Mózes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mózes
Michelangelo Buonarroti: Mózes, Róma, San Pietro in Vincoli templom
Michelangelo Buonarroti: Mózes, Róma, San Pietro in Vincoli templom

Született kb. Kr. e. 1570[1]Kr. e. 1400[2] körül
Alsó-Egyiptom
Halála kb. Kr. e. 1450[1]Kr. e. 1300[2] körül
Nébó-hegy, Palesztina
Szerepe A judaizmus, a kereszténység és az iszlám prófétája.


Mózes neve hieroglif írással
<
F31 S29 S29
>

Mózes (héberül משה, lat. Moyses) bibliai próféta, egyben a zsidóság, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája. A hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője. Létezésének és a Biblia szerint hozzá kötődő eseményeknek a történelmi alapja vitatott. Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók akkoriban rabszolgaságban éltek Egyiptomban, és a fáraó megparancsolta a zsidók fiúgyermekeinek megölését, melyet Mózes anyja úgy került el, hogy újszülött fiát egy kosárban a Nílus vizére tette. A gyermeket a fáraó leánya találta meg és nevelte fel, felnővén pedig kivezette a zsidókat Egyiptomból az ígéret földjére. A motívum Sarrukín akkád király születési legendájának parafrázisát emlékezteti egyes kutatókban. A történelmi korszak és a fáraó neve nem azonosítható teljes bizonyossággal, egyes vélekedések szerint II. Ramszesz vagy Merenptah uralkodása alatti események ihlették a bibliai történetet.

Neve[szerkesztés]

A neve valószínűleg egyiptomi eredetű. A Mosze az egyik leggyakoribb egyiptomi név volt akkoriban, jelentése fia valakinek, vagy egyszerűen gyermek. (pl. Ramosze (görögösen Ramszesz) = Ré fia, Thotmosze = Thot fia, Amonmosze Amon fia stb.) A héber etimológia szerint a Mózes jelentése „vízből kimentett”.

Mózes a szent iratok szerint[szerkesztés]

Mózes Jákob utódja, Lévi törzséből. Nővére Mirjám, bátyja Áron. Felesége, Cippóra két fiúgyermekkel ajándékozta meg (Gerson és Eliézer. A lányokat gyakran nem említették).

Az Ótestamentumban a fáraó rabszolgasorba taszította a zsidókat, és megparancsolta, hogy minden fiúgyermeket öljenek meg, mert elszaporodnak és ellenük fordulnak. Mózes anyja, Jokhebed egy kosárban a Nílus hullámaira bízta az újszülött gyermeket, a fáraó leánya pedig fürdéskor megtalálta és sajátjaként nevelte fel. Mózes felnőve egy zsidó munkás védelmében megölt egy egyiptomi munkafelügyelőt, amely aztán mégis kitudódott, mert saját honfitársai vették őt észre. Ezért a büntetés elől elmenekült a sivatagba, ahol nomád pásztorként élt. Ekkor jelent meg neki égő, de el nem hamvadó csipkebokor képében „JHVH” („vagyok, aki vagyok”) - Isten, ki utasításokkal látta el.

Izrael első nagy prófétájaként ő vezette ki a zsidóságot Egyiptomból a sivatagba, ahol a Sínai-hegyen 40 napos böjtje után az Úr kinyilatkoztatta neki kőtáblákba vésett parancsolatait.[3] A kőtáblák számára a zsidók hordozható ereklyetartót készítettek, amely a frigyláda nevet kapta. Miután sok esztendőn át kóboroltak a Sínai-sivatagban, végül elérkeztek az ígéret földjére, Kánaánba, amelyet Mózes, múltbeli vétkeinek büntetéseként csak a távolból láthatott.

Mózes családfája[szerkesztés]

Mózes családfája az Ótestamentum alapján. Mirjám kivételével csak a férfiak említve.

 
 
 
Rúben
 
Simeon
 
Lévi
 
Júda
 
Izsakhár
 
Zebulon
 
Gád
 
Áser
 
Dán
 
Naftali
 
József
 
Benjámin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gersón
 
Kehát
 
Mérári
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Amrám
 
Jichár
 
Hebrón
 
Huzziél
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mirjám
 
Áron
 
Mózes
 
 

Az iszlámban[szerkesztés]

Az iszlám vallás szerint Mózes (arabul Músza) az öt legnagyobb próféta (Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed próféta) egyike. Ő az, akinek a neve az emberek közül a legtöbbet szerepel a Koránban. A Bibliából már ismert történeteken túl a Korán azt is elbeszéli, mikor Mózes a titokzatos Khidrrel találkozott (Korán, 18. szúra).

Mózes szarvakkal[szerkesztés]

Számos képzőművészeti ábrázoláson látható Mózes szarvakkal. Ennek oka egy félrefordítás. Mózes, mikor a dekalógussal lejön a hegyről, azt írja a szöveg: „Amikor aztán Mózes leszállt a Sinai-hegyről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt” (Kivonulás könyve 34,29). Az eredeti héber mondatban szerepel a "karnu panav" קרנו פניו kifejezés. A קרן tő olvasható szarvnak, sugárnak, mint például a fénysugár kifejezésben. A "Panav" פניו jelentése az ő arca. Ezek alapján a kérdéses mondat értelme: Mózes arca ragyogott. A Septuaginta még ilyen értelemben fordítja görögre ezt a kifejezést. Szent Jeromos azonban cornuta-nak fordítja, ami szarvval ellátottat jelent. Jeromos latin fordítása, a Vulgata terjedt el a keresztények között, így hosszú ideig ez a félrefordítás adott alapot a művészek alkotásaihoz. Az egyik legklasszikusabb alkotás Michelangelo Buonarroti fent látható Mózese.

Megjegyezendő, hogy a modern filológia egyes képviselői nem fordítási hibának, hanem szándékos szóválasztásnak tartják Jeromos megoldását. A két szarv ugyanis az erő, a dicsőség jelképe (lásd a kétágú püspöki süveget, a mitrát), amely jelentés így már könnyedén beleilleszthető a szövegrész értelmezésébe.[4]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.
  2. ^ a b Seder Olam Rabbah
  3. Mózes V. 9, 9-11.
  4. Lásd a külső hivatkozásoknál Földváry Miklós István cikkét.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Sigmund Freud: Mózes, Michelangelo Mózese – két tanulmány Európa Könyvkiadó Budapest 1987 [1]
  • Kodolányi János:Az égő csipkebokor (1957)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]