Arad vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arad vármegye
Arad vármegye címere
Arad vármegye címere

Központ Arad
Népesség
Népesség 351 222 (1910)
Nemzetiségek 65% román
22% magyar
10% német
3% szlovák stb.
Földrajzi adatok
Terület 6 048  km2
Térkép
Arad vármegye térképe
Arad vármegye térképe
Arad vármegye domborzati térképe
Arad vármegye domborzati térképe
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arad vármegye témájú médiaállományokat.
Arad vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Arad vármegye (németül: Arad; latinul: Aradiensis, Orodiensis): közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén.

Földrajz[szerkesztés]

Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje. Észak felől Békés és Bihar, keletről Hunyad, délről Krassó-Szörény és Temes, nyugatról Csanád vármegye határolta. A Maros jobb partján terült el. Alakja hosszúkás négyszög volt, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegye Battonyai járása. Területe 6443,39 km² .

Az egykori megye területe nyugaton és északnyugaton termékeny síkság, a Nagy-Magyar-alföld keleti széle, a tengerszint feletti magassága alig 100 méter. Kelet felé a síkság a Maros és a Körösök törmelékkúpján emelkedik. Ezt a területet a Körösök mellett több kisebb vízfolyás, mint a Fekete-Körösbe ömlő Tőz, és a Fehér-Körösbe ömlő Csigér szeli át. A folyók csekély esése miatt a pangó vizek elvezetésére csatornákat (Malom-csatorna, Nádor-csatorna) is kellett ásni. A hegyvidék a síkságból egy vetődés mentén hirtelen emelkedik ki. A Zarándi-hegység nyugati, meredek része, az úgynevezett Arad-hegyalja borvidék. A vármegye északkeleti részét is hegyek uralták. A Fehér-Körös völgyétől északra a bihari határon a Béli-hegység található, melynek nyugati, alacsonyabb lejtőit szintén szőlők borítják. Magasabb csúcsai 1000 méterig emelkednek, hegyei túlnyomóan erdősek. A volt vármegye legkeletibb szögletébe a Bihar-hegység nyúlik be. Itt található a vármegye legmagasabb pontja is, az 1486 méteres Gajna-tető.[1]

Története[szerkesztés]

A honfoglalás előtt szlávok által ritkán lakott terület volt, melyre Ajtony törzse telepedett le. Ajtony legyőzése után I. István egy Arad nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló földvár élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. 1214-ből származik a várispánság első írásos említése. A tatárjárás idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A 14. században a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A 13. századig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült románokkal (vlachok).

A török hódoltság idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az Erdélyi Fejedelemség igazgatása alá került. A török megszállás alól csak 1716-ban szabadult fel teljesen, azonban eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a Temesi Bánság, majd a pozsareváci béke (1718) után a katonai határőrvidék része volt. 1741-ben vált újra önálló vármegyévé. Területe 1877-ben a megszüntetett Zaránd vármegye egy részével bővült.

[2]

1920-ban a trianoni békeszerződés döntése értelmében – 270 km² kivételével – a megye Romániához került, ahol története 1956-1968 közötti időszak kivételével Arad megye néven, ugyancsak önálló közigazgatási egységként folytatódik.

A vármegye Magyarországnak ítélt része 1920 és 1923 között Elek székhellyel önálló volt, majd 1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye része volt, annak Eleki járását alkotta. A második világháború után 1945-től Elek Békés vármegye, a többi község pedig Csanád vármegye része lett, végül az 1950-es megyerendezéskor ez utóbbi részt is Békés megyébe olvasztották, ahova ma is tartozik.

A mai Magyarország területéhez az alábbi települések tartoznak az egykori Arad vármegyéből: Almáskamarás, Elek, Lőkösháza, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás és Pusztaottlaka.

A Pallas nagy lexikona cikke[szerkesztés]

Az aradi síkság a 17. századig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig Dácia külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mamutcsontokat hoz napfényre. Vadászon, Csermőn bronzkori öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első Árpádok idejére pedig tősgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén Igricverse. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét Zaránd vármegye nagy részével tetemesen megnagyobbította. A vármegyét még Szt. István alapította, nevét a Glogovác helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az 1132. véres országgyűlés emléke fűződik. Az akkori Arad vármegye területe nem egyezett meg a maival; míg északon már a Hegyes-Drócsa főgerince képezte határát, addig a Maros bal partján a mai Temes és Krassó-Szörény megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesúr a király, 534 család és 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye területén. A középkorban az aradi prépostságon kívül néhány főúri család, köztük a Hunyadiak, bírta legnagyobb részét; a török uralom idejében a magyar lakosság elbujdosott, és helyébe a szomszéd hegyvidékek románjai költöztek; a törökök kiverése után Arad vármegyétől Lippa és az egész Maros-balparti rész Temes-, illetve Krassó vármegyéhez csatoltatott, ellenben 1744-ben egész Zaránd vármegyének 150 helysége Arad vármegye területébe kebeleztetett. Az 1699-ben kötött karlócai béke után a temesi bánság a Maros bal partjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján határőrző katonaság állíttatott fel, mely 1752-ig állott fen. A törökök kiűzetése után Arad vármegye gyűléseit Borosjenőn, Kovaszincon, Kürtösön és Világoson tartotta; csak 1749-ben tétetett át a székhely Arad városába. Újabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb Este herceg tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és állattenyésztés, mely különösen József nádor kisjenői uradalmában (ma József főherceg tulajdona) virágzott fel. Az uradalom területén fekvő Bánkúton mintagazdaság létesült.

Lakosság[szerkesztés]

  • A lakosság száma 1880-ban 303 964 volt. Közülük 67 613 magyar (22,24%), 30 931 német (10,18%), 2 938 szlovák (0,97%), 185 241 román (60,94%), 97 rutén (0,03%), 2 131 szerb (0,7%) anyanyelvű volt.

Arad vármegye népessége a 20. század elején gyorsan emelkedett. 1869-ben 289381 lakója volt, 1880-ban (az 1872–73. évi nagy kolerajárvány pusztítása következtében, mely itt ütötte fel fejét) csak 268.408, 1890. 301.545 és 1900. 329 400 polgári lakója volt, mihez még 470 katona járult. Ezután a népesség gyarapodása erőteljes volt, 1909 végén 363.263-ra becsülték a népesség számát (Arad szabad királyi városon kívül). Egy km2-re 55,3 lakos jutott, a népsűrűség tehát elég alacsony volt, az országos átlagtól is elmaradt; a vármegye keleti részében a népsűrűség csak 30-40 fő km2-enként, északnyugati részében nagyobb, az aradi és világosi járásban pedig 80-on is felül volt. Az anyanyelv szerint a lakosok között 71.894 magyar (21,8%), 34.505 német (10,5%), 5306 szlovák és 214.250 román (65,0%) volt; az román elem némileg visszaszorult (1890. 66,7%), a magyarság aránya (1890. 20,2%, 1900. 21,8%) lassan növekedett. Az egyes járások közül a magyarság csak a pécskaiban érte el az abszolút többséget, a kisjenőiben a népesség harmadrészét tette ki, a borossebesi, radnai és ternovai járásban elenyésző kisebbségben (8-10%) volt. Az idegen ajkú népességből 31.491 egyén (12,2%) beszélte a magyar nyelvet (1890. csak 8,5%).[3]

A járások és Arad törvényhatósági jogú város népessége 1910-ben:[4] Aradi járás 39.385; Borosjenői járás 37.421; Borossebesi járás 36.443; Eleki járás 34.209; Kisjenői járás 52.536; Magyarpécskai járás 30.289; Máriaradnai járás 34.453; Nagyhalmágyi járás 21.030; Tornovai járás 27.476; Világosi járás 37.980; Arad törvényhatósági jogú város 63.166. A vármegye összesen 414.388.

Közigazgatás (1910)[szerkesztés]

Erdély térképe A Magyar Királyság vármegyéi România Bánát térképe 21-27: Orosháza 21-29: Palota 21-30: Nădlac, Palota 21-31: Şeitin 22-28: Empty 22-29: Empty 22-30: Battonya, Pecica 22-31: Pecica 22-32: Semlac 23-27: Gyula, Pilu, Vărşand 23-28: Aletea, Grăniceri, Kétegyháza, Şiclău 23-29: Macea 23-30: Curtici 23-31: Arad 23-32: Bodorok 24-27: Avram Iancu, Mişca, Zerind 24-28: Chişineu-Criş, Olari, Sintea Mare, Socodor 24-29: Olari, Sântana, Şimand, Zărand 24-30: Sântana, Şiria 24-31: Covăsânţ, Ghioroc, Păuliş, Vladimirescu 24-32: Păuliş, Vladimirescu 25-25: Batăr 25-26: Apateu, Mişca, Şepreuş 25-27: Cermei, Şicula 25-28: Ineu, Pâncota, Seleuş, Şicula, Târnova, Zărand 25-29: Almaş, Pâncota, Şiria, Târnova 25-30: Păuliş 25-31: Conop, Lipova 26-25: Căpâlna, Cociuba Mare, Olcea, Pocola, Şoimi, Tinca 26-26: Craiva, Hăşmaş, Lunca, Olcea, Şoimi 26-27: Archiş, Cărand, Beliu, Hăşmaş, Târnova 26-28: Bârsa, Bocsig, Seleuş, Şilindia 26-29: Chisindia, Şilindia, Târnova, Tauţ 26-30: Bârzava 26-31: Conop, Bârzava 27-25: Archiş, Dezna, Igneşti, Moneasa, Sebiş 27-26: Bârzava, Buteni, Craiva, Dezna, Dieci, Igneşti,Moneasa,  Sebiş 27-27: Almaş, Bârsa, Bârzava, Brazii, Chisindia, Dieci, Gurahonţ, Sârbi 27-28: Bârzava, Vărădia de Mureş 27-29: Bârzava, Lupeşti, Săvârşin, Vărădia de Mureş 27-30: Vărădia de Mureş 28-25: Cărpinet, Câmpani, Criştioru de Jos, Lunca, Ştei, Vaşcău 28-26: Cărpinet, Dezna, Dieci, Gurahonţ, 28-27: Brazii, Gurahonţ 28-28: Petriş, Săvârşin 28-29: Petriş, Săvârşin 28-30: Săvârşin RO/HU/DE/Legend Bihar megye térképe A Magyar Királyság térképe
Magyarország első katonai felmérése. Arad vármegye térképe, 1782-1785. (Kattints a kívánt részletre)


További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arad vármegye témájú médiaállományokat.

1880-as népszámlálás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://72varmegye.eu/varmegye/Arad
  2. 1895. előtti történetét Márki Sándor két kötetben, majd 1500 oldalon dolgozta föl. A kötetek tartalma itt megtekinthető: http://nagyistvan.pecska.ro/?p=1983 A digitalizált változatról további információk itt vannak: http://nagyistvan.pecska.ro/?p=1963
  3. Révai nagy lexikona I. KÖTET A–Arany, Budapest 1911.
  4. A magyar szent korona országainak Helységnévtára 1913; Budapest 1913.