Próféta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Próféta szó szerinti, általános értelemben valamit előre megmondó, jósoló, de a zsidóknál olyan embert, szónokot értettek rajta, aki Istentől ihletve beszél.

Sámuel alapította az első prófétaiskolákat Gilgálban, Jerikóban és Béthelben, amelyekben a próféta-növendékek együtt laktak. A próféták, mint a nép tanácsadói, mellettük álltak mindenféle vallásos és polgári ügyeikben, intve, figyelmeztetve és/vagy büntetve a népet, ha Isten törvényeitől eltértek. Még keményebben hallatták szavukat mint politikai népszónokok, ha a zsidó fejedelmek külföldi fejedelmekkel léptek szövetségre, idegen erkölcsöket és vallási szertartásokat hoztak be, de ezért viszont a világi hatalom részéről üldözést szenvedtek. A próféták Izrael országából Akháb idejében majdnem teljesen eltűntek az üldözés során, Júda országában pedig Manassé király lépett fel ellenük különösebben. Fő ellenfeleik a hamis próféták voltak, akik az övékéivel ellentétes politikai elvek mellett buzgólkodtak. Kr. e. 800 körül kezdték a próféták beszédeiket, intéseiket írásba is foglalni, később a fogság alatt csak írásban közölték honfitársaikkal. A prófétaság virágzása az asszíriai fogság idejére esett, ekkor léptek fel a legerélyesebb és leglelkesebb próféták, például Ámos, Hóseás, Ézsaiás és Mikeás. A káld uralom alatt, kevéssel Jeruzsálem elfoglalása előtt és utána, másik két nagy próféta, Jeremiás és Ezékiel szerepel. A babiloni fogság alatt a próféták törekvése arra irányult, hogy a népet ősei vallásában hűen megtartsák, a bálványimádási hajlamot közülük kiirtsák és a népet a hazájukba való visszatérés reményével vigasztalják. A próféták mindenkor a nép tisztább erkölcsi és vallási tudatának fejlesztésén munkálkodtak. Egyes próféták előre látták és megjósolták, egyesek pedig meg is érték az ország elpusztulását, de azért hitték és hirdették, hogy Izrael, Jehova kiválasztott népe nem veszhet el és országuk ismét, miként Dávid király idejében, újra virágzó lesz. Ezek a jövendölések többnyire a leendő szabadító (messiás), az eszményi király személyéhez fűződtek, ezért az ilyeneket messiási jóslatoknak szokták nevezni. A fogság vége felé a prófétaság egyik kimagasló képviselője, az úgynevezett II. Ézsaiás hallatta szavát, a visszatérés után még Haggeus, Zakariás és Malakiás szerepelnek, ez utóbbival elnémul a próféták beszéde Izraelben. Beszédeiket sajátságos, emelkedett, félig szónoki, félig költői stílus jellemzi, nem ritkán jelképes cselekményeket véve kiindulási pontul. Az Ószövetségben tizenhat próféta írása van; a munkák terjedelmére való tekintettel négy nagy és tizenkét kis prófétát szoktak megkülönböztetni. A kereszténység a Krisztus utáni első századból is tesz említést az újszövetségi prófétákról, akiken valószínűleg az evangélium lelkes hirdetőit kell érteni. Később is voltak és mind a mai napig vannak emberek, akik magukat Istentől ihletetteknek érezték, mint ilyenek a vallási élet terén egy és más újítással felléptek, néha külön felekezetet alkotva. Az ilyenek is gyakran próféta nevet viseltek.

A katolikus egyház Szent István Társulat által kiadott Bibliája nyomán:

A szó etimológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bibliai nyelvhasználatból közismert próféta kifejezés a görög prófétész szóból vezethető le. Alapjelentése: hírnök, szóvivő, beszélő. A próféta szó kapcsolatban áll a vallásos szóhasználattal is, az isteni jóslatok közlésével. Ebben az értelemben olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet jóslatokban. A Szeptuaginta a prófétész szóval a nabi' héber kifejezést fordítja. A nabi' eredete és jelentése vitatott, de kapcsolatba hozzák az akkád nabu "hirdetni, hívni" és az arab naba' "közölni" igével. Ebből az összefüggésből magyarázva a nabi' értelme lehet aktív: "aki beszél, aki hirdet", és lehet passzív: "hívott, meghívott". Általában a passzív értelmet részesítik előnyben. Az Ószövetségben tehát nabi'-nak nevezik azt a személyt, aki isteni meghívást kapott egy meghatározott küldetésre: hogy Isten igéjét hirdesse népének, általában prédikáció, némelykor szimbolikus cselekedetek formájában. További megvilágítást ad a nabi' által kifejezett jelenségre a naba' ige ószövetségi használata. Az ősibb szövegekben (túlnyomóan hitpael igetörzsben) a nabi'-k tevékenységét kísérő eksztatikus állapothoz kapcsolódik, s így jelentése "eksztázisba, révületbe esni, őrjöngeni" (1Sám 10,5.11; 19,18). A prófétai könyvekben viszont megjelenik a naba' ige másik - "hirdetni, meghívni" - jelentése (nifal igetörzsben). Ez utóbbi szóhasználat a prófétai beszédet - "prófétaként beszélni" - fejezi ki, és legitim, Jahvétól hívott és küldött próféták tevékenységét jelöli (Ám 3,8; 7,15köv. stb.). Az Ószövetség más kifejezéseket is használ a prófétaság jelenségére: hozeh (2Sám 24,11 stb.) és ro'eh (1Sám 9,9.11.18.19 stb.), jelentésük látnok. Mindkettőt a prófétaság vizionárius jellegéből eredeztetjük.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]