Szent István Koronájának Országai
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
| Magyar történelem |
|---|
 |
| Korai évek |
| Középkor |
| Kora újkor |
|
Török hódoltság |
| 19. század |
| 20. század |
|
Első világháború |
| Harmadik Köztársaság |
| Lásd még |
|
Határon túli magyarok |
A Szent István Koronájának Országai (más néven Transzlajtánia, a dualizmus alatt megegyezik a Magyar Szent Korona Országaival) az Osztrák–Magyar Monarchia horvát és magyar területei voltak. Az ország 1867. március 30. és 1918. november 16. között állt fenn, amely feloszlatását (Őszirózsás forradalom) követően szétesett. A név Magyarország történelmi koronaékszerére, a Magyar Szent Koronára utal, amelyet Szent István király koronájaként ismernek és amely szimbolikus jelentőséggel bír a Magyar Királyság számára.
Az 1868-as horvát–magyar kiegyezés első cikkelye szerint ezt a területet, amelyet Magyar Birodalomnak is neveznek (a középkori latin szóhasználat szerint Archiregnum Hungaricum), hivatalosan „a Magyar Királyság és a Háromegy Királyság államszövetségeként” határozták meg. Háromegy Királyságot a Horvát Királyság, Szlavónia és Dalmácia alkotta. Bár Dalmácia valójában Szent István Koronájának Országain kívül terült el, a Monarchia osztrák felének, Ciszlajtániának a részeként, a Háromegy Királyság létrejöttét célzó hosszú politikai kampány miatt mégis felvették a nevébe, amely az eredeti területekből állt.
A Magyar Korona országai[szerkesztés]
Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után Transzlajtánia a Magyar Királyságból állt (amely magában foglalta az egykori Erdélyi Fejedelemség ( vagy Erdélyi Nagyfejedelemség) és az egykori Temesvári Bánság területeit is), de hozzá tartozott a belsőleg önállóan kormányzott Horvát-Szlavón Királyság és Fiume szabad kikötője is. A Katonai Határőrvidék 1873–1882-ig külön igazgatás alatt állt, majd megszűnt, és a tulajdonképpeni Magyarországhoz és a Horvát-Szlavón Királysághoz került.[2]
| Térkép | Név | Vezető |
|---|---|---|
|
.svg){kind=small} Magyar Királyság
|
|
|
 Horvát-Szlavón Királyság
|
|
|
 Fiume város
|
|
|
.svg){kind=small} Bosznia-Hercegovinai Kondomínium(Az Osztrák Császársággal közösen) |
| Térkép | Név | Vezető |
|---|---|---|
|
.svg){kind=small} Szent István Koronájának Országai
|
Korábbi, később megszűnt országok[szerkesztés]
| Térkép | Név | Megszűnés | Utódállam |
|---|---|---|---|
|
 Erdélyi Nagyfejedelemség
|
1867. július 28. | Magyar Királyság |
|
 Szerb Vajdaság és Temesi Bánság
|
1860. december 27. | |
|
.svg){kind=small} Horvát Királyság
|
1868. június 25. | Horvát-Szlavón Királyság |
|
 Szlavón Királyság
|
Közigazgatás[szerkesztés]
Hadsereg[szerkesztés]
Magyar Korona Országainak hadserege a Osztrák–Magyar Hadseregbe tartozott. A Magyar Királyságnak volt saját, a Közös hadseregtől elkülönülő fegyveres ereje, a Magyar Királyi Honvédség. A Horvát-Szlavón Királyságnak is volt hadsereg, mely szintén a Monarchia hadseregének és a Magyar Kir. Honvédség egyik ága volt. A Horvát-Szlavón Landwehr felet közvetlenül Horvátország és Szlavónia területi épségéért. Fiumének nem volt saját hadserege. A Bosznia-Hercegovinai Kondomínium pedig mivel közösen tartozott mind a Magyar Királysághoz, mind az Osztrák Császársághoz, a Közös hadsereg tartotta ellenőrzés alatt.
Neve[szerkesztés]
- Magyarul: Szent István Koronájának Országai, Szent Korona Országai, a Magyar Korona Országai, a Magyar Szent Korona Országai
- Horvátul: Zemlje Krune svetog Stjepana
- Németül: Länder der heiligen ungarischen Stephanskrone
- Csehül: Země Koruny svatoštěpánské
- Szlovákul: Krajiny Svätoštefanskej koruny, Krajiny uhorskej koruny
- Szerbül: Земље круне Светoг Стефана
- Románul: Țările Coroanei Sfântului Ștefan
- Ukránul: Землі корони Святого Стефана
- Ruszinul: Землї короны Сятого Іштвана
- Oroszul: Земли кoроны Святого Иштвана
Transzlajtánia[szerkesztés]
Transzlajtánia (más néven Lajtántúl) volt a Szent István Koronájának Országai nem hivatalos elnevezése. Transzlajtánia elnevezés onnan ered, hogy az osztrák–magyar határon folyt a Lajta, így az attól nyugatabbra fekvő területek (Osztrák Császárság) lettek a Lajtán innen, a folyótól keletebbre fekvő kerületek (Magyar Királyság) pedig nem hivatalosan a Lajtántúl elnevezéseket kapták. E terület a mai Szlovákia területén található Kárpátoktól Erdélyig, majd délen az Adriai-tenger horvát partjáig terjedt. Transzlajtánia fővárosa Budapest volt.[3]
Történelem[szerkesztés]
Az 1867-es kiegyezés, amely létrehozta a Monarchiát, nagyobb irányítást biztosított a magyar kormány belügyei felett, mint amennyivel a mohácsi csata óta bármikor rendelkezett. Az új kormány azonban súlyos gazdasági problémákkal és az etnikai kisebbségek növekvő nyugtalanságával szembesült. Az első világháború végül az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásához vezetett, majd a háborút követően kormányok sora – köztük egy kommunista rezsim – vette át a hatalmat Budapesten.
Alkotmány[szerkesztés]
A Liberális párt[szerkesztés]
Társadalmi változások és a kisebbségek helyzete[szerkesztés]
Politika az első világháború alatt[szerkesztés]
A Magyar Korona Országainak vége[szerkesztés]
Az első világháború végén Transzlajtánia is mint sok más állam eltűnt a térképekről. A horvátok, más délszláv nemzetekkel az unió kezdete óta8 óta saját államot, valamint az osztrákokkal és a magyarokkal egyenlő jogokat akartak a Monarchiában. Számos próbálkozás után, amelyeket a magyar fél mindig elvetett, a Magyar Minisztertanács Wekerle Sándor magyar miniszterelnök és Tisza István gróf vezetésével végül 1918. október 22-én, egy nappal IV. Károly király után aláírták a trialista kiáltványt.[4][5] Mivel túl késő volt az osztrák és magyar irányítású Monarchiát megreformálni, 1918. október 29-én a Zágrábi Parlament egyesítette a horvát területeket, megszüntette az uniót és minden kapcsolatot Ausztriával és Magyarországgal és úgy döntött, hogy csatlakozik a Szlovének, Horvátok és Szerbek Államtanácsához (1918. december 1-jén létrejött a Szlovén–Horvát–Szerb Állam). Fiume városa rövid életű szabad városállammá vált, egészen 1924-ig, amikor átengedték Olaszországnak, de létezését a nagyhatalmak egyáltalán nem ismerték el.
IV. Károly elkeseredettségében Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek, aki Ausztria és Magyarország kapcsolatának lazítását javasolta. Károlyi buzdítására a Magyar Parlament 1918. október 31-ével felmondta az osztrák–magyar Kiegyezést.
Károly november 13-án bejelentette, hogy elfogadja Magyarország államforma-meghatározási jogát, és lemond arról, hogy részt vegyen a magyar politikában. Felmentette a Monarchia magyar felében a tisztségviselőket is a neki tett hűségi eskü alól. Károlyi és kormánya nem volt hajlandó várni és november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. IV. Károly király soha nem mondott le, sőt megpróbálta újra megszerezni a magyar trónt (visszatérési kísérletek) és 1920-tól 1944-ig Horthy Miklós kormányzóként irányította a visszaállított Magyar Királyságot.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lands of the Crown of Saint Stephen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Adeleye, Gabriel G.. World Dictionary of Foreign Expressions (angol nyelven). Bolchazy-Carducci Publishers Inc. (1999). ISBN 0-86516-422-3.
- ↑ Aldásy, Antal. Katolikus Enciklopédia (magyar nyelven) (1913)
- ↑ Encyclopedia Britannica
- ↑ Budisavljević, Srđan. tvaranje Države SHS (horvát nyelven) (1958)
- ↑ Dr. Aleksandar, Horvat. Povodom njegove pedesetgodišnjice rodjenja (horvát nyelven). Hrvatsko pravo
Források[szerkesztés]
- Lucas, James. Az Osztrák–Magyar Hadsereg harcoló csapatai 1868–1914 (magyar nyelven). Spellmount Ltd., Tunbridge Wells (1987). ISBN 0-946771-04-9
- Hrvatska Država újság. Public proclamation of the Sabor (horvát nyelven). Hrvatska Država (1918)
