Bars vármegye
| Bars vármegye | |||
| |||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | Aranyosmarót | ||
| Főbb települések |
Körmöcbánya Léva Újbánya | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek |
54,55% szlovákok, 34,58% magyarok, 9,68% németek | ||
| Vallás | katolikusok, reformátusok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 2724 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Pozíció a Magyar Királyság térképén | |||
 | |||
| Domborzati térkép | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bars vármegye témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Bars vármegye (szlovákul Tekov, németül Barsch, latinul Barsiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság felvidéki részében. Székhelye az 1700-as évektől Aranyosmarót volt. A vármegye területe jelenleg Szlovákia része. Székhelye Aranyosmarót volt, de több nevezetes várossal is rendelkezett (Körmöcbánya, Léva).
Földrajz[szerkesztés]
A vármegye északnyugati részét magas hegységek, déli részét pedig síkságok fedik. Legfontosabb folyója a Garam.
Északon Nyitra és Turóc vármegyék, keleten Zólyom és Hont vármegyék, délen Komárom és Esztergom vármegyék, nyugaton pedig Nyitra vármegye határolta.
Történelem[szerkesztés]
Bars vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Barsvár központtal valószínűleg a Miskolc-Bés nemzetség birtokain.[1] Bars várát először 1075-ben említi okirat Borsu néven, a megye róla kapta nevét. A kővár felépítése előtt állt itt egy palánkvár is. 1240-ben IV. Béla a váraljai településnek városi rangot adott.
Forgách Zsigmond 1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen, melynek során sok barsi katona veszett oda.[2]
1841-es vármegyei közgyűlés az országgyűlési költséget, a Nemzeti Színház rájuk eső költségét, illetve a nemesi felkelések elmaradt összegeit a vármegye nemeseire és birtokaira elosztva rótta ki.[3] 1892-ben a megye a cigányok kóborlásának megakadályozására adott ki szabályrendeletet.[4]
1918-ban Csehszlovákia része lett, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban. A vármegye utolsó magyar alispánja, dr. persei Persay Ferenc (1854-1937), rendet tett a zűrzavaros Tanácsköztársaság után, a vármegye védelme szervezésében jeleskedett, és nagy szerepet töltött később a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája igen aktív tagjaként.
Az I. bécsi döntés 1938-ban Bars vármegye területének déli részét Magyarországnak ítélte. Ekkor ez a megyetöredéket Bars és Hont k.e.e. vármegye néven, Léva székhellyel összevonták Hont vármegyével, melynek egyik része addig Magyarországhoz tartozott Nógrád és Hont k.e.e. vármegye keretei között, másik részét ugyanekkor csatolták Magyarországhoz.
A második világháború után a bécsi döntések érvényüket veszítették, visszaálltak az 1938 előtti határok.
Szlovákia függetlenné válása, 1993 óta az egykori Bars vármegye területe ennek része, és az 1996-os közigazgatási reform óta részben a Nyitrai kerülethez, részben a Besztercebányai kerülethez tartozik.
Lakosság[szerkesztés]
Matunák Mihály szerint a nyelvhatár még a török korban északabbra húzódott, egyes települések a visszafoglalást követően szlovákosodtak el teljesen az újratelepítéseknek köszönhetően. Nagy hatással volt erre például az 1599-es török betörés.[5]
A lakosság száma 1857-ben[6] 140 556 volt. Közülük 45 881 magyar (32,64%), 7 985 német (5,68%), 86 690 szlovák (61,68%) anyanyelvű volt.
A lakosság száma 1880-ban 142 691 volt. Közülük 42 118 magyar (29,52%), 16 863 német (11,82%), 79 108 szlovák (55,44%), 381 egyéb anyanyelvű volt.
A vármegyének 1910-ben 179.312 lakosa volt, ebből:
anyanyelvű volt.
Közigazgatás[szerkesztés]
Bars vármegye öt járásra volt felosztva 1910-ben:
- Aranyosmaróti járás, székhelye Aranyosmarót
- Garamszentkereszti járás, székhelye Garamszentkereszt
- Lévai járás, székhelye Léva
- Oszlányi járás, székhelye Oszlány
- Verebélyi járás, székhelye Verebély
A megyében három rendezett tanácsú város volt:
Ispánok[szerkesztés]
- Ottmar (1124-1129)
- Péter (1156)
- György (1156)
- Moch (1208)
- Rudolf (1214)
- Hanno (1219)
- Simon (1221)
- Péter (1226)
- Lukács (1229-1230)
- Gyet fia Gyet (1236-1240)
- Verner (1246)
- Henrich Preussel (1264)
- Dénes fia Herrand (1274)
- Joákim (1275)
- Máté fia István a Csák nemzetségből (1275-1276)
- Simon (1277)
- Pál (1279)
- Hont-Pázmány Dömötör (1280-1282)
- János (1281)
- Gergely (1291)
- Hont-Pázmány Tamás (1295)
- Ákos (1299)
- Benedek (1299)
- Hont-Pázmány Tamás (1300)
- András (1307)
- Aba Tamás (1310-1319)
- Gyula Kistapolcsányról (1319-1321)
- Beche Imre (1321-1333)
- Veszős, Beche Imre fia (1334)
- Töttös, Beche Imre fia (1335-1343)
- Miklós, Aba Tamás fia (1346)
- Konth Miklós (1347)
- László, Ratold Lőrinc fia (1349-1360)
- Újlaki Miklós (1368)
- János (1369)
- Simonyi István mester (1375)
- István (1381)
- Lévai Zsigmond (1396-1400)
- Szobonya Miklós (1401)
- Lévai Cseh Péter (1401-1436)
- Lévai László (1443-1453)
- Országh Miklós (1474-1483)
- Forgách Péter (1490-1503)
- Lévai Zsigmond (1503-1526)
- Dóczy Zsigmond (1526)
- Lévai Zsigmond (1527-1529)
- Forgách Ferenc (1531)
- Forgách György (1537)
- Lévai Gábor (1538-1542)
- Telekessy Imre (1554)
- Thuri György (1556-1558)
- Dobó István (1558-1569)
- Dobó Ferenc (1585-1603)
- Dóczy András (1604-1626)
- Forgách Miklós (1626-1636)
- Forgách Ferenc (1636-1647)
- Lippay Gáspár (1650-1652)
- Lippay György esztergomi érsek (1653-1657)
- Lippay János (1653-1657)
- Szelepcsényi György esztergomi érsek (1680-1685)
- Erdődy György (1686-1713)
- Erdődy György (1713-1758)
- Koller Ferenc (1759-1785)
- Ürményi József (1785-1787)
- Prónay Gábor (1787-1788)
- Korompai Brunswick Antal (1788-1795)
- Almássy Ignác (1796-1812)
- Berényi Gábor (1812-1823)
- Keglevich János (1823-1825)
- Majthényi László (1839-1848)
- Necpáli Justh József (1848)
- Majthényi László (1849)
- Boronkay Lajos (1849)
- Névery Miksa (1849)
- Mártonffy Dénes (1849-1852)
- Mednyánszky Géza (1852-1856)
- Reisz József (1856-1857)
- Erdődy Pálffy István (1857-1859)
- Tarnóczy Kázmér (1860-1861)
- Majthényi Ágoston (1862-1865)
- Majthényi László (1865-1866)
- Rajner Pál (1867-1871)
- Migazzi Vilmos (1871-1875)
- Mailáth István (1875-1889)
- Kazy János (1889)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 31.
- ↑ Palugyay Imre 1848: Megye-rendszer hajdan és most IV. Pest, 28. Az Oszlányi és Garami járásban 124-124, a Tapolcsányiban 289, a Verebélyiben 721 és a Lévai járásban 750 nemes volt.
- ↑ Kassai Szemle 8/62, 1 (1892. május 25.)
- ↑ Matunák 1904: Véghles vára. Breznóbánya, 136-140; 1905: Az 1599 évi barsvármegyei tatárjárás. Történelmi Tár VI, 598; 1927: Slovensko nikdy nepatrilo ani k Česku ani k Poľsku. Nagyszombat, 74-75.
- ↑ Fényes Elek:A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)
Források[szerkesztés]
- Tésai Foglár Imre 1842: Magyar hősök emlékei Barsvármegyében. Pest.
- Teleki József 1853: Hunyadiak kora Magyarországon 6. Pest, 247.
- Sz. Kiss Károly 1878: Monográfiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa.
- 1886 Barsvármegye 1686-ban. Aranyosmarót.
- Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából.
- Ruffy Pál 1901: Bars vármegye gazdasági leirása. Budapest.
- Csánki Dezső 1925: Bars vármegye várai a XIV-XV. században. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kúnó negyedszázados kúlturpolitikai működésének emlékére. Budapest.
- Anton Špiesz - Jozef Watzka 1966: Poddaní v Tekove v 18. storočí.
- Štefan Krištof 1969: Osobné mená bývalej Tekovskej stolice.
- Tomisa Ilona 1992: Visitatio Canonica Az Esztergomi Főegyházmegye barsi főesperes. ej. Budapest.
- Veronika Nováková 1988: Vývoj správy a spísomňovania v Tekovskej stolici do roku 1526. Slovenská Archivistika 23/2, 46–48.
- Weisz Boglárka 2001: Bars megye vámhelyei az Árpád-korban. Acta Historica CXV, 13–23.
- Novák Veronika 2003: Nyitra, Bars és Abaúj vármegyék tisztségviselői és oklevélkiadásuk 1526-ig. In: Szabolcs-szatmár-beregi levéltári évkönyv XVI. Nyíregyháza, 43-48.
- Miroslav Pius 2004: Turci v Tekovskej župe.
- J. Újváry Zsuzsanna 2017: A barsi református falvak a török uralom alatt és az 1599. évi tatárpusztítás. In: Viszály és együttélés.
- Tóth Valéria: Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára
- Tóth Valéria: Névrendszertani vizsgálatok a korai ómagyar korban
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye. (1903)
- A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása; Budapest 1905, PTE-Klimo Könyvtár online
- A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása; Budapest 1905, PTE-Klimo Könyvtár online
- A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása; Budapest 1912, PTE-Klimo Könyvtár online
További információk[szerkesztés]
|