Askelón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Askelón
רבי-קומות-בסיטי.JPG
Askelón címere
Askelón címere
Askelón zászlaja
Askelón zászlaja
Héber neve: אשקלון
Arab neve: عسقلان
Közigazgatás
Ország  Izrael
Rang város
Népesség
Teljes népesség 117 400 fő (2011)
Földrajzi adatok
Időzóna IST, UTC+2
Elhelyezkedése
Askelón (Izrael)
Askelón
Askelón
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 31° 40′, k. h. 34° 34′Koordináták: é. sz. 31° 40′, k. h. 34° 34′
Askelón weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Askelón témájú médiaállományokat.

Askelón (héberül: אשקלון arabul: عسقلان Aszkalán) bibliai város Izraelben, az öt filiszteus város egyike. Fontos régészeti lelőhely, feltehetőleg az első szentföldi ásatás helyszíne. A modern Askelón az ókoritól 3,5 km-re található turisztikai központ és iparváros.város a Földközi-tenger partján, Tel-Avivtól kb. 50 km-re délre.

A modern Askelón város lakossága 117 ezer fő volt 2011-ben.[1]

A város elhelyezkedése, alapadatok[szerkesztés]

A történelmi Askelón romjai a mai Izrael területén, a Földközi-tenger partján helyezkednek el Gáza és Asdód között. A modern település, amely ugyanezt a nevet viseli, az ásatástól kb. 3,5 km távolságra fekszik.

Az Askelón név etimológiája[szerkesztés]

Az Askelón név valószínűleg a Nyugat-Sémi š-q-l (súlyt mérni) tőből ered, utalva a város egykori kereskedelmi jelentőségére. Az antikvitásban a térség a hagymatermesztésről volt híres; a scallion(zöldhagyma) szó is feltehetőleg az Ascalon névből ered. Askelón az ókori Kánaán legrégebbi és legnagyobb kikötővárosa lehetett.

Története[szerkesztés]

Az első régészeti leletek a Neolitikum (kőkorszak, kb. i. e. 8000–4200) végéről valók, de az első jelentősebb város csak a kora bronzkorban alakult ki (i. e. 3300–2200). Az akkori város kikötőként és szárazföldi kereskedelmi csomópontként is funkcionálhatott, majd az i. e. III. évezred végén, s a kb. i. e. 2200–2000-ig tartó rövid hiátust követően a II. évezred elején egy nagy, erődített kánaánita várossá bővült. A masszív sáncfal 150 holdnyi (kb. 0,6 km2) területet fogott közre. Ekkortájt csak egyetlen nagyobb város volt a térségben, Hácór, amely kb. 0.8 km2-nyi területen helyezkedett el. A tudósok erre a korszakra datálnak egy szenzációs régészeti leletet, amelyet az ókori Askelón helyén tártak fel. E híres tárgyi emlék egy ezüst bikaborjú, melynek mérete kb. 10,2 cm*11,5 cm, s amely feltehetőleg Élt vagy Baált reprezentálja.

Az egyiptomiak fennhatósága Askelónban i. e. 1550 körül vette kezdetét, és a késő bronzkorig tartott. A városban ekkor az egyiptomi isten, Ptah temploma volt használatban. Az ásatások során arra még nem derült fény, hogy a város ebben az időszakban is körbe volt-e sáncolva.

Az i. e. 12. században (i. e. 1180 körül) Askelónt a filiszteusok uralták, az öt nagy filiszteus város egyike volt ekkor, amíg le nem rombolták i. e. 604-ben a babilóniaiak.

Ezt követte a perzsa uralom, amely megközelítőleg i. e. 540–300-ra tehető. Ez régészetileg az egyik leggazdagabb időszaka a területnek, a perzsa korszak emlékeit néhol akár két és fél méter vastagságú rétegben is megtalálni.

Az i. e. 3–2. sz.-ban görög politikai és kulturális befolyás alá került a város, később pedig egy jelentős római települést építettek fel a helyén.

Askelón történelmének középkori fejezetét az arab-keresztes időszakok alakították. A város az i. sz. 7. sz.-ban került arab-kézre, s az arab-éra első századai alatt jelentős fejlődésen esett át. Majd a 12. sz. közepén a keresztesek foglalták el, egészen a település 1191-es, Szaladin általi lerombolásáig.[2]

1240-ben újjáépítették, de 1270-ben Bajbarsz szultán ismét lerombolta. Az oszmán uralom ideje alatt Askelón egy kis település volt, ahol főként csak kereskedők éltek.

A modern Askelón a történelmi Askelóntól 3,5 km távolságban északkeletre található. Az egyiptomi államfő, Ibrahim Pasa 1830 körül alapította meg Majdal néven, és egyiptomi takácsokat telepített be a városba. Az izraeli függetlenségi háború alatt (1948) a megszálló egyiptomi hadsereg elfoglalta Majdalt, és a tengeren keresztül menekítette ki a lakóit, amikor az izraeli erők körülvették 1948 októberében.

Nem sokkal a háború után a városban rekedt lakosok is végleg elhagyták Majdalt, és Gázába települtek. Ezután egy zsidó település alakult ki Migdal-Askelón néven, amelyben 1949-től zsidó bevándorlók telepedtek le. 1955-ben Askelónt várossá nyilvánították. Az akkori 43 km2-es területe azóta 55 km2-re bővült. Ma fő bevételi forrásai az ipar és a turizmus.[3]

Napjainkban a város ipari negyedek, modern lakótornyok és kellemes strandok elegye, mintegy 117 ezer fő (2011.) lakossal.

Ásatások[szerkesztés]

Askelónt Lady Hester Stanhope kezdte el feltárni 1815-ben, ezt tartják az első modern szentföldi ásatásnak. 

Az első tudományos kutatás John Garstang brit régész nevéhez köthető, aki W. J. Pythian-Adams segítségével 1921–1922 között dolgozott a helyszínen. Jelentős leleteket találtak a bronz- és vaskorszakból, valamint a római korból.

Az 1930-as években több ásatást is koordinált Mandátumi Régészeti Hivatal. Sok más mellett két bazilikális templomot találtak, melyek közül egyet Vassilios Tzaferis tárt fel 1966 és 1967 között.[2]

A Leon Levy Expedíció[szerkesztés]

A Leon Levy Expedíció volt az első átfogó ásatás, melyet Lawrence E. Stager vezetésével kezdtek el 1985-ben. Az ásatást Leon Levy és Shelby White finanszírozta és Benjamin Mazar segítségével kezdték el a munkálatokat. A feltárás első szakasza tizenhét szezonból állt, melyek hivatalos szponzora a Harvard Egyetem Sémi Múzeuma volt. Ez tizenhat egymást követő, nagyszabású ásatást jelentett 1985-től 2000-ig, illetve egy kisebbet 2004-ben. Emellett voltak tanulmányi időszakok is, amikor feldolgozták a kiásott leleteket. Valamennyi évben 1985 és 2000 között az ásatások hét hétig tartottak, június közepétől július végéig. Néhány évben azonban ezt megtoldották egy újabb, öt-öt hetes periódussal is, májustól június elejéig.

2007 nyarán kezdődött egy második szakasz Daniel Master vezetésével, melyet Shelby White és a Leon Levy Alapítvány támogatott. Az ásatáson hivatásos régészek mellett önkéntesek is részt vesznek. Az expedíciónak a 2016-os év lesz az utolsó szezonja.[4]

Bibliai, Bibliatörténeti szerep[szerkesztés]

Korai, filiszteus korszak[szerkesztés]

A Bibliában először Józsué könyvében találkozunk Askelónnal, mint a még elfoglalásra váró városok egyikével „…pedig még igen sok birtokba veendő maradt az országban […] a filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, askelóni, gáti és ekróni…”.[5] A Bírák könyvében már arról olvashatunk, hogy „…elfoglalta Júda Gázát határával együtt, Askelónt határával együtt és Ekrónt határával együtt.”.[6] Majd pár fejezettel később Sámson házassága kapcsán jelenik meg újra Askelón városa; Sámson szerelmét filiszteus felesége elárulta, ezért Sámsont „…megszállta az Úr lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit…”.[7]

Későbbi, prófétai megjelenés[szerkesztés]

Jeremiás könyvében a harag serlege kapcsán kerül elő Askelón. Sok nép, köztük a filiszteusok felett is ítéletet mondott az Úr; az elpusztult városoknak pedig gúnnyá és átokká kell válniuk, hogy a nevüket átkozódásra használják majd.[8] Ámósz könyvében vétkek metaforája az öt filiszteus város közül valamennyi;[9] Zakariás könyvében pedig az áll, hogy Askelón lakatlan marad, mert a filiszteusok elmenekülnek,[10] s Zofóriás könyvében „Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek majd rajta, és Askelón házaiban heverésznek esténként, mert gondot visel róluk Istenük, az Úr, és jóra fordítja sorsukat.”[11]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Nemzeti Park. Itt a tengerparton ókori romokat, zsinagógát, római főutcát, amfiteátrumot láthatunk.

Képek[szerkesztés]

Városkép[szerkesztés]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Statistical Abstract of Israel 2012
  2. ^ a b Laughlin, John C.H., „Ashkelon” in: Fifty Major Cities of the Bible (New York: Routledge, 2006), pp. 37–41
  3. Avi-Yonah, Michael; Efrati, Natan; Orni, Efraim, „Ashkelon” in: Encyclopaedia Judaica, Second Edition, Vol. 2 (Jerusalem: Keterpress Enterprises, 2007), col. 567–569
  4. http://digashkelon.com/
  5. Józs 13,3, in: Biblia (Budapest: Magyarországi Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1979)
  6. Bír 1,18
  7. Bír 14,19
  8. Jer 25,20
  9. Ám 1,8
  10. Zak 9,5
  11. Zof 2,4-7

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Avi-Yonah, Michael; Efrati, Natan; Orni, Efraim, „Ashkelon” in: Encyclopaedia Judaica, Second Edition, Vol. 2 (Jerusalem: Keterpress Enterprises, 2007), col. 567–569
  • Baranyi József, „Askelón”, in: Konkordancia a Károli Bibliához, (Budapest: Versitas Kiadó, 1995), co. 85
  • Aharoni, Yohanan and Avi-Yonah, Michael, The Macmillan Bible Atlas Revised Edition (U.S.A.: Macmillan Publishing Co., Inc., 1977)
  • Biblia: Magyarázó jegyzetekkel (Budapest: Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1996) (Bír. 14:19, 2Sám. 1:20, Jer. 47:5;7)
  • Dezső Tamás, ford., The Times Atlasz ­­– Régészet (Verona: Times Books és Akadémiai Kiadó, 1994)
  • Laughlin, John C.H., „Ashkelon” in: Fifty Major Cities of the Bible (New York: Routledge, 2006), pp. 37–41

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Askelon című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Askelón témájú médiaállományokat.