Zsidók
| Zsidók יְהוּדִים (Jehudim), ייִדן (Jidn) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Júdás Makkabeus • Iosephus Flavius • Akiba ben Jószéf • Maimonidész • Baruch Spinoza • Sigmund Freud • Sólem Aléchem • Albert Einstein • Emmy Noether • Dávid Ben-Gúrión • Marc Chagall • Natalie Portman | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Teljes lélekszám | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 14-17 millió [1][2] | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Régiók | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Izrael kb. 7.000.000[3][4]
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Lélekszám régiónként | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyelvek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| héber, jiddis, ladino és más zsidó nyelvek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vallások | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| zsidó vallás | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rokon népcsoportok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Arabok, asszírok és más sémi nyelvű népek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsidók יְהוּדִים (Jehudim), ייִדן (Jidn) témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
A zsidók (héberül: יְהוּדִים, Jehudim; jiddisül: ייִדן, Jidn) ókori közel-keleti nép, valamint a magukat ettől a néptől (izraeliták) származtató,[6] illetve a zsidó vallást követő, a világ minden részén élő emberek – kulturálisan és nyelvileg heterogén összetételű – közössége.
A 2020-as években a világszerte élő zsidók több mint 85%-a két országban él: az Egyesült Államokban és Izraelben.[7]
A név eredete, használata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A zsidó név végső soron a héber Júda vagy Jehuda törzsnévre vezethető vissza (lásd: Júda). A népnév héber megfelelője jehudi, יהודי. Egyéb nyelveken szintén e szó különböző alakváltozataival jelölik a zsidó népet, például görög: judaiosz, Ιουδαιος, latin iudeus (azaz Iudaea tartománybeli), német Jude, angol Jew, francia juif, spanyol judío.
A zsidókat az ókorban hébereknek is nevezték, egyes nyelveken a mai napig a héber népnév alakváltozataival jelölik őket (például olasz ebreo, orosz еврей, jevrej, román evrei). A 19. századtól a 20. századi rendszerváltásig a magyarországi zsidók gyakran inkább az izraelita, mintsem a zsidó névvel jelölték önmagukat.
Meghatározása és kialakulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A zsidó hagyomány szerint - amit nagy részben a régészeti leletek[8] és a nyelvészeti kutatások[9] valamint genetikai vizsgálatok[10] is alátámasztanak - a zsidóság a Közel-Keletről, pontosabban Levante térségéből származik.
Ebben a térségben laktak az ókori héberek, majd első és később második száműzetésük alatt is maradt folytonos jelenlétük.[11] Ma Izrael állama is nagyrészt az ókori héberek által lakott területen fekszik. Izrael a zsidó államként ismert ország. A zsidók az ókori héber népességtől származtatják magukat. Ez a hagyomány a lehető legteljesebb mértékben bizonyított a legújabb kori kutatások eredményeképp.
Izrael mint népnév első történeti említése Merneptah fáraó sztéléjén olvasható.[12] Ez az ún. egyiptomi kivonulás feltételezett időszaka utánra datálható.
Külön érdekesség, hogy bár a héber népesség öröksége több téren is mutat kulturális folytonosságot az azt megelőző kánaáni kultúrával[13] - ami a környező nyugatsémi kultúra szerves része -, ugyanakkor a héber kultúra eredete mind a zsidó hagyomány szerint, mind a szakterület kutatói szerint szoros rokonságot mutat az ókori mezopotámiai civilizációval is.[14]
Ezen rokonság igen sokrétű és összetett. Ennek több oka is lehet. Az egyik lehetséges oka, hogy a zsidó hagyomány szerint Ábrahám - a zsidóság első ősapja - Mezopotámiából származik,[15] s feltehetőleg, amennyiben történeti személyként létezett, kizárásos alapon legkésőbb az óbabiloni kor idején hagyhatta el a fejlett mezopotámiai világot.[16] Ennek nyoma maradt a héber törvénykezésben, ami számos egyezést és párhuzamot mutat a nyugatsémi amurrú törvénykezéssel.[17] Az amurrú törvénykezési hagyományok a nagy babiloni uralkodó Hammurapi babiloni király törvénygyűjteményébe is belekerültek.[18]
A rokonság második rétege a héberek első száműzetése, az ún. babiloni fogság jelentős időszakának terméke. A zsidóság történetének ezen, talán legjelentősebb fejezetében alakult ki a területi identitástól jóval függetlenebb, életképes diaszpóra-lét. Ez alapozta meg a ma ismert zsidóság szerkezeti és ideológiai felépítését. Ezen fejlődés legjelentősebb eseménye a Szóbeli Tan írásba foglalásának igénye és kezdete, ami csak jóval a második száműzetés kezdete után fejeződött be.[19]
A Szóbeli Tan[19] az Írásbeli Tan - a tulajdonképpeni Tóra - sokszor gyakorlati, magyarázó jellegű, de igen sokrétű, és folytonosan bővülő kiegészítése. Ez a zsidó hagyomány szerint a mózesi tóraadás idejétől kezdve öröklődött nemzedékről nemzedékre. Ez a hagyomány a Talmud tartalmának és témainak alapja is.[20]
Mindezzel párhuzamosan, meg kell említeni, hogy a zsidó hagyomány a héber nép létrejöttét az ún. egyiptomi kivonulástól számítja, amint az a Biblia történeteiből is ismert. Ezen esemény történeti szempontból vitatott a korabeli egyértelmű írásos bizonyítékok hiányában. Ennek ellenére jogos lehet Josephus Flavius feltételezése, mely szerint az ókori héberek jelenléte ókori Egyiptomban nem más, mint az ún. hükszosznak nevezett közel-keleti sémi nyelvű népesség uralmának időszaka,[21] vagy részben hatással lehetett a zsidó nép kialakulására, illetve a Teremtés és a Kivonulás történetéhez is alapmotívumokkal szolgált.
A zsidóság története igen igen hosszú az emberiség történetének egészéhez viszonyítva. Ha beleszámítjuk az ókori héberek történetét - amely az ősi mezopotámiai kultúrában gyökerezik - akkor a zsidó nép története az egyik legrégebb óta folytonos és mai napig fennmaradt etno-vallási csoport. Egyedi népcsoport, közös identitással, és saját, speciális vallással. A zsidóság mint népcsoport jórészt genetikai rokonságot mutat a többi, Levante térségéből származó népesség leszármazottaival.
A zsidó vallás az első megmaradt egyistenhit az emberiség történetében. Hiedelemvilágának és szertartásainak több tétele a kereszténység és az iszlám alapja is lett.[22]
A héber nyelv, melynek klasszikus változata a zsidó liturgia nyelve, és modernizált változata Izrael államának hivatalos nyelve, sémi nyelv, rokonságban áll az arab, arámi és egyéb sémi nyelvekkel. A zsidóság száműzetései során a hébert a hagyomány átörökítésére és liturgiai célokra használta. Párhuzamosan érdekes keveréknyelvek alakultak ki a helyi diaszpóra nemzsidó nyelve, és a héber/arámi szókészlet és kifejezésmódok keveredéséből. Ennek leginkább fennmaradt és ezért legjobban tanulmányozható példája a jiddis nyelv.
A héber írás ma ismert formája az ún. birodalmi arámi alfabetikus írásrendszer.[23] Ezen ábécé először az Újasszír Birodalom idején került hivatalosan használatba.[18] Formailag a zsidóság babiloni diaszpórája óta gyakorlatilag változatlan, a mai napig. Elődje, az ún. föníciai ábécé, minden ismert alfabetikus írásrendszer őse.[24] Az ókori héberek a föníciaihoz igen hasonló, azzal gyakorlatilag megegyező ábécé-t használtak a babiloni fogság időszakáig.
Történelem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A zsidók történetének fontosabb eseményei a kezdetektől napjainkig:
| Időszak / Dátum | Esemény | Jelentőség |
|---|---|---|
| i. e. 2. évezred | Az ősatyák kora | A hagyomány alapján Ábrahám, Izsák és Jákob szövetsége Istennel. |
| i. e. 13. század | Exodus és honfoglalás (történetiségét ma már elvetik)[25][26] |
A hagyomány alapján Mózes vezetésével a zsidók elhagyják Egyiptomot; honfoglalás Kánanánban |
| i. e. 1000 körül | Az Egységes Izraeli Királyság (létezése vitatott)[27] |
Dávid király. Salamon felépíti az Első Templomot. |
| i. e. 930 körül | (A hagyomány alapján) a királyság kettészakadása |
Létrejön az északi Izrael és a déli Júda királysága. |
| i. e. 722 | Izrael bukása | Az Asszír Birodalom elpusztítja az északi királyságot, a lakosság asszimilálódik. |
| i. e. 586 | Babiloni fogság | Nabukodonozor lerombolja az Első Templomot, Júdát Babilonba hurcolják. |
| i. e. 538 | Visszatérés Círusz rendeletére | Perzsa engedéllyel a zsidók visszatérnek, felépül a Második Templom. |
| i. e. 167–160 | Makabeus-felkelés | Sikerrel lázadnak a hellenista elnyomás ellen (ennek emléke a Hanuka). |
| i. sz. 70 | Jeruzsálem és a Szentély pusztulása | Titus római hadvezér leveri a zsidó lázadást, megkezdődik a nagy diaszpóra. |
| i. sz. 132–135 | Bar Kohba-felkelés | Az utolsó nagy zsidó szabadságharc a rómaiak ellen, Izrael földje kiürül. |
| i. sz. 200–500 | A Misna és a Talmud megírása | A szóbeli tanok írásba foglalása, amely biztosítja a túlélést az állam nélkül. |
| 1492 | Kiűzetés Spanyolországból | Az inkvizíció elől menekülő szefárd zsidók Európában és az Oszmán Birodalomban szóródnak szét. |
| 18. század vége | A zsidó felvilágosodás (Haszkala) | Megkezdődik a polgári emancipáció és a zsidók integrációja az európai társadalmakba. |
| 1897 | Az Első Cionista Kongresszus | Theodor Herzl Bázelben meghirdeti a zsidó állam létrehozásának programját. |
| 1939–1945 | A Holokauszt (Soá) | A náci Németország szisztematikusan meggyilkol közel 6 millió európai zsidót. |
| 1948. május 14. | Izrael Állam kikiáltása | Megalakul a modern független zsidó állam, véget ér a kétezer éves hontalanság. |
A történelmi Izrael területén
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
70-től a kora középkorig
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Évszám / Időszak | Esemény / Korszak | Történelmi jelentőség és következmények |
|---|---|---|
| Kr. u. 70 | Jeruzsálem és a Templom lerombolása | Titus római hadvezér leveri a zsidó felkelést. Megszűnik a templomi áldozati kultusz. Megkezdődik a zsidók tartós diaszpóra-léte. |
| Kr. u. 70–132 | A javnei (jamniai) időszak | Johanán ben Zakáj rabbi vezetésével a szellemi központ Javnéba helyeződik át. Megalapozzák a templom nélküli, rabbinikus zsidóságot. |
| Kr. u. 115–117 | Kitosz-háború (diaszpóra-felkelés) | Cyrenaica, Aegyptus (Egyiptom) és Ciprus zsidó közösségeinek lázadása Traianus császár ellen. A rómaiak kegyetlenül leverik. |
| Kr. u. 132–135 | Bar Kohba-felkelés | Simon bar Kohba vezette utolsó nagy szabadságharc Hadrianus császár idejében. Júdea teljesen elnéptelenedik és politikailag összeomlik. |
| Kr. u. 135 után | Sziria-Palesztina tartomány létrehozása | Hadrianus büntetésből átnevezi Júdeát, Jeruzsálem helyén pogány várost alapít (Aelia Capitolina). Kitiltja a zsidókat a városból. |
| Kr. u. 135–200 | A szellemi központ Galileába költözése | A túlélő helyi rabbik és intézmények (a Szanhedrin) északra, Galileába (Usa, Sefarisz, Tibériás) helyezik át a székhelyüket. |
| Kr. u. 200 körül | A Misna kodifikációja | Juda ha-Naszi (a Fejedelem) szerkesztésével írásba foglalják a szóbeli tant (Misna). Ez lesz a rabbinikus jog alapja. |
| Kr. u. 3. század | A babiloniai központ megerősödése | Sok zsidó a Szászánida (Perzsa) Birodalomba menekül. Sura és Pumbedita városaiban világhírű vallási akadémiák alakulnak ki. |
| Kr. u. 313 után | A kereszténység államvallássá válása | Constantin császár után a Római Birodalom kereszténnyé válik. Mivel ők a zsidókat kollektívan istengyilkosnak (Krisztus-gyilkos) tekintik, fokozatosan szigorodnak a zsidókat korlátozó törvények (→ antijudaizmus, antiszemitizmus). |
| Kr. u. 400 körül | A Jeruzsálemi (Palesztinai) Talmud | A galileai akadémiák rabbijai lezárják a Misna magyarázatait tartalmazó vitairatukat. |
| Kr. u. 425 | A palesztinai naszi (patriárka) tisztség megszűnése | II. Theodosius bizánci császár eltörli a zsidó önkormányzatiság fejének tisztségét. A szellemi súlypont végleg Babiloniába tolódik. |
| Kr. u. 500 körül | A Babiloniai Talmud lezárása | A perzsiai zsidó tudósok befejezik a saját Talmud-változatukat. Ez válik a zsidó élet és törvénykezés legfőbb zsinórmértékévé. |
| Kr. u. 614 | Jeruzsálem perzsa elfoglalása | A zsidók szövetségre lépnek a hódító perzsa szászánidákkal a Bizánci Birodalom ellen, ami a késő ókor utolsó nagy politikai átrendeződése a térségben. |
A diaszpóra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A zsidóság Bár Kochba vezető nevével fémjelzett 2. századi szabadságharcának (Bar Kohba-felkelés) leverése után Róma kegyetlen megtorlásba kezdett. A felkelés kirobbantásában nagy szerepe volt rabbi Ákivának, akinek nagy számú követője volt, és Bár Kochbáról kijelentette, hogy ő a messiás. Az életben maradt zsidók és akiket nem hurcoltak el rabszolgának, kénytelenek voltak elhagyni az ősi földet.
A Földközi-tenger partvidékén már korábban jelentős létszámban éltek közösségek (Törökország, Itália, Dél- Spanyolország, Görögország). A zsidók azért telepedtek le itt, mert ezek jelentős kereskedelmi helyek voltak. Itt kereskedtek is, nem csak pásztorkodtak.
Rómában, Görögországban, Alexandriában voltak a nagyobb zsidó kulturális központok. Az alexandriai Philón ennek a korszaknak az egyik legnagyobb zsidó tudósa volt, és Tóra (Mózes könyve) kommentárjairól, értekezéseiről vált híressé.
I. sz. 200-500 körül Babilonba került át a szellemi élet jelentős része. Létrejött a Talmud, melynek központi része a Misna.
A második jeruzsálemi Szentély lerombolása (i. sz. 70) után megszűntek az áldozatbemutatások és zarándok ünnepek (4 volt évente), ezek helyét az imádságok vették át. Új szabályelveket kellett a rabbiknak felállítani, egy új zsidó életforma alapjait kellett lerakni. Ezek a szabályrendszerek az élet minden területét átfogták és gyakorlati útmutatásként szolgáltak, szolgálnak. Kialakult a rabbinikus judaizmus.
Európa
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A zsidóság európai történetének főbb korszakai (Kr. u. 70 – napjainkig)
| Időszak / Évszám | Korszak megnevezése | Főbb események és folyamatok | Kulturális és társadalmi hatás |
|---|---|---|---|
| 1–5. század | Római diaszpóra és a késő ókor | A zsidók rabszolgaként, kereskedőként vagy polgárként telepednek (v. telepíttetnek) le Dél-Európában (Itália, Hispánia, Gallia). A kereszténység államvallássá válásával (380) jogaik szűkülnek. | Kialakulnak az első állandó európai zsidó hitközségek a Földközi-tenger medencéjében. |
| 6–10. század | Kora középkor és békés integráció | A Karoling-korban a zsidók fontos gazdasági közvetítők Kelet és Nyugat között. Szabadon mozoghatnak és kereskedhetnek. | Megjelennek az első települések a Rajna-vidéken, amelyek a későbbi askenázi kultúra alapjai lesznek. |
| 11–13. század | Keresztes hadjáratok és kirekesztés | Az 1096-os első keresztes hadjárat során tömeges mészárlások érintik a rajnai zsidókat. Elterjednek a vérvádak, a zsidókat rituális gyilkosságokkal vádolják. | Megkezdődik a gazdasági korlátozás: kitiltják őket a céhekből, főként csak pénzkölcsönzéssel foglalkozhatnak. |
| 1290, 1306, 1394 | Kiűzetések Nyugat-Európából | Angliából (1290) és Franciaországból (1306, 1394) teljesen kiűzik a zsidó lakosságot. Vagyonukat a királyság elkobozza. | A menekülők Közép-Európa és a Lengyel Királyság felé veszik az irányt, amely befogadja őket. |
| 1347–1351 | A fekete halál (pestisjárvány) | A zsidókat vádolják a kutak megmérgezésével és a járvány terjesztésével. Pusztító pogromok söpörnek végig Európán. | Több száz virágzó zsidó hitközség semmisül meg Nyugat- és Közép-Európában. |
| 1492 | A spanyolországi kiűzetés | Katolikus Izabella és Ferdinánd rendeletére a zsidóknak el kell hagyniuk Spanyolországot (majd Portugáliát), hacsak nem keresztelkednek meg. | A spanyol zsidók (szefárdok) az Oszmán Birodalomba, Észak-Afrikába és Hollandiába menekülnek. |
| 16. század | A gettósodás korszaka | Velencében (1516), majd Európa-szerte fallal körülvett zárt negyedeket (gettókat) hoznak létre a zsidók számára. | Elkülönülés a keresztény társadalomtól, ugyanakkor intenzív belső vallási és kulturális élet. |
| 1648–1649 | Hmelnyickij-felkelés | A kozák lázadás során Kelet-Európában (Ukrajna, Lengyelország) százezer feletti zsidót mészárolnak le. | Megrendül a kelet-európai zsidóság biztonságérzete, felerősödnek a messiási mozgalmak. |
| 18. század vége – 19. század | Felvilágosodás és emancipáció | A francia forradalom után, majd a 19. század során Európa-szerte megadják a zsidóknak a teljes polgári jogegyenlőséget. | Megindul a kulturális asszimiláció, kialakul a haszkala (zsidó felvilágosodás). Megjelenik a neológ (reform) irányzat. |
| 1881–1903 | Oroszországi pogromok | II. Sándor cár meggyilkolása után erőszakhullám söpör végig az Orosz Birodalom zsidó lakóövezetében (letelepedési övezet). | Több mint kétmillió kelet-európai zsidó kivándorol az Egyesült Államokba; megszületik a modern cionizmus gondolata. |
| 1933–1945 | A nemzetiszocializmus és a Holokauszt (Soá) | Adolf Hitler és a náci Németország faji alapú megsemmisítő politikája Európában. | Körülbelül 6 millió európai zsidó szisztematikus meggyilkolása. A virágzó kelet-európai (jiddis) kultúra szinte teljesen elpuszul. |
| 1945–1989 | Kettéosztott Európa és a kivándorlás | Nyugat-Európában megindul a hitközségek újjáépítése. A szovjet blokkban (Kelet-Európa) az állami antiszemitizmus és a vallásgyakorlás tiltása jellemző. | A túlélők nagy része Izraelbe vagy az USA-ba vándorol. A vasfüggöny mögött a zsidó identitást elnyomják. |
| 1990-es évek – napjaink | Kulturális reneszánsz és új kihívások | A Szovjetunió felbomlása után százezrek vándorolnak ki, Németországban új, főként ex-szovjet zsidó közösségek jönnek létre. | Újraéled a zsidó kulturális élet Kelet-Közép-Európában, miközben Nyugat-Európában felerősödik az új típusú antiszemitizmus.[28] |
Az európai zsidóság két nagy csoportra oszlik: a szefárdok a nyugati, míg az askenázik a keleti részén (pl. Galícia). Utóbbiak a németre alapuló jiddis nyelvet használják.
A zsidók már az ókortól kezdve, de különösen a kora középkorban tömegesen telepedtek az európai államokban.[29]
Az 5. században a mai Franciaország területének lakói felvették a kereszténységet, és az első frank uralkodó erőszakos térítésbe kezdett. Zsidókkal is fel akarták vetetni a keresztény vallást, azért kikötötték, hogy addig nem érintkezhettek keresztényekkel, míg maguk is azzá nem váltak. Erőszakkal kereszteltek. A zsidók nem voltak hajlandóak feladni hitüket, így beszűkült a kereskedelem.
Dagobert 623-ban a zsidókat kitiltotta a Frank Birodalom területéről, akik az akkor még lazán kapcsolódó Dél-Franciaország területére menekültek, ahol a közösségek virágzásnak indultak. Nagy Károly (768-800) - a Karoling-dinasztia képviselője német-római császár lett. Helyre akarta állítani a Nyugatrómai Birodalmat. Meghódította a mai Németország területét, Itáliát, Belgiumot, Spanyolországot, a Kárpát-medencét, az egykori római Pannoniát, a Duna határáig. Erőszakos keresztény hittérítést folytatott. A zsidóság létszáma megnövekedett ezen az összevont területen. Károly felismerte ennek hasznát. Kereskedelmi kapcsolataik révén - a rádhániták által - a zsidók kapcsolattartókká lettek az egyes területek között. A gazdasági helyzet jobb lett. Kiváltságként a zsidó települések települési autonómiát kaptak, melyeknek élén a zsidó magister állt. Nagy Károly fia Jámbor Lajos uralkodásának ideje alatt újra elkezdődött a zsidó üldöztetés, mivel az uralkodó erős katolikus befolyásolás alatt állt. Halála után 3 részre szakadt szét a Frank Birodalom:
- 1. Nyugati Frank Birodalom → mai Franciaország
- 2. Keleti Frank Birodalom → mai Németország,
- 3. Lotaringia német hatás alá került
Ezeken a területeken tartományurak uralkodtak, a hatalom nem volt centralizált, erősödött a klérus befolyása. A zűrzavaros helyzetből Németország területére indult meg a zsidók menekülése, különösen azután, miután I. Ottó itt megerősítette a központi hatalmat. Ők voltak az askenázi, Kelet Európából elszármazott zsidók, akik kezdetben németül, majd e nyelv elferdítéséből származó jiddis nyelven beszéltek. I. Ottó országában is viszonylagos szabadságot élveztek a zsidó közösségek. Általános önvédelmi okokból gettókban (olasz szó) telepednek le. Köln, Worms, Mainz a virágzó szellemi élet központjai. Híres talmud iskolák jöttek létre. Gersom rabbi munkássága kiemelkedő. A keresztes háború idején veszélyben voltak ezek a virágzó közösségek, mert nagy számban indultak meg ezek ellen a csapatok. Remete Péter végig fosztotta Németországot.
A 8-9. században az iszlám és a kereszténység szorításában a kelet-európai sztyeppéken élt kazárok népe testületileg a zsidó vallást vette fel. Ez némi genetikai rokonságot is eredményez a mai zsidók bizonyos ága és közöttük.
A 11. századtól kezdve a zsidóság szellemi központja a keresztény Európába tevődött át. A keresztények Jézus gyilkosait látták bennük, s mivel a zsidók állhatatosan kitartottak ószövetségi hitük mellett, Európa-szerte gyakoriak voltak az üldözések.
Amikor a keresztények kiűzték a Pireneusi-félszigetről a mórokat, megváltozott a zsidók helyzete is. A 14. században már erőszakkal igyekeztek keresztény hitre téríteni őket. Ekkor jött létre az ún. marranók csoportja, a színleg katolikus vallásra tért zsidóság rétege. 1492-ben a spanyolok minden meg nem keresztelt zsidót kiűztek az országból.[29]
A szefárdok (ibériai zsidók) ekkor Észak-Afrikában, az Oszmán Birodalom nyugati részén kerestek menedéket, mert a muszlimok jobban megtűrték őket, mint a keresztények.[30] Tömeges kivándorlás indult meg Spanyolországból Franciaország, főleg annak déli vidékei felé is. Ott a közösségek ekkor viszonylagos szabadságot élveztek. Ebben az időszakban terjedt a Zóhár, a kabbala leghíresebb műve.[29]
Közép- és Kelet-Európában az askenázi zsidók éltek. Német és osztrák területen ők is gyakori üldözéseket szenvedtek. Helyzetüket a 16. századi reformáció sem változtatta meg.[29]
A zsidók Európa minden országában külön városnegyedekben (gettókban) voltak kénytelenek élni. Csak meghatározott foglalkozásokat űzhettek, nem utazhattak szabadon. Ruházatukon megkülönböztető jelet voltak kötelesek viselni. Az elnyomás azonban csak tovább erősítette bennük a különbözőség és kiválasztottság tudatát. Az elhivatottsággal kapcsolatban erős, egyetemes messianisztikus áramlat fejlődött ki (pl. Sabbatáj Cévi mozgalma a 17. században).[29]
Közép-Európából már a középkorban sok zsidó menekült Lengyelországba, mert az ottani katolikus uralkodók jól bántak velük. A 18. század végén kb. 1 millió zsidó élt Lengyelországban (az összlakosság kb. 10 %-a).[29] Itt, a 18. századi Lengyelországban jelentkezett a haszidok misztikus mozgalma. Alapítója, Izrael Baol Sem Tov (1700-1760) azt hirdette, hogy Istennel misztikus kapcsolatot lehet és kell kialakítani.[29]
1792-ben a francia forradalmi gyűlés kimondta a zsidók egyenjogúságát. Hamarosan Hollandia is követte a példáját, majd 1848-1870 között Nyugat-Európa számos országa.[29]
A 19. század folyamán Nyugat-Európában polgárjogot és vallásszabadságot nyert zsidóság kötelességének érezte, hogy alkalmazkodjon a társadalomhoz, amely befogadta őket. Létrejött egy sajátos zsidó felvilágosodás-mozgalom (hászkálá) Moses Mendelssohn vezetésével. A keresztény és zsidó etika és néhány vallási alapelv azonosságára vagy hasonlóságára hívták fel a figyelmet. Későbbi követőik már elvetették a Talmudot, sőt az isteni kinyilatkoztatás jelentőségét is. Sokan a kereszténység felé sodródtak, mások az ateizmus hatása alá kerültek.[29]
Ugyanakkor Kelet-Európában, Oroszországban 1882-ben, majd később Lengyelországban is módszeres zsidóüldözésekre, pogromokra került sor. A közösségek sok embert vesztettek, sokat szenvedtek ebben az időben. Védekezésképpen magukba zárkóztak, de igen erős hitéletet fejlesztettek ki. Ekkor indult meg a zsidók tömeges kivándorlása Palesztinába és az Egyesült Államokba, ahol szívesen fogadták őket.[29]
Az európai zsidóság egy részének erőteljes asszimilálódása ellenére a 19. század második felében erős antiszemitizmus terjedt el Európa-szerte. A németek később, Hitler vezetésével hivatalos ideológiájukba (nácizmus) építették be az antiszemitizmust, a zsidók üldözését. Ez a második világháború idején 6 millió zsidó kivégzéséhez vezetett.[29]
Az antiszemitizmus elleni reakcióként lépett fel a 19. század végén a zsidó cionista mozgalom. Ennek célja a zsidóság Palesztinába való visszatérésének elősegítése és az önálló zsidó állam megalapítása volt. A mozgalom eszmei vezére Theodor Herzl a Judenstaat (A zsidó állam) című könyvében fogalmazta meg a cionizmus lényegét. A cionisták törekvései csak 1948-ban, a nagy világégés, a holokauszt, a "vészkorszak" után, Izrael állam létrejöttével valósultak meg.
A kortárs zsidó diaszpóra élete sok kutatás tárgyát képezi. Különösen a zsidó identitás közös nevezőit keresik, és választ adnak arra a kérdésre, hogy mit jelent ma zsidónak lenni. Olaf Glöckner és Marcela Menachem Zoufalá kutatók kijelentik, hogy a közép-európai kortárs zsidó élet legfontosabb közös nevezői a következők: „Intenzív szembenézés a holokauszt örökségével és a lankadatlan antiszemitizmus, ugyanakkor a hagyományos zsidó tanítás és kultúra nagy elismerése a nem zsidó európaiak jelentős részéről.“[31]
Amerika és a világ többi része
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Amerikában szinte már e világrész felfedezése óta éltek zsidók. A szefárdok és marranók vándorútja előbb Közép- és Dél-Amerikába vezetett: Mexikóba, Peruba és Brazíliába. A marranókat azonban mindenhol üldözte a spanyol és portugál inkvizíció, és ahol érte máglyára hurcolta őket. Ezért később mindinkább Észak-Amerika holland és angol gyarmatai felé fordultak. [29]
A 17-18. század folyamán számos szefárd zsidó kolónia létesült az észak-amerikai városokban. A 19. század folyamán megerősödött a zsidó bevándorlás az Egyesült Államokba. Számos német és osztrák zsidó vállalkozó és kereskedő létesített vállalatokat, üzleteket, és gazdagodott meg belőlük. Utánuk lengyel és orosz zsidók érkeztek. [29]
Észak-Amerika 1880–1914 között a nagyfokú zsidó bevándorlás által a világ legnagyobb zsidó centrumává nőtt (több mint 3 millió zsidó lakossal). Az Egyesült Államokon kívül jelentős zsidó kolóniák létesültek ebben az időben Kanadában, Argentínában, Brazíliában, továbbá más földrészeken, Dél-Afrikában és Ausztráliában is. Ennek a minden addiginál hatalmasabb zsidó kivándorlásnak oka a felerősödött kelet-európai zsidóüldözés, a fellángoló véres pogromok voltak.[29]
Kultúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ókori
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent sátor (Istentisztelet)
- Ókori zsidó irodalom
- Ókori zsidó művészet
Kortárs kultúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Vallás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az ókori (bibliai és szentélyközpontú) és a mai (rabbinikus) zsidó vallás legfontosabb jellemzői és különbségei:
| Jellemző | Ókori zsidó vallás (Szentélykorszak) | Mai zsidó vallás (Rabbinikus judaizmus) |
|---|---|---|
| Központ és helyszín | A jeruzsálemi Szentély. | Zsinagógák, tanulóházak (bét midrás) és az otthon. |
| Vallási vezetők | Papok (kohénok) és léviták örökletes alapon. | Rabbik (tanítók, jogi szakértők) tudás alapon. |
| Istentisztelet módja | Állat- és ételáldozatok bemutatása, füstölők. | Imádság (tefilá), Tóra-tanulás és jócselekedetek. |
| Szent iratok | A Tóra (Mózes könyvei) és a prófétai iratok. | A Tanakh (Héber Biblia) és a Talmud. |
| Irányzatok | (1. század:) Farizeusok, szadduceusok, esszénusok, zélóták. | Ortodox / Ultraortodox (hászid) konzervatív (neológ) reform / progresszív. |
| Földrajzi fókusz | Erősen Izrael földjéhez és Jeruzsálemhez kötött. | Globális diaszpóra és a modern Izrael állam. |
| Azonosság alapja | Törzsi hovatartozás és nemzeti szövetség. | Vallásjogi státusz (halakha) és közösségi kultúra. |
Gasztronómia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A zsidóság nem egyetlen biológiai „faj”, hanem egy évezredes történelmi, kulturális és vallási gyökerekkel rendelkező nép. A diaszpóra (szétszóródás) miatt földrajzi és kulturális csoportokra, úgynevezett etnikai irányzatokra oszlanak.
A zsidóság legfőbb etnikai és kulturális csoportjai:
- Askenázi zsidók: Közép- és Kelet-Európában élő, jiddis nyelvet beszélő közösségek. A világ zsidóságának többségét alkotják.
- Szefárd zsidók: Eredetileg az Ibériai-félszigetről (Spanyolország és Portugália) származó zsidók, akik a kiűzetésük után a Földközi-tenger medencéjében, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten telepedtek le. Saját nyelvük a ladino (judeo-spanyol).
- Mizrahi (keleti) zsidók: Észak-afrikai, közel-keleti és ázsiai származású zsidó közösségek. Kultúrájuk és hagyományaik szorosan kapcsolódnak az őket körülvevő arab és iszlám népekhez.
- Kisebb csoportok: Jemeniek (Teimanim), az etiópiai zsidók (Béta Izrael) vagy a kaukázusi és indiai közösségek.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ https://www.jewishdatabank.org/content/upload/bjdb/831/World%20Jewish%20Population,%202016%20(Final).pdf
- ↑ Más becslések szerint.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Dashefsky, Arnold; Della Pergola, Sergio; Sheskin, Ira, eds. (2018). World Jewish Population (PDF) (Report). Berman Jewish DataBank. Hozzáférés: 2019. június 22.
- 1 2 3 https://www.jewishvirtuallibrary.org/jewish-population-of-the-world
- ↑ http://www.worldjewishcongress.org/en/about/communities/HU
- ↑ Raymond P. Scheindlin (1998). A Short History of the Jewish People: From Legendary Times to Modern Statehood. Oxford University Press. 1–. o. ISBN 978-0-19-513941-9. Israelite origins and kingdom: "The first act in the long drama of Jewish history is the age of the Israelites"
- ↑ "Israel's Jewish demography is changing – and with it, so is the Diaspora's | JPR". www.jpr.org.uk (angol nyelven). 2025. január 17. Hozzáférés: 2025. augusztus 14..
Today, more than 85% of Jews worldwide concentrate in only two countries: the US and Israel.
- ↑ James Maxwell Miller, John Haralson Hayes (1986). A history of ancient Israel and Judah (angol nyelven). Louisville, Kentucky: The Westminster John Knox Prss. ISBN 0-664-21262-X. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
- ↑ Gotthelf Bergsträsser, Peter T. Daniels [in angol] (1983). Introduction to the Semitic languages: text specimens and grammatical sketches (angol nyelven) (2 ed.). ISBN 0-931464-10-2. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
- ↑ M. F. Hammer, A. J. Redd, E. T. Wood, M. R. Bonner, H. Jarjanazi, T. Karafet, S. Santachiara-Benerecetti, A. Oppenheim, M. A. Jobling, T. Jenkins, H. Ostrer, B. Bonné-Tamir (2000. június 6.). "Jewish and Middle Eastern non-Jewish populations share a common pool of Y-chromosome biallelic haplotypes". PNAS - Proceedings of the National Academy of Sciences. 97 (12): 6769–6774. 2014. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Yad Izhak Ben Zvi & Wayne (1983). Building the Land: Stages in First Aliya Colonization (1882-1904) (angol nyelven). State University Press.
- ↑ Michael David Coogan szerk (2001). The Oxford history of the biblical world (angol nyelven). Oxford University Press US,. ISBN 0195139372, 9780195139372. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
{{cite book}}: Check|isbn=value: invalid character (súgó)CS1 karbantartás: extra központozás (link) - ↑ John Van Seters [in angol] (1975). Abraham in History and Tradition (angol nyelven). New Haven, CT: Yale University Press. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
- ↑ Harmatta János (szerk.) (2003). Ókori keleti történeti chrestomathia. Osiris tankönyvek. ISBN 963-389-425-5.
- ↑ Washington State University. "The Land of the Hebrews". The Hebrews: A Learning Module (angol nyelven). Washington State University.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó); External link in|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ John H. Walton, Andrew E. Hill (2004). Old Testament today: a journey from original meaning to contemporary significance (angol nyelven). Zondervan. ISBN 0310238269, 9780310238263. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
{{cite book}}: Check|isbn=value: invalid character (súgó) - ↑ Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés az ókorban, Ókori keleti történeti chrestomathia (Harmatta János szerk.)
- 1 2 Komoróczy Géza (1998). Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódításig (Kr. e. 539) (magyar nyelven). Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
- 1 2 http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=113&letter=O
- ↑ http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=32&letter=T#117
- ↑ Josephus Flavius: Against Apion első könyv, 73. bekezdés
- ↑ Elias Joseph Bickerman (1986). Studies in Jewish and Christian history (angol nyelven). E. J. Brill, Laiden, The Netherlands. ISBN 9004043950. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
- ↑ Stephen A. Kaufman (1992). An Aramaic Bibliography, part 1 Old, Official, and Biblical Aramaic (angol nyelven). Johns Hopkins University Press. ISBN 0-8018-4312-X. Hozzáférés: 2009. szeptember 17.
- ↑ Allan Haley (1995). Alphabet: "The History, Evolution, and Design of the Letters We Use Today" (angol nyelven). Watson-Guptill. ISBN 0823001709.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - ↑ Coote, Robert B. (2000). "Conquest: Biblical narrative". In Freedman, David Noel; Myers, Allen C. (eds.). Eerdmans Dictionary of the Bible. Eerdmans. 275–276. o. ISBN 978-90-5356-503-2.
In sum, the biblical conquest of Canaan, though employing more ancient forms, motifs, and traditions, originated as such as a reflex of the revanchist reforms of Hezekiah and Josiah. The episodes of Jericho, Ai, and Gibeon which form the bulk of the Conquest account [...] are complex narratives which address numerous issues, but their main purpose is to intimidate potential opponents of Davidic centralization.
- ↑ McConville, Gordon; Williams, Stephen (2010). Joshua. Eerdmans. ISBN 978-0-8028-2702-9.
- ↑ Lipschits, Oded (2014). "The history of Israel in the biblical period". In Berlin, Adele; Brettler, Marc Zvi (eds.). The Jewish Study Bible (2nd ed.). Oxford University Press. pp. 2107–2119. ISBN 978-0-19-997846-5. As this essay will show, however, the pre monarchic period long ago became a literary description of the mythological roots, the early beginnings of the nation and the way to describe the right of Israel on its land. Though the archeological evidence also does not support the existence of a united monarchy under David and Solomon as described in the Bible, meaning the rubric of "united monarchy" is best abandoned, it remains useful for discussing how the Bible views the Israelite past. [...] Although the kingdom of Judah is mentioned in some ancient inscriptions, they never suggest that it was part of a unit comprised of Israel and Judah. There are no extrabiblical indications of a united monarchy called "Israel."
- ↑ https://ec.europa.eu/newsroom/home/items/905764/en
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Hunyadi László: A világ vallásföldrajza
- ↑ Hunyadi László: világ vallásföldrajza
- ↑ Being Jewish in 21st Century Central Europe. 2020–09–07. ISBN 978-3-11-058236-9 Hozzáférés: 2020. november 18.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Online elérés
- Zsidó.lap.hu - linkgyűjtemény
- Szemita-világ. (Zsidó adomák). In: Gracza György: A nevető Magyarország. Bp, 1901. I. kötet. 325-350. old.
