Esdrás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Esdrás (más néven: Ezsdrás, Ezra, Ezdrás, héber: עזרא) Kr. e. 5. század - Kr. e. 4. század idején élt héber pap és történetíró, a zsidók babiloni fogságból való hazatérése idején és után.

I. Artaxerxész perzsa király engedélyével tért haza a száműzetésből a zsidók második csoportjával, 80 évvel az első csoport után, Kr. e. 460 körül. A király Esdrást tette felelőssé a nép oktatásáért, és kimondta, hogy főbenjáró bűnt követ el az aki nem cselekszi a király és Jehova törvényét. További feladata volt, hogy vallási reformot hajtson végre. Magyarázta a nép előtt Mózes törvényét. Azokat a zsidókat, akik idegen, pogány nőket vettek feleségül, kényszerítette, hogy bocsássák el őket. Nehémiás munkatársa volt a hit és az istentisztelet megújításában.

Könyve[szerkesztés]

Esdrás és kortársa, Nehémiás könyvét is ugyanarra a tekercsre írták, amelyek szoros egységet alkotnak és csak később választották szét őket két könyvre. Esdrás könyve ott folytatja az ókori zsidó történelem elbeszélését, ahol a Krónikák 2. könyve befejeződik.

Az iszlám vallásban[szerkesztés]

Esdrást a Korán is megemlíti Uzair éven (arabul: عزير). A sírtömbjeként tisztelt hely az iraki Baszra mellett zarándokhely a helyi arabok körében. Néhány kutató viszont vitatja, hogy valóban Esdrás van itt eltemetve.

Esdrás neve alatt fennmaradt apokrif irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi kiadó
  • Gyuricza Antal: Bibliai történetek és elbeszélések

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ezra című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.