Magyar–lengyel perszonálunió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar–lengyel
perszonálunió
Unió a Magyar és a Lengyel Királyság között
13701382
(11 év, 9 hónap, 24 nap)
1440 – 1444
(4 év, 5 hónap, 26 nap)
Nagy Lajos király címere
Nagy Lajos király címere
Nagy Lajos király zászlaja
Nagy Lajos király zászlaja
Magyarország és Lengyelország (vörös) és a hűbéres területeik (világos piros)
Magyarország és Lengyelország (vörös) és a hűbéres területeik (világos piros)
Általános adatok
Fővárosa Visegrád
Krakkó
Beszélt nyelvekmagyar
latin
lengyel
német
román
szlovák
szerb
olasz
horvát
bolgár
VallásKereszténység
TörténelemAlapítás:
1370. november 17.

Megszűnés:
1382. szeptember 10.

Újraalapítás:
1440. május 15.

Megszűnés:
1444. november 10.

Bővebben:
magyar történelem
lengyel történelem
Kormányzat
ÁllamformaMonarchia
UralkodóI. Nagy Lajos
(1370-1382)
I. Ulászló
(1440-1444)
Dinasztia
ÁllamfőNádor:
  • Oppelni László
    (1370-1372)
  • Lackfi Imre
    (1372-1375)
  • Garai Miklós
    (1375-1382)
  • II. Hédervári Lőrinc
    (1440-1444)
  • ElődállamUtódállam
     Magyar KirályságMagyar Királyság 
     Lengyelország az utolsó Piastok és az Anjouk korában (1320–86)Lengyelország az utolsó Piastok és az Anjouk korában (1320–86) 
    Magyarország és Lengyelország, valamint az alájuk tartozó hűbéres területek

    A magyar–lengyel perszonálunió (lengyelül: Unia polsko-węgierska) a Magyar Királyság és a Lengyel Királyság uniója volt 1370 és 1382 között, melynek élén a magyar király állt. A történelmi ország I. Nagy Lajos király, majd Ulászló uralkodása alatt állt fenn. Az Anju-házi király több hadjáratot vezetett a Nápolyi Királyság ellen, valamint hűbéresévé tette a balkáni államok többségét. Birodalma az egyik, ha nem a legnagyobb országnak számított Európában.

    Károly Róbert utóda, Nagy Lajos uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését. Többek között 1367-ben a király megalapította Magyarország első egyetemét Pécsen. Aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált.

    Területének összetétele[szerkesztés]

    Nagy Lajos alatt[szerkesztés]

    Név Év Típus Vezető
    (titulus)
    Magyar Királyság 1370–1382 Államalkotó királyság I. Nagy Lajos
    (király)
    Lengyel Királyság 1370–1382 Államalkotó királyság I. Nagy Lajos
    (király)
    Horvát Királyság 1370–1382 Államalkotó királyság
    (a Magyar Királyság részeként)
    I. Nagy Lajos
    (király)

    Kis Károly
    (bán)

    Nápolyi Királyság ism. Meghódított királyság Ismeretlen
    (helytartó)
    Dalmácia 1370–1382 Egy része meghódított/katonai megszállás alatt
    (folyamatos harcok a velenceiekkel)
    Kis Károly
    (bán)
    Raguzai Köztársaság 1370–1382 Szuverén állam a Magyar Királyságban Kistanács
    (élén a fejedelem)
    Havasalföld 1370–1382 Hűbéri viszonyban álló fejedelemség I. Basarab
    (fejedelem)
    Moldvai fejedelemség 1370–1382 Hűbéri viszonyban álló fejedelemség Lațcu
    (1370-1375)
    I. Péter
    (1375-1382)
    (fejedelem)
    Bosnyák Királyság 1370–1382 Az ország északi része megszállás alatt I. Tvrtko
    (király)
    Szerbia 1370–1382 Az ország északi része megszállás alatt,
    a többi hűbéri viszonyban áll
    I. Lázár
    (cár)
    Bolgár Királyság 1370–1382 Az ország északi része megszállás alatt,
    majd hűbéri viszonyban álló királyság
    Iván Szracimir
    (cár)
    Macsói bánság 1370–1382 Hűbéri viszonyban álló bánság Garai Miklós
    (bán)

    Ulászló alatt[szerkesztés]

    Név Év Típus Vezető
    (titulus)
    Magyar Királyság 1440-1444 Államalkotó királyság I. Ulászló
    (király)
    Lengyel Királyság 1440-1444 Államalkotó királyság I. Ulászló
    (király)
    Horvát Királyság 1440-1444 Államalkotó királyság
    (a Magyar Királyság részeként)
    I. Ulászló
    (király)

    Tallóci Péter
    (bán)

    Szlavón bánság 1440-1444 A Magyar Királyság része I. Ulászló
    (király)

    Tallóci Matkó
    (bán)

    Előzmények[szerkesztés]

    Nagy Lajos apja, Károly Róbert magyar király 1339 júliusában Visegrádon Kázmér lengyel királlyal magyar–lengyel örökösödési szerződést kötött, amely kimondta, hogy Kázmér gyermektelen halála esetén Károly egyik fia lesz a lengyel király, Károly pedig továbbra is támogatja Kázmért a Német Lovagrend ellen. Az egyezmény következményeként 1370-ben létrejött a magyar–lengyel perszonálunió, Károly fiáé, a későbbi Nagy Lajosé lett a lengyel trón is.

    A perszonálunió[szerkesztés]

    Felbomlása[szerkesztés]

    I. Lajos halálával a perszonálunió felbomlott a magyar–lengyel örökösödési szerződés értelmében. Magyarország új uralkodója Mária királynő, míg Lengyelország királynője Hedvig lett.

    Források[szerkesztés]

    • Bollók János (fordító): Képes Krónika; Osiris Kiadó, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem)[1]
    • Küküllei János: Lajos király krónikája, Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról; Osisris Kiadó, Budapest, 2000 (Millenniumi Magyar Történelem) [2]
    • Lengyel: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1985.  
    • Bellér: Bellér Béla: Magyarok Nápolyban. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1986.  
    • Varga: Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1984.  
    • Horváth Jenő (szerk.): Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Helikon Kiadó, Budapest, 2004
    • Csiffáry Tamás (szerk.): Magyar királyok könyve. Inkvizítor Könyvkiadó, Budapest, 2001
    • Tringli: Tringli István: Anjou-kor. Encyclopaedia Humana Hungarica. Enciklopédia Humana Egyesület
    • MNO 2003 aug. 19: Lőcsei Gabriella: Csak a pórnépről tudható meg az igazság? www.mno.hu (2003. augusztus 19.) (Hozzáférés: 2016. február 3.) (html) arch
    • Pór: Pór Antal: Nagy Lajos : 1326-1382, 1892
    • Wenzel Gusztáv: Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. 1874. Budapest, Magyar Tudomanyos Akadémia. 733 p [3]

    Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]