Temesköz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Temesköz
Térkép a Bánságról és Temesközről 1769-1772
Térkép a Bánságról és Temesközről 1769-1772
Közigazgatás
Ország(ok)  Magyarország
 Románia
 Szerbia
Legnagyobb településTemesvár
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Temesvár népessége 319 279 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Fekvése a Maros, a Tisza és a Duna által közrezárt terület
Időzóna CET (UTC+1)
EET (UTC+2)
Elhelyezkedése
Temesköz (Kárpátok)
Temesköz
Temesköz
Pozíció a Kárpátok térképén
é. sz. 45° 45′ 49″, k. h. 20° 48′ 39″

A Temesköz a Maros, a Tisza és a Duna által közrezárt síkság, melyen a Temes folyik keresztül, a Bánság síkvidéki része.

Neve[szerkesztés]

A hosszú oszmán uralom alatt Temes, Torontál, Krassó és Keve vármegyék népessége kivándorolt vagy elpusztult. Mikor a török haderő elhagyta a térséget, az eredeti vármegyehatárokat nem lehetett visszaállítani.

Története[szerkesztés]

A Temesközt a magyarság már közvetlenül a honfoglalás után benépesítette. Később, a középkorban már viszonylag sűrűn lakott virágzó magyar vidék volt. Nevét már 1374-ben említették az oklevelekben; a legrégibb magyar tájneveink egyike.

A Temesköz magyar lakossága a 1518. századháborúi alatt, főleg Temesvár eleste (1552) után elpusztult vagy elmenekült. Az 1699. évi, a magyarországi török háborúkat lezáró karlócai béke meghagyta az Oszmán Birodalom kezén, mivel a terület többnyire lakatlan volt, ezért a Habsburgok nem tartottak rá igényt. A Rákóczi-szabadságharc lezárását követően pár esztendővel új háború robbant ki a törökkel és 1717-ben a császári csapatok kiűzik az oszmánokat Temesvárról is, ezzel a török uralom a Temesközben is véget ér. Területét a bécsi kormányzat a töröktől való visszafoglalása után nem csatolta Magyarországhoz, hanem 11 vidékre osztva Temesi Bánság (Temeschwarer Banat, Banatus Temesvariensis) néven külön kormányozta. Magyarországhoz közigazgatásilag csak 1778-ban került vissza, a Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes központtal szervezett német, szerb, illetve román határőrvidék kivételével.

Újabb kori magyar lakosságának betelepedése a 18. század végén indult meg túlnyomórészt Szeged környékéről és a Tiszántúlról és a 19. században folyt le. Addig elsősorban német telepesek beköltözését tette lehetővé a bécsi kormányzat. A román és szerb lakosság beköltözése, mely a keleti és középső, illetve a nyugati és déli részét lakja; a 18. századra esik. Rajtuk kívül azonban még sok más nemzetiség települt le a rendkívül termékeny vidéken, ahol bőven akadt szabad terület. Voltak köztük ruszinok, szlovákok, csehek, horvátok, valamint Moéziából származó katolikus vallású bolgárok is.

A Temesköz területe a középkorban sosem volt bánság. A 15. századtól a temesi főispán (vagy temesi gróf [comes]) a déli határvidék (Temes, Keve, Krassó vármegye és a Szörényi bánság) katonai parancsnokságával volt megbízva. Többek közt ezt a méltóságot viselte Hunyadi János és Kinizsi Pál is. A Temesi Bánság nevet csupán 17181778, illetve 18491860 közt viselte (ez utóbbi Szerb Vajdaság és Temesi Bánság névvel a Bácska és Szerémség egy részével együtt).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]