Arad vármegye
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Arad vármegye | |||
| |||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | Arad | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 351 222 fő (1910)[1] | ||
| Nemzetiségek | 65% román 22% magyar 10% német 3% szlovák stb. | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 6048 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Arad vármegye térképe | |||
.jpg) | |||
| Arad vármegye domborzati térképe | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arad vármegye témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Arad vármegye (németül: Komitat Arad; latinul: Comitatus Aradiensis vagy Orodiensis, románul: Comitatul Arad) a Magyar Királyság egyik közigazgatási egysége volt egészen a trianoni békéig. Szinte teljes egésze Romániához kerület, csupán kisebb nyugati területek (Elek környéke) maradt hazánk fennhatósága alatt.
Földrajz
[szerkesztés]Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje. Észak felől Békés és Bihar, keletről Hunyad, délről Krassó-Szörény és Temes, nyugatról Csanád vármegye határolta. A Maros jobb partján terült el. Alakja hosszúkás négyszög volt, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegye Battonyai járása. Területe 6443,39 km² .
Az egykori megye területe nyugaton és északnyugaton termékeny síkság, a Nagy-Magyar-alföld keleti széle, a tengerszint feletti magassága alig 100 méter. Kelet felé a síkság a Maros és a Körösök törmelékkúpján emelkedik. Ezt a területet a Körösök mellett több kisebb vízfolyás, mint a Fekete-Körösbe ömlő Tőz, és a Fehér-Körösbe ömlő Csigér szeli át. A folyók csekély esése miatt a pangó vizek elvezetésére csatornákat (Malom-csatorna, Nádor-csatorna) kellett ásni. A hegyvidék a síkságból egy vetődés mentén hirtelen emelkedik ki. A Zarándi-hegység nyugati, meredek része, az úgynevezett Arad-hegyalja borvidék. A vármegye északkeleti részét is hegyek uralják. A Fehér-Körös völgyétől északra a bihari határon a Béli-hegység található, melynek nyugati, alacsonyabb lejtőit szintén szőlők borítják. Magasabb csúcsai 1000 méterig emelkednek, hegyei túlnyomóan erdősek. A volt vármegye legkeletibb szögletébe a Bihar-hegység nyúlik be. Itt található a vármegye legmagasabb pontja is, az 1486 méteres Gajna-tető.[2]
Története
[szerkesztés]A honfoglalás előtt szlávok által ritkán lakott terület volt, melyre Ajtony törzse telepedett le. Ajtony legyőzése után I. István egy Arad nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló földvár élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. 1214-ből származik a várispánság első írásos említése. A tatárjárás idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A 14. században a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A 13. századig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült románokkal (vlachok).
A török hódoltság idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az Erdélyi Fejedelemség igazgatása alá került (Partium). A török megszállás alól csak 1699-ben szabadult fel teljesen a Marostól északra eső jobb parti területek, a bal part török megszállás alól csak 1716-ban szabadult fel teljesen és a Temesi Bánság része lett, ezután ez a terület nem képezte többé a megye részét. Eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a Marosi Határőrvidék és Zaránd vármegye osztozott a területén. 1741-ben vált újra önálló vármegyévé. 1744-ben Zaránd vármegyének nagy részét Arad vármegye területéhez csatolták. Csak a vármegye székhelye, Körösbánya és környéke maradt Erdély részeként önálló vármegye. 1750-ben a katonai határőrvidéket feloszlatták a Maros mentén, területéből a megye is részesedett. Területe 1877-ben a megszüntetett Zaránd vármegye egy részével bővült.
1920-ban a trianoni békeszerződés döntése értelmében – 270 km² kivételével – a megye Romániához került, ahol története 1956-1968 közötti időszak kivételével Arad megye néven, ugyancsak önálló közigazgatási egységként folytatódik.
A vármegye Magyarországnak ítélt része 1920 és 1923 között Elek székhellyel önálló volt, majd 1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye része volt, annak Eleki járását alkotta. A második világháború után 1945-től Elek Békés vármegye, a többi község pedig Csanád vármegye része lett, végül az 1950-es megyerendezéskor ez utóbbi részt is Békés megyébe olvasztották, ahova ma is tartozik.
A mai Magyarország területéhez az alábbi települések tartoznak az egykori Arad vármegyéből: Almáskamarás, Elek, Lőkösháza, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás és Pusztaottlaka.
A Pallas nagy lexikona cikke
[szerkesztés]Az aradi síkság a 17. századig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig Dácia külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mamutcsontokat hoz napfényre. Vadászon, Csermőn bronzkori öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első Árpádok idejére pedig tősgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén Igricverse. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét Zaránd vármegye nagy részével tetemesen megnagyobbította. A vármegyét még Szt. István alapította, nevét a Glogovác helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az 1132. véres országgyűlés emléke fűződik. Az akkori Arad vármegye területe nem egyezett meg a maival; míg északon már a Hegyes-Drócsa főgerince képezte határát, addig a Maros bal partján a mai Temes és Krassó-Szörény megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesúr a király, 534 család és 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye területén. A középkorban az aradi prépostságon kívül néhány főúri család, köztük a Hunyadiak, bírta legnagyobb részét; a török uralom idejében a magyar lakosság elbujdosott, és helyébe a szomszéd hegyvidékek románjai költöztek; a törökök kiverése után Arad vármegyétől Lippa és az egész Maros-balparti rész Temes-, illetve Krassó vármegyéhez csatoltatott, ellenben 1744-ben egész Zaránd vármegyének 150 helysége Arad vármegye területébe kebeleztetett. Az 1699-ben kötött karlócai béke után a temesi bánság a Maros bal partjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján határőrző katonaság állíttatott fel, mely 1752-ig állott fen. A törökök kiűzetése után Arad vármegye gyűléseit Borosjenőn, Kovaszincon, Kürtösön és Világoson tartotta; csak 1749-ben tétetett át a székhely Arad városába. Újabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb Este herceg tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és állattenyésztés, mely különösen József nádor kisjenői uradalmában (ma József főherceg tulajdona) virágzott fel. Az uradalom területén fekvő Bánkúton mintagazdaság létesült.
Lakosság
[szerkesztés]- A lakosság száma 1857-ben[4] 254 314 volt. Közülük 68 963 magyar (27,13%), 171 607 román (67,48%), 10 614 német (4,17%), 2 813 szerb (1,1%), 287 görög anyanyelvű volt
- A lakosság száma 1880-ban 303 964 volt. Közülük 67 613 magyar (22,24%), 30 931 német (10,18%), 2 938 szlovák (0,97%), 185 241 román (60,94%), 97 rutén (0,03%), 2 131 szerb (0,7%) anyanyelvű volt.
Arad vármegye népessége a 20. század elején emelkedett. 1869-ben 322 106 lakója volt, 1881-ben (az 1872–73. évi nagy kolerajárvány pusztítása következtében, mely itt ütötte fel fejét) 303 964, 1891-ben 345 457 és 1900-ban 386 100 lakója volt. Ezután a népesség tovább gyarapodott, 1910-ben 414 388 lakosa volt a vármegyének, és egy km²-re 68,52 lakos jutott, ami elmarad az országos 94,84 fő/km² átlagtól[5]. A vármegyében a nyugati járások magasabb népsűrűséggel rendelkeztek – mint például a Világosi járás (89,53 fő/km²) és az Aradi járás (86,01 fő/km²) –, ami a gazdasági központok közelségének, a fejlettebb infrastruktúrának és a síkvidéknek köszönhető, míg a keleti járások alacsonyabb népsűrűséggel rendelkeztek – mint például a Máriaradnai járás (36,41 fő/km²) és a Nagyhalmágyi járás (53,00 fő/km²) –, ami a kevésbé fejlett közlekedési hálózatnak, valamint a domb- és hegyvidéki területnek tudható be.
Az anyanyelv szerint 1910-ben a 414 388 lakosból 239 755 román (57,9%), 124 215 magyar (30%), 38 695 német (9,3%), 5451 tót (szlovák) (1,3%), valamint 6272 (1,5%) egyéb anyanyelvű volt.
A járások közül a magyarság 1910-ben csak a Magyarpécskaiban volt többségben (51,6%), a Kisjenőiben a népesség harmadrészét tette ki (37,4%), a Borossebesi, Máriaradnai és Tornovai járásban elenyésző kisebbségben volt (8-10%).
1910-ben a vármegye 414 388 lakosából 182 087 fő (44%) beszélt magyarul[6] – a magyar anyanyelvűeket is beleértve –, ami növekedést jelent az 1900-as népszámláláshoz képest, amikor a 386 100 lakosból csupán 152 576 fő (39,5%) tudott magyarul[7].
Arad törvényhatósági jogú város népessége 1910-ben 63 166 fő vot, ebből 46 085 fő (73%) volt magyar anyanyelvű.
Közigazgatás (1910)
[szerkesztés]- Székhelye Arad, 1749-től szabad királyi város
- Járások
- összesen 216 község
További információk
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913 pp. 173, 1913 (Hozzáférés: 2026. január 26.)
- ↑ http://72varmegye.eu/varmegye/Arad
- ↑ 1895. előtti történetét Márki Sándor két kötetben, majd 1500 oldalon dolgozta föl. A kötetek tartalma itt megtekinthető: http://nagyistvan.pecska.ro/?p=1983 A digitalizált változatról további információk itt vannak: http://nagyistvan.pecska.ro/?p=1963
- ↑ Fényes Elek:A Magyar Birodalom Nemzetiségei és Ezek Száma Vármegyék és Járások Szerint 1867
- ↑ Magyarország Nemzeti Atlasza (angol nyelven). emna.hu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 5.)
- ↑ 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 5.)
- ↑ A MAGYAR KORONA ORSZÁGAINAK 1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁSA 1. A népesség általános leírása községenkint (1902) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 5.)
