Saul zsidó király
| Saul | |
| Elie Marcuse: Saul király halála (1848) | |
| Zsidó király | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 1047 – Kr. e. 1007 | |
| Elődje | nincs |
| Utódja | Isbóset [1][2] |
| Életrajzi adatok | |
| Született | Kr. e. 1079 Gibea |
| Elhunyt | Kr. e. 1007 Gilboa-hegy |
| Édesapja | Kis |
| Házastársa | Abinoám |
| Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Saul témájú médiaállományokat. | |
Saul zsidó király (héberül: שָׁאוּל, Šāʾūl; Kr. e. 1079 – Kr. e. 1007[3]) Benjámin törzsének tagja, a Biblia alapján kb. Kr. e. 1047–1007 között Izrael első királya.
Saul királyságának létezése nem általánosan elfogadott[4][5] és nincs elegendő Biblián kívüli bizonyíték annak igazolására, hogy a bibliai beszámoló tükrözi-e a történelmi valóságot.[6]
Élete a Biblia alapján
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Biblia alapján Benjámin törzséből származott. A Kr. e. 11. században a zsidó törzsek a filiszteusok és az ammóniak sorozatos támadásainak voltak kitéve. Az ellenük folytatott védekezés vezére volt Saul, s a veszély elhárítása érdekében szükség volt az egységes hadvezetésre és irányításra. Ettől a céltól vezérelve Saul egyesítette Izrael tizenkét törzsét. A Biblia szerint Isten parancsára Sámuel próféta kente fel királlyá Sault, s ezzel megvalósult a királyságra való áttérés, amit a külső támadás veszélye mellett az egyistenhit is erősen motivált, mely erősen eltért a környező népek hitbéli elképzeléseitől.
Saul több hadjáratot is vezetett a filiszteusok ellen az első időkben sikerrel. Az államigazgatás szervezetét azonban nem sikerült neki létrehoznia, csupán az állandó hadsereg megteremtése felé tett maradandó eredményt hozó lépéseket. Idegbetegségben szenvedett, ami eluralkodott rajta. A legenda szerint Dávid hárfajátékával igyekezett a király búskomorságát enyhíteni. Dávid feleségül vette Saul leányát, Mikhált, s ezáltal a király veje lett. A király később azonban szembekerült Sámuellel és Dáviddal is. Végül egy filiszteusok elleni csatában a Gilboa hegyen, miután a harcban három fiát is megölték, a fogságba esés elől menekülve kardjába dőlve öngyilkos lett. Halála után a nép Dávidot választotta királlyá.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Garfinkel, Yosef; Ganor, Saar; Hasel, Michael G. (2018). In the Footsteps of King David: Revelations from an Ancient Biblical City. Thames & Hudson. 182. o. ISBN 978-0-500-77428-1. 2020. október 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. október 5..
- ↑ Avioz, Michael (2015). Josephus' Interpretation of the Books of Samuel. Bloomsbury. 99. o. ISBN 978-0-567-45857-5. 2020. október 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. október 4..
- ↑ 32 évesen lépett trónra és 40 évig uralkodott.
- ↑ Finkelstein, Israel (2006). "The Last Labayu: King Saul and the Expansion of the First North Israelite Territorial Entity". Essays on Ancient Israel in Its Near Eastern Context: A Tribute to Nadav Naʼaman. Eisenbrauns. 171ff. o. ISBN 978-1-57506-128-3.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|accessmonth=,|month=és|coauthors=(súgó); External link in(súgó); Unknown parameter|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ Baruch Halpern (2003). David's Secret Demons: Messiah, Murderer, Traitor, King. Wm. B. Eerdmans. 208–211. o.
- ↑ Nelson, Richard D. Historical Roots of the Old Testament (1200–63 BCE). Volume 13 of Biblical Encyclopedia. Society of Biblical Lit, 2014 ISBN 9781628370065
Szépirodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Stefan Heym: Dávid király krónikája (ford. Görög Lívia), Budapest, Európa Könyvkiadó, 1987.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 835. o. ISBN 963-9257-14-1
- Hermann Kinder – Werner Hilgemann: SH atlasz Világtörténelem. Springer Verlag 1992. (a kiadáson hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 7922 471
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
| Elődje: nincs |
Izrael és Júda királya Kr. e. 1047 – Kr. e. 1007 |
Utódja: Isbóset |