Ugrás a tartalomhoz

Saul zsidó király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saul
Elie Marcuse: Saul király halála (1848)
Elie Marcuse: Saul király halála (1848)

Zsidó király
Uralkodási ideje
Kr. e. 1047 Kr. e. 1007
Elődjenincs
UtódjaIsbóset [1][2]
Életrajzi adatok
SzületettKr. e. 1079
Gibea
ElhunytKr. e. 1007
Gilboa-hegy
ÉdesapjaKis
HázastársaAbinoám
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Saul témájú médiaállományokat.

Saul zsidó király (héberül: שָׁאוּל, Šāʾūl; Kr. e. 1079Kr. e. 1007[3]) Benjámin törzsének tagja, a Biblia alapján kb. Kr. e. 1047–1007 között Izrael első királya.

Saul királyságának létezése nem általánosan elfogadott[4][5] és nincs elegendő Biblián kívüli bizonyíték annak igazolására, hogy a bibliai beszámoló tükrözi-e a történelmi valóságot.[6]

Élete a Biblia alapján

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia alapján Benjámin törzséből származott. A Kr. e. 11. században a zsidó törzsek a filiszteusok és az ammóniak sorozatos támadásainak voltak kitéve. Az ellenük folytatott védekezés vezére volt Saul, s a veszély elhárítása érdekében szükség volt az egységes hadvezetésre és irányításra. Ettől a céltól vezérelve Saul egyesítette Izrael tizenkét törzsét. A Biblia szerint Isten parancsára Sámuel próféta kente fel királlyá Sault, s ezzel megvalósult a királyságra való áttérés, amit a külső támadás veszélye mellett az egyistenhit is erősen motivált, mely erősen eltért a környező népek hitbéli elképzeléseitől.

Saul több hadjáratot is vezetett a filiszteusok ellen az első időkben sikerrel. Az államigazgatás szervezetét azonban nem sikerült neki létrehoznia, csupán az állandó hadsereg megteremtése felé tett maradandó eredményt hozó lépéseket. Idegbetegségben szenvedett, ami eluralkodott rajta. A legenda szerint Dávid hárfajátékával igyekezett a király búskomorságát enyhíteni. Dávid feleségül vette Saul leányát, Mikhált, s ezáltal a király veje lett. A király később azonban szembekerült Sámuellel és Dáviddal is. Végül egy filiszteusok elleni csatában a Gilboa hegyen, miután a harcban három fiát is megölték, a fogságba esés elől menekülve kardjába dőlve öngyilkos lett. Halála után a nép Dávidot választotta királlyá.

  1. Garfinkel, Yosef; Ganor, Saar; Hasel, Michael G. (2018). In the Footsteps of King David: Revelations from an Ancient Biblical City. Thames & Hudson. 182. o. ISBN 978-0-500-77428-1. 2020. október 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. október 5..
  2. Avioz, Michael (2015). Josephus' Interpretation of the Books of Samuel. Bloomsbury. 99. o. ISBN 978-0-567-45857-5. 2020. október 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. október 4..
  3. 32 évesen lépett trónra és 40 évig uralkodott.
  4. Finkelstein, Israel (2006). "The Last Labayu: King Saul and the Expansion of the First North Israelite Territorial Entity". Essays on Ancient Israel in Its Near Eastern Context: A Tribute to Nadav Naʼaman. Eisenbrauns. 171ff. o. ISBN 978-1-57506-128-3. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |accessmonth=, |month= és |coauthors= (súgó); External link in |chapterurl= (súgó); Unknown parameter |chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó)
  5. Baruch Halpern (2003). David's Secret Demons: Messiah, Murderer, Traitor, King. Wm. B. Eerdmans. 208–211. o.
  6. Nelson, Richard D. Historical Roots of the Old Testament (1200–63 BCE). Volume 13 of Biblical Encyclopedia. Society of Biblical Lit, 2014 ISBN 9781628370065
Elődje:
nincs
Izrael és Júda királya
Kr. e. 1047 – Kr. e. 1007
Utódja:
Isbóset