Maros
Maros | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Országok |
![]() ![]() |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 749 km |
Forrásszint | 1350 m |
Vízhozam | 155 (átlagos, Makónál) m³/s |
Vízgyűjtő terület | 27 049 km² |
Forrás | Fekete-rez (Gyergyói-havasok, Hargita megye, Erdély) |
Torkolat | Tisza (Csongrád-Csanád megye) |
é. sz. 46° 15′ 07″, k. h. 20° 11′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 07″, k. h. 20° 11′ 36″ | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Maros témájú médiaállományokat. |
Maros (románul: Mureș, németül Mieresch vagy Marosch) folyó Közép-Európában, a Kárpát-medencében. A Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói-havasokban, Marosfő közelében ered és Szegednél a Tiszába torkollik. Hossza körülbelül 749 km, ebből a magyar szakasz 48 km. Folyása útvonalába esik Romániában többek között Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Déva és Arad, Magyarországon pedig Makó és Szeged városa.
Nevének eredete[szerkesztés]
A Maros neve első ízben Hérodotosz művében tűnik fel. A történetírás atyja szerint a Marisz (Μάρις)[1] az Erdélyi-medencében honos agathürszök földjéről folyik, és az Isztroszhoz (Al-Duna) csatlakozik. Sztrabón Mariszosznak (Μάρισος)[2] nevezi a folyót. Iordanes és a Ravennai Névtelen Geográfus munkájában Marisia néven látjuk viszont. VII. Kónsztantinosz bizánci császár Morészész (Μορήσης)[3] névvel illeti. Kniezsa István szerint a folyó nevének eredete ismeretlen.[4]
Történelmi szerepe[szerkesztés]
A középkorban jelentős vízi szállítási útvonal volt, nagy mennyiségű só érkezett rajta Erdélyből Szegedre.
Legenda[szerkesztés]
A Balánbánya fölött élő Tarkő nevű tündérnek volt két szép lánya, az egyiket Marosnak, a másikat Oltnak hívták. A két lány örökösen vitatkozott, ezzel is növelve édesanyjuk bánatát. Tarkő férje után epekedett, akit a tündérkirály a Fekete-tenger partjához űzött. A két lány egyszer felajánlotta édesanyjuknak, hogy megkeresik édesapjukat. A tündér folyóvá változtatta őket, s szigorúan meghagyta nekik, hogy mindig együtt haladjanak. A civakodó testvérek azonban megint nem tudtak megegyezni, és külön utakon indultak el. Maros szép csendesen átfolydogált a mezőkön, réteken, míg a Dunába nem ért. Olt átvágtatott a hegyeken, de mire a Vöröstoronyi-szoroshoz ért, igencsak elfáradt. A végkimerülés határán egyszer csak meghallotta testvére, Maros hangját. Boldogan ölelkeztek össze a Duna habjaival. Ahol a Duna beömlik a Fekete-tengerbe, meglátták édesapjukat, de mire megszólították volna, örökre elnyelték őket a tenger hullámai.
Jellemzői[szerkesztés]

A Maros alsó szakaszán egy darabig (18 km) határfolyó Magyarország és Románia között. Itt úgynevezett „mozgó” az államhatár. Ez azt jelenti, hogy minden tizedik évben felmérik a határfolyó medrét, majd a hajózóút középvonalában állapítják meg az államhatárt. Mozgó határvonalon nincs területkiegyenlítés a szomszédos országok között. Ezen a részen sok szigetet épít (például a Magyarcsanád szomszédságában lévő ún. „Senki szigete”), és még a medrét is kismértékben változtatja napjainkban. Egy román geodéta szerint az utóbbi tíz évben a Maros mederváltozása miatt Románia területe körülbelül 5000 négyzetméterrel növekedett Magyarország rovására. Természetesen az is elképzelhető a jövőben, hogy a folyó déli irányban változtatja meg medrét. A legutolsó geodéziai felmérés 2006. évben volt, az új államhatár megállapítása most folyik.
A folyó szennyezése jelentős, főként Romániában.
A vízjárása igen ingadozó, a Makói állami vízmércén eddig mért legalacsonyabb (-113 centiméter, 2012) és legmagasabb vízállás (625 centiméter, 1975) között csapong. Ez különösen akkor okoz gondot, ha áradása a Tiszáéval egybeesik. Vízhozama is jelentősen változó, például 1970-ben mutatott 30 m³/s és 2440 m³/s közötti értéket is. Torkolatától délre, a Tisza folyó vizében egy darabig látványosan keveredik a két folyó vize (mivel színük, az általuk szállított hordalék mennyisége eltér egymástól)
Vadregényes, többnyire természetes állapotban fennmaradt ártéri erdeinek értékes a növény- és állatvilága. A Maros magyar szakaszának ártéri erdői a Körös–Maros Nemzeti Parkhoz tartoznak, ugyanitt, a folyó román oldalának ártéri erdői is védettek (Maros-ártér Natúrpark). A magyar oldalon 28,5 km esik védelem alá.
A Marosban a magyarországi halfauna nagy része megtalálható. A halak közül védett, bennszülött fajok is vannak, mint például a homoki küllő, selymes durbincs, magyar bucó és a német bucó. A védett kőfúró csík, a menyhal és selymes durbincs még gyakori a Marosban. A folyó árterének jellegzetes állata a bánáti csiga.
A Maros partján nagy számban találhatóak fűz-nyár ligetek, bokorfüzesek, gabona- és kapás növények, valamint nádas és mocsári gyomnövények. Gyakran fordul elő a közönséges kakaslábfű, a törpepekákás, a hamvas szeder, a subás farkasfog, a farkasalma, a nagy csalán és a tarackbúza.
Települések a folyó mentén[szerkesztés]


- Romániában:
- Erdélyben: Marosfő (Izvoru Mures),Vasláb (Voslobeni),Gyergyóújfalu (Suseni), Gyergyócsomafalva(Ciumani),Gyergyóalfalu (Joseni), Gyergyóremete , Gyergyóvárhegy (Subcetate), Salamás, Galócás(Galautas),Maroshévíz (Toplita), Gödemesterháza (Stanceni), Palotailva (Lunca Bradului), Ratosnya (Rastolita), Déda,Marosoroszfalu (Rusii Munti), Magyaró (Alunis), Holtmaros, Marosvécs (Brancovenesti), Felsőidecs(Ideciu de Sus), Marosfelfalu (Suseni), Régen (Magyar és Szászrégen)/Reghin, Petele, Marossárpatak (Glodeni), Gernyeszeg(Gornesti), Körtvélyfája(Peresti Mures),Nagyernye (Ernei),Marosszentgyörgy(Sangeorgiu Mures), Marosvásárhely(Targu Mures), Maroszentkirály(Sancrai), Maroskeresztúr(Cristur), Nyárádtő (Ungheni), Kerelőszentpál (Sanpaul),Magyardellő (Dileul Nou), Marosugra (Ogra), Radnót (Iernut), Kutyfalva (Cuci), Marosbogát (Bogata),Marosludas (Ludus), Maroskece, Maroscsúcs, Maroskoppánd, Vajdaszeg , Maroskáptalan, Marosnagylak, Székelyföldvár, Veresmart, Inakfalva, Marosdécse, Miklóslaka ,Marosgombás, Magyarcsesztve, Marosújvár(Ocna Mures),Kisapahida, Nagyenyed(Aiud) ,Csombord, Marosszentkirály, Szászújfalu, Tompaháza, Lőrincréve,Megykerék, Marosbéld, Magyarkapud, Miriszló (Mirislau),Székelykocsárd(Razboieni), Pacalka, Marosszentkirály,Gáldtő, Borbánd,Táté, Drombár, Maroscsüged,Sóspatak, Alsóváradja (Alsó-Marosváradja), Gyulafehérvár (Alba Iulia), Tövis (Teius), Alsótatárlaka (Tartaria), Alvinc (Vintu de Jos),Borberek, Piski(Simeria), Alkenyér (Sibot), Tordos (Turdas), Déva (Deva), Marosnémeti (Mintia) Marosillye (Ilia).
- Erdélyben Csík, Maros-Torda, Alsó-Fehér, Hunyad vármegyéken folyt keresztül, ma Hargita, Maros, Fehér és Hunyad megyéken
- A Körösvidéken. ill. a Partiumban: Lapusnyak (Lăpușnic), Gothátya (Gothatea), Dobra (Dobra), Sztrettye (Stretea), Abucsa (Abucea), Guraszáda (Gurasada), Kimpényszurduk (Câmpuri-Surduc), Gerend (Grind), Laszó (Lăsău), Tataresd (Tătărăști), Burzsuk (Burjuc), Tisza (Tisa), Szolcsva (Sălciva), Zám (Zam), Pozsga (Pojoga), Iltő (Ilteu), Tok (Toc), Felsőköves (Cuiaș), Kaprióra (Căprioara), Marosnagyvölgy (Valea Mare), Soborsin (Săvârșin), Áldásos (Hălăliș), Tótvárad (Vărădia de Mureș), Marossziget (Ostrov), Bulcs (Bulci), Alsóköves (Nicoale Bălcescu), Batta (Bata), Bátyafalva (Bătuța), Lalánc (Lalașinț), Maroskapronca (Căpruța), Marosmonyoró (Monoroștia), Berzova (Bârzava), Belotinc (Belotinț), Maroseperjes (Chelmac), Konop (Conop), Odvas (Odvoș), Marosaszó (Ususău), Milova (Milova), Lippa (Lipova), Pálosbaracka (Barațca), Ópálos (Păuliș), Szabadhely (Sâmbăteni), Maroscsicsér (Cicir), Mondorlak (Mândruloc), Kisszentmiklós (Sânnicolaul Mic), Arad (Arad), Zádorlak (Zădăreni), Újbodrog (Bodrogu Nou), Újvinga (Călugăreni), Fönlak (Felnac), Pécska (Pecica), Szemlak (Semlac), Sajtény (Șeitin), Egres (Igriș), Nagylak (Nădlac), Nagycsanád (Cenad).
- Magyarországon: Nagylak, Magyarcsanád, Apátfalva, Makó, Kiszombor, Ferencszállás, Klárafalva, Maroslele, Deszk, Szeged.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hdt. 4.49
- ↑ Str. 7.3.13
- ↑ Const. Porph. Admin. 40.39
- ↑ Kniezsa István (1943): Erdély víznevei. Az Erdélyi Tudományos Intézet évkönyve 1942: 27–73.
Források[szerkesztés]
- ↑ Római térkép: A Kárpát-medence a rómaiak idején (Kr. e. 15 – Kr. u. 395), Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 105. o.. ISBN 963-351-696-X CM (1991)
- Kovácsné Bodzsár Zsuzsanna: Az én városom (Makói Nyomda, 2002)
- Sárkány-Kiss Endre, Bücs Szilárd, Markó Bálint (szerk.): Az erdélyi folyók élővilágának adatbankja. (Hozzáférés: 2015. január 12.)
További információk[szerkesztés]
- A Körös-Maros Nemzeti Park honlapja
- A Maros folyó (magyar nyelven). [2007. november 30-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 3.)
- Körös-Maros National Park on Google Earth Community Archiválva 2007. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Maros Fórum – Összefogás az élhető folyóért
- Maros-völgy, Maros-folyó
- A Maros folyó[halott link]
|