Majláthfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Majláthfalva (Mailat)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rang falu
Községközpont Vinga
Irányítószám 317401
SIRUTA-kód 12661
Népesség
Népesség988 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság829 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Majláthfalva (Románia)
Majláthfalva
Majláthfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 29″, k. h. 21° 06′ 19″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 29″, k. h. 21° 06′ 19″

Majláthfalva (románul Mailat) falu Romániában, Arad megyében, a bánsági részen. Vinga és Fönlak között nyugatra a Harangod folyó bal partján.

Fekvése[szerkesztés]

1819-ben temesközi (bánsági) és Csanád vármegyei gazdák és dohánykertész családok alapították a községet a Harangod folyó bal partján. A hely már lakott volt, Túregyháza[3] de Serfesd elnevezés is előfordult.[4] Vinga és Fönlak községek között nyugatra fekszik. A községtől délkeletre voltak a Bezdán-, Szőke-, Sörös- és a gróf Woracziczky-tanyák. A lakosok a rokonságot sokáig fenntartották a bánáti szajáni, magyarcsernyei és a Csanád vármegyei szőregi és makói rokonokkal. Szomszédos falvak: Monostor, Fönlak (Fönlaki vár), Szentpéter (Németszentpéter), Zádorlak, Kétfél, Vinga, Ság (Mezőság)[5] III.Károly király rendelkezett aprotestánsok kitelepitéséröl házaikból.

Nevének eredete[szerkesztés]

A község a nevét gróf Mailáth György országbíró (1786–1861) emlékezetére kapta a Majláthfalva hivatalos nevet. A földet báró Izdenczy József földbirtokostól bérelték, később örököse gróf Woracziczky János lett a földbirtokos.[6] A környező községek léteztek már a középkorban, nevük ma is ugyanaz, a pápai tized jegyzékekben megtalálhatóak, a régi földbirtokosok nevei is[7]

Története.[szerkesztés]

A jozefiniánus térkép Bánátról, 1769-72.

A Temesközből, a Maros bal oldaláról, 1716. évben a török harc nélkül kivonult. Temesváron 100 szekeret is kaptak a törökök a császáriaktól, hogy Belgrádig menjenek. Véget ért a török hódoltság. Temesköz a császári hadsereg parancsnoksága alatt maradt még 60 évig, végrehajtották a németek betelepítését, általában az őshonos lakosság falvaiba. A temesközi magyar földbirtokosok földjeit elvették, egy részét a telepeseknek adták: 24 hold szántót 6 hold kaszálót-legelőt, szekeret és igavonó állatokat, útiköltséget és 10 év adómentességet és kiürített házat telket.[8] 1781.ben a magyar nagybirtokokat a császári kamara eladta, adtak hozzá magyar honosítást és grófi címet. 1778-ban a Temesközt (Bánság) visszasorolták a magyarországi közigazgatásba. A Mercy gróf Temesköz katonai parancsnoka által végrehajtott lakás és lakossági összeírás 1723–25 a temesközi őshonos lakosság száma nem egyezik a térképen feltüntetett házak számával. Majláthfalva mellett Vinga, Monostor, Túregyháza falvak lakatlan helyként van beírva.[9] A korabeli katonai térképek mára nyilvánosak a weben is.[10] A térképeken láthatók a községek régi házai, a térkép több házat mutat mint az összeírás. Sűrűn lakott, árvízmentes terület, a föld fekete humusz. Nyomás gazdálkodást folytattak[11] azaz nagyobb részben művelt terület, a többi legelő. Varjas átlagos falu 150 főt tartott a török nyilvántartás.[12] Szatmárba a katolikus németek betelepítésekor az őshonos magyar lakosság helyben maradt, a Temesközben nem maradhattak, házaikba német és havasalföldi telepeseket költöztettek be. Az őshonos lakosok pusztákon, uradalmi birtokok szálláshelyein húzták meg magukat, A török hódoltság alatt a keresztények vallás gyakorlását megengedték.A magyarok nagy részben a református valláson voltak a 16. századtól. A „szaladás” a majláthfalviaknak szomorú emlék, úgy mesélik, hogy 1849 februárjában rájuk tört a szomszéd falu, Kétfél szerb lakossága. Pécskára a Maroson túlra menekültek, az írott valóság az hogy az ellenforradalmárok kényszerítették a magyar falvak népét Bánát elhagyására. Tavasszal tértek vissza a kifosztott, felperzselt falvakba. 1849-ben a szabadságharc letörése után Ferenc József császár a Temesközt szerb Bánátra (Banat) nevezi át, a bán tisztséget a császár magának tartotta meg. A köznyelvben mára Bánság /Banat/ a használatos. 1857-ben népszámlálást tartottak (a szerbek szervezésében) Bánátban, lakossága nemzetiség szerint: szerb 431 863, magyar 383 522, román 372 060, német 324 609. Csanád várát és a várost az egykori ősi püspökséget és Fönlak várát a Maros folyó bal partján jó állapota ellenére a törökök kivonulása után (1716) a Habsburg katonaság lerombolta, gróf Eotlingen császári tanácsnok vezetésével, mérnökök tisztek irányításával.[13] A csanádi püspökség ősi köveit széthordták. Fönnmaradt azonban az őshonos lakosság a maros mindkét oldalán, az ő-ző nyelvjárást beszélők. Majláthfalva lakossága szintén e nyelvjáráshoz tartozik. A Habsburg Katonai hatalom alatt 60 évig, 1778-ig magyarokat kitiltották a Bánságból, a császáriak katonai területként tartották mig eladták, földjeit, bányáit.

1879-ben épült a falu római katolikus temploma. 1900-ban a településnek megközelítőleg 2400 lakosa volt, és község rangra emelkedett.

Az elkövetkező évtizedek a dolgos lakosság és a jó termő fekete föld gazdagodást hozott és békességet a sokszínű lakosságnak. Majláthfalván 1878. augusztus 15-én Mária napján fölszentelték az új katolikus templomot, ez a búcsú napja. Elkészül az új iskola kollégiummal, községháza, téglajárdát raktak minden utcába. A községben Gazda kör, Hangya szövetkezet, négy vendéglő működött. Minden szükséges mesterségben volt mesterember. 1910-ben Majláthfalva lakossága 2400 fő. Temes vármegyéhez tartozott 1920-ig, majd a trianoni békeszerződés következtében a falu román fennhatóság alá került.

A világháború a fejlődést megakasztotta, de a békességet is. 1920 után Bánát nagyobb részét Romániához csatolták. A két világháború Bánát lakosságának kicserélődését hozta magával, ma a lakosság 2/3-a nem Bánátban született. Majláthfalva szomszéd falvainak német lakossága – amint a többi bánáti német lakos is a 20. századi kálváriájuk során – kitelepült, vagy kitelepítették őket; a teljes kitelepülésük a 20. század végére befejeződött. 1965-ig Temes megyéhez tartozott majd 1965-ben Arad megyéhez lett csatolva.

Lakói[szerkesztés]

Dohánykertészek[szerkesztés]

Vállalkozói rátermettséget és kitartó munkát igényelt a szerződött dohánykertészet, de egyben kitörést is a gyarapodásra. A Csanádi Egyházmegye népe a Tisza és a Maros mindkét oldalán sokáig művelte ezt a foglalkozást. Őshonosok ezen a vidéken. Majláthfalva lakossága nem államilag telepített, mint a volt szomszédos sváb falvak, akik idegenből jöttek, ingyen földet és kiürített házat kaptak. A majláthfalviak maguk bérelték a földbirtokostól a földet több évre dohány, búza kukorica termesztésre. A házak úgy épültek, hogy 1-2 szakaszos dohánypajtát is magukba foglaltak. 1851-től a dohány állami monopólium lett. A dohányfinánc, állami alkalmazott, a határban évente kimérte a területet. A kertészeket állami dohánymaggal ellátta, felügyelte a melegágyas palántanevelést, kiültetést, a gondos kapálást, a levelek érettségét szedésre. A dohányleveleket felfűzték, a dohánytűvel madzagra húzták, a két végére faágból készített kuka (kampó) volt kötve, így akasztották a szergyiára a pajtában szárításra. A finánc ellenőrizte a mennyiséget, minőséget. Késő ősszel végezték a válogatást, csomózást, bálázást, majd következett a mázsálás, a dohány kifizetése. Szokás volt a gyerekeknek cukorkát, fügét és narancsot hozni a városból. A környező falvakat is Majláthfalva látta el jó vágott dohánnyal, ezt már profi kupecek intézték éjjel. A büntetés nagy volt. Később a román állam úgy védekezett, hogy nem árusítottak cigarettapapírt, ez is csempész árú lett, Magyarországról hozták.

Paprikakertészek[szerkesztés]

A 20. század második felében sokan áttértek a kalocsaihoz hasonló piros paprika termelésére. Majláthfalva lett az őrölt pirospaprikával Erdély ellátója, Székelyföldtől Nagybányáig ismerték, Temesváron állandó árusító hely volt. Mint háztájit termelték, elmunkálása hasonlított a dohányra, a melegágyas palántaneveléssel kezdődött, a csöves paprikát is felfűzve szárították. A magot saját maguk válogatták, mondhatjuk, hogy van majláthfalvi fajta. Őrlésével is többen foglalkoztak, úgyszintén az értékesítésével. A majláthfalvi őrölt pirospaprika márkanév lett.

Településrészek[szerkesztés]

Halastó[szerkesztés]

Mára a környékbeliek és az aradi és temesvári pecázók kedvelt helye. A hatvanas években a kollektív gazdaság (tsz.) Szilágyi mérnök szorgalmazására a falu mellett a Harangod folyóra gátat épített, több hektárnyi halastó keletkezett.

Községközpont: Vinga[szerkesztés]

Vinga, Majláthfalva és Monostor egy községet alkot. 1965 óta Arad megyéhez tartozik. A nagy bánáti demográfiai változás Vingát a volt járási székhelyet sem kerülte el. A 20. század elején a katolikus lakosság volt többségben, bolgárok, magyarok, németek, románok lakták a községet. Vinga központjában a kiépült tér 1892-ben nyugati oldalán megépült a neogótikus járási székház. A délre néző oldalon épült fel az impozáns, neogótikus 62 m magas kéttornyú katolikus templom, belül magyar szentek, itt állították fel Szent István szobrát is. A tér közepén áll Bánát legnagyobb szentháromság szoborcsoportja. A millennium alkalmából, állami költségen történt a nagy építkezés a temesvári Csanádi Katolikus Püspökség gondnoksága alatt. Fölszentelték 1892-ben, építészmérnök: Reiter Eduárd. 1903-ban mindhárom község katolikus hívőinek üdvözülésére felépült a Szentkút kápolna és keresztút-kálvária az ún. Szentkút forrásnál.

Mára Vinga község lakossága több mint 6000 fő, ebből 54 százalék román, 20 százalék magyar, 10 százalék roma, 5,4 százalék bolgár.

Testvértelepülései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
  3. Turegyháza – középkori helység név a Tariak birtoka 1465.http://www.banaterra.eu/magyar/M/majlatfalva.htm http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0022/6.html
  4. Serfesd - hely megnevezés, Botos család birtoka 15.sz Erdély Története 1988.B
  5. Szomszédos falvak: Monostor 1592 Török István birtoka. 1723-1725 összeirás után költöztek az új havasalföldi lakók Monostor faluba. Vinga 1231 évben pápai tized jegyzék. 1723-1725 évben előbbi lakosok kitelepitve. Ság (Mezőság) 1562 Kassai János birtoka. Kétfél 1465 Tariak birtoka. Szentpéter 1332-ben Csanádi Püspökség birtoka. Zádorlak 1332 pápai tized, zádorlaki várkastély 1552-ben tulajdonos Dóci Miklós. Fönlak-fönlaki vár 1308-ban Dorozsma család, 1491-től Csanádi Püspökség. Claude Florimond de Mercy katonai parancsnok által elrendelt összeírás 1723-25 a kiürített falvakról (Colonizarile habsburgice in Banat Aurel Tinta 1972 Ed. Facla.)
  6. Báró Izdenczy József – monostori – ide tartozott a majláthfalvaiak által művelt terület is földbirtokos birtokjogot kapott bárói címet és magyar honosítást is hasonlóan az örököse Woracziczky grófi címet és honosítást kapott 1914. évi XXVI. törvény.
  7. Erdélyi Tudományos Füzetek 1935. 76. sz.
  8. Magyar katolikus lexikon (lexikon.katolikus.hu) Magyarország népes és gazdag vidékének tartották, Tömös vármegyének/Temesköznek/ hívták. 19 vára volt és 22 városa és 990 faluja a Hunyadiak korában a 15. században.
  9. Hasonló tényeket mutat Aurel Tinta is az 1972 kiadott könyvében Colonizarile Habsburgice in Banat. Ed. Facla 1972/
  10. A Mercy összeírás 1723-25 a szomszédos községeket, Vinga, Monostor, Turegyháza lakatlanként írták be. Az 1769.évben készült térkép viszont lakottként ábrázolja
  11. Magyar katolikus lexikon /lexikon.katolikus.hu/ Magyarország népes és gazdag vidékének tartották, korábban Tömös vármegyének is hívták. 19 vára volt és 22 városa és 990 faluja a Hunyadiak korában a 15. században.
  12. A 17. sz. hetvenes éveiben elrendelték a községek közötti pontos határ kijelölést. személyenként 200-tól több száz juhot tartottak, de szarvasmarhát és lovat is. Erdélyi Tudományos Füzetek 1935
  13. Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó

Források[szerkesztés]

  • banaterra.eu Majláthfalva.oszk.hu
  • Erdély Története 1988. B
  • 1914. évi XXVI. törvény.
  • Erdélyi Tudományos Füzetek 1935. 76. sz.
  • Gróf Mercy katonai parancsnok által elrendelt összeírás 1723-25 a kiürített falvakról (Colonizarile habsburgice in Banat Aurel Tinta 1972 Ed. Facla.)
  • Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó
  • Magyar katolikus lexikon

További információk[szerkesztés]