I. István pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
I. István pápa
a katolikus egyház vezetője
Stephen I.jpg

Született 200 k.
Róma
Megválasztása 254. május 12. k.
Pontifikátusának
vége
257. augusztus 2.
Elhunyt 257. augusztus 2.
Róma
Tisztelete
Tisztelik katolikus egyház,
ortodox egyházak
Ünnepnapja augusztus 2.
Előző pápa
Következő pápa
I. Luciusz
II. Szixtusz
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. István pápa témájú médiaállományokat.

I. Szent István (latinul: Stephanus), (kb. 200257. augusztus 2.), a 23. pápa a kereszténység történetében. 254. március 21-e körül választották meg I. Lucius pápa utódjának, és Novatianus ellenpápa ellenfelének. Haláláig uralkodott.

Élete[szerkesztés]

Elődeinek gyakorlatát alkalmazva ő is elítélte a novatianus tanokat. Szent Cipriánnal és a karthágói egyházzal támadt vitája. Szent Ciprián néhány Kis-ázsiai püspökkel azt vallotta, hogy azok a keresztények, akiket eretnekek kereszteltek meg és visszatértek az egyházba, újra keresztelkedjenek meg, mivel az eretnekek általi keresztelések érvénytelenek. Az hogy az egyházba visszatért eretnekeket nem kell újrakeresztelni, általános gyakorlat volt Rómában, Palesztinában, Egyiptomban és egyéb részeken.[1] E tekintetben a római gyakorlat volt a legrégebbi.[2] Vagyis pápa létező hagyományokra hivatkozva utasította el a karthágói álláspontot. Továbbá, a pápa senkit sem közösített ki az ügy nyomán, pedig erre megvolt a joga és hatalma.

A hagyomány szerint hozzá kapcsolódik az is, hogy León valamint Astorga püspökét megerősítette hivatalukban, miután azok elfordultak a keresztény egyháztól az üldözések idején. Mivel megbánták bűneiket, István visszafogadta őket, és tisztségükben is meghagyta a két hispániai püspököt.

257. augusztus 2-án többek között ő is áldozatul esett Valerianus keresztényüldözéseinek. Vértanú-halálának emléknapját halála napján, augusztus 2-án tartják.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]


Előző pápa:
I. Luciusz
Római pápa
254257
Vatikán címere
Következő pápa:
II. Szixtusz
  1. Cf. Pietri, Les résistances , p. 165: “Rome ainsi que les Églises de Palestine et d’Égypte ne pratiquent point le rebaptême des hérétiques qui se convertissaient à la vraie foi et leur conféraient seulement une imposition des mains.”
  2. Cf. Bareille, Baptême des hérétics , p. 225: “La coutume romaine avait pour elle l’ancienneté et l’universalité; elle condamnait donc la coutume récente et particulière à certaines Églises d’Afrique et d’Asie”.