Claude Florimond de Mercy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claude Florimond de Mercy
Claude Florimond de Mercy (Claudius Florimund Mercy)
Claude Florimond de Mercy
(Claudius Florimund Mercy)
Született 1666
Longwy
Meghalt 1734. június 29. (67-68 évesen)
Parma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Florimond de Mercy témájú médiaállományokat.

Claude Florimond de Mercy gróf, németül: Claudius Florimund Graf Mercy (Longwy, Lotaringia, 1666Párma, 1734. június 29.) lotaringiai származású, császári szolgálatban álló katona, tábornagy, német-római császári hadvezér, 1719-ben a négyes szövetség háborújában a szicíliai Habsburg-haderő parancsnoka, 1717–1734 között a Habsburg Birodalom Bánság (Banat) tartományának vezénylő tábornoka, és a tartomány katonai parancsnoka, a tartományi katonai adminisztráció elnöke. A lengyel örökösödési háborúban esett el. Régi magyar nyelvű iratokban Mercy Claudius Florimund névformában is szerepel.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesi bánság és környéke az 1716-1717. évi hadjáratok idején, Claude Florimond de Mercy térképe

1666-ban született a lotaringiai Longwyban. 1682-ben önkéntesként lépett be a Habsburg császári hadseregbe. 1683–1690 között már mint hadnagy vett részt magyarországi török harcokban. 1686-ban Buda visszafoglalásakor már lovassági parancsnok volt.

1701-ben a spanyol örökösödési háborúban Itáliában harcolt, ekkor már mint alezredes Borgo Forte ellen, közben többször is fogságba esett.

1716-ban a Habsburg–török háborúban szerepe volt a péterváradi győzelemben, Belgrád elfoglalásában és Temesvár harc nélküli átvételében a töröktől.

1716-tól Savoyai Jenő tábornagy megbízta a Temesköz katonai parancsnokságával. 1717-től a bánáti tartományi adminisztráció (Banater Landesadministration) elnökévé nevezték ki, e tisztséget haláláig betöltötte. 1718-ban, amikor VI. Károly császár, elfogadva a Bánság újjáépítésére és rendezésére készített tervezetét, Mercyt az Udvari Haditanács hivatalosan is kinevezte a Temesi Bánság császári-királyi katonai parancsnokává. 1719-ben a a négyes szövetség háborújában a spanyoloktól megszállt Szicília visszafoglalására irányuló sikeres hadműveleteket vezette.

Mercy 1724-től indította meg a Temesköz nagyszabású mocsár-lecsapolási munkálatait,a ,munkatáborokba terelt hontalanná tett őshonos bánsági lakossággal. Giroda mellett nagy területen, több ezer embert befogadó ,,Iagd,, a Josefianische térképen az 54. fila. Ekkor épült a Béga-csatorna első változata. Német telepesek a Bánság német lakossága szinte az egész német nyelvterületről gyűlt össze, majd később francia, olasz és spanyol telepítéseket is vegyesen a németekkel valamint a bányatelepekre cseh, osztrák és német bányászokat hozatott a tulajdonos.

A mocsárlecsapolásokon kívül a Bánságban meghonosította a selyemhernyó-tenyésztést is, valamint Temesváron több üzemet alapított, igyekezett a céhek háttérbe szorításával kincstári ipart teremteni, a vállalatok vezetésére is külföldről hozott be embereket.

Bánsági működését, a németek betelepítését az udvar támogatta, elsősorban összbirodalmi érdekből. A német telepítések a magyar királyi kamara költségére történtek. A bánáti magyar lakosság falvaiba is új telepeseket küldött.

1723-ban kapott magyar grófi rangot, 1720-ban magyar honfiúsítást nyert. Birtokai Tolna, Fejér és Baranya vármegyékben feküdtek. 1733-ban átvezényelték a lengyel örökösödési háború észak-itáliai hadszínterére, ahol 1734-ben, a spanyolok ellen harcolva, a Párma közelében álló Crocetta kastély megrohanása közben halálos sebet kapott.

Mivel gyermeke nem született, vagyonát, birtokait fogadott fia, Antoine Mercy d’Argenteau gróf, aki 1767-ben Eszék katonai kormányzója lett, majd annak fia, Florimond-Claude de Mercy-Argenteau gróf (1727–1794) örökölte, aki diplomataként működött Mária Terézia, majd II. József császár szolgálatában.

2009. augusztus 3-án Temesváron, a Piața Victoriei parkjában felállították Claude Florimond de Mercy tábornagy mellszobrát.[1].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Anca Toma Diplome, apartamente şi hectolitri de bere, de Ziua Timişoarei, Renaşterea Bănăţeană, 2009. augusztus 4. (románul)

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]