Kánaániták (Biblia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kánaániták - a Biblia alapján - Palesztina régiójában, az izraeliták bevándorlása előtti, főleg szemita eredetű őslakosság gyakran összefoglaló megnevezése. Ők nem alkottak egységes etnikumot, hanem számos, egymással rokon népcsoport és törzs kötelékét.

Amikor az izraeliták megkezdték a honfoglalásukat, Kánaán sok városállamból, vagyis kisebb királyságokból állt, de némi összetartás is mutatkozott a városállamok között. Az izraeliták azt találták, hogy Kánaán gyümölcsökben gazdag vidék, és nagyobb települései jól megerősített városok.[1]

A filiszteusokat - akik nagyjából az izraelitákkal egy időben érkeztek Palesztina területére - nem a kánaánita népek között tartják számon, de Palesztina róluk kapta a nevét.

térkép szerkesztése

Kánaánita népek[szerkesztés]

A kánaáni népek listája hosszabb és rövidebb változatokban maradtak ránk, a legtöbb név megtalálható a népek táblázatában, Mózes első könyvében 10. rész 15-19. versében.

  • Amoriták (amurruk, emóriak, emoreusok)
  • Girgásiak (girgazeusok, girgasiták). Nevük csak néhány listában és föníciai feliratokon szerepel.
  • Hettiták
  • Hivveusok (hivviek, hivviták). Palesztína közepén éltek Gibeon[2] és Szikem[3] környékén, továbbá a Hermon-hegy lábánál[4]
  • Jebúsziak (jebusiak, jebuzeusok, jebusziták). Jeruzsálem városának és környékének őslakói. Ezékiel könyve szerint a hettitáktól és az emoreusoktól származtak.[5]
  • Kadmóniak. Róluk csak Mózes első könyvében történik említés[6] nevük egyszerűen csak a Kelet embereit jelentheti
  • Kenizziek (kenizeusok). Edomita nemzetség, amely később Júda törzséhez csatlakozott.
  • Kéniek. Az izraelitákkal rokon midiánita törzs.
  • Perizziek (perizeusok, periziták). Más népekkel együtt a Közép-Palesztinai hegyvidék lakosait nevezték így.
  • Refáiak (refeusok). Egy óriás termetű emoreus törzs neve, amely a Jordántól és a Genezáreti tótól keletre elterülő Básán őslakossága lehetett.[7]

Kultusz[szerkesztés]

Kultúrájukhoz tartozott a sokistenhit, a démonhit, a kövek és fák tisztelete; források, állatok, mezei istenségek, a különböző istenek kultusza. Isteneik közül Baál volt a legfőbb[8] de Astarté[9] Aséra és Anát nevű istennőket, továbbá Samast, a napistent és Baál atyját, Él-t is tisztelték. Minden városnak megvolt a maga védelmezője.

A nekik bemutatott imádattal időnként együtt járt a templomi prostituáltak szolgálata[10]

A vallási szertartásaik szinte az orgiasztikus megnyilvánulásokig fajultak.[11] Esetenként az isteneknek bemutatott gyermekáldozattól sem riadtak vissza.[12]

A zsidó szakrális táncok szokása ugyancsak ezekre a szertartásokra vezethető vissza. Amikor a fiatal Dávid ugrált és táncolt a frigyláda előtt[13] feleségének, Mikhálnak az ellenszenve feltehetőleg részben az idegen kultusz ellen is szólt.

Mivel a kánaánita istenek a jó termést és a termékenységet is szimbolizálták, vonzónak tűntek az izraelitáknak is. Az Ótestamentum leírása szerint a kánaánita kultuszok hatottak a betelepülő izraeliták életére. Ezekkel a helyi, pogány szokásokkal a zsidó papság állandó harcban állt.

Az izraeliták átvették az őslakosság aratási és szüreti ünnepeit is.[14]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 4Móz 13:21–29; vö.: 5Mó 9:1; Ne 9:25
  2. Józs 9,7
  3. 1. Móz. 34,2
  4. Józs. 11,3
  5. Ez 16,3.45
  6. 1. Móz 15,19
  7. 1. Móz 14,5  ; 15,20  ; 5 Móz 2,11.20  ; 3,13
  8. Bír. 2:12, 13; Bír 6:25–32; 1Kir 16:30–32
  9. Bír 2:13; 10:6; 1Sám 7:3, 4
  10. http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/1200000874#h=24
  11. 1. Kir. 18,28
  12. Merrill F. Unger: Archaeology and the Old Testament. 1964,
  13. 2. Sám. 6,16
  14. Bír. 9,27

Források[szerkesztés]

  • Gecse Gusztáv: Bibliai kislexikon, 1978
  • Biblia kommentár, Magyar Bibliatársulat, 1996

Külső hivatkozás[szerkesztés]