő munkája Rómában teljesedett be. A hagyomány szerint itt alapította meg a pápaság intézményét, jelezve ezzel a legfőbb pásztori címet. Sok követőre talált a metropoliszban.

Halálával kapcsolatban kétfajta elgondolás uralkodik. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. Az első történet alapján Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban. A vesztőhelyre vezető úton a legendák szerint találkozott mesterével, és megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram?.

A másik verzió szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől, amikor megjelent előtte Jézus. Péter megkérdezte: Hová mész, Uram? Jézus a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot.

Sírja a Szent Péter-bazilika altemplomában

Az írások alapján Pétert a mai Szent Péter-bazilika helyén temették el. A bazilika fő oltára alatt találtak egy másik oltárt, amelyet a legenda szerint az ő halálának helyén állítottak. Régészeti ásatások találtak ez alatt az alsó oltár alatt egy csontvázat, amelynek lábai hiányoztak. Az archeológusok szerint ez lehet Szent Péter földi maradványa, ugyanis a római katonák a keresztről úgy vették le a holttestet, hogy levágták annak lábait (mert fejjel lefelé feszítették meg).

A katolikus egyház egyik legfőbb szentjeként tiszteli Szent Pétert. A hagyomány szerint az első pápa, de ezt a történészek vitatják, mivel a pápaság intézménye akkor még nem is alakult ki. Tiszteletére viseli minden pápa a halászgyűrűjét, amelyen Péter látható, amint bárkájából hálót vet ki.

Munkássága[szerkesztés]

Péter írásait az Újszövetségben találhatjuk meg. Úgy tartják, eleinte egy írnokkal, úgynevezett amanuensisszel íratta le tanításait, majd egy közeli ismerősével, aki pontosan ismerte Péter gondolatait. A két levelet görögül vagy arámiul írták.

Első levele görög nyelven íródott. 35 utalást tartalmaz az Ószövetségre. Ezzel próbálta meg Péter átvezetni, és megalapozni Jézus tetteit az Ótestamentum alapján. Illetve ebben írja le Jézus második eljövetelét.

A második levélben 11 utalást találhatunk az Ószövetségre. Ezekben megerősíti az első levélben leírt tanításait, és pontosítja a második eljövetel fogalmát is. Sok utalás történik benne az apokalipszisre.

Gyakran nevezik Márk evangéliumát úgy mint Szent Péter tanításainak gyűjteményét, mivel a hagyomány szerint azt Péter diktálta le élete végén. Több olyan apokrif is létezik, amely vagy Péterről szól, vagy neki tulajdonítják. Ezek a következők:

Művei[szerkesztés]

Szent Péter háza Kafarnaumban

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Mt 16,19 (http://szentiras.hu/SZIT/Mt16#19)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Péter apostol témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző pápa:
nem volt
Római pápa
33 ? – 67 ?
Vatikán címere
Következő pápa:
Linusz