Gesta Hunnorum et Hungarorum
| A hunok és magyarok viselt dolgai | |
| Szerző | Kézai Simon |
| Eredeti cím | Gesta Hunnorum et Hungarorum |
| Megírásának időpontja | 1283 körül |
| Nyelv | latin |
| Műfaj | geszta |
| Külső hivatkozás | MEK |
Kézai Simon Gesta Hungaroruma középkori történelmi mű, mely a honfoglalástól IV. László király uralkodásáig (1272–1282) írja le a magyarok Kárpát-medencei történelmének első évszázadait.
Napjainkban a krónikát Gesta Hunnorum et Hungarorum, azaz „A hunok és a magyarok cselekedetei” címen is szokták nevezni annak érdekében, hogy megkülönböztessék Anonymus azonos című művétől, az 1200 körül írt Gesta Hungarorumtól.
Mindkét Gesta Hungarorum műfaja latin nyelven írt geszta (latinul: gesta), és mindkettőt csak másolatok alapján ismerjük, eredeti példánya egyiknek sem maradt fenn.
Jellemzői[szerkesztés]
Kézai Simon magyarokról szóló krónikája 1283-1285[1] körül keletkezhetett. A mű a hunok és a magyarok történetét beszéli el, ezért szokták a Gesta Hunnorum et Hungarorum (A hunok és magyarok viselt dolgai) címen is emlegetni. Megtaláljuk benne a csodaszarvas történetét, valamint a hun–magyar rokonság leírását. Kézai a hunokkal hozza kapcsolatba a székelyeket is, s azt írja, hogy az Attila halála után kitört testvérháborúban vereséget szenvedtek, s Csigla mezején várakoztak Árpádnak és népének megérkezéséig. Szintén Kézai gesztájából ismerjük a turulmadár nevét (quae Hungarice turul dicitur).
Deér József történész 1936-os munkájában részben ehhez a gestához köti a magyar nemzet létrejöttét, mivel, hogy a gesta írója ebben a régi magyar Gesta dinasztikus hőskölteményét a nemzet kollektív eposzává emelte azzal, hogy a magyar történet elé egy hun történetet szerkesztett, melyben a hunokat és magyarokat önkényesen azonosította. A történet hősei itt a korábbiakkal szemben már nem az uralkodó, hanem népeik, az alattvalók közössége, közössége, amely bírákat és hadvezéreket választ, de le is teheti őket, tehát önmagát kormányozza s a vezetőknek csak a végrehajtás feladata marad. A törvényeket ebben az ősi szittya-hun-magyar államban Istenre és a nép akaratára hivatkozva fogadják el, a királyság idegen eredetű intézmény, már Attilát is „római módra” választották a hunok királlyá, Géza és István hasonlóképpen, idegen fegyverekre támaszkodva biztosította hatalmát. A Gesta Hunnorum et Hungarorum szerzője tehát szembeállítja az eszményi, ősi államot a bukását előidéző tényezőkkel, az idegenekkel és a kereszténységgel. Az idegenek által háttérbe szorított közösség, kommunitás, melynek világos népfölségi színezete van, adja meg a 13. századi történetíró tanainak korszerűségét, jelentőségét, társadalompolitikai aktualitását. A „szentkirály” hagyomány helyébe népfelségi tendenciák, társadalmi követelések, maga a nemzet lép.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Deér 36: Deér József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása. Kecskemét: Magyarságtudomány; Kecskemét: Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. 1936. = A Magyarságtudomány tanulmányai, III
További információk[szerkesztés]
- Kézai Simon gestája a Magyar Elektronikus Könyvtárból (Szabó Károly fordításában)
- Kézai Simon: Gesta Hungarorum a Könyv-e.hu Elektronikus Könyvtárból (Császár Mihály fordításában)
- Osiris Kiadó, ISBN 9633896061 (Anonymus gestája is)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
