Bakamező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakamező (Bacău de Mijloc)
BacauDeMijlocAR (2).JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang falu
Községközpont Batta
Irányítószám 317021
SIRUTA-kód 9903
Népesség
Népesség 187 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 140 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bakamező (Románia)
Bakamező
Bakamező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′ 00″, k. h. 22° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 00″, k. h. 22° 06′ 00″
Bakamező egy régi, 1700-as évekből való térképen

.

Bakamező (románul: Bacău de Mijloc), település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Arad-tól és Lippától délkeléetre, a Maros mellett fekvő település.

Története[szerkesztés]

Bakamező nevét 1332-ben említette először oklevél Mok ~ Both néven, mint az Aradi főesperesség parochiális faluját. 1717-ben Bacomesso, 1738-ban Bago-messeu, 1761-ben Bacamesau, 1778-ban Baecames, 1808-ban Bakamező, Bakanczea, 1913-ban Bakamező néven írták.

A falu az Arad vármegyei Baki család birtoka volt egészen 1551-ig, Lippa elestéig, mikor elpusztult, majd a fejedelemség idején magyarokkal telepítették újra.

1717-ben Bacomesso néven a Lippai kerülethez csatolták.

1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Bakamező, oláh falu, Krassó vármegyében, Facsethez 2 1/2 mérföldnyire: 2 katholikus 626 óhitű lakossal, s anyatemplommal. Földesura a kamara.”

1888-ban mint kincstári birtok volt említve.

1910-ben 689 lakosából 674 román volt. Ebből 683 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Marosi járásához tartozott.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Garai Ferenc (1876. május 4. – 1949. október 18.) újságíró, író.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

Források[szerkesztés]