Babiloni fogság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A babiloni fogság vagy babiloni száműzetés a zsidó történelemnek az a szakasza, amikor a júdeai királyságból Nabukodonozor a zsidókat Babilonba hurcoltatta. A Kr. e. 597-es elhurcoltatással kezdődött, amikor a királyi udvart, más előkelőket és mesterembereket és Judea lakosságának egy jelentékeny részét, mintegy tízezer embert toloncoltak át,[1] és Jeruzsálem Kr. e. 587-ben történt eleste és a Templom lerombolása után folytatódott.[2]

A megmaradt zsidók fogságba hurcolása (illusztráció)

A babiloni krónika szerint Nabukodonozor Kr. e. 599-ben vette ostrom alá Jeruzsálemet.[3][4] Az ostrom alatt, Kr. e. 598-ban meghalt Júdea királya, Jójákim,[5] és fia, Konjáhú lett az utóda, nyolc vagy 18 éves korában.[6] Mintegy három hónappal később a város elesett (Krónikák könyve 36:9),[7] Kr. e. 597-ben, Adar hó 2-án (március 16.). Nabukodonozor a várost és a Templomot is felprédáltatta és a zsákmányt Babilonba vitték. Babilóniába hurcolták Konjáhut, udvarát és másokat, összesen mintegy tízezer júdeait,[1] és szétszórták őket a birodalomban (Királyok könyve 2, 24:14). Köztük volt Ezékiel is. Ezzel megkezdődött a babiloni fogság.

Nabukodonozor Cidkijját, Jójákim testvérét nevezte ki Judea királyának. A fogságba hurcoltak továbbra is Konjáhut tekintették a jog szerinti királynak: ő lett az első exilarcha ("a száműzöttek vezetője").

A déli Júdea zsidó lakóit az 598-597-ben, illetve 587-586-ban történt hódítások során kényszerítették száműzetésbe. A történészek egyetértenek, hogy a deportálásokra több hullámban került sor, nem az összes zsidó hagyta el Júdeát, és voltak olyan zsidók, akik végül Babilónban maradtak.

A fogság alatt a nép nagy része, különösen az előkelők, beleélték magukat a babiloni viszonyokba, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a pogányok közé. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagságra jutottak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően az Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban és buzgón várta a visszatérést az ősi földre.[8]

A száműzetés akkor ért véget, amikor Kr. e. 538-ban a babiloni birodalmat megdöntötte a perzsa Kurus (görög Kürosz, a Bibliában Cirrusz), aki engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek a zsidó Yehud Medinata tartományba.[9] A hazatérők száma 50 000 körül lehetett.[10]

A fogság, a visszatérés és a jeruzsálemi templom újjáépítése a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és hagyományok fejlődésére.

Zsidók egészen a mai Izrael állam megalapításáig, a 20. század közepéig éltek Babilon földjén, ekkor azonban a legtöbben Izraelbe költöztek.

Jelképe[szerkesztés]

„A zsidó gondolkodásban, már két és fél évezrede babiloni fogság: más népek között élni idegenként.”[11] - Kényszerű próba, lehetőség megtisztulni. A türelmes érdemesül a megváltásra.[12] A fogság héberül = galut. Szórványt is jelent. Görög megfelelője ~ diaszpora, nem hadifogság. Aki, kényszerűen, nem az országban (erec) él, szórvány, kisebbség.[13] A hívő Jeruzsálem felé fordulva, napjában háromszor imádkozik, saját lakásban, térdre borulva.[14]

Murasu okmányai[szerkesztés]

1894-ben Nippurban találták a Murasu bankárság közel 1000 okmányát. A cég babiloni, de alkalmazottai, üzletfelei közt zsidó is van. Harmadfélezer névből mintegy 100 zsidó név, az alija, erecbe költözés után, 100-150 évvel. A személynév gyakran - a szülők elköteleződése. A Jahve és az Él istennév ekkorra egyenértékű. A zsidó-arány Nippurban 2,5-3%. Ide telepítették a legtöbb foglyot. Aki akart, visszament, a maradvány zsidó maradt, a maga módján.[15]

Templom[szerkesztés]

Ezékiel látomásban éri a Templom meggyalázását. Indulata hárítaná azt.[16] A Templom felépülte után évtizedekkel Nehemja perzsa engedéllyel (i.e. 440/430) rendbe szedi a Templom ügyeit majd visszatér a királyi udvarba (Susa).[17]

Ezékiel a szombat megtartását, a szó erejét (ima, beszéd, vita, magyarázat) hirdette. A magatartás az azonos (identitás) megtartója.[18]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b The Oxford History of the Biblical World, ed. by Michael D Coogan. Pub. by Oxford University Press, 1999. pg 350
  2. Sablon:Bibleverse
  3. No 24 WA21946, The Babylonian Chronicles, The British Museum
  4. Geoffrey Wigoder, The Illustrated Dictionary & Concordance of the Bible Pub. by Sterling Publishing Company, Inc. (2006)
  5. Dan Cohn-Sherbok, The Hebrew Bible, Continuum International, 1996, page x. ISBN 0-304-33703-X
  6. [1] Bible Studies website
  7. Philip J. King, Jeremiah: An Archaeological Companion (Westminster John Knox Press, 1993), page 23.
  8. http://www.kislexikon.hu/babiloni_fogsag.html[Tiltott forrás?]
  9. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/History/exile2.html
  10. http://lexikon.katolikus.hu/B/babiloni%20fogs%C3%A1g.html
  11. Komoróczy Géza 233. o.
  12. VII,1,Jehuda Ibn Tibbon héber szövege szerint Komoróczy Géza 233. o.
  13. Komoróczy Géza 235. o.
  14. Komoróczy Géza 249. o. (Dán 6,11)
  15. Komoróczy Géza 253-255. o.
  16. Komoróczy Géza 264. o. (Ez.8)
  17. Komoróczy Géza 264. o.
  18. Komoróczy Géza 265-267. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Yohanan Aharoni & Michael Avi-Yonah, "The MacMillan Bible Atlas", Revised Edition, pp. 96–106 (1968 & 1977 by Carta Ltd).
  • Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Az értelmiség felelőssége az ókori keleten. Századvég 1992. ISBN 963 7911 32 4 /A babiloni fogság. Egyéni és közösségi stratégiák az identitás megőrzésére kisebbségi helyzetben (1990).
  • The Babylonian Exile - Crash Course in Jewish History

Fordítás[szerkesztés]

Commons:Category:Babylonian captivity
A Wikimédia Commons tartalmaz Babiloni fogság témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Babylonian captivity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.