Péter evangéliuma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Péter evangéliuma, vagy a Péter szerint evangélium (ógörögül: κατά Πέτρον ευαγγέλιον ) egy újszövetségi apokrif irat.

A mű – melynek keletkezési idejét a 2. század végére teszik – ugyan ismert volt a korai egyházatyák előtt, de később elveszett.[1] Létezését igazolja, hogy az 18861887-es[2] ásatásoknál jelentéktelen töredékei előkerültek.[1] A mű a szenvedéstörténetet meséli el Pilátus kézmosásától Jézus feltámadásáig. A temetést a zsidó formaságokra ügyelve, nagy részletességgel írja le. A feltámadás a Péter evangéliuma szerint Jézus ellenségei előtt történt óriási eseményként. A műből zsidóellenes vélekedések olvashatóak ki, a szerző feltehetően a görög világot kívánta meggyőzni igazáról.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Gecse, i. m., 184. o.
  2. ^ a b Benyik, i. m., I. kötet, 112. oldal

Magyar nyelvű fordítás[szerkesztés]

  • Töredékek a Péter evangéliumából I.–II. (ford. Vanyó László) IN: Apokrifek (szerk. Vanyó László), Bp., Szent István Társulat, 1980, ISBN 963-360-110-x, 262–268. o.

Források[szerkesztés]

  • szerk.: Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai kislexikon, 3., részlegesen átdolgozott, bővített kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1984). ISBN 963 09 2446 3 
  • Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995)