Harmatta János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harmatta János
HarmattaJános.jpg
Életrajzi adatok
Született 1917. október 2.
Hódmezővásárhely
Elhunyt 2004. július 24. (86 évesen)
Budapest
Pályafutása
Szakterület klasszika-filológus, nyelvész
Munkahelyek
ELTE Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék oktató
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Díj (1965)
Széchenyi-díj (1990)
Akadémiai Aranyérem (2003)
Akadémiai tagság MTA (1970)

Harmatta János (Hódmezővásárhely, 1917. október 2.Budapest, 2004. július 24.) Széchenyi-díjas klasszika-filológus, nyelvész, az MTA tagja. A magyar nyelv iráni eredetű szavainak területén alapvető fontosságú feltáró és rendszerező munkát végzett.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának 1970-től volt a tagja, 1973–1986-ig pedig elnökhelyettese.
  • 1940-ben szerzett magyar–latin–görög szakos diplomát
  • 1952-től az ELTE Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék tanára
  • tudományos tevékenysége a finnugor nyelvészettől az ókortudományon keresztül az orientalisztikáig, azon belül is az iranisztikáig és az indológiáig terjedt.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Forrástanulmányok Herodotos Skythika-jához (1941)
  • A hun birodalom felbomlása (1952)
  • Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon I-III. (1953)
  • Egy finnugor nép az antik irodalmi hagyományban (Akadémia Kiadó, 1954)
  • R. Ghirshman: Studies in the sources on the history of Pre-Islamic Central Asia szerk. Harmatta J. (1979)
  • Prolegomena to the sources on the history of Pre-Islamic Central Asia szerk. Harmatta J. (1979)
  • Harmatta János (szerk.): Ókori keleti történeti chrestomathia Bp. 2003.(Osiris Kiadó)
  • Ferenczy Endre: Az ókori Róma története: (egyetemi tankönyv), szerk. Harmatta János 5. kiadás 2006

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]