Kispereg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kispereg (Peregu Mic)
Kispereg temploma
Kispereg temploma
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang falu
Községközpont Németpereg
Polgármester Kovács Imre
Irányítószám 317241
SIRUTA-kód 11655
Népesség
Népesség 840 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 838 (község)
Község népessége 1800 (2002)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kispereg (Románia)
Kispereg
Kispereg
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 15′ 01″, k. h. 20° 56′ 52″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 01″, k. h. 20° 56′ 52″

Kispereg (románul Peregu Mic) falu Romániában Arad megyében. Közigazgatásilag Németpereghez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Aradtól 30 km-re nyugatra fekszik, a román-magyar határ mellett.

Története[szerkesztés]

Kispereg történetét, a "Peregul Mic község és református egyház története" című könyvében írta meg Szondy Géza református lelkész.Szondy a könyvben, részletesen beszámol Kispereg 1655-től egészen 1936-ig történő eseményeiről, ám egyéb források által is megismerkedhetünk Kispereg történetével. A véletlenszerű régészeti feltárások révén napvilágot láttak a bronzkorból és a Kr. u. II. századból (Kispereg) származtatható emberi települések nyomai, amelyeket a Kr. u. VI-VII. századból származtathatók követtek(Nagypereg). Az írásos emlékek alig a XIII. századtól jegyzik Pereget. Az 1241. év nyarán történt mongol invázió pusztításairól szóló beszámolójában, a nagyváradi Rogerius kanonok azt meséli, hogy az ázsiai hódítók eredetileg megkímélték a Nova Villa Perg települést, később azonban visszafordultak és lemészárolták mindazokat, akiknek nem sikerült elmenekülniük. A Kispereg északi szélén található földerődítmény nyomai kapcsolatba hozhatók a tatárok által ostromolt és lerombolt várral. A Pereg középkori történelmére vonatkozó adatok rendkívül szűkszavúak és a possesio Perek 1320. évi, illetve a Perek falu 1520. évi létezésére utalnak. Egy XVII. századi kisperegi református parókia és egy ugyanazon kori temető írásos említése, amelyre a jelenlegi nagyperegi katolikus templom alapjának kiásásakor bukkantak, világos jelei annak, hogy a település létezése folyamatos volt a török hódoltság idején is. A lakosság jelentős növekedésére 1774-1778 között kerül sor, amikor kb. 300 egyeki(Magyarország) református telepszik le Kisperegen.(forr. Határ mentén/De-a lungul frontierei) "A valláshoz ragaszkodás miatt koldussá s bujdosóvá lett nép hithűségének igazi próbakövét a száműzetés, a bujdosás éveiben átélt szenvedések képezik.(...) A lelkészét és tanítóját magával hordozó bujdosók először az ohati pusztán bujdostak egy ideig, majd a Vay-család birtokán, Csege alatt Hortobágyot a Tiszával összekötő Árkusnak nevezett csatorna partján nyertek ideiglenes menedékhelyet.(...) Az Árkus-partján megnyervén az ideiglenes letelepedési engedélyt, földbeásott pinceszerű magánlakásokat, lelkészlakot és templomot pedig deszkából készített a bujdosó csapat. Az első istentisztelet itt 1775. április 17-én tartatott.Ezt az első menedékhelyet Lógernak, az egyházat pedig még mindig egyeki - de számkivetésbe lévő - egyháznak nevezték( >>exúlante ecclésia ad árkus<< ) az üldözöttek.(...) Hosszú 12 éven át nyomorgott, szenvedett itt a nép, mígnem 1778 Bőjtmáshava 13-ik napján, gróf Teleki Sámuel utján, a királyi felséghez benyujtott kérvényükre megjött végre a szenvedésektől megszabadító válasz, mely szerint a kiüldözött egyekieknek és kárádiaknak letelepedési helyül Arad-megye >>Peregul-mic (Kispereg)<< nevű pusztája adományoztatott.(...) Volt tehát most már állandóbb jellegű hazája a bujdosóknak, azonban a szenvedések és megpróbáltatások azért az új haza küszöbén sem szüntek meg,(...). Hogy milyenek voltak s miben állottak ezen szenvedések, melyeket a kiüldözöttek az ohati pusztán, az Árkusnál és Peregul-mic (Kispereg)-pusztán a gödörfalvakban kiállottak, az megírva sehol sincs, de azért teljes biztossággal meghatározhatjuk azokat."(részlet Szondy Géza - Peregul Mic község és református egyház története -ből)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. http://www.recensamant.ro/

További információk[szerkesztés]