Schütz Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Schütz Antal
Schütz Antal.jpg
Élete
Született 1880. október 26.
Torontáltószeg
Elhunyt 1953. április 20. (72 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyarországi német
Pályafutása
Fontosabb művei • A bölcselet elemei
• Dogmatika – A katholikus hitigazságok rendszere
(szerk.) Szentek élete az év minden napjára I–IV.
Kiadói Szent István Társulat
Kitüntetései Corvin-koszorú,
Magyar Corvin-lánc
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schütz Antal témájú médiaállományokat.

Schütz Antal (Maszdorf, Torontáltószeg, Novi Kozarci, Torontál megye, 1880. október 26.Budapest, 1953. április 20.), piarista szerzetes, a XX. század egyik legjelesebb magyar teológusa.

Élete[szerkesztés]

Sváb kézműves-paraszti családban született. Tanulmányait Szegeden, a polgári iskolában, majd két osztály elvégzése után a szegedi piarista gimnáziumban végezte szolgadiákként. Ugyanitt tanult két öccse is, akikből orvos, illetve gimnáziumi igazgató lett. Érettségi után, 1899-ben belépett a piarista rendbe.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult teológiát, majd 1904. július 2-án pappá szentelték. Ezután két évig a szegedi piarista gimnáziumban hittant, latint és magyar irodalmat, majd 1906-tól 1916-ig a budapesti piarista gimnáziumban hittant, valamint a Kalazantinum hittudományi főiskolán fundamentálist, dogmatikát és néhány éven keresztül szentírástudományt is tanított. Emellett meghatározó hittankönyveket írt a középiskola négy felső osztálya számára és folyamatosan művelte magát, tanulmányozta a teológia mellett a nemzetközi filozófiai, pedagógiai és pszichológiai-karakterológiai irodalmat. Két doktorátussal is rendelkezett, az egyiket a pesti egyetemen szerezte teológiából (Kezdet és vég a világfolyamatban, 1907), a másikat Würzburgban (Külpe Laboratórium) pszichológiából (Kiemelkedő szótársítások, 1917).

1916-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Hittudományi Kar dogmatika-professzora lett, egészen 1944-ig. Két ízben a kari dékán, egy ízben az egyetemi rektor tisztét is betöltötte. Professzorsága eredményei voltak latin és magyar nyelvű dogmatikai tankönyvei. Emellett 1908 óta titkára, 1930-tól 1947-ig elnöke volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak. 1927-ben ő mondta a gyászbeszédet Prohászka Ottokár székesfehérvári temetésén, majd 1928-1929 között ő rendezte sajtó alá Prohászka össze műveit. 1930-tól kezdve 6 éven át nyilvános világnézeti előadás-sorozatokat (publicum) tartott az egyetemi katolikus ifjúsági egyesületek számára, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Munkássága elismeréseként 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1938-ban pedig rendes tagjává választották. 1930-ban Corvin-koszorúval, majd 1942-ben Corvin-lánccal tüntették ki.

1941 februárjában agyvérzés és bal oldali bénulás érte. Szeptembertől már taníthatott és 1944-ig – ha nem is a nála megszokott mértékben – folytathatta régi tevékenységét. Betegsége idején írta meg az Életem című önéletrajzát (1942). 1944 novemberében Mosonmagyaróvárra, majd 1945 elején a tiroli Umhausenbe menekült. Októbertől Grazban élt unokatestvérénél és csak 1946 márciusában tért haza. Ismét tanított a Kalazantinumban, többek között pedagógiát, eközben azonban további kisebb, 1948-tól pedig már nagyobb agyérgörcsök is felléptek nála. Élete utolsó 21 hónapját betegágyhoz kötve töltötte, teljes leépültségben. 1953. április 20-án halt meg Budapesten, a Váci utcai piarista rendházban. Temetése 1953. április 23-án volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban fölszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboljtába (511/A-512/A) szállították.

Kultúrrajza[szerkesztés]

Schütz a második világháború előtti műveiben rendszeresen törekedett arra, hogy ne csak a katolikus egyház tanításának rendszerezett kifejtését adja meg, hanem arra is, hogy megrajzolja kora Magyarországának és világának kulturális képét. Sok kortársánál korábban látta meg a modern kultúra néhány olyan jellegzetességét, melyet ma már közhelynek tekintenek, akkor azonban éleslátásról tett bizonyságot. Az alábbi válogatott idézetek mindegyike A vallás című 1938-ban megjelent művéből valók.

Globalizáció[szerkesztés]

A Ma emberarcának körvonalait szolgáltatja az a tény, hogy a történelmi Ma tere az egész Föld. Amióta folyamatban van ezen a bolygón az a valami, amit történelemnek lehet nevezni, azóta kb. két emberöltője most esik meg először, hogy ennek a történésnek színehelye az egész Föld, és alanya az egész emberiség. Ma már az embermozgató nagy kérdések ügyében nincsenek „elszigetelt” jelenségek; a régi partikularizmust fölváltotta az univerzalizmus; a territoriális emberszemlélet helyébe lépett a planetáris.

Valláspiac[szerkesztés]

Így aztán az, ami voltaképpen a legmeghittebb lelkiség és a legbensőbb lelkiismeret ügye, a döntő vallási elhatározás, úgyszólván a világpiaci kínálat vásári kavarodásába sodródik, és majdnem minden vallásilag szorongó ember abba a helyzetbe jut, mint azok az afrikai törzsfők, akiknek egyéni elhatározásától van függővé téve, hogy törzsüket a kereszténységbe (és ott is melyikbe) vagy az iszlámba vigyék-e.

Művei[1][szerkesztés]

Önálló művei[szerkesztés]

  • Főbb elméletek az értelmi ismeretek eredetéről, Budapest, 1903. (Különlenyomat a Bölcseleti Folyóiratból)
  • Keresztény katolikus hitvédelem (hittankönyv), Budapest, 1907. (1946-ig 9 kiadás)
  • Kezdet és vég a világfolyamatban, Budapest, 1907.
  • Energetika és bölcselet, Budapest, 1908. (Különlenyomat a Budapest kegyesrendi gimnázium 1907/08-iki értesítőjéből)
  • Az isten-érvek a középiskolai hittantanításunkban, Budapest, 1909.
  • Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben, Budapest, 1910.
  • Az anyag mivoltáról, Budapest, 1911. (Különlenyomat a Hittudományi Folyóiratból)
  • Katolikus egyháztörténet, (hittankönyv) Budapest, 1911. (1946-ig 14 kiadás)
  • Katolikus hittan, Budapest, 1911. (1946-ig 15 kiadás)
  • Katolikus erkölcstan, Budapest, 1912. (1947-ig 13 kiadás)
  • Az Isten-bizonyítás logikája, Budapest, 1913. (Különlenyomat a Hittudományi Folyóiratból)
  • Katolikus hitvédelem. Katolikus vallástan, 2. kiadásː Budapest, 1913.
  • Summarium theologiae dogmaticae, Budapest, 1922.
  • Dogmatika I–II. – a katolikus hitigazságok rendszere, Budapest, 1922–1923. (1947-ig 4 kiadás, reprint: Pax International Kiadó, 2008.)
  • A bölcselet elemei Szt Tamás alapján, Budapest, 1927.
  • Characterológia és aristotelesi metafizika, Budapest, 1927.
  • Prohászka Ottokár emlékezete, Budapest, 1928.
  • Az Ige szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok, Budapest, 1928.
  • Prohászka pályája. Élet- és jellemrajz, Budapest, 1929.
  • Zubriczky Aladár emlékezete, Budapest, 1931.
  • Eszmék és eszmények. Összegyűjtött dolgozatok, előadások, beszédek 1928–1932, Budapest, 1932.
  • Krisztus. 10 előadás, Budapest, 1932. (Szent István könyvek-sorozat 100–101; és Isten országa-sorozat 1., Budapest, 1934)
  • A házasság. 10 előadás, Budapest, 1933. (Szent István könyvek-sorozat 109.)
  • Isten országa. Nyilvános előadások I–IV., Budapest, 1934.
    • 1. Krisztus, 2. kiadás: Budapest, 1940.
    • 2. A házasság, 2. kiadás: Budapest, 1940.
    • 3. Isten a történelemben; 4. kiadás: Budapest, 1944.
    • 4. Az örökkévalóság, Budapest, 1937
  • Őrség. Korkérdések és tájékozódások, Budapest, 1936.
  • Prohászka mint akadémikus, Budapest, 1936.
  • A nemzetnevelő Pázmány, Budapest, 1938.
  • Eucharisztia. Az Oltáriszentség a hit és ész világánál, Budapest, 1938.
  • Korunk szentjei, Budapest, 1938.
  • Magyar életerő, Budapest, 1939. (Korszerű magyar könyvek-sorozat 1.)
  • Titok és tudományok, Budapest, 1940.
  • Titkok tudománya. Korszerű hittudományi dolgozatok, Budapest, 1940.
  • Logikák és logika, Budapest, 1941. (Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből V. 6., elektronikus elérésː Real-eod.)
  • Életem. Emlékezések, Budapest, 1942.

Másokkal közösen írt művei[szerkesztés]

  • Imádságos könyv a tanulóifjúság számára (Sík Sándorral közösen), Budapest, 1913. (1949-ig 11 kiadás)
  • Emlékkönyv Szent Imre herceg 900 éves jubileumára (szerk. Balanyi Györggyel közösen), Budapest, 1930.
  • Az apostolok öröksége (Dömötör Istvánnal közösen), Budapest, 1940. (Actio Catholica-sorozat 76.)

Szerkesztett művei[szerkesztés]

  • (szerk.) Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái I–XXV., Budapest, 1928–1929.
  • (szerk.) Élet kenyere. Az Oltárisztség imádása, írta Prohászka Ottokár, Budapest, 1930. (franciául és németülː Budapest, 1938)
  • (szerk.) Szentek élete az év minden napjára I–IV., Budapest, 1932–1933
  • (szerk.) Iránytű, írta Prohászka Ottokár, Budapest, 1940. (Prohászka összegyűjtött művei 22. köteteként is megjelent)

Fordításai[szerkesztés]

  • A nemi élet etikája, írta: F. W. Foerster, Budapest, 1909.
  • Élet és jellem, írta: F. W. Foerster, Budapest, 1934.
  • Aquinói Szent Tamás szemelvényekben (magyarul és latinul), Budapest, 1943.

Kéziratban maradt művei[szerkesztés]

  • Az Evangéliumharmónia, 1946
  • Pedagógia, 1948 körül
  • Istenhez Istenben felnőtt imádságoskönyve, 1950

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Katolikus Lexikon alapján

Irodalom[szerkesztés]