Régi magyar irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A régi magyar irodalom a nyelvújítás és a testőrírók mozgalma előtti magyarországi irodalmat – a honfoglaló magyarság szájhagyomány útján terjedő irodalmát, a középkori Magyarország, a reneszánsz, a reformáció és a barokk kor irodalmát – jelöli, a régi magyar festészet analógiájára. Régi magyar irodalom név alatt oktatják ezeknek a koroknak az irodalmát a felsőoktatásban (előadásban és szemináriumban egyaránt; utánuk a klasszikus, majd a modern magyar irodalom következik).[1] Részletesen az alábbi lapokat lásd:

Lábjegyzet[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • A magyar irodalom története I, II köt., szerk. SŐTÉR István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964.
  • A magyar irodalom történetei I köt., szerk SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Bp., 2007.