Szkíta nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szkíta nyelv
A szkíta népek és nyelvük hozzávetőleges elterjedési területe i. e. 100 körül
A szkíta népek és nyelvük hozzávetőleges elterjedési területe i. e. 100 körül
Terület Kelet-Európa és Közép-Ázsia pusztái, valamint szűkebb környezetük
Beszélők száma 0 fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Indoiráni nyelvek
    Iráni nyelvek
     Kelet-iráni nyelvek
Nyelvkódok
ISO 639-3 xsc

A szkíta nyelvet, pontosabban a szkíta népek nyelvét – közmegegyezés szerint – az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán belül az iráni nyelvek keleti csoportjába osztják be. E csoportban csupán az oszét és a jagnobi él, a többi ide sorolt nyelvet (avesztai, baktriai, szkíta, szarmata, alán, szogd és khoraszmiai) a nyelvészek kihaltnak tekintik.

Az iráni nyelvek változtak az idő múlásával, s feltételezések szerint a szkíta népek nyelve is hasonlóképpen. Ezzel kapcsolatban – a bizonyítás mellőzésével – szkíta nyelvjárásokról, illetve önálló szkíta nyelvekről is beszélnek.[1]

A szkíta népek nyelvét – összefüggő nyelvemlékek híján – töredékeiből próbálják egésszé szerkeszteni. Valójában csupán néhány tucat hitelesnek tekinthető szkíta kifejezést, illetve egy-két nyúlfarknyi, különböző jelekkel és ábécékkel rögzített – megfejtetlen vagy vitatott tartalmú – szkíta feliratot ismerünk.[2]

Az ó- és a középkor tudósítói által rögzített valamennyi szkíta kifejezés névszó, többségük személynév. (Utóbbiak nem feltétlenül mind szkíta eredetűek, hiszen a névválasztást befolyásolhatja a környezet, a divat, a vallás stb.) Csupán a szkíták saját feljegyzéseinek szövege, pl. a szarvasi rovásfelirat foglal magában más szófajokat is.

Jószerével semmit sem tudunk a szkíta nyelv hangzóiról – ezzel kapcsolatban egyelőre minden csak feltételezés –, és azt sem tudjuk megmondani, vajon hajlító vagy ragozó stb. volt-e a szkíták nyelve. (Lásd még: Nyelvtipológia.) Következésképpen a szóban forgó népesség, illetve nyelvük iráni mivolta szintén csak feltevés – részben igazolt tételeken alapuló vélelem –, melyet eddig még nem ellenőriztek minden oldalról. Nagyjából ugyanez vonatkozik az ellenkező érvényű megállapításokra is. Más szóval a szkíták nyelvének hovatartozását – ha ragaszkodunk a kérdés tárgyilagos értékeléséhez – egyelőre csupán találgathatjuk.

Nyelvcsoportosítás[szerkesztés]

A szkíták nyelvét a szakemberek az indoeurópai nyelvcsaládba, az indoiráni nyelvek csoportjába, a kelet-iráni nyelvek közé sorolják. Utóbbiakat további két csoportba – észak- és délkeleti – rendezik.[1]

A kelet-iráni nyelvek északkeleti csoportjába tartozna az avesztai, baktriai, szkíta, szarmata, alán, oszét, szogd, jagnobi és khoraszmiai nyelv. A dőlt betűváltozattal kiemeltek, illetve a szogd és a jagnobi a szakemberek szerint közelebbi rokonok. Az oszét és a jagnobi ma is él, a többi a nyelvészek szerint kihalt. A kelet-iráni nyelvek délkeleti csoportjába tartozik, többek között, a hotani és tumusukoi szaka nyelv. E kettőt ma már bizonyosan nem beszélik.

Az iráni nyelveket időbeli fejlődésük alapján is csoportosítják. A fiatalabb nyelvek egyikét-másikát a korábbi nyelvállapotokból vezetik le. Az óoszét például ezen osztályozás szerint külön nyelv, csakúgy, mint a jász. Az újoszét és a jagnobi stb. az itt fel nem sorolt újiráni nyelvek közé tartozik.

A fejlődéstörténeti rendszer az óiráni nyelvek csoportjába sorolja az avesztai, óperzsa, méd, parthiai és szkíta nyelvet. A középiráni nyelvek nyugati csoportjába tartozik a parthusok nyelve és a középperzsa. A keleti csoportot a szogd, khoraszmiai, a hotani és tumusukoi, a baktriai, valamint a szarmata, alán, jász és óoszét nyelv képviseli.[1]

A szkíta kifejezés – ez valójában a szkíta népek szövetségének neve – e helyen a kelet-európai és közép-ázsiai pusztán egykor – a nyelvészek kijelentése szerint az i. e. 4. század előtt – honos szkíta népeket, illetve nyelvüket jelöli.[1]

Alán az ászi nép szövetségének neve, és őket illeti a jász megszólítás is.[1]

A szarmatának nevezett nyelv meghatározása fölöttébb bizonytalan. Szauromatáknak, szarmatáknak a szakemberek jobbára a királyi szkíták által a Don mellékére letelepített madai, avagy méd eredetű népességet nevezik. A szarmata nevet azonban a szkíta ászikra is ráaggatják, vagyis a nevüket joggal viselő, méd eredetű szauromatákat, illetve a (helytelenül) szarmatának címzett ászikat rendszerint egy kalap alá veszik. A mondottakból következik, miszerint nyelvészeink az ásziknak három különböző nyelvet – szarmata, alán, jász – tulajdonítanak.[1]

Hotani, illetőleg tumusukoi szakáknak a Tarim-medence oázisaiban, illetve városállamaiban – pl. Hotan, Kasgar, Sacsö (Yarkant), Tumusuko – letelepedett szakaurakat nevezik. A szakaurak az Ili folyó és az Iszik-köl környékének őstelepesei voltak. A jüecsik vándorlása (i. e. 2. század) kimozdította őket lakóhelyükről, s onnan a Tarim-medencébe, az Iráni-fennsíkra (a Hilmend-tó vidékére), illetve az Indiai-félszigetre költöztek. A Tarim-medencében letelepedett népesség – kisebbségben – mintegy négyszáz év múltán elvesztette szkíta anyanyelvét, s a medence városállamaiban élő irániakhoz hasonult. A későbbiekben (4–11. század), írásos emlékeik révén, hotani stb. szakák néven váltak ismertté.[3]

Az összehasonlító nyelvészet kezdetei[szerkesztés]

Indoeurópai történetírás és nyelvészet[szerkesztés]

A korai újkor történelmi ismeretei szerint Eurázsia nyugati felének legrégebbi műveltségeit – a szemitákon kívül – indoeurópai nyelvű népek képviselték. A világ szellemi élcsapata – a mondott időben ez Európa északnyugati részének tudós köreit jelentette – a legősibb műveltséget indoeurópai gyökerűnek, és a világ legrégebbi népének a szkítákat tartotta. Ebből pedig magától értetődően következik, miszerint a szkíták a jelzett időben csakis indoeurópaiak lehettek.

A 16–17. században az európai történettudományra és nyelvészetre döntő befolyást gyakorolt, eredményeit meghatározta művelőinek nemzeti büszkesége. A tudósok igyekeztek felnagyítani saját nemzetük és nyelvük szerepét: mindkettő eredetét jeles ókori népekig, jobbára a szkítákig vezették vissza. A szkítákat pedig beillesztették a népek és nyelvek bibliai, özönvíz utáni leszármazási rendjébe. Tudósaink saját nemzetük nyelvét ily módon az emberiség ősnyelvének, vagy ahhoz legközelebb álló túlélőnek minősíthették.[4]

Johannes Goropius Becanus [Jan van Gorp van Beek] (1519–1573), németalföldi tudós elsőként állította, miszerint számos európai nyelv, például a görög és a latin, az általa szkítának nevezett ősnyelvből származik. Nézete szerint tehát a szkíta lenne az indoeurópai nyelvek őse.[5]

Jeles szerzőnknek hamarosan követői is akadtak. A 17. és 18. században többen felismerték a hasonlóságokat a görög, a latin, a szanszkrit és más indoeurópai nyelvek között, és a nyelvi kapcsolatokat Becanus felfogása szerint magyarázták.[6]

Elichmann (1601/1602–1639), Leidenben letelepedett sziléziai orvos a szkíták nyelvét minden nyelvek szülőanyjának tartotta. Elképzelését elsősorban a perzsa és a germán nyelv hasonlóságára alapozta. Eredményeinek közzétételében korán bekövetkezett halála akadályozta meg.[7]

Becanus és Elichmann elgondolását a leideni Claude de Saumaise (1588–1653) és Marcus Zuerius Boxhornius [Marc Zuer van Boxhorn] (1612–1653) fejlesztette tovább. Feltételezésük szerint a szkíták nyelve volt szülőanyja egyebek között a latinnak, görögnek, perzsának és germánnak. Saumaise a franciák eredetét a szkítákig vezette vissza. Boxhornius elképzelése szerint az európai és indoiráni nyelvek egyetlen közös ősből, nevezetesen a szkíta nyelvből erednek.

Az említett tudós férfiak feltevései nem a szkíták nyelvének ismeretén – e kérdésről nevezettek mit sem tudtak –, hanem ókori közhelyen alapultak. A szkítákat több ókori szerző, már Hérodotosz is,[8] a világ legrégebbi népének mondja. Marcus Iunianus Iustinus például, Pompeius Trogus munkáját kivonatolva, ekképpen nyilatkozik e kérdésről: „A szkíták nemzetét mindig is legősibbnek tartották, bár hosszú időn át folyt a vita szkíták és egyiptomiak között saját fajuk régisége felől.” (Trogi Pompei Historiarum Philippicarum epitoma, 2: 1.)[9]

A szkíták iráni, illetve indoeurópai mivoltának vélelmét tehát nem a szóban forgó népesség származásának és nyelvének ismeretére, hanem ókori, bizonyítatlan állításokra, illetve a korai újkor hiányos és egyoldalú ismeretanyagára alapozták. S ezen ingatag talapzatra épített elgondolást próbálják korunkban is újabb és újabb iráni szómagyarázatokkal megtámogatni és fenntartani.[2][10][11][12]

A Biblia tanúsága[szerkesztés]

A népcsoportok származása Iosephus Flavius szerint. Jáfet leszármazottait piros, Sém utódait zöld, Kám ivadékait kék szín jelöli

Az ősnyelvekről elmélkedő tudósok nem hagyhatták figyelmen kívül koruk vallásos meggyőződését sem, miszerint a Biblia Noét jelöli meg az emberiség vízözön utáni ősapjának, s a hébert az emberiség ősnyelvének.

A korai időkben keletkezett őstörténeti és nyelvészeti művek az egyes nemzetek eredetét rendszerint Noé fiaihoz, illetve az általuk képviselt népcsoportokig vezetik vissza. A Biblia szerint Jáfet leszármazottai (Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek, Tírász) népesítették be a Föld északi és keleti tájait (Mózes első könyve, 10: 2).[13]

Mózes első könyve (10: 3) – hasonlóképpen A krónikák első könyve (1: 6) – Gómer fiának nevezi a szkíták bibliai ősét: „A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.” Askenáz tehát Gómer legidősebb fia, ez pedig Jáfeté, aki Noé legkisebb fia. Askenáz leszármazottai pedig a szkíták.[14]

Iosephus Flavius ezzel szemben a szkíták ősapjának Mágogot, Jáfet második fiát, Gómer fivérét jelöli ki: „… Mágog pedig a róla elnevezett mágogokat alapította, kik magukat szkítáknak nevezik” (Ιογδαικης αρχαιολογιας: A zsidók története, 1: 6).[15]

A bibliai történet elemei felbukkannak a magyarok eredetét taglaló művekben is. Anonymus például ekként ír népünk származásáról: „Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet.”[16]

Kézai Simon szintúgy Jáfet leszármazottainak tekinti a magyarokat, ám nem mondja meg, Jáfet melyik fia volt a szkíták őse. „S midőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelven beszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia.”[17] Szerzőnk leírásában a bibliai alakokon kívül szerepel Thana, Menróth és Eneth, valamint Hunor és Magor is. E nevek mondai vagy valóságos személyekre, illetve az általuk megtestesített népekre utalnak. (Lásd még: Az Árpád-ház eredetmondái, Magyar őstörténet.)

A Biblia állásfoglalásával kapcsolatban számos, egymásnak, és a mózesi hagyománynak is ellentmondó nyelvészeti feltételezés és őstörténet született. A tudomány képviselői erőt és fáradságot nem kímélve olyan rendszerek kidolgozására törekedtek, melyekben megfért volna az indoeurópai műveltség elsőbbségének és fölényének tantétele a bibliai hagyománnyal.[4]

Az indoeurópai szkíta ősnyelv[szerkesztés]

A vitákból végül az indoeurópai szkíta ősnyelv, illetve az indoeurópai műveltség elsőbbségének eszméje került ki győztesen. Ezen feltevést fejlesztették tovább – az említett úttörők nyomdokán haladva – német nyelvű kutatók, pl. Johann Kaspar Zeuss (1806–1856),[18] Karl Müllenhoff (1818–1884),[19] Wilhelm Tomaschek (1841–1901).[20][21] Nevezett szerzők összegyűjtötték a szkítáknak tulajdonított kifejezéseket, és azokat indoeurópai nyelvek szavaival vetették egybe. A szkíták iráni mivoltát szerzőink magától értetődő, könnyen belátható igazságként kezelték, s nem tették próbára feltevésüket szélesebb körű elemzésekkel. Vagyis indoeurópaiakon kívül más nyelveket nem vontak be vizsgálataikba. Tanulmányaikban csak elvétve, mellékesen szerepelnek más nyelvek szavai. A nyelvészek döntő többsége mai napig is ugyanezen elveket követve tanulmányozza a szkíta népek nyelvét.[2][10][11][12] Módszereik bírálatát – általánosságban – Wencel ilyenképpen foglalja össze: „A történeti nyelvészet gyakran korlátozott bizonyítékokon alapuló általánosításokhoz folyamodik, olyan kijelentéseket tesz, melyek távolról sem nyilvánvalóak, s gyakran viták és különböző értelmezések tárgyát képezik.”[22]

Az első összefoglaló tanulmányt a szkítáknak tulajdonított szavak értelmezésének tárgyában Max Vasmer (1886–1962) írta.[23] Szókincs tekintetében azonban Vaszilij Ivanovics Abajev (1900–2001) dolgozata áll az élen. E munkában, nem számítva az ismétlődéseket, mintegy kétszáz szkíta, illetve szkítának mondott kifejezés szerepel.[24][11]

A szkíták iráni mivoltának tantétele[szerkesztés]

A szkíta népek, illetve nyelvük iráni (indoeurópai) mivoltának tantétele oly gyönge lábakon áll, hogy hiányosságai már zavarba ejtőek. Fogyatékosságai közül leginkább szembeötlő ama körülmény, hogy az ókori forrásokból ismert szkíta szavak többségét nem sikerült iráni nyelvek alapján hihetően értelmezni. Ráadásul a szkíta vagy szkítának vélt szavak magyarázataként a tudós szerzők jobbára feltételezett, kikövetkeztetett, forrásainkban fel nem lelhető (csillaggal jelölt) iráni kifejezéseket sorakoztatnak fel. Eredményeik pedig nem igazodnak semmiféle értelmes rendhez, és ilyenképpen nem kínálnak lehetőséget további összefüggések felderítéséhez.

A nyelvészek és a történészek többsége mindazonáltal nem tud vagy nem akar túllépni a hagyományos szemléleten, s így az mára belekövült a tudományos gondolkodásba. A nyelvészeti tanulmányok szerzői a szkíták iráni mivoltát – az ellenkező érvényű megállapítások és viták dacára – eleve bizonyítottnak tekintik, s ezért irániakon, illetve indoeurópaiakon kívül más nyelveket nem vonnak be elemzéseikbe. A másodlagos források – történeti tárgyú munkák, ismerettárak, népszerűsítő kiadványok – pedig nem vizsgálják a szófejtések hitelét, és a szkíták irániságát általában tényként kezelik.[2][10][11][12]

Másféle vélemények[szerkesztés]

Külországi szerzők vélekedései[szerkesztés]

Az eltérő álláspontot képviselők közé sorolhatjuk először is Hérodotoszt, aki ekként nyilatkozik a királyi szkíták nyelvéről.

„A pásztori scythák közől egy férfi csapat föllázadván kivonult Média földére. Uralkodott pedig ezen időben a Médokon Cyaxares, Phraortesnek, Dejoces fiának, fia; a ki ezen scythákkal, mint oltalomért esdeklőkkel, eleinte jól bánt, annyira hogy nagyrabecsülvén őket, gyermekeket adott át nekik, hogy tanulják meg nyelvöket és a nyilak mesterségét.” – I. könyv, 73. szakasz (Télfy János fordítása).[8]

A szakemberek a médek nyelvét is az iráni nyelvcsaládba sorozzák,[1] beszélői azonban – a fentiek szerint – nem értettek szót az iráninak mondott szkítákkal.

Korunk jelesei közül többen megkísérelték a szkítákat, illetve nyelvüket balti-szláv, illetve uráli, altaji stb. nyelvekkel rokonítani, eredményeiket azonban – számon kérve többek között a meggyőző erőt, és mindenekelőtt a módszeres összehasonlító nyelvi elemzést – elutasították. A felsorakoztatott kifogásokat mindazonáltal az iráni szómagyarázók többségének hibájaként éppúgy fel lehetne róni.

Karl Johann Heinrich Neumann (1823–1880) a szkítákat és nyelvüket – Sprache der Skythen című fejezet (174–200. oldal) – a mongolokkal, illetve nyelvükkel kapcsolta össze.[25] Egyes szófejtéseiről részletesebben értekezik Télfy dolgozata (54–57. oldal).[8]

Neumann többek között görög nyelvű feliratokon szereplő szauromata (méd), trák stb. eredetű neveket (pl. Arguanagosz: Αργυαναγος, Tumbagosz: Τυμβαγος), mi több, görög kifejezéseket, pl. arotéresz (αροτηρες: szántóvetők) is mongolból próbál magyarázni.

Példák a szkíták eredetmondájában előszámlált nevek köréből. (A szkíta kifejezéseket mindenütt azon formában adjuk meg, ahogyan görög, latin stb. írók lejegyezték. A szófejtések eredményét is betű szerint idézzük.)

  • Targitaosz (Ταργιταος) – a királyi szkíták első nagyura, illetve mondabeli ősapja = „tarkhakhu” (magát kiterjeszteni, elszaporítani).
  • Leipoxais (Λειποξαις), Nitoxais (Νιτοξαις) – Targitaosz legidősebb fia, az ekések (aukhatai) pártfogója = „nitsoktschi” (távol tartó, elkerülő).
  • Arpoxais (Αρποξαις) – Targitaosz középső fia, a hajcsárok (katiaroi) és harcfiak (traszpiesz) pártfogója = „urbaktschi”, „urbatschi” (eldöntetlen, ingadozó).
  • Kolaxais (Κολαξαις) – Targitaosz legkisebb fia, a királyok (paralatai) pártfogója = „khulaghukhu”, „khulughukhu”; „khulaghuktschi”, „khulaghatschi” (rabolni; rabló).
  • Aukhatai (Αυχαται) – az eke jelképezte foglalkozás képviselői = „aoghat” (legidősebb), „aoghatai” (bátor, erőteljes).
  • Katiaroi (Κατιαροι) – az iga jelképezte foglalkozás képviselői = „choitu”, khuitu” (mögött; következő).
  • Traszpiesz (Τρασπιες) – a szekerce jelképezte foglalkozás képviselői = Neumann e nevet nem értelmezi.
  • Paralatai (Παραλαται) – az áldozati csésze jelképezte foglalkozás képviselői = Neumann e nevet sem magyarázza.
  • Szkolotoi (Σκολοτοι) – a szkíta szövetség elnevezése, a Szküthai (Σκυθαι) kifejezés társneve = „djoltu”, „djoltai” (sikerektől kísért, szerencsés).

Johann Gustav Cuno (1820–1891) a szkítákat – Ueber die sprache der pontischen Skythen című fejezet (324–336. oldal) – a lett–szláv (balti–szláv) népek közé tartozónak tekintette.[26]

Cuno szójegyzéke hézagos, és több, nyilvánvalóan nem szkíta eredetű kifejezést is magában foglal. Szerzőnk bizonyos szkíta kifejezésekről, bár említi őket, nem értekezik. Vélhetően nem lelte meg balti vagy szláv nyelvek körében párhuzamukat. Példáinkat a szkíták eredetmondájában előszámlált nevek köréből vettük.

  • Kolaxaisz = „kaliti” (hűvös kedélyű; vízben lehűtött izzó vas).
  • Szkolotoi = „skala” (kőszikla).
  • Lipoxaisz (Λιποξαις) = „lĕpŭ” (szép), „lëpiù” (parancs).
  • Katiaroi = „kotera”, „kotora” (harc), „kotorati” (harcos).

Magyar szerzők vélekedései[szerkesztés]

Magyarok is beálltak a szófejtők sorába, megállapításaiknak azonban, ahogyan külföldön, úgy idehaza sem volt különösebb visszhangjuk.[27]

Télfy Iván (1816–1898) a szkítákat a magyarok őseinek tartja, maga azonban nem foglalkozik szkíta szavak visszafejtésével. Mindamellett a Hérodotosz által is idézett, többes számú antakaioi (αντακαιοι: nagy termetű tokféle hal szkíta neve) kifejezést a magyar tokok szóval fordítja.[8]

Csengery Antal (1822–1880) szerint a szkíták sumerakkád nemzetiségűek voltak.[28]

Szerzőnk, állítását igazolandó, asszirológusok, pl. Henry Creswicke Rawlinson és Julius Oppert eredményeire hivatkozik. Egyebek között utal a behisztuni felirat újelámi szövegére, melyet kezdetben a szkíták nyelvével is rokonítottak, s ennek kapcsán, többek között, a magyar nyelvet is szóba hozták. Utal még sumer és asszír ékiratos táblák olvasatára, illetve bizonyítékképpen felsorol magyar kifejezésekhez formailag és tartalmilag hasonló sumer és akkád szavakat. Csengery maga nem próbálkozott szkíta szavak visszafejtésével.

Szombathy Ignácz (1827–1912) a szkíta ászikat hun–magyar nemzetiségűnek, nyelvüket magyarnak tartja.[29] Szerzőnk az ásziknak tulajdonított nevek megfejtésére is kísérletet tesz. Értelmezései alaki szempontból nagyjában-egészében helyénvalóak, tartalmilag azonban többnyire nem meggyőzőek.

Példák szerzőnk szófejtéseire.

  • Arimaszpoi (Αριμασποι) – Hérodotosz állítása szerint e szkíta szó jelentése egyszeműek = „arimás”, azaz „egyszemes”.
  • Tanaisz (Ταναις) – a Don folyó ókori szkíta neve = Tanya.
  • Iazügész (Ιαζυγης) – az ászik saját neve = „iászuk”, „iászok”, egyes számban „iászu”, „iász”.
  • SilisCaius Plinius Secundus könyvében a Tanaisz (itt a Szir-darja) szkíta neve = „Szíl”, avagy „Határszél”.
  • Temarunda, Temerinda – Plinius munkájában a szkíták tengeristenségének neve = „Temerind”, avagy „Tengerindító”.
  • Masztor (Μαστορ) – ászi főember neve, Dion o Kassziosz Rhomaiké hisztoria című művében szerepel, együtt a következőkkel = „Mester”.
  • Banadaszposz (Βαναδασπος) = „Banadás”.
  • Zantikosz (Ζαντικος) = „Szánti”.

Vámbéry Ármin (1832–1913) és Kuun Géza (1838–1905) törökös népességnek tartja a szkítákat.[30][31]

Vámbéry könyvének első fejezetében – Skythák és sakák vagy az ókor állítólagos törökjei (1–18. oldal) – ural–altajiaknak, közelebbről török–tatároknak minősíti a szkítákat, pontosabban csak a kelet-európai és közép-ázsiai pusztán honos szkíta népesség egy részét. Állítása szerint Kelet-Európában, a Meótisztól, vagyis az Azovi-tengertől nyugatra árja származású szkíták laktak.

Szerzőnk a 6. század közepén Európában feltűnt szkíta avarok főembereinek nevét, tisztségét – pl. Bajan (Βαιανος) = „bajan” (gazdag, hatalmas, nemes); Kandikh (Κανδιχ) = „kandik” (véres); Targitiosz (Ταργιτιος) = „targit”, „tarkit” (elszélesztő, szétverő) – török nyelvekből vezeti le.

Kuun szintén török népességnek tartja a szkítákat. Török nyelvekből magyarázza például a szaka (Σακαι) nevet („sak”, „saka”: bölcs, megértő, egészséges), továbbá a Caius Plinius Secundus művében felbukkanó, jelentés szerint ismert szkíta szavakat is.

A Temarunda, Temerinda megszólítás első elemét a „tingis”, „tengis” (tenger) szóval egyezteti, a Silis nevet pedig a „silyn” (világos, fényes, tiszta) kifejezésből vezeti le. A Croucasus – a Kaukázus szkíta neve; jelentése hófehér – a „kar” (hó) és az „okar (magas), „augan”, „okan”, „ogan” (legfelsőbb lény, legnagyobb isten) szóval állítja párhuzamba. A Croucasus név törökös megfelelője szerinte „Kar aukas (aukar)” (hótól fehér magasság).

Fischer Károly Antal (1838–1926) terjedelmes értekezést tett közzé a szkíta szavak összehasonlításának tárgyában. Meggyőződése szerint a szkíták nyelve lényegét tekintve a magyarral azonos.[32][33]

Fischer seregnyi, nyilvánvalóan nem szkíta eredetű kifejezést is felvett jegyzékébe. Felsorolása összesen 1008 tételt tartalmaz, ebből azonban csak mintegy száz valóban szkíta szó. Szerzőnk germán, görög, kelta, örmény, perzsa, török stb. kifejezéseket is a magyarból vezet le, pl. a görög alazonesz (αλαζονες: vándorló pásztorok) szó jelentése szerinte „alacson” (alacsony).

Fischer szófejtéseinek döntő többsége nem meggyőző, mi több, zavarba ejtő. Az Agathürszoi (Αγαθυρσοι) nép nevének magyarázata („Aga-törzs”) például nehezen hihető, Szpargapeithész (Σπαργαπειθης), nevezett nép nagyurának megszólításáé („Parga-Pét”) pedig még kevésbé. Méltányosság okán azonban itt is meg kell jegyeznünk, miszerint az esetek többségében semmivel sem különbek jeles nyelvészek iráni szófejtései.

Fischer szómagyarázatai közül a leginkább hihetők.

  • Agarosz (Αγαρος) – folyó a kelet-európai pusztán, Európai Szarmataország területén = „Ágár”' (fűzfával benőtt homokos folyópart).
  • Atia (Ατια), Ateasz (Ατεας) – a királyi szkíták egyik nagyurának megszólítása = „Atya”.
  • Babai – az ászik egyik fejedelmének neve = „Babai”, „Bábai”.
  • Zizais – az ászik egyik fejedelmének címzése = „Csicsai”.
  • Kopaszisz (Κοπασις) – a királyi szkíták egyik fejedelmének megszólítása = „Kopasz”.
  • Napaei – szkíta nép neve Caius Plinius Secundus munkájában = „Nap”.
  • Aorszoi (Αορσοι) – az alán (az i. e. 2. század közepe előtt masszageta) szövetség – ászik, rhoxolánok és aorszok: együttesen az ászi nép – egyik törzsének neve = „örs”.
  • Szarosz (Σαρος) – folyó a Krím-félszigeten = „Sáros”.
  • Sarosius – Kaukázusi Alánia fejedelmének neve = „Sárosi”.
  • Szagarisz (σαγαρις) – a fokos, szekerce szkíta neve = „szekerce”.
  • Szeretosz (Σερετος) – a Szeret folyó szkíta elnevezése = „Szeret”.
  • Szigünai (Σιγυναι) – méd eredetű népesség szkíta neve = „szigony”. (Részletesebben lásd: Szigünnák.)
  • Türész (Τυρης) – a Dnyeszter ókori szkíta neve = „Túr”.
  • Türósz (τυρως) – a túró szkíta neve Sztrabón munkájában = „turó”.

Nagy Géza (1855–1915) valamennyi említett magyar szerző közül a legalaposabban járta körül a kérdést, s a szkítákat, illetve nyelvüket ural–altajiként sorolta be.[34][35][36] Szerzőnk leginkább más írók szófejtéseit idézi, illetve boncolgatja, kiegészíti őket, maga azonban csak egy-két magyarázat hozzátoldásával gyarapítja a szóértelmezések számát.

Mészáros Gyula (1914–1998) a hatti nyelv szavaival vetett össze, s magyarázott meg több szkíta kifejezést. A szkíta nevek közé sorolt több görög szót is, pl. Hülaié (Υλαιη: Erdőség).[37]

Alábbi példáinkat a szkíták eredetmondájában felsorolt nevek közül vettük.

  • Targitaosz = „Az Időjárásistentől származó”.
  • Lipoxaisz = „A királyi ház (felett) uralkodó”.
  • Arpoxaisz = „A tábor (felett) uralkodó”.
  • Kolaxaisz = „A sátor(ok) felett uralkodó”.
  • Aukhatai = „Az oroszlánok”.
  • Katiaroi = „Királyhad”.
  • Traszpiesz = „Falusiak (?)”.
  • Paralatai = „A fekete nép”.

A szkíta szavak forrásai[szerkesztés]

A szkíták saját feljegyzései[szerkesztés]

Az Iszik sírhalomból kiásott csésze
Az Iszik sírhalomból kiásott csésze rovásfelirata (fejjel lefelé)

A szkíták – jóllehet az írást, rovást ismerték és használták – nem hagytak ránk terjedelmesebb szövegeket. Közlendőjüket valószínűleg inkább bőrre festették vagy fára rótták stb., ezen anyagok pedig nem állnak ellen az idő pusztításának. Fennmaradt azonban néhány csontból, fémből, szaruból stb. készült tárgy, melyeken saját jeleikkel, illetve idegen ábécével rögzítettek szavakat, rövid mondatokat. Többen kísérleteztek ezek megfejtésével, hihető, illetve általánosan elfogadott megoldás azonban még nemigen született. A kétségeket jelzik az újabb és újabb próbálkozások, és ezzel kapcsolatban a meg-megújuló viták is.

A legkorábbi szkíta feliratok a vaskor elejéről (i. e. 8–6. század) valók. A legidősebb feliratos tárgyak az Altaj-vidéki és a kelet-európai pusztáról kerültek elő. Ezek jeleit az arámi ábécé betűivel rokonítják, eszerint olvassák. Felmerülhet azonban a kérdés, vajon nem rejtik-e az arámi írást másoló jelsorozatok a szkíták nyelvének szavait?

A Déli-Urál vidékén, a riszajkinoi sírhalomnál talált zabla griff-fejben végződő, csontból készült oldalpálcáján hét jelből álló feliratot láthatunk. Az i. e. 7–6. századra keltezett lelet jeleit az arámi ábécé betűivel egyeztették, s balról jobbra olvasva első ízben ekképpen értelmezték: „šwghmš’”, „šwghtš’”, „šwlhtš’”, azaz kaparó (?) Masa.[38][39]

Később javítottak a felirat olvasatán: „hdq l-wld”, hangzósítva hadīq li/a wald. A hdq ige jelentése jól illeszkedik, szorosan illeszkedik, l- a cselekvés céljának megjelölésére szolgál, a wld főnév értelme pedig állatkölyök. A szöveg fordítása tehát jól (szorosan) illeszkedik a csikóhoz. A wld, teszik még hozzá, tulajdonnév is lehet, nevezetesen Kölyök.[39]

Az említett korból származik a Szaratovi területen talált bronz nyílhegy is. Feliratának három jelét („swz”) szintén az arámi ábécé betűivel rokonítják, s a szöveget, hangzósítva, ekképpen olvassák: „swzi/a”, azaz szúró.[40]

A királyi szkíták egyik nagyurának, Nikonion, görög gyarmatváros hűbérurának – Szkülész (Σκυλης), avagy Szkül (Σκυλ) – arany gyűrűje az i. e. 5. századból való. A gyűrű fején – egyik kezében tükröt, másikban állatszobrocskával díszített jogart tart – trónon ülő koronás női alak látható, valamint görög felirat: ΣΚΥΛΕΩ, azaz Szkülé (Szkül tulajdona). A gyűrű abroncsán is görög betűk sorjáznak: ΚΕΛΕΟΕΑΡΓΟΤΑΝΠΑΡ/ΙΑΝΕ. E betűfüzért, többek szerint, szintúgy görögként kell olvasni: κελεόε̄ Ἀργόταν παρ ε̑ναι. Azaz, értelmezéstől függően, parancsolja, Argotasz közelében legyek, illetőleg parancsolja, Argotasz közel legyen. Vita tárgya, kire vonatkozik a parancs. Eleinte úgy gondolták, a gyűrűn ábrázolt (istenségnek vélt) nőalaknak szól a rendelkezés, utóbb azonban valószínűbbnek találták, hogy a gyűrű viselőjének. Az Argotasz névvel illetett személy e feltevés szerint a gyűrű adományozója, intelmének közvetítője pedig az istenségnek vélt nőalak, illetve a gyűrű. Eme görögből levezetett magyarázattal kapcsolatban többen kétségeiket hangoztatják, és felvetik, hogy a betűsorozat más nyelvek szavait is képviselheti.[41][42][43][44]

Feliratos szkíta leletek Közép-Ázsia pusztáiról is előkerültek. Ezek valamivel fiatalabbak (i. e. 5–2. század), s szövegüket rovásjelekkel rögzítették. Iranisták e jelek füzérét jobbára kharosti írásnak, török pártiak ellenben türk rovásírásnak vélik, s eszerint olvassák.

Az Iszik sírhalomból kiásott ezüst csésze feliratát többen is megmagyarázták, ám hihető értelmezésével, úgy tűnik, adósaink maradtak. Az edény az i. e. 5. századból való; a szakaurak hagyatéka.[45]

Harmatta János, neves iranistánk szerint a szöveg a hotani szaka nyelv kharosti írásjelekkel lejegyzett szavait rejti. Szerzőnk a szöveget ekképpen olvassa, illetve magyarázza:

za(ṃ)-ri ko-la (ṃ) mi(ṃ)-vaṃ vaṃ-va pa-zaṃ pa-na de-ka mi(ṃ)-ri-to
ña-ka mi pa-zaṃ vaṃ-va va-za(ṃ)-na vaṃ
Tároltassék az edényben szőlőbor, hozzá főtt étel, annyi, a halandónak, azután hozzá főtt friss vaj.[46]

Amanzsolov az ótörök jelekre és nyelvre alapozva fejtette meg a szóban forgó szöveget:

Aγa, saηa očuq!
Bez, cök! Boqun ičrä [r?] azuq! …i
Bátya, neked tűzhely!
Idegen, le! Utódok, belül étek![47]

E megfejtések összefüggéstelen szóhalmaznak tűnnek, szerzőjük magyarázatával együtt sem tekinthetjük őket hihető megoldásnak. Annál is inkább, mivel szakembereink nem figyeltek az időrendre. A kharosti írásjeleket az i. e. 3. században alkották meg, az ótörök rovásjelek pedig csak az i. sz. 8. században bukkantak fel. Ismereteink szerint a hotani szakák nyelve sem létezett az i. sz. 4. század előtt. Nevezett nép – a szakaurak egy csoportja – az i. e. 2. században telepedett le a Tarim-medencében, és cserélte szkíta anyanyelvét, kisebbségben, iránira.

A Kárpát-medencében i. sz. 20. táján letelepedett ászik régészeti hagyatékában is találtak feliratos tárgyakat. Többen értekeztek egy „szarmata” sírból kiásott cserépedény feliratáról, ám a szakemberek nem tudtak megegyezni sem az edény korát, sem jeleinek eredetét, sem a szöveg nyelvét illetően. Egyebek között ógörög, jazig–iráni, gót–arámi, jazig–jász, oszét, arameus–iráni–germán jelekkel, illetve nyelvekkel próbálkoztak. Magyar olvasatot – „eltemet”, „a csebrësz tesszék” – Csallány Dezső javasolt.[48]

Az i. sz. 4. század közepén Közép-Ázsiát megszállták a Belső-Ázsiából kirajzó hunok, avagy törökök, s a század végén, szkíta népekkel egyesülve, Kelet-Európa pusztáit is uralmuk alá vonták. Ez időtől fogva a szkíta név kezd kikopni a forrásokból, s utóbb, a hun szövetség oszlása nyomán a hun, ogur, onogur, türk stb. elnevezés is. A rovásírás azonban nem veszett el. Még a népvándorlások kora utáni időkben – a Kárpát-medencében például jóval a honfoglalásnak nevezett esemény után is – használatban maradt. Az i. sz. 4. századtól kezdődően azonban a szkítáknak tulajdonított rovásfeliratok már nem csupán a szkíta nyelv szavait rejthetik, hanem az ótörökét is.

A Kárpát medencében letelepedett avarok (7–9. század) temetőiből előkerült néhány rovásírásos lelet, csontból faragott tűtartók, edények stb. Az egyik tűtartón – lelőhelye Jánoshida – ördögnek vélt ábra, valamint négy rovásjel látható. Csallány Dezső olvasata szerint a felirat tartalma „zatanas”, azaz sátáné.[48]

A Szentes mellett talált csontlapocska hat rovásjelet visel. A felirat értelme Csallány Dezső szerint „temesítek!”, azaz temessétek.[48]

A Szarvas mellett talált tűtartó rovásfeliratának jeleit jobbára a székely–magyar rovásbetűkkel rokonítják, s szövegét eszerint fejtik vissza (részletesebben lásd Szarvasi rovásfelirat). Vékony Gábor olvasata ma beszélt nyelvünkhöz igazítva:

„Üngür démon ellen ím e vas; tű szúródjon a démonba, tű, tű, szúrj, bökj, varrj (el)! (te aki) szétfejtesz, egybeöltsz… Üngür ne gyarapodjon (legyen), űzd, emészd (el) őt, én istenem!”[49]

Ókori tudósítók feljegyzései[szerkesztés]

Görög gyarmatvárosok a Fekete-tengernél

A szkíta szavak leginkább megbízható forrásának tekinthetjük – a szkíták saját feljegyzésein kívül – a korabeli beszámolókat.

Az egykorú forrásokban fennmaradt szkíta szavak száma – ide sorolva a pénzérméken, görög, latin, perzsa stb. feliratokon rögzített, bizonyossággal szkítáknak tulajdonítható neveket is – alig több száznál. Valamennyi kifejezés névszó, jó részük tulajdonnév.

Legkorábban (i. e. 8–7. század) urartui és asszír ékiratos táblák, illetve bibliai iratok adnak hírt a szkítákról, nevezetesen a királyiakról. Az ék- és hieroglif jelekkel, illetve a héber írásjelekkel rögzített nevek az eredeti szkíta szavaknak alkalmasint korcs alakját tükrözik. A szkíta szövetség – Isqigulu, illetve Askuza, Iskuza – nevét urartui és asszír ékiratos táblákon örökítették meg. A Bibliában a szövetség neve Askuz (אשכנו: ’askūz), illetve rontott alakban Askenáz (אשכנז: ’askənaz).[50][51]

Akkád nyelvű feliratokon (i. e. 7. század) szerepel szkíta fejedelmek – Ispakai és Bartatua vagy Partatua – megszólítása is. Utóbbi nevét – Partita alakban – hettita és luvi jelekkel is rögzítették.[52][53]

Görög források (i. e. 6–5. század) szintúgy ismerik a szkíta szövetség, valamint Ispakai és Partatua nevét. A görögök hallásához igazított névalakok: Szküthai (Σκυθαι), Aszpakosz (Ασπακος) és Protothüész (Προτοθυης).

Hérodotosz és Sztrabón, valamint Caius Plinius Secundus stb. munkájában körülbelül száz szkíta, illetve szkítáknak tulajdonított kifejezés szerepel. Személy-, nép- és törzsi nevek, istenségek megszólítása, földrajzi nevek stb. Néhánynak ezek közül hírmondóink jelentését is megadták, magyarázataik azonban nem egy esetben mondvacsináltnak bizonyultak.[54]

A Fekete-tenger északi partvidékére települt görög gyarmatvárosok (pl. Nikonion, Olbia Pontiké, Pantikapaion) feliratos síremlékei, tárgyai megörökítettek nem csupán görög, hanem szkíta, trák, kaukázusi stb. eredetű szavakat is. Ezek szinte kizárólag – természetszerűen – személynevek. Egyiket-másikat a felirat görög szövege mondja szkítának, másokat pedig egyéb módon tudunk azonosítani. Többségük eredetének megállapításához azonban nincsen semmiféle fogódzónk. A szakemberek általában szkítának vagy „szarmatának” minősítik mindazon kifejezéseket, melyeket a görög nyelv szókészlete alapján értelmezni nem tudnak. A szóban forgó kifejezések száma, ha nem vesszük figyelembe az ismétlődéseket, háromszáz körül lehet.

A szkíta vagy „szarmata” eredetűnek minősített neveket többen is vizsgálták, és úgy találták, hogy a régebbi feliratokon szereplők óiráni párhuzamokat mutatnak; ezek képviselnék a nyelvészek által szkítának mondott nyelvet. Az újabb feliratokon szereplők pedig inkább az oszét nyelv szavaival rokoníthatók; ezek lennének a szarmatának nevezett nyelv képviselői.[55][2]

Festett vázákon is seregnyi – több mint kétezer –, görögként nemigen értelmezhető név maradt ránk. Részletesebb elemzésükkel a szakemberek még adósaink.[56]

Csűrés-csavarás[szerkesztés]

Orikosz (Arikh) nagyúr delfint formázó pénzérméje: Arikh O[lbia]. A szkíta uralkodó görögre átírt neve e helyt nélkülözi a görögben kötelező névszói toldalékot

Az ókor tudósítói, lehettek bármily kiműveltek is saját anyanyelvükben, nem szükségképpen voltak tájékozottak idegenekét illetően. A görögben, a latinban stb. hiányzó hangokat nyilván a leginkább hasonlóval, szabályozás hiányában hallásuk szerint próbálták meg helyettesíteni, és eszerint betűzték le a többnyire másodkézből, pl. katonáktól, kereskedőktől, tolmácsoktól hallott idegen szavakat. Mindezekhez adjuk még hozzá a kéziratokat másolók tévedéseit stb. is.

Szerzőinket, alkalmasint a kéziratok másolóit is, nagy mértékben befolyásolta műveltségük, és saját anyanyelvük ismerete. Az idegen szavakat a jobb görögös, latinos hangzás érdekében rendszerint átgyúrták, és a görög, latin névszókhoz hasonlóan toldalékolták. Ekképpen azok eredeti alakja rendszerint elveszett.

A görögök úgy bántak idegen kifejezésekkel, miként áldozataival Prokrusztész. Lássuk példaképpen perzsa főurak felsorolását Hérodotosz munkájában (3: 70): Intaphrenész (Ινταφρενης), Otanész (Οτανης), Gobrüész (Γοβρυης), Hüdarnész (Υδαρνης), Megabüzosz (Μεγαβυζος), Aszpathinész (Ασπαθινης). Ugyanezen névsor a behisztuni felirat óperzsa szövegében (4: 83–86): Vindafarnā, Utāna, Gaub(a)ruva, Vidarna, Bagabuxsa, Ardumanis.[57]

Idegenek szavait a görögök – kisebb vagy nagyobb mértékben – a maguk nyelvéhez hajlították, s lehetőség szerint görög értelemmel is felruházták. Az eredeti szó tartalmát azonban nem vizsgálták, s ez okból a görögösített változat értelme nem felel meg az eredeti szó jelentésének. Az Amu-darja óperzsa nevéből (Waxš: szilaj, vad) görögjeink ekként alkottak Oxoszt (οξος: ecetes bor), a kelet-balkáni trák-szkíták egyik nagyurának nevéből Dromikhaitészt (Δρομιχαιτης: Út-sörény) stb.

A görög névszó, illetve többes jelölése (pl. -osz; -oi) – szaporítja gondjainkat, hogy esetenként e jelölést segédhangzó betoldásával illesztik a szótőhöz – magában foglalhatja, többnyire elferdítve, az átírt idegen szavak utolsó hangzóit, pontosabban közülük egyet vagy többet.

A perzsa Bagabuxsa név első két szótagjából (baga) a görögök nagyot, hatalmasat (megasz: μεγας) faragtak, a negyedik (xsa) utolsó hangját pedig belegyúrták a névszó jelölésébe: Mega-büz-osz (Μεγαβυζος). Az óperzsa Kurus névnek két végső hangzója esett áldozatul a görögösítésnek: Kür-osz (Κυρος), latinosan Cyrus.

A népneveket a görög és a latin kötelezően többes számban adja meg, pl. Dakoi (Δακοι); Daci. Az egyes számú alanyesetből (Dakosz: Δακος; Dacus) következtetve az eredeti szkíta szó *dak, *dako és *dakos stb. egyaránt lehetett. Az ászi nép – a mai köznyelvben jászok – címzését vélhetően szkíta egyesből, illetve többesből is átültették görögre: aszi-oi (ασιοι), illetve iazüg-esz (ιαζυγες).

Különböző szerzőknél, sőt ugyanazon szerző különböző kézirataiban sokszor másként betűzik le ugyanazon szkíta nevet.

A királyi szkíták tengeristenségének megszólítása Hérodotosz szerint Thagimaszadasz (Θαγιμασαδας) vagy Thamimaszada (Θαμιμασαδα). Plinius könyvében viszont Temarunda vagy Temerinda. Órigenész munkájában ugyanez Thageszmana (Θαγεσμανα).[58]

Az Érdem, az érdemekben bővelkedő életút, régiesen érdempálya[59] szkíta megszemélyesítőjének görögösített neve ókori feljegyzésekben Argimpasza (Αργιμπασα), Arippasza (Αριππασα), Artimpasza (Αρτιμπασα), Artimpaszan (Αρτιμπασαν), illetve Exampaiosz (Εξαμπαιος), Amaxampaiosz (Αμαξαμπαιος) alakban is szerepel.[58] Ugyanezen istenség neve görög feliraton Igdampaiész (Ιγδαμπαιης).[60][61] Hasonló nevet viselt a kangarok vezérlő törzse – VII. Kónsztantinosz munkájában Értém (Ηρτημ) –,[62] továbbá egy uráli nemzet, az argippaiok népe. Elnevezésüket Argippaioi (Αργιππαιοι), Argimpaioi (Αργιμπαιοι), Orgempaioi (Οργεμπαιοι), Orgiempaioi (Οργιεμπαιοι) – latin forrásokban aremphaei, arimphaei – alakban jegyezték fel az ókor hírmondói.[58]

Az egyik szkíta nagyúr neve Hérodotosz munkájának különböző kézirataiban Szauliosz (Σαυλιος), Szauaiosz (Σαυαιος), Szaulaio (Σαυλαιο). Ugyanez görög feliraton Szauaioszosz (Σαυαιοσος), Diogenész Laertiosz művében pedig Kadouidasz (Καδουιδας).[63][64][65] Utóbbi alighanem a görög szigma (Σ) és a kappa (Κ), illetve a szigma (σ) és a delta (δ) betűképének hasonlósága, jobban mondva a szkíta nyelvet nem ismerő szerző vagy a kéziratmásolók tanácstalansága stb. okán öltött egyéni alakot.

A szkíták eredetmondájában előszámlált királyi sarjak közül egyiknek neve négyféle alakban – Leipoxaisz (Λειποξαις), Lipoxaisz (Λιποξαις), Nipoxaisz (Νιποξαις), Nitoxaisz (Νιτοξαις) – szerepel Hérodotosz kézirataiban.[65] A Diodórosz Szikeliotész könyvében felbukkanó Napész (Ναπης) alakból következtetve a szóban forgó név helyesebb alakja *Napoxaisz (*Ναποξαις) lehetett. E helyen a lambda (Λ) és a (Ν), a pi (π) és a tau (τ), illetve az egymás után írt epszilon és ióta (ει), valamint az alfa (α) betűképének hasonlatossága teremthetett kétséget, zavart.

Különböző írásrendszerek, eltérő nyelvi szabályok a szkíta kifejezéseket más és más alakkal ruházták fel. A szkíta szövetség nevét például az asszír írnokok az as-ku-za, illetőleg is-ku-za szótagoknak megfelelő ékjelekkel jegyezték le.[53] Mivel azonban az ékjelek készletével a szóban forgó kifejezést nem szükségképpen tudták kifogástalanul akkádra átültetni, ennélfogva (további fogyatékosságoktól eltekintve) az utolsó szótag mássalhangzója rontott, magánhangzója járulékos is lehet.

A görögök a szkíta szövetség nevét a maguk nyelvén Szküthai (Σκυθαι) alakban írták le. (Ennek végéről a névszói toldalékot lenyesve egy szótagú szküth szótőhöz jutunk.) Az akkád felirat feltünteti a szókezdő magánhangzót, a görögök vélhetően nyelvük szabályait követve hagyták el. Tegyük még hozzá, hogy a görög nyelv, az akkáddal ellentétben, nem ismeri az s hangot, ábécéje az azt jelölő betűt.

Ha megpróbáljuk az akkádból és a görögből átírt as-ku-za, is-ku-za, illetve szküth betűsort egyeztetni, akkor két szótagú, feltételezett *as-kuC, *as-küC stb. szóalakot kapunk. A C a szkíták nyelvében egy vagy több mássalhangzónak felelhetett meg. (Lásd még: A szkíta szövetség neve, A szövetség neve Ferenczi szerint.)

A szószedet[szerkesztés]

A szkíta szavak többsége korcs alakban maradt ránk, s a hozzájuk fűzött magyarázat – ha van ilyen – nem szükségképpen helyes. A tudósítók szkítának minősített szavai közül több, jelek szerint, nem is a szkíták nyelvét képviseli. S meglehet, a szkíta nyelv, a feltételezésekkel ellentétben, nem tartozik az iráni nyelvek családjába. Ez esetben iranistáink szófejtő vállalkozásai – hacsak nincsenek a szkíta vagy szkítának mondott szavak között nemzetközi elemek, illetve iráni gyökerűek is – az esetek többségében eleve kudarcra ítéltettek.

Jelentés szerint ismert szkíta szavak[szerkesztés]

Mintegy két tucatnyi szkíta vagy szkítának vélt kifejezésnek jelentését is feljegyezték az ókor tudósítói. Egy részük bizonyára szkíta, más részüknek ellenben a görög stb. nyelvben akad párhuzama.

Hérodotosz szómagyarázatai[szerkesztés]

Példaként – a jelentés szerint ismert szkíta kifejezéseket illetően – leggyakrabban Hérodotosz egyik-másik szómagyarázatát idézik. Lássuk, hogyan próbálják a szóban forgó – görögös köntösbe öltöztetett – szkíta kifejezéseket iráni szavakkal egyeztetni.

A jelentés szerint ismert szavak esetében nem elegendő, hogy a szófejtés eredménye megfeleljen a formai kívánalmaknak, hanem tartalmilag is, nagyjában-egészében, egyeznie kell a hírmondók által megadott értelemmel.

A kikövetkeztetett szóalakoknak – ami a formai követelményeket illeti – hasonlítaniuk kell a lejegyzett eredetihez. Lényeges a szótagok száma, és a szavak értelmét hordozó mássalhangzóknak is egyezniük kell. A képzésük módja stb. szerint rokonított mássalhangzók – pl. b/m, b/p, b/v, c/sz, d/l, d/t, f/p, g/k, k/p, l/r, p/v – egymással felcserélhetők és így tovább.[66]

  • Arimaszpoi (Αριμασποι) – Hérodotosz szerint e szkíta kifejezés tartalma egyszeműek (monophthalmoi: μονοφθαλμοι), s szerzőnk az egyes szóelemeket, illetve jelentésüket is megadja: arima (αριμα: egy), szpou (σπου: szem). (Lásd még: Arimaszpok.)
arima: oszét ærmæst (egyedüli, egyetlen stb.); avesztai airime (csendes)
szpou: avesztai spas (megjövendöl); szanszkrit spaś (lát)[36][23][54]

Eszerint a szkíta arimaszpou (egyszemű) kifejezés iráni nyelvekből levezetett tartalma egyetlen-megjövendöl, egyetlen-lát, csendes-lát stb. lenne.

Óiráni nyelvek egészen más szavakat használnak az egy, illetve a szem fogalmának megjelölésére, például aiva, illetve čašman (csesmen).[67] Müllenhoff és Tomaschek emiatt elveti Hérodotosz értelmezését. Magyarázatuk szerint, mivel az egyszeműek, avagy arimaszpok lótartók voltak, az arimaszpou szó jelentése inkább engedelmes lovakkal bíró [nép] (airayma açpa), illetve a vadon élő pusztai ló birtokosai (arimâçpô).[19][20][36]

Hinge szerint igen valószínű, hogy Hérodotosz e helyen valamit csakugyan elhibázott, hihető magyarázatot azonban az arimaszpou szóra ő sem kínál.[54][* 1]

  • Enareesz (Εναρεες) – Hérodotosz szerint e szkíta szó jelentése nő-férfiak (androgünoi: ανδρογυνοι).
a (egyes indoeurópai nyelvekben fosztóképző)
szankszkrit és avesztai nara, nar (férfi)[36]

A szkíta nő-férfiak ezek szerint csupán férfiatlanok. Márpedig Hérodotosz nem ezt mondja.

  • Exampaiosz (Εξαμπαιος), Amaxampaiosz (Αμαξαμπαιος) – Hérodotosz szerint e szkíta szó tartalma Szent utak (Hirai Hodoi: Ιραι Οδοι). Az egyik szkíta istenségnek, az érdem, az érdemekben bővelkedő életpálya megszemélyesítőjének rendelt helyről van itt szó. A második, teljesen elrontott görög–szkíta összetétel jelentése vélhetően kocsipálya, kocsiút (amaxa görögül: kocsi).
Müllenhoff szerint e név első elemének értelme homályos, a második jelentése pedig párhuzamba állítható az óperzsa pathi (ösvény), esetleg az avesztai paya (legelő) szóval.[19][36][54]

Ezek szerint a szkíta Szent utak (iráni jelzővel nem minősített) ösvények vagy legelők.

  • Oiorpata (οιορπατα) – Hérodotosz szerint e szkíta szó jelentése férfiölő (androktonoi: ανδροκτονοι). A jeles szerző az egyes szóelemeket, illetve jelentésüket is megadja: oior (οιορ: férfi), pata (πατα: megölni).
oior: avesztai és szanszkrit vīra (férfi, hős); óiráni viϑr (harcos)
pata: avesztai paiti és szanszkrit pati (úr); óiráni *pāt-ay (ütés, vágás)[36][54][68]

A szkíta oiorpata szó iráni magyarázata tehát férfi-úr, némi jóindulattal férfi ura, illetve harcosütő, harcosvágó.

Alexandriai Hészükhiosz művében a férfiölők (többes számú) kifejezést ormatai (ορμαται) alakban látjuk viszont,[69] s ez felveti a kérdést, vajon helytálló-e Hérodotosz szófejtése. Az oiorpata és ormatai szóalak összecseng a szarmata (szarmatai: σαρμαται, szauromatai: σαυρομαται, szürmatai: συρμαται) kifejezéssel.[54] A szarmatai stb. név a királyi szkíták által a Don mellékére letelepített, Szüromedia (Συρομεδια) tartományból származó iráni népességre hivatkozik. A madaiakat, médeket ókori források asszonyok által uraltaknak (günaikokratoumenoi: γυναικοκρατουμενοι) nevezték. A madai leányok – alighanem róluk mintázták a mesebeli amazonokat – csak akkor mehettek férjhez, ha megöltek ellenségeik közül legalább egy férfit. Hérodotosz és Hészükhiosz magyarázata tehát ide illő, ám valószínűleg mondvacsinált.

Hészükhiosz szótára[szerkesztés]

Hészükhiosz szógyűjteményének csak egy rontott, rövidített, más szerzők által kiegészített 15. századi kézirata maradt fenn Velencében. Bevezetője szerint e mű Diogenianosz (2. század) elveszett jegyzékén alapul. Utóbbi pedig Pamphilosz (1. század) szótárának kivonata.

Hészükhiosz kéziratát módosították más írók, pl. Arisztarkhosz (i. e. kb. 220–143.), Apion (i. e. kb. 20–i. sz. 45.), Héliodórosz (1. század), Hérodianosz (2. század), Ameriasz (3. század) elveszett művei alapján is. A kéziratot lerövidítették, kihagyták a legtöbb utalást a szavak forrásaira. Bejegyzéseinek nagyjából harmadát Alexandriai Kürillosz (kb. 376–444.) szótárából, illetve más szójegyzékekből vették.

Hészükhiosz szószedete 37 szkítának mondott kifejezést sorol fel. Egy részüket – némelyiknek forrása kétségkívül Hérodotosz műve –, mások is a szkítáknak tulajdonítanak, pl. aglu (αγλυ: hattyú), adigor (αδιγορ: tücsök), anor (ανορ: elme), Artimpaszan (Αρτιμπασαν: Aphrodité Ourania; az Érdem megszemélyesítője), Goitoszüron (Γοιτοσυρον: Apollón; a Nap megszemélyesítője), hippaké (ιππακη: lótejből készült szkíta étel), kannabisz (κανναβις: szkíta füstölő; kender, pontosabban kanavász), kararüesz (καραρυες: szkíta házak, fedett kocsik), Koraxoi (Κοραξοι: szkíta – valójában szauromata, azaz méd – törzs; Kolkhisz lakói voltak), melitton (μελιτιον: mézből készült ital), meszplé (μεσπλη: Hold), ormatai (ορμαται: férfiölők; Hérodotosznál oiorpata: az amazonok neve), pagaié (παγαιη: kutya), Szakai (Σακαι: szkíták), szakündaké (σακυνδακη: szkíta öltözet), szaperdész (σαπερδης: hal neve) és tarandosz (ταρανδος: szarvashoz hasonló állat).[70][71]

Mindazonáltal még ezen eredetinek tartott szkíta szavak között is felfedezhetünk idegen gyökerűeket jócskán. A hippaké (ιππακη: lótejből készült szkíta étel) például szkíta táplálék volt, ám görög neve kétségkívül a hipposz (ἱππος: ló) kifejezésben gyökerezik. Forrsman állítása szerint a hippaké kölcsönszó a görögben, a feltételezett szkíta *aspaka (ló) kifejezés származéka.[72] A mézből készült erjesztett ital neve is alighanem görög eredetű: meli (μέλι: méz). És így tovább.

A felsoroltak közül többet is próbáltak iráni szavakkal egyeztetni. Adigor például Tomaschek szerint andi-kara (tojáskészítő), Trubacsev szerint *ādi-gar (élelmiszerevő), Christol pedig e tücsök jelentésű kifejezést a cserkeszek önelnevezésével (adüge) kapcsolta össze. Az aglu (hattyú) szót Loma *maglu alakúra gyúrta, s e szó értelme szerinte vízimadár. Az elme jelentésű szkítának mondott szó (anor) esetében hasonlóképpen járt el. *Manas szóalakot formált belőle, s az avesztai manō (elme, értelem) kifejezéssel hozta kapcsolatba.[68] Lényegét tekintve valamennyi ilyen kísérlet hasonló eredményre vezetett, azaz szerzőinknek e helyt sem sikerült meggyőző iráni szófejtést felmutatniuk.

A Hészükhiosz által szkítának mondott kifejezések némelyikét rontottnak vélik, pl. abakész (αβακης: a szkítáknál a férfi neve), abi (αβι: a szó meghatározása hiányzik), szanaptin (σαναπτιν: borivó), illetve görög eredetű szavaknak, melyeket a szkíták a maguk nyelvéhez hajlítottak, pl. abie (αβιε: hajít), ephesztioi (εφεστιοι: szökevények), thapszinon (θαψινον: a gyapjút és a hajat aranysárgára festő növény).[71]

  • abakész (ἀβακής; ἀβάκης) = a szkítáknál a férfi neve.
  • abi (ἀβί) = a szó meghatározása hiányzik.
  • abie (ἄβιε) = hajít.
  • aglu (ἄγλυ) = hattyú.
  • adigor (ἀδιγόρ) = tücsök.
  • anor (ἄνορ) = elme.
  • antakaioi (ἀντακαῖοι) = cetféle hal. E szót Henricus Stephanus mondja szkítának.
  • Artiméaszan, Artimpaszan (Ἀρτίμήασαν; Ἀρτίμπασαν) = Aphrodité Ourania. Az Érdem megszemélyesítője.
  • büthizón (βυθίζων) = mélybe merülés. E szó alighanem görög eredetű: büthpf (βυθφ: merül, süllyed).
  • Goitosyron (Γοιτόσυρον) = Apollón. A Nap megszemélyesítője.
  • ephesztioi (ἐφέστιοι) = a királyi szkíták szökevényei. A görög ephesztioi kifejezés jelentése házi istenek, idegenek, védelmet kérők, vendégbarátok stb.
  • zirai (ζιραί) = rövid ing, ingruha. Stephanus a szkíta és a trák szavak között egyaránt szerepelteti: ζίρης, illetve ζειρά (köpeny). Lásd még: Szűr.
  • thapszinon (θάψινον) = sárga, szőke. E kifejezés a görögök által thapszosznak (θάψος), szkütharionnak (σκυθάριον), szküthikon xülonnak (Σκυθικὸν ξύλον) nevezett növényből – sárga cserszömörce – kivont festékanyagra hivatkozik, melyet pl. gyapjú és haj színezésére használtak.[73]
  • hippake (ἱππάκη) = lótejből készült szkíta étel.
  • Isztrianidesz (Ἰστριάνιδες) = szkíta öltözet. Liddell és Scott Ἰστριαναὶ ζειραί, azaz isztroszi szűrök alakban is idézi.[74] E kifejezés nyilván az Al-Duna görögös nevére (῎Ιστρος) hivatkozik.
  • kannabisz (κάνναβις) = szkíta füstölő. E kifejezés (kender, pontosabban kanavász) a szkíták közvetítésével került Európába, de alighanem ők is kölcsönözték. A sumerek nyelvében a kender neve kunibu, az újasszírban qunabu, a perzsában kanab és így tovább.
  • kararüesz (καραρύες) – szkíta házak, fedett kocsik.
  • Kardiai, Kardianoi (Καρδίαι; Καρδιανοί) = görögök a szkíták közelében. E kifejezés talán a Gallipolin épült Kardia, görög város lakóira utal.
  • Kelkhónaeisz (Κελχωναεῖς) = szkíta nép. E kifejezés talán a hellén szó korcs alakja. Hérodotosz beszámol a görög gyarmatvárosokból elűzött hellén kereskedőkről (gelonoi), akik a mordvinok (boudinoi) társaságában laktak.
  • Kimmerioi (Κιμμέριοι) = szkíták, és nemzet az Okeanosz körül. A kimmerek az asszírok által Szamária városából kitelepített izraeliták voltak, és Kis-Ázsia történelmében játszottak szerepet az i. e. 8–7. században. Kisebb csoportjuk talán a Krím-félszigetre is eljutott, ahol a görögök rájuk utaló helyneveket alkottak, pl. Boszporosz Kimmeriosz. Homérosz (i. e. 8. század) hőskölteményében a kimmerek az ismert világot körbeölelő Okeanosz folyó partjának lakói.
  • Koraxoi (Κοραξοί) = szkíta törzs. Valójában szauromata, azaz méd néptörzs, Kolkhisz lakói voltak.
  • melition (μελίτιον) = mézből készült ital.
  • meszplé (μέσπλη) = Hold. Hieronymus Megiser szószedetében μεσωλη.
  • ormatai (ὀρμάται) = férfiölők. Hérodotosznál oiorpata az amazonok neve.
  • pagaié (παγαίη) = kutya.
  • Szakai[oi] (Σάκαι[οί]) = szkíták. A szkíta népek közép-ázsiai része, szaka.
  • szakaia (σάκαια) = szkíta ünnep. Sztrabón szerint a perzsák (vélhetően az i. e. 6. században) a kis-ázsiai Zile város mellett legyőzték a királyi szkíták egyik szakadár csoportját, s a diadal napját ezután minden évben megünnepelték. A perzsák minden szkíta népet szakának neveztek.
  • szakündaké (σακυνδάκη) = szkíta öltözet.
  • szanaptin (σάναπτιν) – borivó. Stephanus a trák kifejezések közé sorolja, lebetűzése szótárában σανάπαι, jelentése pedig részegek.
  • szaperdész (σαπέρδης) = hal neve. Schmitt szerint szkíta szó.[71]
  • szigaloen (σιγαλόεν) = tarka rajzolat, ragyogó. Hészükhiosz e szóval kapcsolatban szótárának érdemi részében bőr (szkütosz: σκῦτος) megmunkálásra utal, nem pedig szkítákra. Tárgymutatójában azonban e kifejezés mégis a szkítának mondott szavak között szerepel.
  • szigünoi (σίγυνοι) = éles lándzsák. Lásd még: Szigünnák.
  • szküthiszti kheiromaktron (σκυθιστὶ χειρόμακτρον) = kéztörlő. Liddell és Scott szótárában a szküthiszti kifejezés jelentése szkíta divat szerint. E kifejezés nyilván a görög χειρόμακτρον (kéztörlő, szalvéta) szóból származik.
  • Szolümoiszin (Σολύμοισιν) = szkíta nép.
  • tarandosz (τάρανδος) = szarvashoz hasonló állat. Lásd még: Gelónok, Rénszarvas.
  • usz (ὔς) = marhafaggyú.
  • Khalkidiké (Χαλκιδική) = a vas fémet elsőként felfedezők. Félsziget a Balkánon, mely ókori lakóinak görögös nevét (khalkideisz) örökölte. A szó meghatározása talán ama szkíta gyarmatosokra utal, akik az i. e. 8. században telepedtek le a Keleti-Balkánon, és elsőként honosították meg ott a vasművességet.

Hészükhiosz a trákok, trák–szkíták, avagy géták szavait külön veszi sorra. Cocks idéz közülük egyet, pontosabban egy görög mondatot, melyben egy Trákiában használt szkíta szókapcsolat is felbukkan. Karnó dioti dieta dioti Karno dioti boro zelai Lénaika… (Κάρνω διότι διέτα διότι Κάρνω διότι βορό ζέλαι Ληναϊκά…) A boro zelai szókapcsolat első elemének alanyesete borosz (βορος), s jelentése a görögben torkos, falánk, a trák–szkíták nyelvében pedig sajtolt szőlő leve. A második elem, zelai (ζελαι) tartalma Hészükhiosz szerint bor. A görögös boro zelai szókapcsolat értelme eszerint sajtolt szőlő leve bor, magyarán szőlőbor.[75]

Henricus Stephanus szókincstára[szerkesztés]

Henricus Stephanus, avagy Henri Estienne (1528 vagy 1531–1598) szókincstára Hérodotosz és Sztrabón munkájából, valamint Hészükhiosz szószedetéből válogat.[76]

  • Abakész (Αβακης) = a férfiak neve a szkítáknál.
  • Abie (Αβιε) = hajít.
  • Aglu (Αγλυ) vagy Agla (Αγλα) = hattyú.
  • Adigor (Αδιγορ) = tücsök.
  • Aior (Αιορ) = férfi (Aiorpatai: Αιορπαται = férfiölők, amazonok).
  • Anor (Ανορ) = elme.
  • Antakaioi (Αντακαιοι) = nagy cet, szálka nélkül (nagy termetű tokféle hal, valószínűleg viza).
  • Apia (Απια) = Föld, istennő (a szkíták Földet megszemélyesítő istensége).
  • Arima (Αριμα), Arimaszpoi (Αριμασποι) = egyszeműek.
  • Artimpasza (Αρτιμπασα) = Égi Aphrodité (Aphrodité Ourania; a szkíták érdemet megszemélyesítő istensége).
  • Aszkhü (Ασχυ) = a pontikon nevű fa termésének leve. (Lásd még: Argippaiok.)
  • Goitoszürosz (Γοιτοσυρος) = Apolló (a szkíták Napot megszemélyesítő istensége).
  • Zürész (Ζυρης), Zeira (Ζειρα) = szkíta szó: köpeny (Stephanus e szót tráknak, trák–szkítának is mondja). (Lásd még: Szűr.)
  • Thamimaszadasz (Θαμιμασαδας) = Poszeidón (a szkíták tengert megszemélyesítő istensége).
  • Kannabisz (Κανναβις) = kender (kanavász). (Lásd még: Kender.)
  • Kararüesz (Καραρυες) = fedett szkíta szekér.
  • Kolosz (Κολος) = állat a szarvasok neméből (valószínűleg tatárantilop).
  • Meszplé (Μεσπλη) = Hold.
  • Oior (Οιορ), Aior (Αιορ) = férfi.
  • Oitoszürosz (Οιτοσυρος), Goitoszürosz (Γοιτοσυρος) = Apolló (a szkíták Napot megszemélyesítő istensége).
  • Ormatai (Ορμαται) = férfiölők.
  • Pagaié (Παγαιη) = kutya.
  • Papaiosz (Παπαιος) = Zeusz (a szkíták eget megszemélyesítő istensége).
  • Pappaion (Παππαιον) = mindenek fölött való isten (vélhetően azonos az előzővel).
  • Pata (Πατα) = ölni.
  • Pontikon (Ποντικον) = fa, melynek gyümölcse a szkítákat táplálja (zelnicemeggy). (Lásd még: Argippaiok.)
  • Szakaia (Σακαια) = szkíta ünnep (vagy inkább babilóniai?) (Sztrabón szerint a perzsák, vélhetően az i. e. 6. században, a kis-ázsiai Zile város mellett legyőzték a királyi szkíták egyik szakadár csoportját, s a diadal napját ez után minden évben megünnepelték).
  • Szakündaké (Σακυνδακη) = szkíta öltözet.
  • Szanaptin (Σαναπτιν) = borivó (lásd még alább a szanapai szót is).
  • Szarabara (Σαραβαρα) = felszerelés (Stephanus perzsa szónak is mondja; nadrág).
  • Szpou (Σπου) = szem.
  • Tabiti (Ταβιτι) = Veszta (a szkíták tüzet megszemélyesítő istensége).

Stephanus is – Hészükhioszhoz hasonlóan – külön veszi sorra a trák–szkíták szavait.

  • Briza (Βρίζα) = gabonafajta (e kifejezés búza szavunkra emlékeztet).
  • Gebeleizisz (Γεβελειζις) = isten, akit – valamint Zalmoxiszt (Ζαλμοξις) vagy Zamolxiszt (Ζαμολξις) – így neveznek (a szkíták egyik istensége, ki az elhunytat a túlvilágon kebelére vonja; Szamolxisz pedig az Erdélyi-medencében letelepedett trák–szkíták vallási vezetője volt).
  • Zilai (Ζιλαι), Zeila (Ζειλα) = bor (vélhetően inkább szőlő).
  • Szanapai (Σαναπαι) = részegek (lásd még fentebb a szanaptin szót is).

Hieronymus Megiser szószedete[szerkesztés]

Hieronymus Megiser (kb. 1554–1618/1619) idejében már rég letűnt a szkíta szövetség, s a szkíták nyelvét kihaltnak tekintették. Szerzőnk kevés híján 20 szkíta szót sorol fel. Leszámítva az ókori forrásokban is említetteket, egyiket sem próbálták iráni nyelvek szavaival egyeztetni. Szerzőnk forrásai között szerepel Hérodotosz, Plinius és Hészükhiosz, valamint 16. századi írók.[77][78]

  • pagae, alan = eb, kutya. Az első szó Hészükhiosz munkájában is szerepel pagaié alakban. Ismerünk egy alaunt nevű kutyafajtát, mely az alánoktól (ásziktól) örökölte nevét.[79]
  • perus = griff.
  • Carizath = Hürkánia.
  • esen, enua = szemérmetlen.
  • esen = híreveszett.
  • meszólé (μεσωλη) = Hold. Hészükhiosz művében is szerepel meszplé alakban.
  • voruol = tengeri farkas (lupus marinus).
  • Carpaluc = Maeotisz (Azovi-tenger). Szerzőnk e nevet felcserélte az utána következő tétellel (Temerinda), melyet tatárnak mond. A latinosítva elferdített szkíta Temerinda (Matrem Maris: tenger anyja) név Plinius könyvéből ismert.
  • cyocholam = főváros.
  • pata = meghalni. E szó jelentése Hérodotosznál: megölni.
  • maszposz (μασπος) = szem. E kifejezés Hérodotosz könyvében szerepel először. Eredetileg szpou.
  • agla = hattyú. Hészükhiosz szótárában aglu.
  • pappas = apa, atya.
  • aeor, aior (αιορ) = férfiú. Hérodotosz könyvében oior.
  • ari, arima = egy. Az arima kifejezés ősforrása is Hérodotosz.
  • veitula, vlurdum = város.

Szkíta istenségek[szerkesztés]

A szkíta népek a természeti erőket tisztelték, és nagyszámú istenséggel népesítették be világukat. Néhányuknak nevét is feljegyezték az ókor tudósítói. E nevek jelentését nem ismerjük, de tudjuk milyen fogalmi körben kereshetjük magyarázatukat.

Tabiti (Ταβιτι) – a Tűz megszemélyesítője. Müllenhoff e nevet a szanszkrit tap (égés, izzás) szóval egyezteti.[19] Nincsen különösebben nehéz dolga, hiszen e kifejezés gyöke jószerével minden indoeurópai, uráli, altaji stb. nyelvben megtalálható valamilyen formában, például használatból kikopott gyaponik (gyullad, gerjed), illetve tapló szavunkban is.[80][81][36]

Papaiosz (Παπαιος) – az Ég megszemélyesítője, a szkíták égi atyja. Az ászik egyik nagyurának (Babai) névadója. Müllenhoff e nevet az újperzsa bâbâ, bab (apa) szóval rokonítja.[19] Ez esetben sem kell a párhuzamokat feltétlenül iráni nyelvekben keresgélni, hiszen a világ számos nyelvén, köztük a magyarban is, hasonló hangsorral nevezik meg az apákat. S hozzá még nyelvünkben él a Babai családnév is.[82][36][83]

Api (Απι) – a Föld megszemélyesítője, Földanyácska. Többek között a szkíta Abarisz, valamint az avarok népének névadója. Müllenhoff e helyen nem tud felmutatni iráni párhuzamot. A szkíta istenséget a szabin eredetű Bőséggel (Ops, Opis), a föld és a termékenység megszemélyesítőjével kapcsolja össze.[19]

Goitoszürosz (Γοιτοσυρος), Goitoszüron (Γοιτοσυρον), Gongoszürosz (Γονγοσυρος), Oitoszkürosz (Οιτοσκυρος) – a Nap megszemélyesítője. Müllenhoff e szkíta istenség nevének első elemét (goito) nem értelmezi. Második elemét az avesztai çûra (erős, fenséges) szóval hasonlítja össze.[19]

Argimpasza (Αργιμπασα), Arippasza (Αριππασα), Artimpasza (Αρτιμπασα), Artimpaszan (Αρτιμπασαν), Igdampaiész (Ιγδαμπαιης), Értém (Ηρτημ) – az Érdem, az érdemekben bővelkedő életút, régiesen érdempálya megszemélyesítője. Müllenhoff e név első elemét (argim) nem magyarázza. A másodikat a szanszkrit paç (nézni, figyelni) és az avesztai paithya (uraság) szóval állítja párhuzamba.[19]

Targitaosz (Ταργιταος), Targitész (Ταργιτης), Targitiosz (Ταργιτιος), Tergazisz (Τεργαζις) – a Harag, háborúság megszemélyesítője. Ezen istenség nevét viselte, eredetmondájuk szerint, a királyi szkíták első nagyura, s az ixomatai nevű törzs fejedelmének leányát illették még Tirgataó Maiotisz (Τιργαταω Μαιοτις) névvel. Szádeczky-Kardoss Samu szerint a Targitész stb. név az avarok (és nyilván más szkíta népek) mindenkori hadurának címe lehetett.[84][85][86][87] E szempontból nagyjában-egészében megfelel a magyar, pontosabban kavar harka, horka méltóságnak. Müllenhoff a Targitaosz nevet nem értelmezi; Tomaschek az iráni tighra-tava (nyíl-erő) szavakkal rokonítja.[20]

Thagimaszadasz (Θαγιμασαδας), Thageszmana (Θαγεσμανα), Thamimaszada (Θαμιμασαδα); Temerinda, Temarunda – a Tenger megszemélyesítője, Tengeranya. Müllenhoff e név első elemét (thagi) az avesztai zem, újperzsa zamî, szanszkrit ģam (föld), második elemét pedig az avesztai maz (nagy) szóval egyezteti. A Temerinda stb. elnevezéshez – jóllehet ez is ugyanazon szkíta istenségre hivatkozik – másfajta magyarázatot fűz: az indoeurópai metar vagy mater (anya) és a szanszkrit udan (hullám, víz) összetételének tartja.[19]

Döntse el ki-ki maga, mennyire meggyőzőek a fenti, nagyrészt iráni nyelvekből merített magyarázatok. Mindazonáltal, még ha sikerült is iráni nyelvek segédletével a szkíta istenségek nevét úgy-ahogy megmagyarázni, az árja (indoeurópai) hitregékben a szkíta nevek nem lelhetők fel. S hozzá még a szkíták hitvilágában nyoma sincs a hindu-iráni kettősség szemléletének, a jó és a rossz, a világosság és a sötétség harcának stb.[36]

Nagyjából ugyanígy nyilatkozik Latham is e kérdésben. „Az istenek közül, nevük jelentését tekintve, egyiknek sem található határozott nyoma semmilyen ismert nyelvben. Egyik ismert hősmondában sem találni nyomukat tulajdonnévként.”[88]

A szkíta népek hitvilága semmiképpen sem egyezhetett az ókori iráni nemzetekével, a zoroasztrizmussal. Félreérthetetlen bizonyítékot szolgáltatnak e tényre az óperzsa királyok sziklafeliratai.

I. Dárajavaus, perzsa király, miután leverte a perzsa uralom ellen lázadó nemzeteket, a hegyes fövegű szakák (sakâ tigraxaudâ), vagyis – saját nevükön – az aorszok ellen folytatott hadjáratot az Amu-darja alsó szakaszánál. A behisztuni felirat ekként dicsekszik tetteivel:

„74. §. Kinyilvánítja Dāraxavauš király: Azután[* 2] a hadi néppel én Sakā (= Saka ország) ellen vonultam, azok után a sakák után, akik hegyes süveget viselnek. Ezek a sakák tőlem elpártoltak. Amikor a Drayához[* 3] értem, azon ott az egész hadi néppel átkeltem. Azután én a sakákra nagy vereséget mértem. Egyik (vezérüket) foglyul ejtettem. Ezt megkötözve vezették hozzám, és ezt megölettem. (Volt egy) vezérük, Skuxa[* 4] nevezetű, ezt elfogták és hozzám vezették. Ott egy másikat tettem meg vezérüknek, ahogy én akartam. Azután a tartomány enyém lett.

75. §. Kinyilvánítja Dāraxavauš király: Ezek a sakák pártütők voltak, és ők Arumazdāt[* 5] nem tisztelték. Én tiszteltem Arumazdāt. Arumazdā akaratából, ahogy akartam, úgy bántam velük.” – I. Dárajavaus biszotuni sziklafeliratának 74–75. sora (Harmatta János fordítása).[89]

Az eredetmondában előszámlált nevek[szerkesztés]

Végezetül lássuk ama szkíta kifejezéseket, melyekre legtöbben próbáltak meg iráni stb. párhuzamot találni. A szkíták eredetmondájában felsorolt nevekről van e helyen szó.

„A mint pedig a scythák mondják, az ő nemzetök mindnyájan közől a legfiatalabb; s hogy ez igy keletkezett: ezen földön, mely pusztaság volt, született először egy ember, kinek neve volt Targitaus. Ezen Targitaus szüleinek mondják lenni – noha nekem hihetlent mondanak, de még is mondják – Jupitert és Borysthén folyójának egyik leányát. Ilyen nemzetségből született legyen Targitaus; ebből pedig származott három fiu: Lipoxais, Arpoxais és Kolaxais, a legfiatalabb. Ezek uralkodván, az égből lehulló arany műdarabok; eke, járom, kétélű fejsze és csésze estek a scytha földre. A legidősebb első volt ki ezt látta s gyorsan oda szaladt, fölakarván venni; de az arany, midőn hozzá közeledett, égni kezdett. Ez visszavonulván, a második közeledett oda, és ugyanaz történt. E kettőt tehát elűzte az égő arany; de midőn a harmadik, a legifjabb, hozzá lépett, elaludt és ő azt elvitte magához. A két idősebb fivér megtudván ezt, átadták az egész országot a legifjabbnak.

Lipoxaistől származtak azok a scythák közől, kiket nemzetségre nézve Auchatáknak neveznek; a középső Arpoxaistól pedig kik Katiarok- és Traspiseknek hivatnak; végre a legifjabbiktól, a királytól, kik Paralátoknak neveztetnek. Mindnyájoknak a nevök pedig Skolotok a király melléknevétől. De a görögök scytháknak nevezték el.”Hérodotosz, IV. könyv, 5–6. szakasz (Télfy János fordítása).

Télfy nem betű szerint adja vissza a Hérodotosz által lejegyzett szkíta szavakat, és az isten szót Jupiter alakban ülteti át magyarra, jóllehet a görögök hite szerint az égi atya neve Zeusz, a szkíták égi atyja pedig (görögösen) Papaiosz (Παπαιος).

A szkíták eredetmondája kétségkívül a tanítómesék sorába tartozik. Minden szakember úgy gondolja, kapcsolat van az égből hullott tárgyak, a királyi sarjak, illetve a tőlük származó nemzetségek neve között. Az összefüggések azonban az iráni szófejtésekből nemigen akarnak kibontakozni.

Papaiosz (Παπαιος), illetve Borüszthenész (Βορυσθενης) – utóbbi nevét egykor a Dnyeper folyó viselte – szkíta istenség. Borüszthenész leányának – Földanyácska – megszólítása Api (Απι). A Borüszthenész név jelentése Abajev szerint *varu-stāna, azaz széles tartomány.[24] Mármost feltehetjük a kérdést: tartalma szerint vajon helyes-e a szóban forgó megfejtés? Hihető-e, hogy a szkíták egyik istenségüket Széles tartomány névvel illették?

A mondában előszámlált neveket, valamint megfejtésüket az alábbi táblázat fogja össze. Az indoiráni elmélet hívei olykor nem csupán iráni, hanem más indoeurópai, sőt sémi nyelvek szógyűjteményét is igénybe vették segédletként. Az iráni stb. kifejezések megtalálhatók forrásainkban, e helyen azonban – mivel az áttekintést igen megnehezítette volna – mellőztük őket. A hasonló megfejtések közül csak az elsőt idéztük.

Targitaosz (Ταργιταος) Lipoxaisz (Λιποξαις, Λειποξαις, Νιποξαις, Νιτοξαις) Arpoxaisz (Αρποξαις) Kolaxaisz (Κολαξαις)
Ebel[90] Futás erő Felkent uralkodó Kicsi uralkodó A nemzetség uralkodója
Miller[91] Nyíl erő
Tomaschek[20] A hadsereg fejedelme
Justi[64] Bátor Szép uralkodó
Christensen[92] A nép névadó királya, Arpa vagy Rpa A skolotok uralkodója
Vasmer[23] Hosszan tartó erő
Abajev[24] A Dnyeper ura, a vizek ura A Nap királya
Brandenstein[93] Az idősebbek vezetője A középkorúak vezetője A fiatalok vezetője
Dumézil[94] A férfiak társulásához tartozó fiatalok vezetője Vezető szerep vállalója, főként a földművelés területén A felmenők vezetője
Cornillot[95] A fejsze hordozója Az iga hordozója A fejfedő hordozója
Ivantchik[96] A mesebeli Ripaia hegység királya A végtelen mélység uralkodója A Nap uralkodója, égi uralkodó
Loma[97] Az emberiség atyja A félsziget uralkodója Mindenen uralkodó, nagykirály
Aukhatai (Αυχαται) Katiaroi (Κατιαροι) Traszpiesz (Τρασπιες) Paralatai (Παραλαται)
Müllenhoff[19] Első helyre állított
Tomaschek[20] Csekélyebb, kisebb A folyamok túlpartján élő
Abajev[24] Jámbor, szent
Brandenstein[93] Téglakemencét birtokló Kos Háromlovú
Dumézil[98] Testi erő Marhalegelőt birtokló Erős lóállományt birtokló
Cornillot[95] Uralkodó Az eke hordozója Aludttej
Loma[97] Árokkal elválasztott Vándor

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) ekként nyilatkozik az egyszemű emberekről, illetve az aranyőrző griffekről: „Az issedonok szavai szerint ezeken túl egyszerű [egyszemű] emberek és az aranyőrző griffek laknak. E hírt a skythák vették át tőlük, a skytháktól pedig mi többiek fogadtuk el, és őket skytha módra arimaspusoknak [αριμασποι] hívjuk. Skytha nyelven ugyanis arima [αριμα] egy-et jelent, spu [σπου] pedig szem-et.” (Geréb József fordítása). Jeles történetírónk, meglehet, az emberek görög jelzőjét (egyszemű: monophthalmosz, μονοφθαλμος) a griffek szkíta jelzőjével (aranyőrző: arimaszpou, αριμασπου) azonosította. Ráadásul a szkíta kifejezést a görög szavak elválasztásának szabályai szerint tagolta: arima-szpou. Más szóval, szkíta nyelven a (görög hallás szerint lejegyzett) arim szó arany, az aszpou kifejezés pedig őrző jelentéssel bírhatott.
  2. A szakák elleni hadjáratra az i. e. 520–519. évben került sor, a perzsa uralom elleni lázadások leverését követően.
  3. A draya kifejezés az óperzsa nyelvben nagyobb vizet (tengert, tavat vagy folyót) jelent. A nagyobb víz itt vélhetően az Amu-darja.
  4. Skuxa neve angol nyelvű forrásokban rendszerint Skunkha alakban szerepel.
  5. Ahura Mazdá, az ókori iráni vallás, a zoroasztrizmus fő istensége.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Schmitt 1989
  2. ^ a b c d e Bakay 2004a
  3. Csien Pocsüan 1994
  4. ^ a b Olender 1994
  5. Metcalf 1974
  6. Campbell 2008
  7. Hal 2010
  8. ^ a b c d Télfy 1863
  9. Iustinus in Ieep 1859
  10. ^ a b c Haszanov 2010
  11. ^ a b c d Borissoff 2013
  12. ^ a b c Kisamov 2014
  13. Curtis 1998
  14. Lipiński 1990
  15. Iosephus Flavius in Bekker 1855
  16. Anonymus in Pais 1993
  17. Kézai in Szabó 1993
  18. Zeuss 1837
  19. ^ a b c d e f g h i j Müllenhoff 1866
  20. ^ a b c d e Tomaschek 1888
  21. Tomaschek 1889
  22. Wencel 2011
  23. ^ a b c Vasmer 1923
  24. ^ a b c d Абаев 1949
  25. Neumann 1855
  26. Cuno 1871
  27. Hegedűs 1998b
  28. Csengery 1859
  29. Szombathy 1875
  30. Vámbéry 1882
  31. Kuun 1880
  32. Fischer 1917a
  33. Fischer 1917b
  34. Nagy 1894a
  35. Nagy 1894b
  36. ^ a b c d e f g h i Nagy 1909
  37. Mészáros 1938
  38. Чежина 1989
  39. ^ a b Балахванцев 2012
  40. Турчанинов 1971
  41. Vinogradov 1981
  42. IGDOlbia 4
  43. Dubois 1996
  44. Предків 2015
  45. Акишев 1978
  46. Harmatta 1999
  47. Аманжолов 2003
  48. ^ a b c Csallány 1968
  49. Vékony 1985
  50. Sulimirski and Taylor 1992
  51. Radner 2011
  52. Harmatta 1990
  53. ^ a b Starr 1990
  54. ^ a b c d e f Hinge 2006
  55. Zgusta 1955
  56. Mayor et al. 2014
  57. Schmitt 1993
  58. ^ a b c Borheck 1798
  59. Merényi 1972
  60. IGDOlbia 77.
  61. SEG 30: 909.
  62. Konstantinos in Moravcsik and Jenkins 1967
  63. Boeckh 1843
  64. ^ a b Justi 1895
  65. ^ a b Schmitt 2003a
  66. Oszkó et al. (é. n.)
  67. Bartholomae 1904
  68. ^ a b Loma 2014
  69. Hesykhios in Schmidt 1867
  70. Christol 1987
  71. ^ a b c Schmitt 2003b
  72. Forssman 1965
  73. Malinowski 2015
  74. Liddell and Scott 1901
  75. Cocks 2005
  76. Stephanus 1828
  77. Hieronymus Megiser 1603
  78. Villani 2003
  79. Wilcox and Walkowicz 1995
  80. Czuczor és Fogarasi 1864
  81. Czuczor és Fogarasi 1874
  82. Czuczor és Fogarasi 1862
  83. Hajdú 2010
  84. Szádeczky-Kardoss 1978
  85. Szádeczky-Kardoss 1979a
  86. Szádeczky-Kardoss 1979b
  87. Szádeczky-Kardoss és Olajos 1980
  88. Latham 1854
  89. Harmatta és Serényi 1965
  90. Ebel 1857
  91. Миллер 1887
  92. Christensen 1918
  93. ^ a b Brandenstein 1953
  94. Dumézil 1978
  95. ^ a b Cornillot 1981
  96. Ivantchik 1999
  97. ^ a b Loma 2011
  98. Dumézil 1962

Források[szerkesztés]

További ismertetők[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]