Mózes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mózes
<
F31 S29 S29
>
Michelangelo világhírű Mózes-szobra Rómában, a San Pietro in Vincoliban
Michelangelo világhírű Mózes-szobra Rómában, a San Pietro in Vincoliban

Született Kr. e. 16. század [1]Kr. e. 14. század [2]
Alsó-Egyiptom
Halála Kr. e. 1450 [1]Kr. e. 1250 körül
Nébó-hegy, Palesztina
Szerepe a judaizmus, a kereszténység és az iszlám prófétája

Mózes (héberül: משה, latinul: Moyses, egyiptomiul, latin betűkkel: Mosze, jelentése: „fia valakinek”, „gyermek”) bibliai próféta. A judaizmus, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája, a hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője. Létezése és a Biblia szerint hozzá kötődő események történelmi alapja vitatott.

Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók valaha rabszolgaságban éltek Egyiptomban. Egyszer a fáraó parancsba adta a zsidó elsőszülött fiúgyermekek megölését, ekkor Mózes anyja úgy kerülte el fia kivégzését, hogy az újszülött gyermeket egy kosárban a Nílus vizére tette. Mózest a fáraó leánya találta meg és nevelte föl hercegként, aki felnőve kivezette a zsidókat Egyiptomból az ígéret földjére. Ez a motívum Sarrukín akkád király születési legendájának parafrázisát idézi fel egyes kutatók szerint. A történelmi korszak és a fáraó neve nem azonosítható teljes bizonyossággal, egyes vélekedések szerint II. Ramszesz vagy Merenptah uralkodása alatti események ihlették a bibliai történetet.

Neve[szerkesztés]

Mózes neve hieroglif írással
<
F31 S29 S29
>

A neve valószínűleg egyiptomi eredetű. A Mosze az egyik leggyakoribb egyiptomi név volt akkoriban, jelentése fia valakinek, vagy egyszerűen gyermek (pl. Ramosze (görögösen Ramszesz) = Ré fia, Thotmosze = Thot fia, Amonmosze Amon fia stb.). A héber etimológia szerint a Mózes jelentése „vízből kimentett”.

Mózes a szent iratok szerint[szerkesztés]

Mózes Jákob utódja, Lévi törzséből. Nővére Mirjám, bátyja Áron (aki a nép első főpapja lett).

Felesége, Cippóra két fiúgyermekkel ajándékozta meg: Gerson és Eliézer. (A lányokat a korabeli források gyakran nem említették.) Apósa Midián főpapja volt. Ez a népcsoport a zsidók rokonságban állt és ismerték az egyistenhitet. Mózes sokáig pásztorkodott Midiánban.

Mózes második könyve alapján az egyiptomi fáraó rabszolgasorba taszította az ott élő zsidókat, és megparancsolta, hogy minden fiúgyermeket öljenek meg, mert túlzottan elszaporodnak és ellenük fordulhatnak. Mózes anyja, Jokhebed egy kosárban a Nílus hullámaira bízta az újszülött gyermeket, a fáraó leánya pedig fürdéskor megtalálta és sajátjaként nevelte fel. Mózes felnőve egy zsidó munkás védelmében megölt egy egyiptomi munkafelügyelőt, amely eset aztán kitudódott. Ezért a büntetés elől elmenekült a sivatagba, ahol nomád pásztorként élt. Ekkor jelent meg neki égő, de el nem hamvadó csipkebokor képében „JHVH” („vagyok, aki vagyok”) – Isten, ki utasításokkal látta el.

Izrael első nagy prófétájaként ő vezette ki a szolgaságba taszított zsidóságot Egyiptomból, „az ígéret földje" felé.

A Sínai-hegyen – 40 napos böjtje után – az Úr kinyilatkoztatta neki kőtáblákba vésett parancsolatait.[3]

A Sínai-hegyi szövetségkötés után megépítették a szent sátort, amely istentiszteleti és áldozati helyül szolgált a népnek. A kőtáblák számára hordozható ereklyetartót készítettek, amely a frigyláda nevet kapta. Miután sok esztendőn át kóboroltak a Sínai-sivatagban, végül elérkeztek az ígéret földjére, Kánaánba, amelyet azonban Mózes, múltbeli vétkeinek büntetéseként csak a távolból láthatott. A nép Kánaán földjére lépése előtt meghalt és a Nébó-hegyen temették el. (Az Újszövetség alapján később feltámadt és felvitetett a mennybe.[4])

Mózes 3-5. könyvei többnyire törvények, szabályok, utasítások, de emellett a pusztában bolyongó zsidó nép közel négy évtizednyi történetét mesélik el.

Mózes családfája[szerkesztés]

Mózes családfája az Ótestamentum alapján. Mirjám kivételével csak a férfiak említve.

 
 
 
Rúben
 
Simeon
 
Lévi
 
Júda
 
Izsakhár
 
Zebulon
 
Gád
 
Áser
 
Dán
 
Naftali
 
József
 
Benjámin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gersón
 
Kehát
 
Mérári
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Amrám
 
Jichár
 
Hebrón
 
Huzziél
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mirjám
 
Áron
 
Mózes
 
 

Az iszlámban[szerkesztés]

Az iszlám vallás szerint Mózes (arabul Músza) az öt legnagyobb próféta (Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed próféta) egyike. Ő az, akinek a neve az emberek közül a legtöbbet szerepel a Koránban. A Bibliából már ismert történeteken túl a Korán azt is elbeszéli, mikor Mózes a titokzatos Khidrrel találkozott (Korán, 18. szúra).

Mózes szarvakkal[szerkesztés]

Számos képzőművészeti ábrázoláson látható Mózes szarvakkal. Ennek oka egy félrefordítás. Mózes, mikor a dekalógussal lejön a hegyről, azt írja a szöveg: „Amikor aztán Mózes leszállt a Sinai-hegyről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt” (Kivonulás könyve 34,29). Az eredeti héber mondatban szerepel a "karnu panav" קרנו פניו kifejezés. A קרן tő olvasható szarvnak, sugárnak, mint például a fénysugár kifejezésben. A "Panav" פניו jelentése az ő arca. Ezek alapján a kérdéses mondat értelme: Mózes arca ragyogott. A Septuaginta még ilyen értelemben fordítja görögre ezt a kifejezést. Szent Jeromos azonban cornutá-nak fordítja, ami szarvval ellátottat jelent. Jeromos latin fordítása, a Vulgata terjedt el a keresztények között, így hosszú ideig ez a félrefordítás adott alapot a művészek alkotásaihoz. Az egyik legklasszikusabb alkotás Michelangelo Buonarroti fent látható Mózese.

Megjegyzendő, hogy a modern filológia egyes képviselői nem fordítási hibának, hanem szándékos szóválasztásnak tartják Jeromos megoldását. A két szarv ugyanis az erő, a dicsőség jelképe (lásd a kétágú püspöksüveget, a mitrát), amely jelentés így már könnyedén beleilleszthető a szövegrész értelmezésébe.[5]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.
  2. Seder Olam Rabbah
  3. Mózes V. 9, 9-11.
  4. Júd 9
  5. Lásd a külső hivatkozásoknál Földváry Miklós István cikkét.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Sigmund Freud: Mózes, Michelangelo Mózese – két tanulmány Európa Könyvkiadó Budapest 1987 [1]
  • Kodolányi János: Az égő csipkebokor (1957)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]