Claude Florimond de Mercy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claude Florimond de Mercy
1704 körül
1704 körül
Született 1666[1]
Longwy
Meghalt 1734. június 29. (67-68 évesen)
Parma
Sírhely Reggio Emilia Cathedral
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Florimond de Mercy témájú médiaállományokat.

Claude Florimond de Mercy gróf, németül: Claudius Florimund Graf Mercy (Longwy, Lotaringia, 1666Párma, 1734. június 29.) lotaringiai származású, Habsburg császári szolgálatban állt katona, tábornagy, német-római császári hadvezér, 1719-ben a négyes szövetség háborújában a szicíliai Habsburg-haderő parancsnoka, 1717–1734 között a Habsburg Birodalom Bánság (Banat) tartományának vezénylő tábornoka, katonai parancsnoka, a katonai adminisztráció elnöke. A lengyel örökösödési háborúban esett el. Régi magyar nyelvű iratokban Mercy Claudius Florimund névformában is szerepel.

Élete[szerkesztés]

A Temesi bánság és környéke az 1716-1717. évi hadjáratok idején, Claude Florimond de Mercy térképe

1666-ban született a lotaringiai Longwyban. Apja Pierre Ernest de Mercy (Peter Ernst von Mercy) báró altábornagy (1641–1686) volt, anyja Marie Christiane d’Allamont grófnő.[2]

1682-ben önkéntesként lépett be a Habsburg császári hadseregbe. 16831690 között már mint hadnagy vett részt magyarországi török harcokban, és 1686-ban Buda bevételénél is. Az ostrom során apját, Pierre de Mercy altábornagyot, a császári lovasság parancsnokát Lipót császár szeptember 23-án gróffá emelte, de ő röviddel ezután elesett a harcban. Fiát, Claude Florimond-t 1700-ban már Fontoy, Looten és Schöndorf uraként említik.[3]

1701-ben a spanyol örökösödési háborúban Itáliában harcolt, ekkor már mint alezredes, Borgoforte ellen, közben többször is fogságba esett.

1716-ban a Habsburg–török háborúban szerepe volt a péterváradi győzelemben, Belgrád elfoglalásában és Temesvár harc nélküli átvételében a töröktől.

1716-tól Savoyai Jenő tábornagy megbízta a Temesköz katonai parancsnokságával. 1717-től a bánáti tartományi adminisztráció (Banater Landesadministration) elnökévé nevezték ki, e tisztséget haláláig betöltötte. 1718-ban, amikor VI. Károly császár, elfogadva a Bánság újjáépítésére és rendezésére készített tervezetét, Mercyt az Udvari Haditanács hivatalosan is kinevezte a Temesi Bánság császári-királyi katonai parancsnokává. 1719-ben a a négyes szövetség háborújában a spanyoloktól megszállt Szicília visszafoglalására irányuló sikeres hadműveleteket vezette.

Mercy 1724-től indította meg a Temesköz nagyszabású mocsár-lecsapolási munkálatait, a munkatáborokba terelt hontalanná tett őshonos bánsági lakossággal. Giroda mellett nagy területen, több ezer embert befogadó ,,Iagd,, a Josefianische térképen az 54. fila. Ekkor épült a Béga-csatorna első változata. Német telepesek a Bánság német lakossága szinte az egész német nyelvterületről gyűlt össze, majd később francia, olasz és spanyol telepítéseket is vegyesen a németekkel valamint a bányatelepekre cseh, osztrák és német bányászokat hozatott a tulajdonos.

A mocsárlecsapolásokon kívül a Bánságban meghonosította a selyemhernyó-tenyésztést is, valamint Temesvárott több üzemet alapított, igyekezett a céhek háttérbe szorításával kincstári ipart teremteni, a vállalatok vezetésére is külföldről hozott be embereket.

Bánsági működését, a németek betelepítését az udvar támogatta, elsősorban összbirodalmi érdekből. A német telepítések a magyar királyi kamara költségére történtek. A bánáti magyar lakosság falvaiba is új telepeseket küldött.

1722. április 17-én (indigenátust) magyar nemességi honfiúsítást nyert.[4] 1722. augusztus 10-én pallogsjogot kapott Tolna megyében.[5] 1723-ban kapott magyar grófi rangot, Birtokai Tolna, Fejér és Baranya vármegyékben feküdtek. 1733-ban átvezényelték a lengyel örökösödési háború észak-itáliai hadszínterére, ahol 1734-ben, a spanyolok ellen harcolva, a Párma közelében álló Crocetta-kastély megrohanása közben halálos sebet kapott.

Mivel gyermeke nem született, vagyonát, birtokait fogadott fia, Antoine Mercy d’Argenteau gróf, aki 1767-ben Eszék katonai kormányzója lett, majd annak fia, Florimond-Claude de Mercy-Argenteau gróf (1727–1794) örökölte, aki diplomataként működött Mária Terézia, majd II. József császár szolgálatában.

Emlékezete[szerkesztés]

2009. augusztus 3-án Temesváron, a Piața Victoriei parkjában felállították mellszobrát.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 137090234, 2015. október 16.
  2. Livre d’or de la noblesse Luxembourgeoise, ou Recueil historique, chronologique, généalogique & biographique des familles nobles du Luxembourg ancien & moderne, 4. oldal Christiane d’Allamont családfája (Digit. Pierre Napoléon Célestin Charles Auguste Kessel)
  3. Landeshauptarchiv Koblenz, 1A No. 3312]
  4. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 33. kötet - 561-562. oldal
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 34. kötet - 37. oldal
  6. Anca Toma Diplome, apartamente şi hectolitri de bere, de Ziua Timişoarei, Renaşterea Bănăţeană, 2009. augusztus 4. (románul)

Források és irodalom[szerkesztés]