Majláthfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Majláthfalva (Mailat)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
KözségVinga
Rangfalu
KözségközpontVinga
Irányítószám317401
SIRUTA-kód12661
Népesség
Népesség848 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság829 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 02′ 39″, k. h. 21° 06′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 39″, k. h. 21° 06′ 24″
Sablon • Wikidata • Segítség

Majláthfalva (románul Mailat) falu Romániában, Arad megyében, a bánsági részen, Harangod folyó bal partján.

Fekvése[szerkesztés]

1819-ben temesközi (bánsági) és Csanád vármegyei gazdák és dohánykertész családok alapították a községet a Harangod folyó bal partján. A hely már lakott volt, Túregyháza[2] de Serfesd elnevezés is előfordult.[3] Vinga és Fönlak községektől nyugatra fekszik. A községtől délkeletre voltak a Bezdán-, Szőke-, Sörös- és a gróf Woracziczky-tanyák. A lakosok a rokonságot sokáig fenntartották a bánáti szajáni, magyarcsernyei és a Csanád vármegyei szőregi és makói rokonokkal. Szomszédos falvak: Monostor, Fönlak (Fönlaki vár), Szentpéter (Németszentpéter), Zádorlak, Kétfél, Vinga, Ság (Mezőság)[4] III.Károly király rendelkezett aprotestánsok kitelepitéséröl házaikból.

Nevének eredete[szerkesztés]

A község a nevét gróf Mailáth György országbíró (1786–1861) emlékezetére kapta a Majláthfalva nevet. A földet báró Izdenczy József földbirtokostól bérelték, később örököse, gróf Woracziczky János lett a földbirtokos.[5] A környező községek már a középkorban is léteztek, nevük ma is ugyanaz. A pápai tized jegyzékekben megtalálhatóak a régi földbirtokosok nevei is.[6]

Története[szerkesztés]

A jozefiniánus térkép Bánátról, 1769-72.

A Temesközből, a Maros bal partjáról, a török csapatok 1716-ban harc nélkül kivonultak. Temesváron 100 szekeret is kaptak a császáriaktól, hogy Belgrádig menjenek. Ez jelentette a török hódoltság végét. A Temesköz azonban a császári hadsereg parancsnoksága alatt maradt még 60 évig, akik német nyelvű lakosságot telepítettek az őshonos lakosság falvaiba. A temesközi magyar földbirtokosok földjeit elvették és egy részét a telepeseknek adták: 24 hold szántót, 6 hold kaszálót-legelőt, szekeret és igavonó állatokat, útiköltséget, 10 év adómentességet és kiürített telkeket.[7]

1781-ben a magyar nagybirtokokat a császári kamara eladta, a hozzájuk járó magyar honosítással és grófi címekkel együtt. 1778-ban a Temesközt visszacsatolták a magyar közigazgatásba. Mercy gróf, a Temesköz katonai parancsnoka által végrehajtott lakás- és lakossági összeírás (népszámlálás) szerint 1723–25-ben a temesközi őshonos lakosság száma nem egyezik a térképen feltüntetett házak számával. Majláthfalva mellett Vinga, Monostor és Túregyháza falvak lakatlan helyként vannak beírva.[8] A korabeli katonai térképek mára nyilvánosan elérhetőek az interneten is.[9] A térképeken láthatóak a községek régi házai, a térkép több házat mutat mint az összeírás. A terület sűrűn lakott, árvízmentes, földje fekete humusz. A lakosság többnyomásos gazdálkodást folytatott,[10] azaz a terület nagyobb része művelt, a többi legelő.

Varjas településen 150 főt jegyzett a török nyilvántartás.[11] Szatmárba a katolikus németek betelepítésekor az őshonos magyar lakosság helyben maradt, a Temesközben nem maradhattak, házaikba német és havasalföldi telepeseket költöztettek be. Az őshonos lakosok pusztákon, uradalmi birtokok szálláshelyein húzták meg magukat, A török hódoltság alatt a keresztények vallás gyakorlását megengedték. A magyarok nagy részben református vallásúak voltak a 16. századtól. A „szaladás” a majláthfalviaknak szomorú emlék, úgy mesélik, hogy 1849 februárjában rájuk tört a szomszéd falu, Kétfél szerb lakossága. Pécskára a Maroson túlra menekültek, a valóság azonban az, hogy az ellenforradalmárok kényszerítették a magyar falvak népét a Bánát elhagyására. Csak tavasszal térhettek vissza a kifosztott, felperzselt falvakba. 1849-ben, a szabadságharc leverése után Ferenc József császár a Temesközt szerb Bánátra (Banat) nevezte át, a bán tisztséget magának tartotta meg.

A köznyelvben mára a Bánság /Banat/ a használatos. 1857-ben népszámlálást tartottak (a szerbek szervezésében) Bánátban, lakossága nemzetiség szerint: szerb 431 863 fő, magyar 383 522 fő, román 372 060 fő, német 324 609 fő. Csanád várát és a várost az egykori ősi püspökséget és Fönlak várát a Maros folyó bal partján jó állapota ellenére a törökök kivonulása után a Habsburg katonaság, gróf Eotlingen császári tábornok vezetésével lerombolta.[12] A Csanádi Püspökség ősi köveit széthordták. Fennmaradt azonban az őshonos lakosság a maros mindkét oldalán, az ő-ző nyelvjárást beszélők. Majláthfalva lakossága szintén e nyelvjáráshoz tartozik. A Habsburg katonai hatalom 60 évig, 1778-ig tartott, mialatt a magyarokat kitiltották a Bánságból. A császáriak katonai területként tartották nyilván; földjeit, bányáit eladták.

1879-ben épült a falu római katolikus temploma. 1900-ban a településnek megközelítőleg 2400 lakosa volt, és község rangra emelkedett.

Az elkövetkező évtizedekben a dolgos lakosság és a jó termő fekete föld jólétet és békességet hozott a sokszínű lakosságnak. Majláthfalván 1878. augusztus 15-én Mária napján felszentelték az új katolikus templomot, ez a búcsú napja. Elkészül az új iskola kollégiummal, a községháza, és téglával burkoltak minden utcát. A községben gazdakör, Hangya szövetkezet és négy vendéglő működött. Minden szükséges mesterségben volt mesterember. 1910-ben Majláthfalva lakossága 2400 fő volt. Közigazgatásilag Temes vármegyéhez tartozott 1920-ig, majd a trianoni békeszerződés következtében a falu román fennhatóság alá került.

Az első világháború megakasztotta a fejlődést. 1920 után a Bánát nagyobb részét Romániához csatolták. A két világháború Bánát lakosságának kicserélődését hozta magával, ma a lakosság 2/3-a nem a Bánátban született. Majláthfalva szomszéd falvainak német lakossága – amint a többi bánáti német lakos is a 20. századi kálváriájuk során – kitelepült, vagy kitelepítették őket; a teljes lakosságcsere a 20. század végére befejeződött. 1965-ig Temes megyéhez tartozott, majd 1965-ben Arad megyéhez csatolták.

Lakói[szerkesztés]

Dohánykertészek[szerkesztés]

Vállalkozói rátermettséget és kitartó munkát igényelt a szerződött dohánykertészet, de egyben kitörést is jelentett a szegénységből. A Csanádi Egyházmegye népe, a Tisza és a Maros mindkét oldalán sokáig űzte ezt a foglalkozást. Majláthfalva lakossága nem államilag telepített, mint a volt szomszédos sváb falvak, akik idegenből jöttek, ingyen földet és kiürített házat kaptak. A majláthfalviak maguk bérelték a földbirtokostól a földet több évre dohány, búza és kukorica termesztésére. A házak úgy épültek, hogy 1-2 szakaszos dohánypajtát is magukba foglaltak. 1851-től a dohány állami monopólium lett. A dohányfinánc – az állami alkalmazott – a határban évente kimérte a területet. A kertészeket ellátta állami dohánymaggal, felügyelte a melegágyas palántanevelést, kiültetést, a gondos kapálást és a levelek érettségét. A dohányleveleket felfűzték, a dohánytűvel madzagra húzták, a két végére faágból készített kuka (kampó) volt kötve, így akasztották a szergyiára a pajtában szárításra. A finánc rendszeresen ellenőrizte a mennyiséget valamint a minőséget. Késő ősszel végezték a válogatást, csomózást, bálázást, majd következett a mázsálás, a dohány kifizetése. Szokás volt a gyerekeknek cukorkát, fügét és narancsot hozni a városból. A környező falvakat is Majláthfalva látta el vágott dohánnyal, ezt már profi kupecek intézték éjjel. Később a román állam úgy védekezett, hogy nem árusítottak cigarettapapírt, ez is csempész áru lett, Magyarországról hozták.

Paprikakertészek[szerkesztés]

A 20. század második felében sokan áttértek a kalocsaihoz hasonló piros paprika termelésére. Majláthfalva lett az őrölt pirospaprikával Erdély ellátója, Székelyföldtől Nagybányáig ismerték, Temesváron állandó árusítóhely volt. Mint háztájit termelték, feldolgozása hasonlított a dohányra, a melegágyas palántaneveléssel kezdődött, a csöves paprikát is felfűzve szárították. A magot saját maguk válogatták. Paprikaőrléssel és értékesítéssel is többen foglalkoztak. A majláthfalvi őrölt pirospaprika márkanév lett.

Településrészek[szerkesztés]

Halastó[szerkesztés]

Mára a környékbeliek és az aradi és temesvári horgászok kedvelt helye. Az 1960-as években a kollektív gazdaság Szilágyi mérnök szorgalmazására a falu mellett a Harangod folyóra gátat épített, így egy több hektáros halastó keletkezett.

Vinga[szerkesztés]

Vinga, Majláthfalva és Monostor ma egy községet alkot. A település 1965 óta Arad megyéhez tartozik. A nagy bánáti demográfiai változás Vingát, a volt járási székhelyet sem kerülte el. A 20. század elején a katolikus lakosság volt többségben, bolgárok, magyarok, németek, románok lakták a községet. 1892-ben Vinga központjában a tér nyugati oldalán megépült a neogótikus járási székház. A délre néző oldalon épült fel az impozáns, neogótikus, 62 m magas kéttornyú katolikus templom, belül magyar szentek díszítik, itt állították fel Szent István szobrát is. A tér közepén áll a Bánát legnagyobb szentháromság szoborcsoportja. A millennium alkalmából, állami költségen történt az építkezés a temesvári Csanádi Katolikus Püspökség gondnoksága alatt. 1892-ben szentelték fel, építészmérnöke Reiter Eduárd. 1903-ban mindhárom község katolikus hívőinek üdvözülésére felépült a Szentkút kápolna és keresztút-kálvária az ún. Szentkút forrásnál.

Mára Vinga község lakossága több mint 6000 fő, ebből 54% román, 20% magyar, 10% roma, 5,4% bolgár.

Testvértelepülései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
  2. ↑ Turegyháza – középkori helység név a Tariak birtoka 1465.http://www.banaterra.eu/magyar/M/majlatfalva.htm http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0022/6.html
  3. ↑ Serfesd - hely megnevezés, Botos család birtoka 15.sz Erdély Története 1988.B
  4. ↑ Szomszédos falvak: Monostor 1592 Török István birtoka. 1723-1725 összeirás után költöztek az új havasalföldi lakók Monostor faluba. Vinga 1231 évben pápai tized jegyzék. 1723-1725 évben előbbi lakosok kitelepitve. Ság (Mezőság) 1562 Kassai János birtoka. Kétfél 1465 Tariak birtoka. Szentpéter 1332-ben Csanádi Püspökség birtoka. Zádorlak 1332 pápai tized, zádorlaki várkastély 1552-ben tulajdonos Dóci Miklós. Fönlak-fönlaki vár 1308-ban Dorozsma család, 1491-től Csanádi Püspökség. Claude Florimond de Mercy katonai parancsnok által elrendelt összeírás 1723-25 a kiürített falvakról (Colonizarile habsburgice in Banat Aurel Tinta 1972 Ed. Facla.)
  5. ↑ Báró Izdenczy József – monostori – ide tartozott a majláthfalvaiak által művelt terület is földbirtokos birtokjogot kapott bárói címet és magyar honosítást is hasonlóan az örököse Woracziczky grófi címet és honosítást kapott 1914. évi XXVI. törvény.
  6. ↑ Erdélyi Tudományos Füzetek 1935. 76. sz.
  7. ↑ Magyar katolikus lexikon (lexikon.katolikus.hu) Magyarország népes és gazdag vidékének tartották, Tömös vármegyének/Temesköznek/ hívták. 19 vára volt és 22 városa és 990 faluja a Hunyadiak korában a 15. században.
  8. ↑ Hasonló tényeket mutat Aurel Tinta is az 1972 kiadott könyvében Colonizarile Habsburgice in Banat. Ed. Facla 1972/
  9. ↑ A Mercy összeírás 1723-25 a szomszédos községeket, Vinga, Monostor, Turegyháza lakatlanként írták be. Az 1769. évben készült térkép viszont lakottként ábrázolja
  10. ↑ Magyar katolikus lexikon /lexikon.katolikus.hu/ Magyarország népes és gazdag vidékének tartották, korábban Tömös vármegyének is hívták. 19 vára volt és 22 városa és 990 faluja a Hunyadiak korában a 15. században.
  11. ↑ A 17. sz. hetvenes éveiben elrendelték a községek közötti pontos határ kijelölést. személyenként 200-tól több száz juhot tartottak, de szarvasmarhát és lovat is. Erdélyi Tudományos Füzetek 1935
  12. ↑ Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó

Források[szerkesztés]

  • banaterra.eu Majláthfalva.oszk.hu
  • Erdély Története 1988. B
  • 1914. évi XXVI. törvény.
  • Erdélyi Tudományos Füzetek 1935. 76. sz.
  • Gróf Mercy katonai parancsnok által elrendelt összeírás 1723-25 a kiürített falvakról (Colonizarile habsburgice in Banat Aurel Tinta 1972 Ed. Facla.)
  • Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó
  • Magyar katolikus lexikon

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Majláthfalva&oldid=25693906”