Zsidók
| Zsidók יְהוּדִים (Jehudim), ייִדן (Jidn) |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Júdás Makkabeus • Iosephus Flavius • Akiba ben Jószéf • Maimonidész • Baruch Spinoza • Sigmund Freud • Sólem Aléchem • Albert Einstein • Emmy Noether • Dávid Ben-Gúrión • Marc Chagall • Natalie Portman | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Teljes lélekszám | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 13[1] – 14,6 millió[2] | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Régiók | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Lélekszám régiónként | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyelvek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| héber, jiddis, ladino és más zsidó nyelvek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vallások | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Izraelita vallás | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rokon népcsoportok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Arabok, asszírok és más sémi nyelvű népek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
A zsidók (más néven héberek vagy izraeliták; héberül: יְהוּדִים, Jehudim; jiddisül: ייִדן, Jidn) ókori közel-keleti nép, valamint a magukat ettől a néptől származtató, illetve a zsidó vallást követő, kulturálisan és nyelvileg heterogén összetételű emberek közössége a világ minden részén.
Tartalomjegyzék
A név eredete, használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A magyar nyelvbe a zsidó népnév az egyik feltételezés szerint a szláv nyelvek közvetítésével került (szerb-horvát židov, régi orosz zsidov). A magyar törzsek azonban már a honfoglalás előtt, Kazária területén megismerkedtek a zsidókkal, így sokkal valószínűbb, hogy a magyaron keresztül került az orosz és szerbhorvát nyelvekbe. Ezt támasztja alá az is, hogy a többi szláv nyelvben nem ilyen alakú ez a szó.
A zsidó név végső soron a héber Júda vagy Jehuda törzsnévre vezethető vissza (lásd: Júda). A népnév héber megfelelője jehudi, יהודי. Egyéb nyelveken szintén e szó különböző alakváltozataival jelölik a zsidó népet, például görög: judaiosz, Ιουδαιος, latin iudeus (azaz Iudaea tartománybeli), német Jude, angol Jew, francia juif, spanyol judío.
A zsidókat az ókorban hébereknek is nevezték, egyes nyelveken a mai napig a héber népnév alakváltozataival jelölik őket (például olasz ebreo, orosz еврей, jevrej, román evrei). A 19. századtól a 20. századi rendszerváltásig a magyarországi zsidók gyakran inkább az izraelita, mintsem a zsidó névvel jelölték önmagukat.
Meghatározása és kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A zsidó hagyomány szerint - amit nagy részben a régészeti leletek[4] és a nyelvészeti kutatások[5] valamint genetikai vizsgálatok[6] is alátámasztanak - a zsidóság a Közel-Keletről, pontosabban Levante térségéből származik.
Ebben a térségben laktak az ókori héberek, majd első és később második száműzetésük alatt is maradt folytonos jelenlétük.[7] Ma Izrael állama is nagyrészt az ókori héberek által lakott területen fekszik. Izrael a zsidó államként ismert ország. A zsidók az ókori héber népességtől származtatják magukat. Ez a hagyomány a lehető legteljesebb mértékben bizonyított a legújabb kori kutatások eredményeképp.
Izrael mint népnév első történeti említése Merneptah fáraó sztéléjén olvasható.[8] Ez az ún. egyiptomi kivonulás feltételezett időszaka utánra datálható.
Külön érdekesség, hogy bár a héber népesség öröksége több téren is mutat kulturális folytonosságot az azt megelőző kánaáni kultúrával[9] - ami a környező nyugatsémi kultúra szerves része - eredete mind a zsidó hagyomány szerint, mind a szakterület kutatói szerint szoros rokonságot mutat az ókori mezopotámiai civilizációval.[10]
Ezen rokonság igen sokrétű és összetett. Ennek több oka is lehet. Az egyik lehetséges oka, hogy a zsidó hagyomány szerint Ábrahám - a zsidóság első ősapja - Mezopotámiaból származik,[11] s feltehetőleg, amennyiben történeti személyként létezett, kizárásos alapon legkésőbb az óbabiloni kor idején hagyhatta el a fejlett mezopotámiai világot.[12] Ennek nyoma maradt a héber törvénykezésben, ami számos egyezést és párhuzamot mutat a nyugatsémi amurrú törvénykezéssel.[13] Az amurrú törvénykezési hagyományok a nagy babiloni uralkodó Hammurapi babiloni király törvénygyűjteményébe is belekerültek.[14]
A rokonság második rétege a héberek első száműzetése, az ún. babiloni fogság jelentős időszakának terméke. A zsidóság történetének ezen, talán legjelentősebb fejezetében alakult ki a területi identitástól jóval függetlenebb, életképes diaszpóra-lét. Ez alapozta meg a ma ismert zsidóság szerkezeti és ideológiai felépítését.[15] Ezen fejlődés legjelentősebb eseménye a Szóbeli Tan írásba foglalásának igénye és kezdete, ami csak jóval a második száműzetés kezdete után fejeződött be.[16]
A Szóbeli Tan[16] az Írásbeli Tan - a tulajdonképpeni Tóra[17] - sokszor gyakorlati, magyarázó jellegű, de igen sokrétű, és folytonosan bővülő kiegészítése. Ez a zsidó hagyomány szerint a mózesi tóraadás idejétől kezdve öröklődött nemzedékről nemzedékre. Ez a hagyomány a Talmud tartalmának és témainak alapja is.[18]
Mindezzel párhuzamosan, meg kell említeni, hogy a zsidó hagyomány a héber nép létrejöttét az ún. egyiptomi kivonulástól számítja. Amint az a Biblia történeteiből is ismert, a héber nép keletkezésének legmeghatározóbb időszakának az ún. egyiptomi fogság, és az azt követő kivonulást tartja. Ezen esemény történeti szempontból vitatott a korabeli egyértelmű írásos bizonyítékok hiányában. Ennek ellenére jogos lehet Josephus Flavius feltételezése, mely szerint az ókori héberek jelenléte ókori Egyiptomban nem más, mint az ún. hükszosznak nevezett közel-keleti sémi nyelvű népesség uralmának időszaka.[19]
A zsidóság története igen igen hosszú az emberiség történetének egészéhez viszonyítva. Ha beleszámítjuk az ókori héberek történetét - amely az ősi mezopotámiai kultúrában gyökerezik - akkor a zsidó nép története az egyik legrégebb óta folytonos és mai napig fennmaradt etnovallási csoport. Egyedi népcsoport, közös identitással, és saját, speciális vallással. A zsidóság mint népcsoport jórészt genetikai rokonságot mutat a többi levante térségéből származó népesség leszármazottaival. A zsidóság mint vallás pedig az első egyistenhit az emberiség történetében.[20] Hiedelemvilágának és szertartásainak több tétele a kereszténység és az iszlám alapja.[21]
A héber nyelv, melynek klasszikus változata a zsidó liturgia nyelve, és modernizált változata Izrael államának hivatalos nyelve, sémi nyelv, rokonságban áll az arab, arámi és egyéb sémi nyelvekkel. A zsidóság száműzetései során a hébert a hagyomány átörökítésére és liturgiai célokra használta. Párhuzamosan érdekes keveréknyelvek alakultak ki a helyi diaszpóra nemzsidó nyelve, és a héber/arámi szókészlet és kifejezésmódok keveredéséből. Ennek leginkább fennmaradt és ezért legjobban tanulmányozható példája a jiddis nyelv.
A héber írás ma ismert formája az ún. birodalmi arámi alfabetikus írásrendszer.[22] Ezen ábécé először az Újasszír Birodalom idején került hivatalosan használatba.[14] Formailag a zsidóság babiloni diaszpórája óta gyakorlatilag változatlan, a mai napig. Elődje, az ún. föníciai ábécé, minden ismert alfabetikus írásrendszer őse.[23] Az ókori héberek a föníciaihoz igen hasonló, azzal gyakorlatilag megegyező ábécé-t használtak a babiloni fogság időszakáig.
Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A történelmi Izrael területén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A diaszpóra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A diaszpóra görög szó, szétszóratást jelent. Héberül galut. A zsidóság Bár Kochba király nevével fémjelzett szabadságharcának (időszámítás szerint 132-135-ig) leverése után Róma kegyetlen megtorlásba kezdett. A felkelés kirobbantásában nagy szerepe volt rabbi Ákivának, akinek nagy számú követője volt, és Bár Kochbáról kijelentette, hogy ő a messiás. Az életben maradt zsidók és akiket nem hurcoltak el rabszolgának, kénytelenek voltak elhagyni az ősi földet. A Földközi-tenger partvidékén már jelentős létszámban éltek közösségek (Törökország, Itália, Dél- Spanyolország, Görögország). A zsidók azért telepedtek le itt, mert ezek jelentős kereskedelmi helyek voltak. Itt kereskedtek is, nem csak pásztorkodtak.
Rómában, Görögországban, Alexandriában voltak a nagyobb zsidó kulturális központok. Az Alexandriai Philón ennek a korszaknak az egyik legnagyobb zsidó tudósa volt, és Tóra (Mózes könyve) kommentárjairól, értekezéseiről vált híressé.
Időszámítás szerint 200-500 körül Babilonba kerül át a szellemi élet jelentős része. Talmud: Nem szent könyv. Jelentése tanulás. Sokszor egymásnak ellentmondó párbeszédek, naplószerű gyűjteménye. Központi része a Misna,melyet i. sz. 219 előtt zártak le. Keletkezése a javnei főiskola megalakulásától eredeztethető, i. sz. 69 körül. A második jeruzsálemi Szentély lerombolása (i. sz. 70) után megszűntek az áldozatbemutatások és zarándok ünnepek (4 volt évente), ezek helyét az imádságok vették át. Új szabályelveket kellett a rabbiknak felállítani, egy új zsidó életforma alapjait kellett lerakni. Ezek a szabályrendszerek az élet minden területét átfogták és gyakorlati útmutatásként szolgáltak, szolgálnak. Mindenben az Írott Tanra (Tauró sebiszkáv) a Tórára és a hagyományokra támaszkodik.
Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az európai zsidóság két nagy csoportra oszlik: a szefárdok a nyugati, míg az askenázik a keleti részén (pl. Galícia). Utóbbiak a németre alapuló jiddis nyelvet használják: Amerikába főként ők vándoroltak ki.
Az 5. században a mai Franciaország területének lakói felvették a kereszténységet, és az első frank uralkodó erőszakos térítésbe kezdett. Zsidókkal is fel akarták vetetni a keresztény vallást, azért kikötötték, hogy addig nem érintkezhettek keresztényekkel, míg maguk is azzá nem váltak. Erőszakkal kereszteltek meg gyerekeket. A zsidók nem voltak hajlandóak feladni hitüket, így beszűkült a kereskedelem. Dagobert 623-ban a zsidókat kitiltotta a Frank Birodalom területéről, aki az akkor még lazán kapcsolódó Dél-Franciaország területére menekültek, ahol a közösségek virágzásnak indultak. Nagy Károly (768-800) - a Karoling-dinasztia képviselője német-római császár lett. Helyre akarta állítani a Nyugatrómai Birodalmat. Meghódította a mai Németország területét, Itáliát, Belgiumot, Spanyolországot, a Kárpát-medencét, az egykori római Pannoniát, a Duna határáig. Erőszakos keresztény hittérítést folytatott. A zsidóság létszáma megnövekedett ezen az összevont területen. Károly felismerte ennek hasznát. Kereskedelmi kapcsolataik révén - a rádhániták által - a zsidók kapcsolattartókká lettek az egyes területek között. A gazdasági helyzet jobb lett. Kiváltságként a zsidó települések települési autonómiát kaptak, melyeknek élén a zsidó magister állt. Nagy Károly fia Jámbor Lajos uralkodásának ideje alatt újra elkezdődött a zsidó üldöztetés, mivel az uralkodó erős katolikus befolyásolás alatt állt. Halála után 3 részre szakadt szét a Frank Birodalom:
- 1. Nyugati Frank Birodalom → mai Franciaország
- 2. Keleti Frank Birodalom → mai Németország,
- 3. Lotaringia német hatás alá került
Ezeken a területeken tartományurak uralkodtak, a hatalom nem volt centralizált, erősödött a klérus befolyása. A zűrzavaros helyzetből Németország területére indult meg a zsidók menekülése, különösen azután, miután I. Ottó itt megerősítette a központi hatalmat. Ők voltak az askenázi, Kelet Európából elszármazott zsidók, akik kezdetben németül, majd e nyelv elferdítéséből származó jiddis nyelven beszéltek. I. Ottó országában is viszonylagos szabadságot élveztek a zsidó közösségek. Általános önvédelmi okokból gettókban (olasz szó) telepednek le. Köln, Worms, Mainz a virágzó szellemi élet központjai. Híres talmud iskolák jöttek létre. Gersom rabbi munkássága kiemelkedő. A keresztes háború idején veszélyben voltak ezek a virágzó közösségek, mert nagy számban indultak meg ezek ellen a csapatok. Remete Péter végig fosztotta Németországot.
A 8-9. században az iszlám és a kereszténység szorításában a kelet-európai sztyeppéken élt kazárok népe testületileg a zsidó vallást vette fel. Ez némi genetikai rokonságot is eredményez a mai zsidók bizonyos ága és közöttük.
Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lásd még:
- Tanakh - Tóra - Talmud
- Ókori zsidó irodalom
- Jiddis irodalom
- Izraeli irodalom
- Ókori zsidó művészet
- Zsidó színházművészet
- Zsidó népművészet
- Izrael művészete
Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- A zsidóság Magyarországon
- Héber Biblia
- Szefárdok
- Askenázik
- Jiddis nyelv
- Karaita zsidók
- Hegyi zsidók
- Kazárok
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ A Jewish People Policy Institute (JPPI) tanulmánya alapján.
- ↑ Más becslések szerint. Lásd bővebben: Zsidó népesség országonként
- ↑ http://www.worldjewishcongress.org/en/about/communities/HU
- ↑ James Maxwell Miller, John Haralson Hayes. A history of ancient Israel and Judah (angol nyelven). Louisville, Kentucky: The Westminster John Knox Prss (1986). ISBN 0-664-21262-X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ Gotthelf Bergsträsser, Peter T. Daniels. Introduction to the Semitic languages: text specimens and grammatical sketches, 2 (angol nyelven) (1983). ISBN 0-931464-10-2. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ M. F. Hammer, A. J. Redd, E. T. Wood, M. R. Bonner, H. Jarjanazi, T. Karafet, S. Santachiara-Benerecetti, A. Oppenheim, M. A. Jobling, T. Jenkins, H. Ostrer, B. Bonné-Tamir (2000. június 6.). „Jewish and Middle Eastern non-Jewish populations share a common pool of Y-chromosome biallelic haplotypes”. PNAS - Proceedings of the National Academy of Sciences 97 (12), 6769–6774. o. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ Yad Izhak Ben Zvi & Wayne. Building the Land: Stages in First Aliya Colonization (1882-1904) (angol nyelven). State University Press (1983)
- ↑ Michael David Coogan szerk. The Oxford history of the biblical world (angol nyelven). Oxford University Press US, (2001). ISBN 0195139372, 9780195139372. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ John Van Seters. Abraham in History and Tradition (angol nyelven). New Haven, CT: Yale University Press (1975). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ Harmatta János (szerk.). Ókori keleti történeti chrestomathia, Osiris tankönyvek (2003). ISBN 963-389-425-5
- ↑ Washington State University. The Land of the Hebrews, The Hebrews: A Learning Module (angol nyelven). Washington State University. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ John H. Walton, Andrew E. Hill. Old Testament today: a journey from original meaning to contemporary significance (angol nyelven). Zondervan (2004). ISBN 0310238269, 9780310238263. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés az ókorban, Ókori keleti történeti chrestomathia (Harmatta János szerk.)
- ^ a b Komoróczy Géza. Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódításig (Kr. e. 539) (magyar nyelven) (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ A http://en.wikipedia.org/wiki/Jewish_diaspora helyesen: en:Jewish diaspora
- ^ a b http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=113&letter=O
- ↑ A http://en.wikipedia.org/wiki/Torah helyesen: en:Torah
- ↑ http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=32&letter=T#117
- ↑ Josephus Flavius: Against Apion első könyv, 73. bekezdés
- ↑ http://en.wikipedia.org/wiki/Abrahamic_religion
- ↑ Elias Joseph Bickerman. Studies in Jewish and Christian history (angol nyelven). E. J. Brill, Laiden, The Netherlands (1986). ISBN 9004043950. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ Stephen A. Kaufman. An Aramaic Bibliography, part 1 Old, Official, and Biblical Aramaic (angol nyelven). Johns Hopkins University Press (1992). ISBN 0-8018-4312-X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
- ↑ Allan Haley. Alphabet: "The History, Evolution, and Design of the Letters We Use Today" (angol nyelven). Watson-Guptill (1995). ISBN 0823001709. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.
Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. On-line elérés
- Zsidó.lap.hu - linkgyűjtemény

