Németh Gyula (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németh Gyula
Németh Gyula 1922-ben Márton Ferenc rajza
Németh Gyula 1922-ben Márton Ferenc rajza
Született 1890. november 2.
Karcag
Elhunyt 1976. december 14. (86 évesen)
Karcag
Foglalkozása nyelvész, turkológus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Németh Gyula témájú médiaállományokat.

Németh Gyula (Karcag, 1890. november 2.Karcag, 1976. december 14.) nemzetközi hírű magyar nyelvész, akadémikus és turkológus, az első török nyelvtan szerzője, amely ma is alapmű. Törökországban ma is nagy megbecsülésnek örvend. Az egyetlen ismert alán nyelvemlék azonosítója. Sebestyén Irén férje.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait mint az Eötvös Kollégium tagja 1909-től a budapesti tudományegyetemen végezte, 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 19131914 között állami ösztöndíjjal a kieli és a Berlini Egyetemen tanult. 1915-ben magántanárrá képesítették, 1916-tól rendkívüli, 1918-tól rendes tanár lett a keleti nyelvek (1930-tól török filológiai és magyar őstörténeti) 1950-től a török filológiai tanszéken. 1922-től az MTA levelező, 1935-től rendes, 19411946 között igazgatósági tagja. 19501965 között az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója volt. 19201943 között szerkesztette a Kőrösi Csoma Archívumot, 1951-től az Acta Linguistica főszerkesztője; Gombocz Zoltánnal és Melich Jánossal szerkesztette A magyar nyelvtudomány kézikönyvét. 1965-ben ment nyugdíjba.

Fő kutatási területei: a török nyelvjárások és nyelvtörténet, a magyar őstörténet és a magyar nyelvtudomány kérdései.

Díjai[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Legnagyobb hatású munkája 1930-ban megjelent könyve, A honfoglaló magyarság kialakulása. Mintegy 50 cikkben foglalkozott a korai magyar jövevényszavakkal és kultúrtörténeti vonatkozásaikkal.

Németh Gyula alapította 1920-ban a Kőrösi Csoma Társaságot.

Attila és hunjai[szerkesztés]

Az 1940-es kiadás előszavát Németh Gyula írta. Ligeti Lajos jegyzi az Attila hunjainak eredete és Az ázsiai hunok tanulmányokat. Váczy Péter írta A hunok Európában, Eckhardt Sándor pedig az Attila a mondában részeket. Németh Gyulának két cikke jelent meg a kötetben: A hunok nyelve, Hunok és magyarok. Fettich Nándor írta A hunok régészeti emlékei c. tanulmányt. Az 1986-os hasonmás kiadáshoz Harmatta János írt egy hosszabb előszót. Ebben így méltatja a könyvet: „Az »Attila és hunjai« kötet a tudományos kutatás közel fél évszázada után is megőrizte jelentőségét, s hozzá mérhető, átfogó jellegű, színvonalas hazai vagy külföldi kézikönyv hiányában mint klasszikus mű még ma is a legjobb útbaigazítást adja az érdeklődő olvasónak.” Előszavában Harmatta részletesen foglalkozik a könyv megjelenése óta eltelt időszak - a témához kapcsolódó - újabb kutatási eredményeivel és irányaival.

Külső hivatkozások[szerkesztés]