Keve vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Keve vármegye egyike volt Magyarország első vármegyéinek. Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Kevevára központtal, a mai Vajdaság déli részén.[1] A törökökkel vívott háborúk során szűnt meg létezni legkésőbb valamikor az 1540-es években, mivel területe az elsők között került török hódoltság alá. Az 1876-os vármegyerendezés során felvetődött újbóli megszervezésének ötlete (még a Magyar Tudományos Akadémia is az ötlet mögé állt), ám ez végül mégsem történt meg.

Földrajzi kiterjedése[szerkesztés]

Területe a mai Vajdaság legdélibb részére terjedt ki. A 20. század eleji Torontál és Temes vármegye déli részén, a Duna bal oldalán, keleten a Karas torkolatáig, nyugaton a Dunáig és a Temesig terjedt. Középső részét a terméketlen és néptelen Maksond mezeje foglalta el, melynek csak egy része volt az alibunári és delibláti mocsaras, homokos vidék.

Hunyadi János az ország déli részének védelme közben többször tartózkodott e vidéken, hol Kevén kívül a vármegye területén még két vár, Dombó és Tornistya, Kevén kívül két város, Barlod és Pancsaly (a mai Pancsova) és 66 helység állt.

Történelme[szerkesztés]

Anonymus (44. fej.) szerint a honfoglaló magyarok elől Glád vezér Keve várába menekült, de csakhamar feladta a várat. A görögországi hadjáratokból 1073-ban visszatérő László és Géza hercegek, Thuróczi-krónika szerint, itt váltak el egymástól. 1201-ben már mint vármegyét, sőt 1238-ban egyúttal, mint várispánságot említik. 1223. III. Honoriusz pápa Margitot, III. Béla leányát, Kevevára és az egész vármegye úrnőjének nevezi; ezen Keve alatt azonban a Pétervárad és Újlak közt levő Kőt v. Bánmonostort kell érteni.

Keve vármegye első ismert ispánja (comese) Achileus országbíró. A vármegye székvárosában, Kevében, többször megfordult IV. László és I. (Nagy) Lajos király. Ennek a körülménynek és szerencsés fekvésének tulajdonítható, hogy a királyi városok közé emelkedett. 1392-ben már, mint ilyet említik. Várának fenntartását és védelmét Zsigmond magyar király 1435-ben a város lakosainak kötelességévé tette. Míg 1439-ben a megye rác lakosai Murád szultán 130,000 főnyi serege elől elszöktek, a magyarok otthon maradtak s ezeknek kiváltságait 1453-ban V. László meg is erősítette; ugyanakkor azonban gondoskodott a Csepel-szigetére menekült kevei rácokról is, kiknek Ábrahámteleke nevű gyarmatát utóbb Kis- vagy Rác-Kevének nevezték.

Várai azonban csakhamar pusztulásnak indultak, mindamellett, hogy Keve katonai megerősítését az 1478-iki országgyűlés is elrendelte. 1439-től fogva a főispánjainak neveit sem ismerjük. Az 1551-es török hadjárat úgy látszik teljesen megsemmisítette a vármegyét és csakhamar Kevét is, mely azonban a török hódítás második felében Kubin néven kezdett szerepelni. A törökök kiűzetése után nevét teljesen elveszítette a vármegye, és katonai igazgatás alá jutott. A katonai határőrvidék feloszlatásával az 1876. évi XXXIII. t.-c. részint Temes, részint Torontál vármegyéhez csatolta, noha 1872-ben a Magyar Tudományos Akadémia is folyamodott visszaállításért.

Ismert főispánjai[szerkesztés]

  • 1201: Achileus kir. udvarbíró
  • 1208: Miklós kir. udvarbíró
  • 1209: Miklós kir. udvarbíró comes Kewenensis
  • 1209: Márton kir. udvarbíró
  • 1210: Miklós kir. udvarbíró
  • 1211: Marcellus kir. udvarbíró
  • 1212: Bánk bán
  • 1213: Poth
  • 1213: Hugo
  • 1214: Sebestyén
  • 1217: Rátót nb. Gyula kir. udvarbíró
  • 1219: Gyula kir. udvarbíró
  • 1221: Lőrinc kir. udvarbíró
  • 1225: Bánk bán
  • 1235: Kalajan a Szerémség ura
  • 1236-38: Gyula országbíró
  • 1240: Balázs
  • 1270: Dominicus Anselmus krassói főispán
  • 1272: Lőrinc kir. főpohárnokmester
  • 1273: Lőrinc kir. főpohárnokmester, krassói főispán
  • 1274: Herbord kir. főpohárnokmester, krassói főispán
  • 1274: Miklós kir. főpohárnokmester, krassói főispán
  • 1279 Ugrin kir. főpohárnokmester, krassói főispán
 
  • 1291: Lőrinc krassói főispán és szörényi bán
  • 1347: Zechén (Széchenyi) Tamás volt erdélyi vajda és krassói főispán
  • 1348: Niclinus krassói főispán
  • 1349: Kathiz nb. Tamás de Zechen országbíró turóci főispán
  • 1355: Pelsőczi Bubek Dénes kir. főlovászmester és krassói főispán
  • 1363: Zubunya fia László
  • 1366: Pál fia Heem Benedek krassói főispán
  • 1370: Seeb fia Jakab
  • 1383-85: Koroghy István krassói főispán és macsói bán
  • 1389: Koroghy István Fülöp fia krassói főispán
  • 1405: Ozorai Pipó Temes Csanád Krassó és Keve vm. főispánja
  • 1407: Arad és Csongrád vm. főispánja is
  • 1428: Héderváry Lőrinc comes et castellanus de Keve
  • 1430: Thallóczy Matkó
  • 1431: Krassó és Csanád vm. főispánja is
  • 1432: kevei főispán és nándorfehérvári kapitány
  • 1432: Thallóczy Frank kevei főispán és nándorfehérvári kapitány
  • 1433: Thallóczy Matkó nándorfehérvári kapitány
  • 1434: a kunok bírája is
  • 1435: Thallóczy Frank
  • 1436: Thallóczy Frank de Ragusio csanádi kevei és krassói főispán nándorfehérvári kapitány
  • 1439: néhai szörényi bán nándorfehérvári kapitány is
  • későbbi ispánjai nem ismertek

Források[szerkesztés]

  1. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2