Wolkenberg Alajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wolkenberg Alajos
Született 1871. június 17.[1]
Szatmárnémeti
Elhunyt 1937. augusztus 29. (66 évesen)[1]
Budapest
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • politikus
Iskolái Pázmáneum

Wolkenberg Alajos (Szatmárnémeti, 1871. június 17.Budapest, 1937. augusztus 29.) hittudós, egyetemi tanár, legitimista politikus.

Életrajza[szerkesztés]

Wolkenberg Alajos 1871. június 17-én született a Szatmár megyei Szatmárnémetiben. A szatmárnémeti Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd Bécsben a Pázmáneumban végezte teológiai tanulmányait. 1893. december 21-én szentelték pappá. 1893-tól a szatmárnémeti papnevelő intézet tanára, 1894-től a tanítóképzőben is tanított, 1896. július 17-én a bécsi egyetemen hittudományból doktorált. 1900-ban kanonok és bölcseleti tanár a szatmárnémeti líceumban, 1901-től 1912-ig teológia tanár ugyanott, 1904-ben szentszéki ülnök, 1905-ben rektorhelyettes, 1907-ben zsinati vizsgáló Szatmárt. Közben székesegyházi hitszónok, 1901–1902 között az egyházmegye könyvtárosa is volt. 1906-ban a budapesti tudományegyetem doktorává fogadta. Közben 1909-ben a szatmári Leszámítoló Bank és a Gazdasági és Iparbank felügyelő bizottságának tagja. A Szent Imre Kör tiszteletbeli elnöke, a SZIT és 1915-ben a SZIA alapító tagja is. 1912 júniusában kinevezték a budapesti egyetemhez a hitszónoksággal kapcsolatos hitszónoklati tanszék rendkívüli tanárának. 1919-1921, majd 1924-1925-ben a Hittudományi Kar dékánja, 1928-1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora volt. 1922-ben Apostoli protonotárius. 1926-ban a Menza Akademika elnöke, 1927-től a felsőház tagja.

Írásai a Szatmár és Vidéke, Szamos, Magyar Állam, Hittudományi Folyóirat, Jó Pásztor, Religió, Bölcseleti Folyóiratban jelentek meg.

1937. augusztus 29-én Budapesten érte a halál.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A szatmári papnevelő-intézet története. (Szatmár, 1896)
  • A szatmári papnevelő-intézet tanulmányi rendjének története, statisztikai adatai sat. (Szatmár, év nélkül)
  • A spiritizmus. A budapesti egyetem hittudományi karától a Horváth-féle díjjal jutalmazott pályamunka. (Szatmár, 1899)
  • Emlékbeszéd Lengyel Geiza dr. nyug. honvéd törzsorvos felett 1902. jún. 1. (Szatmár, 1902)
  • Nagyböjti szent beszédek (Szatmár, 1903)
  • Colombiere Kolos S. J. élete és lelki naplója. (Szatmár, 1904)
  • Jézus szíve a kegyelmek napja (Szatmár, 1904)
  • Gyászbeszéd... meszleni Meszlényi Gyula püspök emlékére. (Szatmár, 1905)
  • Egyházi beszéd, melyet a Szatmár-Németiben épült Szent János templom megáldása ünnepén 1906. nov. 1. mondott (Szatmár, 1906)
  • Bölcseleti szabadság a szónoklatban (Budapest, 1910)
  • A béke útjain (Budapest, 1917)
  • Az okkultizmus és spiritizmus múltja és jelene (Budapest, 1923)
  • A katolikus világmisszió könyve (Budapest, 1928)
  • Istenért, hazáért és a királyért (Budapest, 1930)
  • Missziós előadások és szentbeszédek vademecuma (Budapest, 1931)

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/17147.htm, Wolkenberg Alajos, 2017. október 9.