Régi magyar irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A régi magyar irodalom a nyelvújítás és a testőrírók mozgalma előtti magyarországi irodalmat jelöli a régi magyar festészet analógiájára. Tehát a honfoglaló magyarság szájhagyomány útján terjedő irodalmát, a középkori Magyarország irodalmát, a reneszánsz, a reformáció és a barokk kor irodalmát. Régi magyar irodalom név alatt oktatják ezeknek a koroknak az irodalmát a felsőoktatásban (előadásban és szemináriumban egyaránt; utánuk a klasszikus, majd a modern magyar irodalom következik).[1] Részletesen az alábbi lapokat lásd:

Lábjegyzet[szerkesztés]

  1. Pl.: ELTE, SZTE, [1]

Forrás[szerkesztés]

  • A magyar irodalom története I, II köt., szerk. SŐTÉR István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964.
  • A magyar irodalom történetei I köt., szerk SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Bp., 2007.