VII. Piusz pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VII. Piusz pápa
a katolikus egyház vezetője
Jacques-Louis David 018.jpg

C o a Pio VII.svg
Eredeti neve Barnaba Niccolò Maria Luigi Chiaramonti
Született 1742. augusztus 14.
Cesena
Megválasztása 1800. március 14.
Beiktatása 1800. március 21.
Pontifikátusának
vége
1823. augusztus 20.
Elhunyt 1823. augusztus 20. (81 évesen)
Róma
Előző pápa
Következő pápa
VI. Piusz
XII. Leó
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Piusz pápa témájú médiaállományokat.

VII. Piusz (Pius) pápa (Cesena, 1742. augusztus 14.Róma, 1823. augusztus 20.) a 251. pápa 1800-tól haláláig.

Élete[szerkesztés]

Családi néven Luigi Barnaba Chiaramonti, gróf. 1758-ban a Benedek-rendiek szerzetébe lépett, 1775-ben apát, Imola püspöke, 1785-ben bíboros lett. Pápává az Albani bíboros által Velencébe összehívott konklávéban választották meg 1800. március 14-én, ezután bevonult a franciák által otthagyott Rómába. A francia forradalom legyőzése után Napoléon Bonaparte tábornok, a köztársaság Első Konzulja konkordátumot kötött vele 1801-ben, amelynek értelmében a katolikus vallást visszaállították és az egyházmegyék új felosztását megerősítették.

Thomas Lawrence: VII. Piusz pápa

1804. december 2-án a pápa Párizsban császárrá kente fel Napóleont; de a szertartás alatt Napóleon maga tette fejére a császári koronát. Később a pápa nem akarta megsemmisíteni a császár öccsének, Jérôme-nak házasságát, amelyet egy angol protestáns nővel, Elizabeth Pattersonnal kötött, és vonakodott védő- és támadó-szövetségre lépni a császárral, ezért Napóleon megszállta a pápai állam területét, majd magát Rómát is. A pápa 1809. június 11-én kiközösítéssel válaszolt, mire Napóleon Radet tábornok által elfogatta és Savonába vitette, a pápai államot pedig 1810. február 2-án kelt határozattal a francia birodalomba bekebelezte. A császár a fogoly pápának új konkordátumot ajánlott, hogy államfői jogairól mondjon le, Párizsba tegye át székhelyét és hogy tőle fizetést fogadjon el. A pápa az ajánlatokat visszautasította, mire Fontainebleau-ba hurcolták. Itt egy színleg ideiglenes konkordátumot írattak vele alá, de megtudván a pápa, hogy ez állandó intézkedés akar lenni, visszavonta.

A lipcsei csatavesztés után, 1814. január 23-án Napóleon szabadon bocsátotta a pápát, aki a nép örömujjongása közt vonult be Rómába. Amikor Napóleon ismét kezeibe ragadta a hatalmat, Joachim Murat marsall betört a pápai állam területére. Piusz Genovába menekült, de Napóleon és Murat bukása után visszatérhetett és haláláig békében kormányozhatta az egyházat. Ő állította vissza a jezsuita rendet.[1]

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815).

Forrás[szerkesztés]


Előző pápa:
VI. Piusz
Római pápa
18001823
Vatikán címere
Következő pápa:
XII. Leó