Józsué könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Józsué könyve az Ószövetség egyik protokanonikus történeti könyve. Józsué neve a héber kánonban Joshua, Jehosua (יְהוֹשֻׁעַ). A könyv nem az írójáról, hanem a főszereplőjéről kapta a nevét.

Mondanivalója[szerkesztés]

Józsué[szerkesztés]

Józsué még Egyiptomban született, és neki - nem úgy, mint Mózesnak - megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére 40 év után. Mózes halála után ő lett a zsidó nép vezetője. Az ő történelmi feladata volt Kánaánba, az Ígéret földjére vinni népét. Nem véletlen, hogy ő lett a vezető, mivel ő volt annak a tizenkét kémnek az egyike, akit Mózes előre küldött, hogy kikémlelje a kánaánitákat, s később az ő javaslatára folytatták az utat Kánaán felé.

Jerikó falai a kürtszóra leomlottak

Jerikó bevétele[szerkesztés]

Ott állt Izrael népe a Jordán (folyó) túl oldalán, és elhatározták Jerikó ellen vonulnak. Két kémet küldtek ki, akiket megmentett a Jerikóban élő Rácháb, elrejtette otthonában őket. A kémek megígérték meghagyják életét, ha a zsidók győznek. A nép átkelt csoda folytán a Jordánon és felsorakozott Jerikó körül. Az Úr parancsa szerint hétszer körbejárták a várost a frigyládát hordozva, és amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.

Jozsué Jerikó elestekor az őket segítő Rácháb életét meghagyta, de senki másnak sem kegyelmezett. Ezután az izraeliták Ait és Bételt délen, majd az északi országrészt foglalták el.

Jozsué sírja Kifl Hares-ban, Ciszjordániában

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]