Anonymus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anonymus
Anonymus szobra Budapesten. Ligeti Miklós alkotása (1903). Egyike azon tíz szobornak, melyeket a 20. század elején I. Ferenc József adományozott a nemzetnek
Anonymus szobra Budapesten. Ligeti Miklós alkotása (1903). Egyike azon tíz szobornak, melyeket a 20. század elején I. Ferenc József adományozott a nemzetnek
Életrajzi adatok
Született 12. század
Elhunyt 13. század
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Gesta Hungarorum
A Gesta Hungarorum kezdőlapja.
A többi anonim szerzőt lásd itt: Anonymus (egyértelműsítő lap)

Anonymus, vagy Bele Regis Notarius (a. m. Béla király [Névtelen] Jegyzője; kb. a 12. század vége – 13. század eleje), az egyik magyar király jegyzője és krónikása (feltehetően III. Béláé, de minthogy pontos születési évét nem ismerjük, nem lehetünk bizonyosak benne[1]). Keveset tudunk róla; latinizált nevének kezdőbetűje mindenesetre P-vel kezdődik, mert magát csak „P. mester”-ként jelölte („P. dictus magister”, az általános filológiai értelmezés szerint „a mesternek mondott P”).

Pontos adataink sem a születési és halálozási idejéről, sem személyéről nincsenek, de a történelemtudomány elfogadta, hogy III. Béla király névtelen (latinul: anonymus) jegyzője volt – egyes kutatások szerint személye azonos Péter győri püspökkel. Anonymus a magyar honfoglalás történetének legrészletesebb megírója, valamint tőle tudjuk a törzsfők neveit – de azokat a történészek nem tartják hitelesnek. Művének, a Gesta Hungarorumnak egyetlen, 13. századi példánya az Országos Széchényi Könyvtárban található. A latinul írt művet Lethenyey István pécsi kanonok (1791), Mándy István (1799) és Szabó Károly (1860) fordították magyarra. Művének korai kiadása Mátyás Flóriántól való.

A Gesta Hungarorum[2] helyi vonatkozásaiból annyi állapítható meg biztosan, hogy a szerző a Felső-Tiszavidékről származott, és az itt birtokos Abákhoz szoros kapcsolat fűzte.[3] Az előszóból kiderül, hogy iskolai tanulmányait Nyugat-Európában, valószínűleg Párizsban végezte és ott ismerkedett meg a regényes Gesta újszerű műfajával, melyet mintául vett a magyar honfoglalástörténet megírásához.[4]

Közös motívumok vannak Geoffrey of Monmouth és P. mester regényes gestáiban. Mindketten éltek azzal a lehetőséggel, hogy más középkori litteratorokhoz hasonlóan, munkáikba személyes hangvételű elemeket csempésztek.

Irodalom[szerkesztés]

  • Jakubovich Emil: P. mester, Klebelsberg Emlékkönyv, Budapest, 1925.
  • Erdélyi László: Anonymus, III. Béla jegyzője, Szeged, 1933.
  • Horváth János: P. mester és műve, Irodalomtörténeti Közlemények, 1966
  • Györffy György: Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége, Irodalomtörténeti Közlemények, 1970
  • Sólyom Károly: Új szempontok az Anonymus-probléma megoldásához, Irodalomtörténeti Közlemények, 1966
  • Grandpierre K. Endre: Anonymus titkai nyomában, Budapest, 1998.
  • László Veszprémy (2010). "Anonymus Belae regis notarius". In Graeme Dunphy. Encyclopedia of the Medieval Chronicle. Leiden: Brill. pp. 102. ISBN 90-04-18464-3.
  • Bácsatyai Dániel: Gesta eorum digna aeternitate laudis. Századok, CXLVII. évf. 2. sz. (2013)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Egy örök rejtély - Mikor élt és ki lehetett Anonymus?
  2. A születőben lévő , kísérletező kedvű hazai irodalomnak egyedi, a középkori históriaírásban páratlan példája
  3. A hazai kutatás az 1930-as években figyelt fel P. mester egy másik lehetséges nyugati latin nyelvű olvasmányára, az angliai Geoffrey of Monmouth Historia regum Britanniae címen ismert gestájára.
  4. A Gesta Hungarorum és a Historia motivum kincseinek egyezéseit igen alapos vizsgálat tárgyává tette a forrásként említett Bácsatyai Dániel cikke.

További információk[szerkesztés]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Anonymus témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Gesta Hungarorum témában.