VII. Piusz pápa

	VII. Piusz pápa
	a katolikus egyház vezetője
	Jacques-Louis David festménye (1805)
Eredeti neve	Barnaba Niccolò Maria Luigi Chiaramonti
Született	1742. augusztus 14.; Cesena
Megválasztása	1800. március 14.
Beiktatása	1800. március 21.
Pontifikátusának; vége	1823. augusztus 20.
Elhunyt	1823. augusztus 20. (81 évesen); Róma
Előző pápa	Következő pápa
VI. Piusz	XII. Leó
	VII. Piusz pápa aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Piusz pápa témájú médiaállományokat.

VII. Piusz (Pius) pápa (Cesena, 1742. augusztus 14. – Róma, 1823. augusztus 20.) a 251. pápa 1800-tól haláláig.

Napóleonnal aláírta az 1801-es konkordátumot (wd), amely megszilárdította a katolikus egyházat Franciaország többségi egyházaként, de nem adta vissza a forradalom alatt elkobzott és eladott hatalmas egyházi földeket és javakat. 1809-ben a napóleoni háborúk alatt Napóleon seregei ismét megszállták a pápai államot, aminek következtében a Quum memorandum pápai bulla révén kiközösítették Napóleont. A pápát ekkor fogságba ejtették és Franciaországba deportálták. 1814-ig is ott maradt, amikor a franciák veresége után engedélyezték számára, hogy visszatérjen Itáliába, a bécsi kongresszus (1814–15) pedig visszaállította a pápai államot.

2007-ben XVI. Benedek pápa megindította a szentté avatásának folyamatát és megkapta az Isten Tiszteletreméltó szolgája címet.

Élete

Családi néven Luigi Barnaba Chiaramonti, gróf. 1758-ban a Benedek-rendiek szerzetébe lépett, 1775-ben apát, Imola püspöke, 1785-ben bíboros lett. Pápává a Giuseppe Albani bíboros által Velencébe összehívott konklávéban választották meg 1800. március 14-én, ezután bevonult a franciák által otthagyott Rómába. A francia forradalom legyőzése után Napoléon Bonaparte tábornok, a köztársaság első konzulja konkordátumot kötött vele 1801-ben, amelynek értelmében a katolikus vallást visszaállították és az egyházmegyék új felosztását megerősítették.

1804. december 2-án a pápa Párizsban császárrá kente fel Napóleont; de a szertartás alatt Napóleon maga tette fejére a császári koronát. Később a pápa nem akarta megsemmisíteni a császár öccsének, Jérôme-nak házasságát, amelyet egy ír-amerikai protestáns nővel, Elizabeth Pattersonnal kötött, és vonakodott védő- és támadó-szövetségre lépni a császárral, ezért Napóleon megszállta a pápai állam területét, majd magát Rómát is. A pápa 1809. június 11-én kiközösítéssel válaszolt, mire Napóleon Étienne Radet tábornok által elfogatta és Savonába vitette, a pápai államot pedig 1810. február 2-án kelt határozattal a francia birodalomba bekebelezte. A császár a fogoly pápának új konkordátumot ajánlott, hogy államfői jogairól mondjon le, Párizsba tegye át székhelyét és hogy tőle fizetést fogadjon el. A pápa az ajánlatokat visszautasította, mire Fontainebleau-ba hurcolták. Itt egy színleg ideiglenes konkordátumot írattak vele alá, de megtudván a pápa, hogy ez állandó intézkedés akar lenni, visszavonta.

A lipcsei csatavesztés után, 1814. január 23-án Napóleon szabadon bocsátotta a pápát, aki a nép örömujjongása közt vonult be Rómába. Amikor Napóleon ismét kezeibe ragadta a hatalmat, Joachim Murat marsall betört a pápai állam területére. Piusz Genovába menekült, de Napóleon és Murat bukása után visszatérhetett és haláláig békében kormányozhatta az egyházat. Ő állította vissza a jezsuita rendet.^[1]

Művei

Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Jegyzetek

↑ V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815).

Források

Pius. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

Előző pápa:
VI. Piusz

Római pápa
1800 – 1823

Következő pápa:
XII. Leó

Ez az olasz személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1] V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815).

[1]

m v sz A katolikus egyház pápái időrendben
A jelenlegi pápa: XIV. Leó
Ókor: egyházüldözések kora (33–314)	Péter apostol Linus I. Anaklét I. Kelemen Evarisztosz I. Sándor I. Szixtusz Teleszphorosz Hüginosz I. Piusz Anicét Szótér Eleutherosz I. Viktor Zefirin I. Kallixtusz I. Orbán Pontianus Anterósz Fábián Kornél I. Lucius I. István II. Szixtusz Dénes I. Félix Eutükhianosz Caius Marcellinus I. Marcell Euszebiosz Miltiadész
Ókor: dogmatikai viták kora (314–701)	I. Szilveszter Márk I. Gyula Liberius I. Damáz Siricius I. Anasztáz I. Ince Zószimosz I. Bonifác I. Celesztin III. Szixtusz I. Leó Hilár Simplicius III. Félix I. Geláz II. Anasztáz Szümmakhosz Hormisdas I. János IV. Félix II. Bonifác II. János I. Agapét Silverius Vigilius I. Pelagius III. János I. Benedek II. Pelagius I. Gergely Sabinianus III. Bonifác IV. Bonifác I. Adeodatus V. Bonifác I. Honorius Severinus IV. János I. Theodórosz I. Márton I. Jenő Vitalianus II. Adeodatus Donus Agaton II. Leó II. Benedek V. János Konon I. Sergius
Kora középkor: nyugat és kelet elkülönülése (701–1048)	VI. János VII. János Sisinnius Konstantin II. Gergely III. Gergely Zakariás (II. István) II. (III.) István I. Pál III. (IV.) István I. Adorján III. Leó IV. (V.) István I. Paszkál II. Jenő Bálint IV. Gergely II. Sergius IV. Leó III. Benedek I. Miklós II. Adorján VIII. János II. Márton III. Adorján V. (VI.) István Formosus VI. Bonifác VI. (VII.) István Romanus II. Theodórosz IX. János IV. Benedek V. Leó III. Sergius III. Anasztáz Lando X. János VI. Leó VII. (VIII.) István XI. János VII. Leó VIII. (IX.) István III. Márton II. Agapét XII. János VIII. Leó V. Benedek XIII. János VI. Benedek VII. Benedek XIV. János XV. János V. Gergely II. Szilveszter XVII. János XVIII. János IV. Szergiusz VIII. Benedek XIX. János IX. Benedek III. Szilveszter IX. Benedek VI. Gergely II. Kelemen IX. Benedek II. Damáz
Virágzó középkor: a pápaság „fénykora” (1049–1304)	IX. Leó II. Viktor IX. (X.) István II. Miklós II. Sándor VII. Gergely III. Viktor II. Orbán II. Paszkál II. Geláz II. Kallixtusz II. Honoriusz II. Ince II. Celesztin II. Luciusz III. Jenő IV. Anasztáz IV. Adorján III. Sándor III. Luciusz III. Orbán VIII. Gergely III. Kelemen III. Celesztin III. Ince III. Honoriusz IX. Gergely IV. Celesztin IV. Ince IV. Sándor IV. Orbán IV. Kelemen X. Gergely V. Ince V. Adorján XXI. János III. Miklós IV. Márton IV. Honoriusz IV. Miklós V. Celesztin VIII. Bonifác XI. Benedek
Késő középkor: Avignon, konciliarizmus (1305–1447)	V. Kelemen XXII. János XII. Benedek VI. Kelemen VI. Ince V. Orbán XI. Gergely VI. Orbán IX. Bonifác VII. Ince XII. Gergely V. Márton IV. Jenő
kora újkor: Reneszánsz, reformáció (1447–1644)	V. Miklós III. Kallixtusz II. Piusz II. Pál IV. Szixtusz VIII. Ince VI. Sándor III. Piusz II. Gyula X. Leó VI. Adorján VII. Kelemen III. Pál III. Gyula II. Marcell IV. Pál IV. Piusz V. Piusz XIII. Gergely V. Szixtusz VII. Orbán XIV. Gergely IX. Ince VIII. Kelemen XI. Leó V. Pál XV. Gergely VIII. Orbán
újkor: Polgáriasodás, felvilágosodás (1644–1958)	X. Ince VII. Sándor IX. Kelemen X. Kelemen XI. Ince VIII. Sándor XII. Ince XI. Kelemen XIII. Ince XIII. Benedek XII. Kelemen XIV. Benedek XIII. Kelemen XIV. Kelemen VI. Piusz VII. Piusz XII. Leó VIII. Piusz XVI. Gergely IX. Piusz XIII. Leó X. Piusz XV. Benedek XI. Piusz XII. Piusz
Napjaink: aggiornamento (1958–)	XXIII. János VI. Pál I. János Pál II. János Pál XVI. Benedek Ferenc XIV. Leó
Római pápák listája Római pápák listája grafikusan Ellenpápák listája vallások portálja katolicizmussal kapcsolatos szócikkek