Simeon (Biblia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Simeon
Simeão.JPG

Született kb. Kr. e. 18. század
Szülei Jákob, Lea


Simeon (héberül: שִׁמְעוֹן, jelentése: Isten meghallgatott) bibliai személy, Jákob második fia, aki Leától született. Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.

Amikor egy helyi törzsfő fia, Sikem elrabolta a húgukat, Dinát, és megerőszakolta, majd feleségül kérte Jákobtól, Simeon haragra lobbant. Testvérével, Lévivel és csapatával együtt lerohanta Sikem törzsét és az egész kánaánita falut kiirtotta. Így állt bosszút a húgán esett sérelemért. Apja elborzadt fiai tettén, attól tartott ugyanis, hogy a környező törzsek megtorolják Simeon és Lévi tettét. Végül erre nem került sor.

Jákob élete végén nem adott áldást rá kegyetlen tette miatt, sőt inkább átkot mondott ki utódai felett.

A fiai: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Cóhár és Saul.[1]

Simeon törzse[szerkesztés]

Az izraelita honfoglaláskor Kánaán déli részén kaptak területet letelepedésre, Beér-Seva régiójában. Később beleolvadtak Júda törzsébe.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mózes I. 46:10

Források[szerkesztés]

  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó