Szarmaták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bőrpáncélos szarmata harcosok Traianus diadaloszlopán

A szarmaták ókori török[1][2][3][4][5][6] nyelvű nép voltak, más vélemény szerint iráni[7] és a szkíták közeli rokonai. Valószínűleg leszármazottai a Hérodotosz által említett szauromatáknak. Bár kultúrájuk nem mindenben egyezett meg a szkítával, nyelvük hasonló lehetett. Így például asszonyaik szabadabban éltek, Hérodotosz feljegyzése szerint a férfiakkal együtt harcoltak és vadásztak. Hadseregük kizárólag lovasokból állt, a páncélt viselő és nehéz dárdákkal felszerelt törzsfőnökök és kíséretük mellett a közrendű harcosok íjjal harcoltak. Az első tetőtől talpig páncélba – főként bőrpáncélba – öltözött nehézlovassága a szarmatáknak volt. Egyes elképzelések a római segédcsapatként Britanniát megjárt egységeiket összekapcsolják az Artúr-mondakörrel.

A szarmaták törzsszövetségében tűntek fel olyan később önállóvá lett népek, mint az aorszok, alánok, jazigok és roxolánok.

Kb. i. e. 250-ig a Tanaisz (ma: Don) folyó mellett éltek, de a következő 300 évben egyes törzseik más irányba vándoroltak. Egyik törzsszövetségük a királyi szarmaták vezetésével nyugatra húzódott, kiszorítva helyükről a szkítákat. A törzsszövetség tagjai voltak még a roxolánok, jazigok, urgok és az i. e. 2. század második feléből származó Protogenész-felirat szerint a szaiok, thiszamaták, szaudaraták. A szaiok minden bizonnyal a királyi szarmatákat jelenti (óiráni *xšaya 'király, királyi'). [8] Az alánok és az aorszok az utóbbiak vezetésével – de később az alánok súlya jelentősen megnőtt – a Dontól keletre hoztak létre erős törzsszövetséget. Tőlük kicsit délre a szirákok kisebb törzsszövetsége alakult.

A roxolánok a Duna torkolatáig nyomultak előre, a jazigok az 1. század első felében átkeltek a Kárpátokon, és elfoglalták a Duna középső folyása és a Tisza közti térséget. A roxolánok, miután Augustus és Nero tábornokai legyőzték őket, Róma függőségébe kerültek, a jazigok pedig hasonló helyzetbe jutva a dákok és Pannonia provincia közt éltek.

Hérodotosz világa ókori térkép alapján

A 2. században és a 3. században a szarmaták a germán törzsek nyomására ismét mozgásba lendültek, a jazigok a markomannokkal szövetkeztek Marcus Aurelius császár ellen, a roxolánok pedig a gótokkal együtt támadták Moesia tartományt. Nagy Konstantin sokukat római területre telepítette.

A szarmata törzsek szövetségét a 350-ben bekövetkezett hun támadás söpörte el. A különböző szarmata törzsek a hunokat követően avar, türk, kazár, onogur, magyar, besenyő, kun, germán fennhatóság alatt éltek, és ezekbe a népekbe fokozatosan beolvadtak, más részüket visszaűzték a Kaukázus előterébe.

Legtovább az alánok állama maradt meg a Kaukázus előterében, amit a mongolok számoltak fel a 13. században. Az alánok utódai az oszétok és a jászok.

Lásd még[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Mirfatih Zekiyev Türklerin ve Tatarların kökeni syf; 143-178 Selenge yayınları Ağustos 2007
  2. H. Celâl Güzel, Ali Birinci, Genel Türk tarihi, 1. cilt, Yeni Türkiye, 2002
  3. Türk Kültürünü Araştırma Enstitüsü, Türk dünyası el kitabı: Coğrafya-tarih, 1992, s.176
  4. Viktor Aleksandrovich Shnirelʹman, Who Gets the Past?, Woodrow Wilson Center Press, 1996, s.28
  5. Zakiev M. Z., Problems of the history and language, Who are the Alans?, Kazan, 1995
  6. (William Hearth, ORMUS: Timeline of Ancients, 2007, s.174)
  7. Harmatta Magyarok görög forr 123. o
  8. Harmatta Magyarok görög forr 123. o.

Források[szerkesztés]

  • Harmatta Magyarok görög forr: Harmatta János. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest. ISBN 963-506-108-0 (1997) 
  • RónaTasHonfoglaló: Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 9635061404  
  • Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 130–131. o. ISBN 963919929X  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szarmaták témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap