Mózes harmadik könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Mózes harmadik könyve Ószövetségi protokanonikus könyv. A Pentateuchus/Tóra harmadik könyve. Főként Izráel népének áldozatokra, megtisztulási folyamatokra és ünnepekre vonatkozó kultikus előírásait tartalmazza. Így részletesen foglalkozik az áldozatok helyes bemutatásával, valamint a tiszta és tisztátalan dolgok pontos megkülönböztetésével.

Elnevezései[szerkesztés]

A Mózes harmadik könyve elnevezéssel találkozunk leggyakrabban a protestáns gyakorlatban. Rövidítése: 3Móz. Károli Gáspár a Mózes harmadik könyve a Léviták egyházi szolgálatáról címet adta a könyvnek, az újonnan revideált Károli-fordításban (Veritas Kiadó, 2012) azonban szintén Mózes harmadik könyveként szerepel. A katolikus kánonban, Leviták könyvének nevezik. Rövidítése: Lev. Latinul Leviticus néven található meg a Vulgátában, a görög Septuagintában a Leutikon, címet viseli. A görögök olyan neveket adtak, amelyek kifejeznek valamit a könyvek tartalmából. A görög nevek latinos átírását vagy fordítását használja a tudományos irodalom. A héber gyakorlat szerint a könyv kezdőszaváról nevezték el, "és kiáltotta" Wayyiqra.

A szerző[szerkesztés]

Bár a törvénykezés Mózes idejére nyúlik vissza, azonban a könyv végleges formája a babiloni fogságból visszatérés után kapta meg.

Tartalma[szerkesztés]

A könyv tartalma elsősorban a papságnak szól, de Isten akarata szerint az egész népnek is meg kellett ismerni a szabályokat, törvényeket. A nép ugyanis engedetlenül megszegte a törvényeket, és ez halálbüntetést jelentett. Azonban Isten végtelen kegyelme miatt engedélyezte, hogy áldozatot mutasson be a bűnös ember, egy egészséges áldozati állat adománnyal, amellyel megváltotta magát a halálbüntetés terhe alól. Isten azt akarta, hogy népe szent maradjon, ezért a rituális tisztaság mélyen benne maradt az izraeliták tudatában. Bár sokan kegyetlennek - a véres áldozat miatt -, és unalmasnak tarthatják ezt a könyvet, azonban e könyv ismerete nélkül nem lehet megérteni Jézus halálának igazi jelentését. (Zsid 8-10). Isten valójában a természet dolgait összhangba hozta saját parancsaival. Ma már beigazolódott, hogy helyes a tisztaság, a megehető és a tiltott ételek listája, a karanténba tartás a fertőzés veszélye miatt, amiket a zsidók csak Isten parancsának engedelmességéből tartottak be.

Leviták[szerkesztés]

A szent sátor szentélyében őrizték a frigyládát. A léviták voltak megbízva a sátor körüli munkákra. (Például az áldozati állatok begyűjtése, levágása.) A leviták Áron fiai és leszármazottjai voltak, akiknek a legnagyobb tisztaságban kellett élniük. A leviták szükségleteiről beszolgáltatott tized gondoskodott.

Szerkezete[szerkesztés]

  • I. Áldozatok törvényei
  • II. A felszentelés szertartásai
  • III. Tisztaság
  • IV. Engesztelés napja
  • V. A szentség törvénye
  • VI. Fogadalmi ajándékok visszaváltása

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]