Mikeás könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mikeás könyve az Ószövetségben található úgynevezett tizenkét kisprófétákhoz tartozó protokanonikus könyv.

A szerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Micaiah név rövidítése Mikeás. Héberül: מיכה. Neve jelentése: kicsoda hasonló Jahvéhoz?

Moresetből származott, mely Jeruzsálemtől mintegy 3 és fél kilométerre feküdt.

A Kr. e. 8. század végén prófétált, Jótám (Kr. e. 756-741), Akház (741-725) és Ezékiás (725-697) uralkodása idejében, nagyjából Ésaiás prófétával egyidőben.

Nem tévesztendő össze azzal a Mikeással, aki a Királyok könyvében találhatunk meg (I. Kir 22.8) és korábban élt.

A könyv szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1 - 3 Prófétálás Szamária, Júda és Jeruzsálem ellen
  • 4 - 5 Prófétálás Sion jövőbeli üdvösségéről
  • 6.1 - 7.7 Izrael elleni prófétálás
  • 7.8 - 20 Az eljövendő üdvösség

A könyv összefoglalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerzőt felháborította Szamaria és Jeruzsálem társadalmának bűnei, igazságtalanságai, a nép és az előkelők romlottsága. Erkölcsi feddésében az Isten előtti alázatot, a szeretetet és az erkölcsi elveket hangsúlyozta. A bűnösöket szókimondóan megnevezi, vezetők, bírák, papok és próféták. Ők hamis biztonságérzetet táplálnak. A könyv közepén Dávid-hagyományt említi, és egy eljövendő uralkodót Betlehemből fog származni és Jahvét fogja képviselni, illetve Jahve választottja lesz. Az Ő erejével fog uralkodni, a béke megtestesítője lesz, amely új kezdet lesz.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]