Őszirózsás forradalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Őszirózsás forradalom
Őszirózsás forradalmárok, az első világháborús frontokról hazatért katonák letépték sapkájukról az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének sapkarózsáját, és a helyére egy fehér őszirózsát tűztek
Őszirózsás forradalmárok, az első világháborús frontokról hazatért katonák letépték sapkájukról az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének sapkarózsáját, és a helyére egy fehér őszirózsát tűztek

Időpont 1918. október 30.október 31.
Helyszín Budapest és más nagyvárosok
Eredmény megalakul a Magyar Népköztársaság
Szemben álló felek
szociáldemokratákkirályságpártiak
Parancsnokok
Károlyi Mihály
Csernyák Imre
Habsburg József
A Wikimédia Commons tartalmaz Őszirózsás forradalom témájú médiaállományokat.

Az őszirózsás forradalom, egyes forrásokban 1918-as polgári demokratikus forradalom[1] az első világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődő felkelése volt Budapesten és a nagyvárosokban 1918. október 3031-én. Nevét a katonák tábori sapkáján az uralkodói névjellel ellátott sapkarózsa helyére tűzött, a felkelés jelképévé vált őszirózsáról kapta.

A forradalom győzelmével Magyarország kivált a világháborúban katonai vereséget szenvedett és a nemzetiségi mozgalmak felerősödése miatt felbomlott Osztrák–Magyar Monarchiából, és államformája először alakult köztársasággá (korabeli elnevezésben népköztársasággá).

A történetírás az eseményeknek a „polgári demokratikus forradalom” elnevezést adta.

Története[szerkesztés]

Forradalmárok, katonák egy vörös csillagos transzparenssel 1919-ben

Idővonal

1921Trianoni békeszerződésHorthy Miklós19201919Eckartsaui nyilatkozat19181917191619151914

.


Előzményei[szerkesztés]

Az őszirózsás forradalom előzményei közé tartozik, hogy az 1918. április 8-ai római konferencián az antant elfogadta az Osztrák–Magyar Monarchia emigráns nemzetiségi politikusainak azon követelését, hogy a Monarchia helyén, Közép-Európában francia orientációjú kis nemzetállamok jöjjenek létre. Szeptember közepére a hadszintereken szinte mindenhol az antant került fölénybe, az államok között megkezdődnek a békekötésre irányuló egyezkedések, a hivatalos propaganda azonban továbbra is a győzelem esélyét terjesztette. A hátországot áruhiány és infláció sújtotta, a spanyolnátha tizedelte a lakosságot. 1918. október 16-án a császár az ún. „Völkermanifest” kiáltványában bejelentette szándékát, hogy Ausztria szövetséges állammá alakuljon át, melyben minden nemzet saját külön állami közösséget alkothat letelepülési területén, és felszólította a különböző nemzeti közösségeket, hogy alakítsák meg saját tanácsukat. A harmadik Wekerle-kormány a magyarországi átalakításokat ellenezve még aznap bejelentette, hogy Ausztriához ettől kezdve csak a király személye köti. Károlyi Mihály 12 pontos feliratban javaslatot nyújtott be, amelyben Magyarország teljes függetlenségét kívánta megvalósítani (politikai, katonai gazdasági függetlenség), továbbá az ország területi integritásának megörzését a béketárgyalások útján, demokratizálódást, általános választójogot, a nemzetiségi kérdés rendezését, sajtó és gyülekezési szabadságot, szociális segítséget a rászorulóknak, földreformot, a politikai üldözések befejezését, az élelmiszerkészletek kivitelének leállítását, a külföldön lévő katonák hazahívását a határok megvédésére. Erről pár nappal később törvényjavaslatot is benyújtott.[2]

Hiába fogadta el azonban a magyar kormány 1918. október 20-án a „magyar szent korona országainak függetlenségéről" (perszonálunió) szóló határozatot, mert ekkorra már a kormány tehetetlen volt az elégedetlenséggel szemben, amit Tisza István október 17-i beszéde is növelt a háború elvesztésének, és gyakorlatilag a csak feltétel nélküli békekötés lehetőségének beismerésével. Wekerle ezt belátva október 23-án lemondott, a országgyűlés utolsó, forradalom előtti ülésén.

Budapesti Katonatanács

Másnap október 24-én a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt és a Garami Ernő és Kunfi Zsigmond által irányított Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Károlyi-palotában ellenkormányként megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, Károlyi Mihály elnökletével. A Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követően létrejött a Katona- Munkás- és a Diáktanács. Károlyi Mihály az ellenkormányként megalakított Magyar Nemzeti Tanács elnökeként 1918. október 27-én a honvédelmi biztossá nevezi ki Csernyák Imrét,[3] a Katonatanács megszervezőjét.

Közben a király a magyarországi helyzet normalizálására József főherceget homo regiusszá, magyarország megbízott kormányzójává nevezte ki október 26-án.

1918. október végén sorban kiváltak a Monarchiából az egyes nemzetállamok: 28-án kimondták a Csehszlovák Köztársaság megalakulását (melyhez 30-án Szlovákia is csatlakozott), 29-én Horvátország jelentette be kiválását, 30-án pedig az önálló Ausztria új kormánya alakult meg. Ifj. Andrássy Gyula október 27-én jegyzéket intézett Wilson amerikai elnökhöz, amelyben különbékét kért. Ebben elismerte a csehszlovákok és a délszláv népek önrendelkezési jogát, s bejelentette a Németországgal kötött katonai szerződés felbontását. Október 29-én a Monarchia fegyverszünetet kért az olasz hadvezetéstől. A fegyverszüneti küldöttség október 31-én érkezett meg Padovába, az olasz főparancsnokság székhelyére, ahol november 3-án a Monarchia küldöttsége aláírta a fegyverszüneti okmányt, ezzel azonban csak Ausztria fejezte be részvételét az I. világháborúban, a Magyarországra vonatkozó fegyverszüneti előírásokról még Franchet d’Esperey tábornokkal, a balkáni antant haderőparancsnokával kellett tárgyalni.

A lánchídi csata néven ismert tüntetés során október 28-án a tömeg Károlyi miniszterelnöki kinevezése mellett állt ki, de a Lánchíd pesti hídfőjénél a rendőrök a tömeg közé lőttek, aminek következtében öten meghaltak és sokan megsebesültek. Október 29-én a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságot alakított, melynek tagjai: Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar, Bíró Lajos, Böhm Vilmos, Garami Ernő, Garbai Sándor, Hock János, Jánossy Zoltán, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Lovászy Márton, Pattantyús Ábrahám Dezső, Purjesz Lajos, Szende Pál, Weltner Jakab lettek.[4] Még aznap a rendőrség is bejelentette csatlakozását a Magyar Nemzeti Tanácshoz.

A forradalom[szerkesztés]

Őszirózsás katonák Budapesten, a mai Deák térnél

A tüntető munkás- és katonatömegek azonosultak a Magyar Nemzeti Tanács céljaival és felháborodtak azon, hogy József főherceg, mégsem Károlyi helyett Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnökké. Megakadályozták a Nemzeti Tanácsra már felesküdött katonaság elszállítását Budapestről és követelték Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését.

Október 30-án délután és éjjel – a Magyar Nemzeti Tanács utasítására, de saját kezdeményezésű akcióktól sem mentesen, a Csernyák Imre repülőszázados vezetésével alakított forradalmi testület, a Katonatanács egységei elfoglalták Budapest stratégiai pontjait. Az esti órákban Budapesten két elszállításra váró menetszázad fellázadt és a sapkarózsájuk helyére őszirózsát tűztek majd egyesülve a fővárosban állandó tüntetésben lévő forradalmi tömeggel megakadályozta a menetszázadok frontra indítását. A Conti utcai (ma: Tolnai Lajos utca) börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. Az események hatására Hadik János hajnal háromkor lemondott. Október 31-én reggel József főherceg (a király beleegyezésével) Károlyi Mihályt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét nevezte ki miniszterelnöknek, aki egy úgynevezett „népkormányt” alakított a Magyar Nemzeti Tanács három pártjának (Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) képviselőiből (lásd: Károlyi Mihály-kormány).

Október 31-én, az őszirózsás forradalom utolsó napján, egy katonai különítmény meggyilkolta gróf Tisza István volt magyar miniszterelnököt, aki az újonnan kinevezett miniszterelnök legnagyobb politikai ellenfele volt. A Károlyi Mihály-kormány alatt az államrendőrség nyomozást indított a gyilkosság körülményeinek tisztázására, és elkövetőinek felderítésére, de ez sikertelen maradt.[5][6]

Következményei[szerkesztés]

Korabeli mozgósító plakát (1919)

Amikor a katonai vezetés fegyverszünetet kért az antanttól, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullott és teljes káoszba süllyedt. Az állam összeomlott. Az őszirózsás forradalom győzelme után az új állam törvényhozó szerve a Magyar Nemzeti Tanács lett, Károlyi Mihály vezetésével.

Károlyi programja az ország függetlenségéről és a választójog demokratikus reformjáról szóló törvények megalkotása, amnesztia a politikai okokból bebörtönözötteknek, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jogok biztosítása, a parasztok földhöz juttatása, munkaügyi és népjóléti intézkedések, szociális törvények létrehozása volt. A nemzeti függetlenséget nem trónfosztással, hanem perszonálunióval képzelte el.

November 2-án a budapesti helyőrség tisztjei a parlament előtt esküt tettek az új kormányra. November 13-án IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával lemondott a trónról, és eleve elismerte az ország új államformájáról születendő döntést. November 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, ami ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Emiatt az 1918. november 16-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első magyar köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. (Korabeli fényképek tanúsága szerint egyes transzparenseken a „Magyar Köztársaság” felirat is szerepelt.)

Károlyiék politikai támogatottsága azonban nem volt stabil, 1919 január közepén a kormány lemondott és megalakult a Berinkey-kormány, a Magyar Nemzeti Tanács Károlyit ideiglenes köztársasági elnökké választotta. 1919. március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék), mely a román csapatok előrenyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket elfogadhatatlannak ítélték. Ezért új kormány alakítását tervezték a kommunisták bevonásával. A „szocialista” kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. Úgy tűnt, sikerült megállapodni az új kormány összetételéről, és a Berinkey-kormány lemondott, de közben Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot Március 21-én. Károlyi úgy gondolta, hogy továbbra is köztársasági elnök marad, de mivel az új kormány közleményében az ő lemondását is közölte, megadta magát a körülményeknek és külföldre távozott.

Az őszirózsás forradalom árnyoldalai[szerkesztés]

A forradalmi zűrzavarban számos törvénytelenség történt úgy Budapesten, mint vidéken, de már a lánchídi csata során (október 28.) meghaltak hárman és kb. 55-en megsebesültek.[7]

Október 31-én délután Tisza István Hermina úti villájába ismeretlen kilétű fegyveres katonák hatoltak be, elzavarták a villa őrzésére kirendelt csendőröket, majd rövid szóváltás után agyonlőtték Tiszát, Károlyi legfőbb politikai ellenfelét.[8]

Fosztogatások, majd a még működő hatóságok által kezdeményezett megtorlások is voltak Eperjesen (100-nál több halott), a felvidéki Galgócon (27 fosztogató letartóztatása), a Muraközben (134 áldozat), a bánsági Kula, Melence, Törökbecse községekben (68 áldozat), Bihar megyében (90 áldozat), Facsádon (Krassó-Szörény megye). Egy Lugosról felszálló repülőgép több bombát is dobott a fosztogató román parasztokra (104 áldozat). De történtek atrocitások Jósikafalván (Kolozs megye, 40 áldozat), Munkácson (7 halott), Látrányban (Somogy megye), Adonyban (Fejér megye, 7 halott), Miskolcon (200 letartóztatás) és Nyíregyházán (1000 letartóztatás, 75 haláleset) is.[9]

Az összesítések alapján mintegy 590 haláleset köthető közvetlenül a forradalom utáni időszak alatt történt eseményekhez.[forrás?] A forradalmi zűrzavar során az állam szervezetei, de főleg a hadsereg annyira meggyengültek és szétzilálódtak, hogy képtelenek voltak megvédeni az ország területi integritását. A munkabeszüntetések következtében a háború alatt kialakult áruhiány még nyomasztóbbá vált, a szénbányák elvesztése miatt a lakóházak fűtése 1918-1919 telén katasztrofális volt.[forrás?]

Galéria[szerkesztés]

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.

Károly

IV. Károly lemondó eckartsaui nyilatkozata
a magyar államügyek intézéséről
[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10472.htm
  2. „Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal, országokkal fennálló közjogi kapcsolat megszüntetéséről” In: Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története Cserépfalvi, Budapest, 1945, 168. o.
  3. Bús Fekete László: Katona forradalmárok, szerzői kiadás, Budapest, 1918
  4. Berényi Zsuzsanna Ágnes: A Magyar szabadkőművesség és a köztársasági eszme
  5. Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története, Cserépfalvi, 1945, 238–239 o.
  6. Pölöskei Ferenc: A rejtélyes Tisza-gyilkosság, Helikon Kiadó, 1988, 101. o.
  7. Az Est 1918. október 30-i tudósítása
  8. Siklós András: Magyarország 1918-1919 – Események, képek, dokumentumok, Kossuth Könyvkiadó/Magyar Helikon, 1978, 113. o.
  9. Siklós András: Magyarország 1918-1919, Kossuth Könyvkiadó/Magyar Helikon, Budapest, 1978, 127–128. o.
  10. Eckartsaui nyilatkozat eredeti példánya. [2013. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 22.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Schwarzenberg híradó 1. Az új Magyarország forradalmi napjai, 1918. október 30., 9 perc
  • NYUGAT / 1918. 21-22. szám
  • Korabeli filmhíradók – Nava.hu
  • Szabó Viktor: Háború és diplomácia Magyarországon, 1918–1919, Prima Forma Tudományos Egyesület, Budapest, 2009
  • Tengely Adrienn: A magyar egyházak a forradalmak korában, EKF Líceum, Eger, 2011
  • Salamon Konrád: Az őszirózsás forradalomról és az első köztársaságról – Harag és elfogultság nélkül, 3. javított kiadás, Éghajlat, Budapest, 2014
  • Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és az őszirózsás forradalom története, Jaffa, Budapest, 2018, (Modern magyar történelem)
  • Üdvözlet a győzőnek – Tanulmányok 1918 mikrotörténelméről, szerkesztő: Kappanyos András, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2020