Vadász Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vadász Elemér
Született 1885. március 1.
Székesfehérvár
Elhunyt 1970. október 30. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus,
egyetemi oktató,
akadémikus
Kitüntetései

Vadász Elemér (Székesfehérvár, 1885. március 1.Budapest, 1970. október 30.) kétszeres Kossuth-díjas geológus.

Tanulmányai, munkássága[szerkesztés]

A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen szerezte a diplomáját. A földtan-őslénytan tanszék tanársegédje, majd adjunktusa volt. Magyarország több szénterületét is tanulmányozta, köztük a dorogi medencét. Az őszirózsás forradalom hónapjaiban szorgalmazta a természettudományos kutatás és oktatás reformját. A Tanácsköztársaság idején a földtan, majd az őslénytan egyetemi tanárává nevezték ki. Tagja volt a Tudományos Társulatok és Természettudományi Múzeumok Direktóriumának. A Tanácsköztársaság után az egyetemről távoznia kellett. 1920-tól a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. geológusa, ahonnan nyugdíjazták 1945-ben. 19461965 között ismét a tudományegyetem oktatója, professzora lett. Az 1948/1949-es egyetemi tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkar prodékánja, az egyetemen a Természettudományi Kar első dékánja, a Pázmány Péter Tudományegyetem utolsó rektora. Egyetemvezetői tevékenységével következetesen támogatta, segítette az 1949/1950-es évek egyetemi reformjának, az egyetemek szocialista átalakításának történéseit. A Magyar Földtani Társulat elnöke volt.

Műve[szerkesztés]

  • Magyarország földtana; Kőszénföldtan. Bp. 1951. – Bauxitföldtan. Bp. 1951. – Magyarország földtana. Bp. 1953. és 1960. – Elemző földtan. Bp. 1955. – A bakonyi mangánképződés. = Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közlem, Bp. 1952.

Kitüntetések[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]