Ukrajna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ukrajna
Україна (ukrán)
Ukrajna zászlaja
Ukrajna zászlaja
Ukrajna címere
Ukrajna címere
Nemzeti mottó: Воля, злагода, добро
(Jelentése: Szabadság, egyetértés, jóság)
Nemzeti himnusz: Ще не вмерла України
Europe-Ukraine (disputed territory).svg

Fővárosa Kijev
é. sz. 49°, k. h. 32°
Legnagyobb város Kijev
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Volodimir Zelenszkij
Miniszterelnök Denisz Smihal
Hivatalos nyelv ukrán
Beszélt nyelvek orosz
függetlenség  Szovjetuniótól
kikiáltása 1991. augusztus 24.

Elődállamok Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság
Tagság
Lista
Hadban áll  Oroszország  Luganszki Népköztársaság  Donyecki Népköztársaság Fehéroroszország
Népesség
Népszámlálás szerint41 588 354 fő (2021. jan. 1.)[1] +/-
Rangsorban32
Becsült44 291 000[2][3] fő (2014)
Rangsorban32
Népsűrűség74 fő/km²
GDP2020 (becslés)
Összes161 872 millió USD[4] (46)
Egy főre jutó3 881 USD
HDI (2005) 0.788 (76) – közepes
Földrajzi adatok
Terület603 700 [megj. 1] km²
576 604 [megj. 2] km²
Rangsorban 43
Víz1%
IdőzónaKelet-európai idő (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem ukrán hrivnya (UAH)
Nemzetközi gépkocsijel UA
Hívószám 380
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 101
  • 102
  • 103
Internet TLD.ua
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Ukrajna témájú médiaállományokat.

Ukrajna (ukránul: Україна, IPA: [ukrɑˈjinɑ]  Ltspkr.png kiejtése) kelet-európai állam. Keletről és északkeletről Oroszország, északnyugatról Fehéroroszország, nyugatról Lengyelország, Szlovákia és Magyarország, délnyugatról Románia és Moldova, délről pedig a Fekete-tenger és az Azovi-tenger határolja.

Oroszország után Európa második legnagyobb területű állama. 1991-ig a Szovjetunió tagállama volt. A Szovjetunió felbomlása után visszanyerte szuverenitását, majd lemondott a területén tartott szovjet nukleáris fegyverekről, cserébe Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az 1994-es ún. budapesti memorandumban garantálta az ország függetlenségét.

Európa egyik legszegényebb országa, amely nagyon magas szegénységi rátával és súlyos korrupcióval küzd,[5][6] azonban hatalmas termékeny mezőgazdasági területeinek köszönhetően a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre.[7][8]

Egy vitatott, regionális népszavazás után Oroszország 2014-ben annektálta a Krím félszigetet, majd az évekig tartó kelet-ukrajnai háború nyomán 2022. február 24-én háborút indított Ukrajna ellen.[9]

Földrajz[szerkesztés]

Ukrajna domborzati térképe

Az ország legnagyobb részén a Kelet-európai-síkvidék terül el, ezt délről a Kárpátok vonulatai övezi az Alföld peremvidékeivel. A Dnyeszter völgyétől északra továbbá hátsági területek (Podóliai-, Volhíniai- és Dnyeper-hátság) vannak. Donecktől délre emelkedik az Azovi-hátság, amelytől délre egészen az Azovi-tengerig a Donyec-medence terül el. A Fekete-tenger nagy félszigete, a Krím déli részén a Krími-hegységgel. Az Ukrajna nyugati részén húzódó Kárpátokban található az ország legmagasabb pontja, a Hoverla (2061 m).

Ukrajna éghajlata mérsékelt-szárazföldi, de a Krím déli részén szubtrópusi hatás érvényesül.

Legjelentősebb folyók: Dnyeper, Dnyeszter, Donyec.

Legnagyobb tavak: Kahivkai-víztározó, Kremencsuki-víztározó, Kijevi-víztározó, Kamjanszkei-víztározó, Jalpuh tó.

Élővilág[szerkesztés]

Az ország növényvilága változatos, 25 ezer vadon növő és több mint 400 kultúrnövény fajjal. A természetes növényzet csaknem 19 millió hektáron maradt meg. A főbb élőhelytípusok az erdők, erdős sztyeppek, sztyeppek, rétek és mocsarak. A folyókban, a tavakban és a tengerekben vízi növények élnek.

A legősibb növénykövületek a krétai időszakból maradt fenn a Krími-hegységben és a Donyeci-hátságon ezek a területek akkortájt szigetekként emelkedtek ki a területet borító tengerből. A paleogén és a neogén időszakban a mai Ukrajna már szárazföld volt, amin szubtrópusi és trópusi növénytársulások telepedtek meg. Ezek hírnökei egyes maradvány növények:

A pleisztocén eljegesedés ezeket a társulásokat eltüntette. A jég elolvadása után az északi területeken tundra és erdők borították be. Nyugat felől idetelepedtek a lomblevelű és elegyes erdők – délen, ahol kevesebb volt a csapadék, sztyepp alakult ki. A növényzet jelenlegi képét a holocénben érte el.

Az ország teljes területe az északi flórabirodalom (Holarktisz) része:

Jelenleg a Krím félsziget növényzete a legváltozatosabb – ez a terület a paleogénig szoros kapcsolatban állt a Földközi-tenger vidékével, és az eljegesedés idején is a melegkedvelő növényzet menedéke maradt.

Az ember gazdasági tevékenysége csökkentette az erdővel borított területeket, megváltoztatta az erdők fajösszetételét. A természetes sztyeppnövényzet majdnem teljesen eltűnt.

térkép szerkesztése

Nemzeti parkok[szerkesztés]

A Kárpátok egy része a Hoverla-csúcs közelében

Lásd még: Természetvédelmi területek Ukrajna területén

Ukrajna nemzeti parkjai a következőképpen csoportosíthatók:[10]

  • Vegyes erdők
  • Erdős sztyepp
    • Javorivi Nemzeti Park (Національний природний парк «Яворівський»): kolostorok tölgyerdőben.
    • Tovtri Nemzeti Park Podóliában (Національний природний парк «Подільські Товтри»): Különleges geológiai alakzatok. Ásványvíz-forrás körül kulturális, történelmi emlékek.
  • Kárpátok

Természeti világörökség[szerkesztés]

Ukrajnában egy területet nyilvánított természeti világörökséggé az UNESCO, az is Szlovákiával közös: a Kárpátok ősbükköseit.

Történelem[szerkesztés]

Ukrajna területe az ókorban[szerkesztés]

A mai Ukrajna területén az ókorban szkíták éltek. Az i. e. 7. században érkeztek meg a Krím félszigetre a görög gyarmatosítók. A görögök által alapított nagyobb városok: a dór Kherszonészosz (a mai Szevasztopol és Jalta közötti tengerparton), illetve az ión Pantikapaion (a mai Kercs környékén) voltak. Az első időkben jellemző komolyabb kereskedelmi kapcsolatok az anyaország és a gyarmatok között hamarosan lazulni kezdtek. A Nagy Sándori időkben már mint független Boszporoszi Királyság létezett, később Pontosztól, majd Rómától függő terület. A gótok 236-os, majd a hunok kb. 375-ös betörése pár tengerparti kikötővároson kívül szinte mindent elpusztított. Az ókorban a Krím félsziget és környéke nagy mennyiségű gabonát, mézet és kendert exportált a fejlett államok felé, cserébe főként iparcikkeket és textíliákat kapott. Ukrajna északi részén feltételezhetően már az 1. században megjelentek a szláv néptörzsek, őket a 3–4. században germán törzsek, köztük a nyugati gótok követték.

Korai középkor[szerkesztés]

A Kijevi Rusz részfejedelemségei 1054–1132 között (egyes történészek alapján)[11]

Az 5. századtól kezdve a Krím félsziget lakossága felvette a keresztény vallást, amint Bizánc megszerezte a területet. A 7. század körül kialakuló, a mai Ukrajna keleti felét is magában foglaló Kazár Kaganátusban a zsidó vallás államvallássá lett, ezért itt jelentős zsidó telepek jöttek létre.

Ukrajna területére feltehetően a 7. század körül érkeztek a magyarok. Etelköz és Levédia is a különböző tudományos elképzelések szerint Dél-Ukrajna területén található, ám pontos helyükről a történészek vitatkoznak. A magyarokat 893 körül a besenyők követték. A 9. században varég törzsek vonultak végig északról a Dnyeper folyó mentén új kereskedelmi telepeket alapítva. 860-ban így jött létre Kijev, amely később a keleti szlávok központi városává vált. A 10. századtól kezdve egyre erősödött a szlávok hatalma. Egy 943-ban indított kalandozás során a Kubányi-síkság kazár területeit sikerült meghódítani, és végül 965-ben a sarkeli csatában megdöntötték a Kazár Kaganátust.

A kijevi szláv állam[szerkesztés]

Klavgyij Lebegyev (1852–1916) festménye: A kijeviek megkeresztelése

1019-ben Novgorod és Kijev egyesülésével létrejött a Kijevi Nagyfejedelemség, amely a Kárpátoktól egészen a Ladoga-tó partjáig terült el. Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem felvette a kereszténységet. Egyéb keresztény jellegű építkezések mellett, ő alapította a Kijev melletti Pecserszka lavra barlangkolostort is. Politikájával Róma helyett a görögkeleti Bizánc felé fordult. 1054-es halálával a birodalom fénykorának is vége szakadt, és 1125-ben az állam kis fejedelemségekre (Novgorod, Szuzdal, Lodoméria, Halics, Vlagyimir) esett szét. A legsúlyosabb csapást 1238 és 1240 között a Batu kán által vezetett mongol seregek mérték a keleti szlávokra: a későbbi ukrán területek – köztük Kijev is – az Arany Horda fennhatósága alá kerültek.

A 14. században több szomszédos állam is terjeszkedni kezdett Ukrajna felé, északnyugatról a Litván Nagyfejedelemség, délnyugatról a Lengyel Királyság, északkeletről pedig a Moszkvai Nagyfejedelemség. A század közepére Halics Lengyelországhoz, Ukrajna északi vidéke Litvániához, a kijevi patriarchátus pedig Moszkvához került (1326). A mongol befolyás alatt lévő Krím félszigeten található genovai birtokról, Kaffából indult 1346-ban az egész Európán átgázoló pestisjárvány, amely sok halálos áldozatot követelt magának Ukrajnában is.

Kamjanec-Pogyilszkij középkori vára

1386-ban létrejött a Jagellók által vezetett lengyel-litván perszonálunió, amely a lengyel dominancia miatt sokszor csak mint Lengyel Királyság szerepel, és amely a 15. századtól mind délről, mind keletről egyre nagyobb fenyegetettségnek volt kitéve. A terjeszkedő Moszkvai Nagyfejedelemség a század végére elfoglalta a mai Északkelet-Ukrajnát, délen a gyengülő Mongol Birodalom három részre szakadt (Kazanyi, Asztrahányi és Krími Tatár Kánság). A Krími Tatár Kánság 1475-ben az Oszmán Birodalom hűbérese lett.

Lengyel, orosz és Habsburg uralom alatt[szerkesztés]

Bohdan Hmelnickij ukrán uralkodó 1648 és 1657 között

A 16. században a törökök elfoglalták Lengyelország déli vidékeit is, ahol megindult az önálló kozák (ukrán) állam szervezése. A Bohdan Hmelnickij vezetésével 1648-ban fellázadt kozákok 1654-ben hűségesküt tettek Alekszej orosz cárnak. 1667-ben Oroszország és Lengyelország között felosztották Ukrajnát. 1707-ben kitört a Bulavin-felkelés, a függetlenségért küzdő zaporizzsjai kozákok lázadása, amelyet 1709-ben XII. Károly svéd király támogatása ellenére Poltavánál I. Nagy Péter levert. 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor Galícia a Habsburg Birodalomhoz, 1795-ben a harmadik felosztáskor pedig Ukrajna többi része Oroszországhoz került. A 19. század során Ukrajna a cári Oroszország legiparosodottabb, legfejlettebb vidékévé fejlődött. Az antiszemitizmus Ukrajnában is felütötte a fejét, Ukrajna zsidó lakossága pogromok (fosztogatások, kiközösítések) áldozatává vált.

20. század[szerkesztés]

Tüntetés Kijevben 1917-ben[12]

A 20. században mint minden iparosodott vidéken, Ukrajnában is megindulnak kisebb-nagyobb tüntetések, sztrájkok, amelyek közül az 1905-ös odesszai a szovjet történelemszemléletben nagy hangsúlyt kapott.

1917 végén megalakult a független Ukrán Köztársaság, amelyet 1920-ra a Vörös Hadsereg elfoglalt, így 1922-től Ukrajna Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság néven a Szovjetunió egyik tagállama lett. A mai Ukrajna nyugati vidékei az újonnan létrejött Lengyelország részévé váltak. A Magyarországtól elcsatolt Kárpátalja ugyanakkor Csehszlovákiához került.

A Szovjetunión belül[szerkesztés]

Harkivi utcakép 1981-ből

A kollektivizálás csúcsán, az első ötéves terv idejében (1928 és 1933 között) egyes becslések szerint mintegy 6–7 millió ember halt meg az éhínség, a holodomor miatt abban az Ukrajnában, ahol a 19. században a világon a legtöbb gabonát termelték.

A második világháború kitörésekor, 1939-ben a Szovjetunió megszállta Lengyelország keleti részét, nagyjából Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát. 1941-től a Barbarossa hadművelet szerint támadó németek egész Ukrajnát elfoglalták, ott rablógazdálkodást folytattak, egészen a szovjet csapatok 19421944 között tartó támadásáig. 1945. február 411. között Ukrajnában került megrendezésre a szövetséges nagyhatalmak vezetői között a második világháború utáni rendezés egyik találkozója, a jaltai konferencia. A háború lezártával Lengyelország keleti része, és Kárpátalja is az Ukrán SZSZK-hoz került, illetve 1954-ben az Oroszországi SZFSZK-tól visszacsatolták a Krímet.

1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a Pripjaty folyó mellett fekvő Csernobilban bekövetkezett a történelem legnagyobb atomkatasztrófája. Ennek következményeképp a Kijevtől északra található vidékek, Fehéroroszország déli területei, valamint az oroszországi Brjanszk környéke sugárszennyezetté vált, az erőmű körül kialakított 30 km-es zóna lakóit evakuálták.

A független Ukrajna[szerkesztés]

Ukrajna 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét, amelyet egy december 1-jén megtartott választáson az ukránok többsége támogatott. Az országban azóta többpártrendszer működik. Még ugyanebben az évben kisebb konfliktus alakult ki Ukrajna és Oroszország között a Krím hovatartozásáról. 1994-ben Bill Clinton amerikai és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök egyezményt kötött Ukrajna nukleáris fegyvereinek leszereléséről. Ugyanebben az évben Ukrajna, Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia aláírták a budapesti egyezményt az ország területi integritásának védelméről.

21. század[szerkesztés]

2004-ben Leonyid Kucsma elnök bejelentette, hogy nem indul az elnökválasztásokon. Két jelölt mérkőzött meg, Viktor Janukovics, aki mind Kucsma, mind Oroszország támogatását maga mögött tudhatta, illetve Viktor Juscsenko, aki a nyugatra nyitás politikáját tartotta szem előtt. A lezajlott választásokon a hivatalos eredmények szerint parányi többséggel Viktor Janukovics győzött, ám az ellenzék hívei tüntetésekbe kezdtek Kijev utcáin, új választásokat követelve, a keleti régiókban történt választási csalások és megfélemlítésekre hivatkozva. Ez volt a narancsos forradalom. Az alkotmánybíróság végül megsemmisítette a választási eredményeket. A győztes forradalmat követően a nyugati orientáltságú Viktor Juscsenko vált Ukrajna elnökévé.

Viktor Janukovics 2006-ban, négy hónapos politikai válság után lett Ukrajna miniszterelnöke, de csak rövid ideig maradt a posztján, miután a 2007-es választásokat ismét a narancsos forradalmat vezető pártok nyerték, és így Julija Timosenko alakíthatott kormányt. Viktor Janukovics a Régiók Pártjának színeiben 2010-ben a szavazatok több mint 48 százalékával megnyerte az ukrán elnökválasztást.

2010-es évek[szerkesztés]

2011. augusztus 5-én Julija Timosenkót letartóztatták hivatali hatalommal való visszaélés miatt és a bíróság elé állították. A bíróság október 11-én 7 év börtönre ítélte a 2009-es orosz–ukrán gázvitát lezáró, Vlagyimir Putyinnal kötött szerződés miatt.[13]

A Jevromajdan tüntetés Kijevben 2013. december 1-jén

2013 novemberében tüntetések kezdődtek Kijev főterén, a Majdanon, az Jevromajdan ellenzéki társulás szervezésében. A tüntetések kiváltó oka az volt, hogy az euro-atlanti integrációból, konkrétan az EU társulási szerződéstől az elnök, Janukovics visszalépett, miután kedvező ajánlatot kapott Putyintól. A tüntetés kitartóan folyt tovább, amíg 2014. február közepén a tüntetők és a rendfenntartó erők közötti véres összecsapásokká nem eszkalálódott. A tüntetések Nyugat-Ukrajna több városára is átterjedtek. Több városban, köztük a kárpátaljai Ungváron is békés hatalomátvétel történt. Az erőszak nemzetközi visszhangot váltott ki és három EU-s külügyminiszter érkezett Kijevbe, hogy közvetítsenek az Jevromajdan ellenzéki vezetők és Janukovics között. Ennek eredménye egy egyezmény lett, melyet február 21-én péntek délután írtak alá. Ennek értelmében többek között előrehozott elnökválasztást kellett tartsanak még 2014-ben, és 48 órán belül vissza kellett állítani a narancsos forradalom után született 2004-es, az elnöki jogköröket korlátozó alkotmányt. A megállapodást mind Janukovics, mind az ellenzéki vezetők, mind a három EU-s külügyminiszter aláírta. A tárgyalásokon részt vevő orosz küldött azonban nem írta alá.

Ugyanakkor a Jevromajdan tüntetői továbbra is a téren maradtak, és nem fogadták el az egyezményt. Janukovics azonnali lemondását és a halálos áldozatokkal járó összecsapások felelőseinek törvény elé állítását követelték. 2014. február 22-én a parlament bizalmatlansági szavazás után felmentette Janukovicsot, majd elfogadott egy új törvényt, melynek értelmében kiengedték a börtönéből Julija Timosenkót is.

Oroszpárti tüntetés kezdődött Doneckben 2014. március 9-én

2014. február 26-án Putyin rendkívüli katonai gyakorlatot rendelt el az orosz hadsereg harckészültségének ellenőrzésére az Ukrajnával határos területeken.[14] Majd Oroszország megindította a Krím félsziget megszállását az ott élő orosz kisebbség érdekeinek biztosítási ürügyén (a Krím népességének többsége orosz nemzetiségű, sokuk orosz állampolgársággal is rendelkezett). Március 18-án bejelentették a Krím egyesülését Oroszországgal[15] és március 21-ig Oroszország annektálta a félszigetet.

Ezzel egyidőben, illetve ezt követően 2014 márciusában már felfegyverzett félkatonai alakulatok kezdtek a központi hatalomtól függetlenül önkényes „rendfenntartó” tevékenységekbe az ország délkeleti térségében, orosz (és ukrán) eredetű fegyverzetben. Rendőrőrsöket vettek ellenőrzésük alá és ukrán laktanyákat vettek blokád alá, majd foglaltak el és jutottak katonai felszerelésekhez. Április 7-én önhatalmúlag kikiáltották a Donyecki Népköztársaság függetlenségét, majd a hónap végén, 27-én pedig megalakult a Luganszki Népköztársaság is, konföderált uniójuk egy hónappal később jött létre Novorosszija („Új-Oroszország”) néven. A kijevi kormányzat megpróbált kellő mértékű erőszakszervezeti fellépéssel élni (Kijev tavasszal általános mozgósítást rendelt el a sorköteles lakosság köreiben), azonban ez kevésnek bizonyult, a katonai összetűzések végül NATO és EBESZ nyomásra nem szélesedtek ki, ettől függetlenül a civil lakosságot érő konfrontáció folyamatos, a polgári lakosság jelentős számban, százezres nagyságrendben menekült Nyugat-Ukrajna felé. Mindkét fél részén történtek erőszakos túlkapások, háborús bűncselekményekre utaló események. Egyik ilyen vitatott esemény során, július 17-én tisztázatlan okokból lelőtték a Malaysia Airways egyik utasszállító repülőgépét. A Donyecki területen történt baleset (vagy merénylet) nyomozását a szeparatisták igyekeztek hátráltatni. Az áldozatok száma a 2014-es évben több ezerre tehető, a menekültek száma fél-egymillió közötti, közülük 5-600 ezren Oroszországba menekültek át. Oroszország nem ismerte el a felkelők aktív támogatását (a diplomáciait igen), azonban több forrásból következtethető orosz eredetű fegyverzet az Ukrajnából kiszakadni vágyó csapatok soraiban. Az ENSZ, és egyes tagállamai, nyomására végül Minszkben több békéltető egyezmény született. Oroszország intervenciós törekvéseinek mérséklésére nemzetközi gazdasági szereplők, többek között az EU is, gazdasági szankciókat léptettek életbe Moszkvával szemben, illetve az IMF pénzügyi támogatást nyújt Ukrajnának a kilátástalan állapotok kezelésére.

2019-es választások[szerkesztés]

A 2019 tavaszán tartott elnökválasztáson az ország addigi elnöke, Petro Porosenko nem tudott elegendő támogatást szerezni. Egy tv-film sorozat főszereplőjeként a nézők által korábban is jól ismert, de a politikában és a közigazgatásban teljesen járatlan színész és producer, Volodimir Zelenszkij nagy fölénnyel nyert. Május 20-ai beiktatását követően július 21-ére előrehozott parlamenti választást írt ki és kezdeményezte a választási rendszer módosítását. Az indítvány napirendre tűzését azonban a Porosenkót támogató többségű parlament elutasította.[16]

2020-as évek[szerkesztés]

Az orosz–ukrán krízis eszkalálódása során 2022. február 21-én Oroszország hivatalosan elismerte a kelet-ukrajnai szakadár donyecki és luganszki „népköztársaságokat” és „békefenntartónak” nevezett csapatokat küldött a területre.[17]

2022. február 24-én hajnalban az orosz hadsereg megtámadta Ukrajnát.[18]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete
Az ukrán parlament ülésterme
Kormányzati épület (Будинок Уряду)

2018-ban az Economist Intelligence Unit Ukrajnát hibrid rezsimnek minősítette a demokráciaindexen, és e besorolásban Kelet-Közép-Európa 29 országa közül a 17. helyen állt.[19]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Ukrajna egy unitárius, félelnöki rendszerű alkotmányos köztársaság.

Az 1996-ban elfogadott alkotmány tiszteletben tartja a polgárjogok mellett az emberi és szabadságjogokat is.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Az állam élén az elnök áll, az ő feladata kinevezni a miniszterelnököt is, akit a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada) fogad el. Az államelnök továbbá az egyes miniszterek kinevezéséért is felelős.

Az ország valamennyi településén működik önkormányzat, ám hatáskörük igencsak korlátozott.

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Ukrajna egy autonóm köztársaságra (Krími Autonóm Köztársaság), 24 területre (oblaszty), és két önálló, a központi szerveknek közvetlenül alárendelt városra (Kijev és Szevasztopol, hivatalos elnevezéssel köztársasági jelentőségű városok) oszlik. E 27 területi egységet összefoglalóan régióknak nevezik. A Krími Autonóm Köztársaság népképviseleti testületét Legfelsőbb Tanácsnak hívják, a többi régióban területi illetve városi tanács működik.

A területi beosztás második szintjén a Krími Autonóm Köztársaság és a 24 terület összesen 490 járásra (rajon) és 178 járási jogú városra (hivatalos elnevezéssel autonóm köztársasági illetve területi jelentőségű városok) oszlik, Kijevben és Szevasztopolban pedig 10 illetve 4 kerület van. A járásokban kettő kivételével, és a járási jogú városokban egy kivételével járási illetve városi tanács működik. A két járásban, melyeknek nincs tanácsuk, a járásszékhely város tanácsa látja el a közigazgatási feladatokat. Az egyetlen területi jelentőségű város, amelyben nem működik városi tanács, a csernobili atomkatasztrófa miatt 1986 óta lakatlan Pripjaty. A két nagyváros 14 kerületében kerületi tanácsok működnek.

A járási jogú városok közül 24 van összesen 104 kerületre felosztva, ezek közül azonban csak 66-ban működik kerületi tanács.

A területi beosztás harmadik szintjén a 279 járási jelentőségű városi tanács, 783 városi jellegű települési tanács és 10 278 községi tanács áll.

A települések száma jóval nagyobb a helyi tanácsokénál. A városok mindegyikében, kettő kivételével (a már említett Pripjaty és az ugyanazon okból lakatlan Csernobil) működik helyi tanács, a városi jellegű települések némelyike és a falvak nagy többsége azonban közös tanácsokhoz tartozik vagy városi tanácsokhoz van beosztva. A 459 városon kívül Ukrajnában 885 városi jellegű település van, ez a településkategória leginkább az egykori magyarországi mezővárosoknak felel meg. A falusias lakotthelyek száma 28 460, ezen belül különbséget tesznek az 1279 falusias telep és 27 181 falu között. A települések összes száma 29 804.[20]

Politikai pártok[szerkesztés]

2021-ben 365 politikai párt van hivatalosan bejegyezve Ukrajnában.[21] A 2019. július 21-én megtartott országgyűlési választáson közülük 22 párt vett részt, és öt párt lépte át a szavazatok 5 százalékos küszöbét.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Bár Oroszország és Franciaország után Európa harmadik legnagyobb hadseregét tartja fenn,[22] de katonai ereje jóval gyengébb.[23]

Népesség[szerkesztés]

Ukrajna népességének változása 1960-2017 között
Ukrajna népsűrűségi térképe (2010)
Az ukrán etnikum aránya a 2001-es népszámlálás alapján, területi szinten
Az orosz anyanyelvűek aránya a 2001-es népszámlálás alapján
Többségi nyelvek az országban

Népességének változása 1960 és 2020 között :

Ukrajna népességének változása [24]
Év Népesség (millióban)
(A Krím fsz.-tel együtt)
Népsűrűség (fő/km²)
1960 42,7 74
1970 47,1 81
1980 50,0 86
1990 51,5 89
2000 48,8 84
2010 45,8 79
2020 43,7 75

Általános adatok[szerkesztés]

2021. július 1-én Ukrajna népességét 41,4 millió főre becsülték,[25] nem számítva az Oroszország által 2014-ben annektált Krími Autonóm Köztársaságot (kb. 1,96 millió) és Szevasztopolt (kb. 384 ezer fő).

Az ország népessége az 1990-es évek eleji csúcspont óta 2020-ra 52 millióról 41,5 millió alá csökkent.

  • Írástudatlanság: 0,3% (2003)
  • Születéskor várható élettartam (2018):[26] 68,6 év (62,8 – férfiak, 74,8 – nők)

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Ukrajna hivatalos nyelve az ukrán, mint államnyelv. A használt írásrendszer a cirill ábécének az ukrán változata.

Az ukrán mellett regionálisan elterjedten használt nyelv az orosz. Az orosz nyelv használata a déli és délkeleti részeken elterjedt, ahol a lakosság jelentős része orosz ajkú.

Egyéb, jóval kevesebb ember által beszélt nyelvek a belarusz, bolgár, cigány, gagauz, görög, jiddis, karaim, krími tatár, lengyel, magyar, moldáv, német, örmény, román, ruszin, szlovák[27]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Főbb népcsoportok a 2001-es népszámlálás alapján:[28]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Főbb vallási csoportok: ukrán ortodox egyház (39,8%), ukrán ortodox egyház – moszkvai patr. (29,4%), ukrán görögkatolikus egyház (14,1%), ukrán autokefál ortodox egyház (2,8%), protestánsok (2,4%), római katolikus egyház (1,7%), muszlimok (0,6%), izraeliták (0,2%) egyéb (2,4%)

Az ország nagy része ortodox vallású, de Galíciában, Bukovinában és Kárpátalján a görögkatolikus vallás számottevő, illetve jelentős számban élnek még itt római katolikusok is.

Az 1992-ben magát függetlennek nyilvánító ukrán ortodox egyház (kijevi patriarchátus) autokefál státuszát 2018. október 11-én ismerte el I. Bertalan konstantinápolyi pátriárka.[29]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Ukrajna a volt szocialista országok „demográfiai betegségében” szenved, az ország lakossága csökken. A jelenséget súlyosbítják az egészségügyi háló hiányosságai. Észak-Ukrajnában a csernobili atomerőmű-balesetet követő sugárszennyezés máig káros hatással van az ott élőkre.

Gazdaság[szerkesztés]

Gazdasági mutatók
GDP (nominális) 155,5 mrd $ (2020) [30]
GDP növekedési ráta 6,1% (2021 Q4) [31]
Egy főre jutó GDP (PPP) 13 055 $ (2020) [32]
Államadósság 82,1 mrd € (2021) [33]
Államadóssági ráta 49% (2021) [34]
Infláció 13,7% (2022. március) [35]
Foglalkoztatottsági ráta 64,1% (2021 Q4) [36]
Munkanélküliségi ráta 10,6% (2021 Q4) [37]
Minimálbér 178,8 € (2020) [38]
Bérnövekedés üteme 18,2% (2022. január) [39]
Jegybanki alapkamat 10% (2022. április) [40]
SZJA 18% (2021) [41]
ÁFA (általános) 20% (2021) [42]
TAO 18% (2021) [43]

A Szovjetunióban Ukrajna fontos mezőgazdasági és ipari övezet volt. Nagyobb gazdasági rendszerváltás hiányában azonban még mindig jelentősen függ Oroszországtól. Energiatermelése az orosz földgázon és kőolajon alapszik. A nagy külgazdasági függőség kiszolgáltatottá teszi az országot a nemzetközi változásoknak.

2000-et követően az ország gazdasága óriási lendülettel fejlődni kezdett, amit a 2008-as gazdasági világválság tört meg, majd tovább rontotta a helyzetét a 2014-ben kezdődött konfliktusok sorozata.

2011-ben a Forbes magazin a világ tíz legrosszabb gazdaságának rangsorában a 4. helyre helyezte Ukrajnát, az afrikai Guinea után. A cikk megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy Ukrajna hatalmas, termékeny mezőgazdasági földterülettel és ásványkincsekkel rendelkezik, és Európa vezető gazdaságává válhatna, az egy főre jutó GDP messze elmarad még az olyan országoktól is, mint Szerbia és Bulgária.[44]

A Krím 2014 eleji orosz annektálása, majd a kitört kelet-ukrajnai háború súlyosan érintette a gazdaságát és az ország két legiparosodottabb régióját. A GDP növekedése már 2013-ban nulla volt.[45] 2014-ben a gazdasága 6,8%-kal zsugorodott,[46] és ez 2015-ben folytatódott a GDP 12%-os visszaesésével.[47] A 2016-os évről a Világbank jelentette, hogy Ukrajna gazdasági növekedési üteme 2,3% volt, ezzel véget ért a recesszió.[48] A javulás ellenére az IMF 2018-ban arról számolt be, hogy Európa összes országa közül Ukrajnában volt a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP.[49][50][51]

2018-ban Ukrajna átlagos vagyona egy felnőttre 40 dollár volt, ami az egyik legalacsonyabb a világon.[52] 2019-ben az ukránok hozzávetőleg 1,1%-a élt az országos szegénységi küszöb alatt.[53] 2019-ben a népességének csak 5–15%-át sorolták a középosztályba.[54]

Ukrajna (alsó, narancssárga vonal) egy főre jutó GDP-nek változása (PPP, USD), összehasonlítva Oroszországgal (piros vonal), Kazahsztánnal, Belarussziával és Azerbajdzsánnal
Ukrajna (alsó, narancssárga vonal) egy főre jutó GDP-nek változása (PPP, USD), összehasonlítva Oroszországgal (piros vonal), Kazahsztánnal, Belarussziával és Azerbajdzsánnal
Dnyipro üzleti negyede
Az ukrán gyártmányú An–225 teherszállító repülőgép, a világ legnagyobb repülőgépe. A 2022-es háború során megsemmisült.
Átlagos havi fizetések 2021-ben, dollárra átszámolva

Általános adatok[szerkesztés]

Szovjetunió összeomlását követően a termelési érték több mint 60%-kal esett vissza. A nehézipar privatizációja és az ipari szerkezet átalakítása még csak napjainkban kezdődött el.

Ukrajna adta egykor a teljes szovjet mezőgazdasági termelés 1/4-ét, s a természeti adottságai révén jelenleg is Európa vezető élelmiszer-szállítója lehetne, de a magángazdaságok kialakítása még csak folyamatban van.

Bár földgázt és kőolajat termel ki és dolgoz fel, az ország energiakészletének nagy részét importálja; földgázellátásának 80%-a pedig főként Oroszországból származik.[55]

Európa legnagyobb atomerőműve, a zaporizzsjai atomerőmű Ukrajnában található.

Külkereskedelem[szerkesztés]

Fő partnerek 2017-ben:[56]

  • Import: Oroszország 14,5%, Kína 11,3%, Németország 11,2%, Lengyelország 7%, Fehéroroszország 6,7%, USA 5,1%
  • Export: Oroszország 9,2%, Lengyelország 6,5%, Törökország 5,6%, India 5,5%, Olaszország 5,2%, Kína 4,6%, Németország 4,3%

Főbb termékek:[56]

  • Import: energia, gépek és berendezések, vegyi anyagok
  • Export: vas- és színesfém, üzemanyag és kőolajtermékek, vegyszerek, gépek és szállítóberendezések, élelmiszerek

Közlekedés[szerkesztés]

A Kijev és Odessza közötti autóút

Közúti közlekedés[szerkesztés]

Az állami utak fejlesztése Ukrajnában a 2010-es években elmarad az ország motorizációjának ütemétől. 1990 és 2010 között az autóút-hálózat hossza egyáltalán nem növekedett.

Ukrajnában is elterjedtek a kis iránybuszok a marsrutkák (ukránul: маршрутка).

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Jelentősebb hajózható folyók a Dnyeper, a Pripjaty, továbbá a román határon a Duna.

2013 júliusában Ukrajnának (a Krím fsz.-et is beleértve) 18 "tengeri kereskedelmi kikötője" volt a külföldi hajók számára.[57]

Légi közlekedés[szerkesztés]

Az ukrán légiközlekedés gyorsan fejlődik. A 2010-es években három új nagy repülőtér-terminál áll építés alatt Donyeckben, Lvivben és Kijevben.

Kultúra[szerkesztés]

Az ukrán szokásokat erősen befolyásolta a keleti ortodox kereszténység és a szláv mitológia hagyományai. Az ország fekvésének köszönhetően kultúrájára Európa és Ázsia egyaránt hatással volt. Miközben Ukrajna a modernitás felé halad, továbbra is erősen tradicionális ország marad, ahol bizonyos szokások és gyakorlatok betartása központi szerepet játszik a kultúrájában.[58] Számos jelentős ukrán ünnep és esemény a régi Julián naptáron alapul, és így különbözik a nyugati megfelelőitől. Ezek közé tartozik a karácsony és a szilveszter, amelyek nagyon fontosak az ukrán kultúrában.[58]

Képek
Néptáncosok
Népzenészek
Népi hangszerek egy postabélyegen (1989)
Hímzés
Keleti ortodox esküvő
Hopak - ukrán tánc
Hagyományos öltözet
Borscs

A sok nemzetiség és külföldi hatás miatt a kulturális sokszínűség jellemző.

Az ország fő kulturális körzetei:

További kisebb körzetek

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Drohobics fatemploma

Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségének része:

Művészetek[szerkesztés]

Kárpátalja[szerkesztés]

A kárpátaljai magyarok művészeti életéhez lásd a Kárpátalja szócikket.

Építészet[szerkesztés]

Építészeti képek
Csernivci Egyetem
Odessza operaháza
A kijevi Pecserszka lavra stílusai különböző időszakokra nyúlnak vissza, és betekintést nyújtanak Ukrajna építészeti történelmébe.
A Szt. Mihály katedrális Kijevben
A kijevi aranykapu (Золоті ворота) nagyrészt rekonstruálva. Kijev 11. századi erődítményének főkapuja volt.
Fatemplom a Kárpátokban, Halics
Szentháromság-templom, Zsovkva
Az 1925–1953 között épült harkivi hatalmas Szabadság-tér a korai konstruktivista és a későbbi sztálinista vonásokat ötvözi.
A Derzsprom
A kijevi Hrescsatik sugárút
Hagyományos falusi ház, Prelesne
A hagyományos háztípus, a mazanka (маза́нка) [59]
A kijevi „Szülőföld” monumentális emlékműve

Az ukrán építészet kezdeti gyökerei a középkori Kijevi Rusz államban vannak. A nagy templomépítészet, amely a kereszténység 988-as felvétele után vált jellemzővé, a monumentális építészet első példáit adták. A gyorsan kialakuló kijevi állam építészeti stílusát erősen befolyásolta a bizánci művészet. A korai keleti ortodox templomok főként fából készültek; a nagyobb katedrálisokon pedig gyakran a sok kupola vált jellemzővé.

A 12. század után Galícia-Volhínia fejedelemségeiben, majd a Litván Nagyfejedelemségben, Ruszinban és Szamogitiában folytatódott a jellegzetes építészet. A zaporizzsjai kozákok korszakában a Lengyel–Litván Unió hatása alatt egy Ukrajnára jellemző stílus alakult ki.

Az orosz cársággal való egyesülés után az ukrajnai építészet különböző irányokba kezdett fejlődni, a nagyobb keleti, orosz fennhatóság alatt álló területen számos építmény az akkori bizánci-orosz építészet stílusában épült, míg Nyugat-Galícia Ausztria hatása alatt fejlődött.

A 16–18. század folyamán számos épületet külsőleg átépítettek ukrán barokk stílusban; példaként említhető a kijevi Szent Szófia-székesegyház.

A szovjet-Ukrajna első tizenöt évében a főváros a keleten fekvő Harkiv volt. Az itteni, 1925–1953 között épült hatalmas Szabadság tér a korai konstruktivista [60] és a későbbi sztálinista vonásokat ötvözi. Ez volt a szovjet Ukrajna első jelentős építészeti projektje. Az épületek közül a leghíresebb a 13 emeletes Derzsprom (wd) (oroszul: Goszprom) (1925–1928), amely nemcsak Harkov,[61] hanem általában a konstruktivizmus szimbólumává is vált.[62] Ez volt az első szovjet felhőkarcoló.[63] A háború során azonban súlyosan megsérült, és fél-sztálinista stílusban újjáépítették.[64]

1934-ben a szovjet-Ukrajna fővárosa Kijevbe költözött. A korábbi években ezt a várost csak regionális központnak tekintették, ezért kevés figyelmet kapott. Mindez most megváltozott és megjelentek a sztálinista építészet első példái, mert a hivatalos politika fényében új várost kellett építeni a régi helyébe. Ez egyben azt jelentette, hogy az olyan felbecsülhetetlen értékű egyházi építményeket, mint a Szent Mihály aranykupolás templomát elpusztították. Még a Szent Szófia-székesegyház is veszélyben volt. A második világháború súlyos pusztításait követően a Hrescsatik sugárút (wd) a sztálinista építészet egyik legszebb példája lett.[65][66]

2007 nyarán hirdették ki Ukrajna hét csodáját. A projekt célja hogy az ország legnépszerűbb történelmi és kulturális emlékhelyeire irányítsa az emberek figyelmét.

Zene[szerkesztés]

Leontovics: Scsedrik (A harangok éneke)
Utcai zenész a bandurával

Akárcsak az építészeté az ország zenéjének a története is a Kijevi Rusz államáig visszavezethető. A 11. századi kijevi Szt. Szófia-székesegyház freskói különféle fúvós, ütős és vonós (hárfa és lant) hangszereken játszó zenészeket, valamint táncoló személyeket ábrázolnak. Ezek a freskók a Kijevi Rusz zenei kultúrájának műfaji sokszínűségéről tanúskodnak.

A hagyományos ukrán zenében erős keresztény hatás figyelhető meg és a középkori Ukrajna több mint négy évszázadon át a keleti szlávok keresztény központja volt.

Az ukrán hatás a klasszikus orosz zenében is észrevehető, különösen, ha olyan ukrán származású zenészekről van szó, mint Csajkovszkij,[67] vagy Stravinsky és mások.[68][69]

A bandúra (wd) (банду́ра) egy nemzeti pengetős hangszer, amelynek elődjei a Kijevi Rusz középkori állama óta megvoltak olyan hangszerek révén, mint a lant és a kobza. Mai formája a 19. század végén alakult ki, az ukrán kozákok által gyakran használt kobza (koboz) hangszerből.

Lásd még:

Hagyományok[szerkesztés]

Ukrán lányok hímzett ingben, az ún. visivánkában

Szokások, illemtan[szerkesztés]

[70]

  • Az ukránok igen közel állnak a beszélgetőpartnerükhöz.
  • Tiszteletlenség egy magasabb rendű személlyel zsebre dugott kézzel beszélgetni.
  • Az ukránok gyakorta bírálják az országukat és magukat, de azt nem tűrik, ha egy nem-ukrán teszi ugyanezt.
  • Ha ukránul szólnak hozzánk, lehetőleg ne oroszul válaszoljunk vagy előre kérjünk elnézést.
  • Ha belépünk egy lakásba, elvárják, hogy az előtérben levegyük a cipőnket.
  • A férfiaktól a nők elvárják, hogy kinyissák előttük az ajtót, hogy segítsenek a nehéz csomagok cipelésében, vagy a tömegközlekedési eszközön átadják a helyüket.
  • Az ukránok számára a munkánál és a karriernél sokkal fontosabb a család és a barátság.
  • Üzleti tárgyalásban a kérdésre gyakran kérdéssel válaszolnak inkább, minthogy egyenes választ adjanak.
  • Az italozás és a társas összejövetelek az üzleti szokások közé is tartoznak.

Gasztronómia[szerkesztés]

Az ukrán konyha ételei méltán érdemelték ki hírnevüket mind az oroszok körében, mind más országokban. A különféle péksütemények és tészták, a húsételek, a növényi és tejtermékek, az összes gyümölcsös és mézes ital igen nagy népszerűségnek örvend.

Népszerű ételek a szalonna, a borscs, a kijevi csirke (wd) (котлета по-київськиa), a barátfüle és a plov.

Karácsonykor, szenteste jellemző a tizenkét fogásos vacsora (wd) (Двана́дцять страв), köztük a kutia.

Turizmus, látnivalók[szerkesztés]

Lásd még: Ukrajna magyar emlékei, látnivalói, Pripjaty, Csernobil, Ukrajna hét csodája

Sport[szerkesztés]

A legnépszerűbb sport a labdarúgás. A legmagasabb szintű bajnokság a Premier liga.

Az ukrán bokszolók a világ legjobbjai közé tartoznak.[71] Vitalij Klicsko és öccse, Volodimir Klicsko korábbi nehézsúlyú világbajnokok, akik pályafutásuk során többszörös világbajnoki címet szereztek. A szintén ukrajnai származású Vaszil Lomacsenko 2008-ban és 2012-ben olimpiai aranyérmes volt.

A sakk népszerű sport Ukrajnában. Ruszlan Olehovics Ponomarjov egy korábbi világbajnok.

Labdarúgás[szerkesztés]

Ukrajna több városa Lengyelországgal közösen, házigazdája volt a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságnak.

Olimpia[szerkesztés]

Híres sportolók[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2021 року (ukrán és angol nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal
  2. CIA World Factbook, 2012
  3. A Krími Köztársaság (ez utóbbi lakossága 1,959,795) és Szevasztopol város (384,035) nélkül. E kettőt Oroszország a saját föderációjához csatolta, így lakosságuk át lett vezetve oda.
  4. Ukrajna bruttó hazai terméke
  5. Next to Kyrgyzstan and Djibouti — Ukraine's Results in Corruption Perceptions Index 2019. Transparency International, 2020. január 23. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
  6. Bohdan Ben: Why Is Ukraine Poor? Look To The Culture Of Poverty. VoxUkraine, 2020. szeptember 25. (Hozzáférés: 2021. március 4.)
  7. Black Sea Grain (20 January 2012). "Ukraine becomes world's third biggest grain exporter in 2011 – minister". Sajtóközlemény. Elérés: 2022-01-26.
  8. World Trade Report 2013. World Trade Organization, 2013 (Hozzáférés: 2014. január 26.)
  9. Oroszország megtámadta Ukrajnát, durvul a harc a szárazföldön - Itt vannak a legfontosabb hírek csütörtökön (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. február 24.)
  10. National Parks in Ukraine | By Ukraine Channel
  11. Szvjatoszláv és I. Vlagyimir hódításai ellenére a kijevi Rusz nem rendelkezett tartósan fekete-tengeri partvidékkel. A krími szláv jelenlét – jóllehet a szovjet szakirodalomban elterjedtnek számított – történetileg nehezen bizonyítható.
  12. Идеалисты из Центральной Рады,. day.kyiv.ua. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
  13. Hét évet kapott a volt miniszterelnökIndex, 2011. október 11.
  14. Ellenőrizteti az oroszok harckészültségét Putyin – hvg.hu, 2014. február 26.
  15. Fegyvert fogtak az ukrán katonák (magyarhirlap.hu). [2014. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
  16. Роспуск за свой счет (Kommersant.ru, 2019-05-22)
  17. Putyin elismerte a szakadár területeket - Most akkor jön a háború? (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
  18. Ukraine: Russia has launched 'full-scale invasion', 2022. február 24. (Hozzáférés: 2022. február 24.)
  19. Democracy Index 2018: Me too? Political participation, protest and democracy, 17. old.. (Hozzáférés: 2022)
  20. Ukrajna közigazgatási beosztásának adatai, 2010. június 1. (ukrán nyelven). [2010. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 25.)
  21. Політичні партії (orosz nyelven). minjust.gov.ua. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
  22. Ukraine Military Strength (2020). Global Firepower. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  23. 2022 Military Strength Ranking (amerikai angol nyelven). www.globalfirepower.com. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
  24. http://www.worldometers.info/world-population/ukraine-population/
  25. State Statistics Service of Ukraine
  26. http://countrymeters.info/en/Ukraine
  27. Law of Ukraine "On Principles of State Language Policy" (Current version — Revision from 01.02.2014). Document 5029-17, Article 7: Regional or minority languages Ukraine, Paragraph 2. Zakon2.rada.gov.ua, 2014. február 1. [2014. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  28. All-Ukrainian population census. ukrcensus.gov.ua. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
  29. The Ecumenical Synod lifted the anathema on the leaders of the UOC-KP and the UAOC | The Koz Times (amerikai angol nyelven). koztimes.com. [2018. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  30. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?locations=UA
  31. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/gdp-growth-annual
  32. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=UA&view=chart%2C
  33. https://countryeconomy.com/national-debt/ukraine
  34. https://countryeconomy.com/national-debt/ukraine
  35. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/inflation-cpi
  36. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/employment-rate
  37. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/unemployment-rate
  38. https://countryeconomy.com/national-minimum-wage/ukraine
  39. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/wage-growth
  40. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/indicators
  41. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/indicators
  42. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/sales-tax-rate
  43. https://hu.tradingeconomics.com/ukraine/indicators
  44. Fisher, Daniel: The World's Worst Economies (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
  45. Amid staggering destruction, eastern Ukraine looks to rebuild, Al Jazeera (28 September 2014)
  46. Ukraine economy expected to shrink 8%. Yahoo, 2014. október 2.
    Ukraine's Economy Contracted By 6.8 Percent In 2014, RFE/RL (20 March 2015)
  47. Ukraine conflict taking heavy toll on economy says IMF, Radio Svoboda (30 October 2015)
  48. Ukraine's Economy is Recovering Modestly Despite Significant Headwinds, World Bank (4 April 2017)
  49. What is wrong with the Ukrainian economy? (amerikai angol nyelven). Atlantic Council , 2019. április 26. (Hozzáférés: 2020. augusztus 23.)
  50. IMF ranks Ukraine as Europe's poorest country. www.intellinews.com , 2018. október 16. (Hozzáférés: 2020. augusztus 23.)
  51. Ukraine recognized as poorest country in Europe in 2019, study reveals. TASS . (Hozzáférés: 2020. augusztus 23.)
  52. Global Wealth Report. Credit Suisse (2018. október 1.)  10 October 2018 article: Global Wealth Report 2018: US and China in the lead. Report[halott link]. Databook[halott link]. Downloadable data sheets. See Table 3.1 (page 114) of databook for mean and median wealth by country
  53. Poverty headcount ratio at national poverty lines (% of population) – Ukraine | Data. data.worldbank.org . (Hozzáférés: 2021. április 17.)
  54. Lyubomyr Shavalyuk. „Where Ukraine's middle class is and how it can develop”, The Ukrainian Week, 2019. október 10. (Hozzáférés ideje: 2020. november 6.) 
  55. Ukraine at the Crossroads: Economic Reforms in International Perspective. Springer Science & Business Media, 393. o. (1999). ISBN 978-3-7908-1189-6 
  56. a b CIA World Factbook
  57. https://www.sifservice.com/index.php/en/directory/ports-ukraine/sea-ports
  58. a b Sibirtseva, Maria (17 July 2018). "11 Things You Should Know About Ukrainian Culture". Culture Trip
  59. СЛОВНИК УКРАЇНСЬКОЇ МОВИ (AZ UKRÁN NYELV SZÓTÁRA): МАЗАНКА (ukránul)
  60. Харьков - Харків | История и архитектура | Улицы и площади города. www.kharkov.ua. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  61. Госпром – символ Харькова и символ стиля. galinaaksyenova.livejournal.com . (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  62. Госпром - символ Харькова. Есть ли у него будущее | Вечерний Харьков. vecherniy.kharkov.ua . (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  63. The First Soviet Skyscraper. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  64. Архитектура Харькова
  65. Khreshchatyk - Kiev Ukraine (amerikai angol nyelven). Visit Kiev Ukraine. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  66. Limited, Alamy: Stalinist style architecture building at Khreshchatyk Street - Kiev, Ukraine - Kiev, Ukraine Stock Photo - Alamy (angol nyelven). www.alamy.com. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  67. Ukrajinsko prezime; Čajka, Čajkovski, Čajkin; ЧАЙКИН, ЧАЙКОВСКИЙ, ЧАЙКА
  68. За творчим духом Петро Чайковський був українцем
  69. Слід пам’ятати, що коріння Стравінських пов’язане з Волинню та Києвом.
  70. Az üzleti kultúra enciklopédiája (1998, Gemini)
  71. Boxing Lessons learned from Dion's Ukraine Visit”, Viva Fitness, 2013. szeptember 14. 
  1. a Krímmel együtt
  2. Az Oroszország által annektált Krím és Szevasztopol nélkül, de a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok területeivel együtt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Ukraine
A Wikimédia Commons tartalmaz Ukrajna témájú médiaállományokat.