Maroseperjes
| Maroseperjes (Chelmac) | |
 | |
| A falu központja az ortodox templommal és a pünkösdi imaházzal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Konop |
| Rang | falu |
| Községközpont | Konop |
| Irányítószám | 317087 |
| SIRUTA-kód | 10480 |
| Népesség | |
| Népesség | 277 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 04′ 54″, k. h. 21° 53′ 05″46.081797°N 21.884631°EKoordináták: é. sz. 46° 04′ 54″, k. h. 21° 53′ 05″46.081797°N 21.884631°E | |
| Maroseperjes weboldala | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maroseperjes témájú médiaállományokat. | |
Maroseperjes, 1910-ig Kelmák (románul: Chelmac) falu és mellette várrom Romániában, a Bánátban, Arad megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lippától 18 kilométerre keletre, a Maros bal partján fekszik. 2009-ben mind Marosaszó, mind Belotinc felől aszfaltozatlan úton volt megközelíthető. A községközponttal komp kötötte össze.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Területét a 15. században a Patócsi család birtokolta. 1511-ből való az első említés váráról, amely ekkor még a Patócsiaké volt. 1551-ben Szokoli Mehmed nagyvezír szállta meg. Miután 1595-ben Borbély György karánsebesi bán elfoglalta Facsádot, török helyőrsége harc nélkül feladta és Lippára húzódott. 1602-ben Basta katonái szálltak meg benne. 1607-ben javításra szorult. 1616-ban a törökök a környékkel együtt visszafoglalták, és 1626-ban állítólag száz lovasból és ugyanannyi gyalogosból álló helyőrséget tartottak benne. Marsigli 1697-es térképén háromszög alakú alaprajzzal szerepelt.
Kelmák falu (1717-ben Chelmac, 1723–25-ben Kelnak) a 17. század végén vagy a 18. század elején jött létre. Lakói a helyi hagyomány szerint Gorj megyéből érkeztek. A falu először közvetlenül a Maros partjára települt és később az áradások miatt húzódott délebbre. 1717-ben húsz házból állt. Miután kőtemplomot építettek maguknak, korábbi fatemplomát lakói eladták Tisza falunak és tutajon szállították fel a Maroson. 1845-ig a kincstár, akkortól Latour későbbi hadügyminiszter birtokolta. A 20. század elején legnagyobb birtokosa Ștefan Cicio-Pop volt. Akkor Temes vármegyéhez tartozott.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1880-ban 1187 lakosából 1144 volt román nemzetiségű; 1178 ortodox vallású.
- 2002-ben 380 lakosából 375 volt román nemzetiségű; 323 ortodox és 55 pünkösdi vallású.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Maros árterén, egy hektáros területen állnak az egykori vár egy–négy méter magas, 320 cm széles, növényzettel erősen benőtt falai, védősáncokkal. A várat a történetírói hagyomány a korábbi kolostorral vélte azonosnak, a 2004-ben folytatott ásatások azonban tisztázták, hogy a vár a 14–15. században épült és nem folytatása a bencés apátságnak. Utóbbi maradványait egy kilométerre délre, a falu belterületén azonosították, területét nagyrészt házak borítják.
- Mai ortodox temploma 1810-ben épült. Korábbi fatemplomából megőrizték a királykaput és egy 1746-ban készült Istenanya-ikont.
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Itt született 1945-ben Petru Dugulescu baptista lelkész, a Tőkés László elmozdítása ellen tiltakozó 1989-es temesvári tüntetés egyik szervezője, később a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt parlamenti képviselője.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Maroseperjes környéke 1770 körül
Pihenő az állami gazdaságban, 1952-ben
Arad megye közigazgatása .png){kind=small} | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}