Ómagyar Mária-siralom

A nyelvemlék, a Leuveni kódex f. 134v oldalán

A Leuveni kódex az Ómagyar Mária-siralommal

Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers, a teljes finnugor nyelvcsalád első lírai nyelvemléke. A 13. században íródott egy latin vers átköltéseként, a latin nyelvű Leuveni kódex lapjaira. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.

Szövegemlékről van szó, amely régi magyar írással készült, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt.

Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, és végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé.

„Legelső” versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk voltak. Változatos a rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek (a a b b), félrímes megoldások (x a x a) és bokorrímek is (a a a).

A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.

Az Ómagyar Mária-siralom a Leuveni kódex 134. lapjának hátulján található. A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint érthetetlen nyelvű szöveget kidörzsölték, dörzsölésre utaló nyomok azonban valójában nincsenek.

Műfaja: siralom (planctus).

Szövege

Eredeti írásmód	Mai átírás	Mai magyar nyelven
		(Vizkelety/Mészöly értelmezése)	(Molnár Ferenc értelmezése)
Volek ſyrolm thudothlon ſy rolmol ſepedyk. buol oʒuk epedek ··	Volék sirolm-tudotlon. Sirolmol sepedëk, búol oszuk, epedëk,	Nem tudtam, mi a siralom. Most siralommal zokogok, bútól aszok, epedek.	Nem ismertem a siralmat, Most siralom sebez, Fájdalom gyötör, epeszt.
Walaſth vylagum tul ſydou fyodumtul eʒes urumētuul.	Válȧszt világumtúl, zsidóv fiodumtúl, ézës ürümemtűl.	Zsidók világosságomtól, megfosztanak én fiamtól, az én édes örömemtől.	Zsidók világosságomtól, Elválasztanak fiamtól, Édes örömemtől.
O en eſes urodū eggen yg fyodum ſyrou a / / niath thekunched buabeleul kyniuhhad.	Ó én ézës urodum, ëggyen-igy fiodum, síróv ȧnyát teküncsed, buábelől kinyúchchad!	Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad!	Ó, én édes Uram, Egyetlen egy fiam, Síró anyát tekintsed, Fájdalmából kivonjad!
Scemem kunuel arad en iunhum buol farad the werud hullothya en iū / hum olelothya	Szëmëm künvel árȧd, [én] junhum búol fárȧd, te vérüd hiollottya én junhum olélottya.	Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.	Szememből könny árad, Szívem kíntól fárad, Te véred hullása, Szívem alélása.
Vylag uila ga viragnak uiraga. keſeru / en. kynʒathul uoſ ſcegegkel werethul.	Világ világȧ, virágnȧk virágȧ, keserűen kínzatul, vos szëgekkel veretül!	Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!	Világ világa, Virágnak virága, Keservesen kínoznak, Vas szegekkel átvernek!
Vh nequem en fyon eʒes meʒuul Scege / nul ſcepſegud wirud hioll wyʒeul.	Uh nëkem, én fiom, ézës mézűl, szégyënül szépségüd, vírüd hioll vízől.	Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz.	Jaj nekem, én fiam, Édes, mint a méz, Megrútul szépséged, Vízként hull véred!
Syrolmom fuha / ʒatum therthetyk kyul en iumhumnok bel bua qui ſumha nym kyul hyul	Sirolmom, fuhászȧtum tertetik kíül, én junhumnok bel búa, ki sumha nim híül.	Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül.	Siralmam, fohászkodásom Láttatik kívül, Szívem belső fájdalma Soha nem enyhül.
Wegh halal engumet / egge dum illen / maraggun uro dum / kyth wylag felleyn	Végy hȧlál engümet, ëggyedüm íllyën, maraggyun urodum, kit világ féllyën!	Végy magadhoz engem, halál, egyetlenem éljen. Maradjon meg az én Uram, világ tőle féljen!	Végy halál engemet, Egyetlenem éljen, Maradjon meg Uram, Kit a világ féljen!
O ygoʒ ſymeonnok beʒʒeg ſcouuo ere en erʒem ez bu / thuruth / kyt niha egyre.	Ó, igoz Símëonnok bëzzëg szovo ére: én érzëm ez bú tűrűt, kit níha ígére.	Ó, az igaz Simeonnak bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét, melyet egykor jövendölt.	Ó, az igaz Simeonnak Biztos szava elért, Érzem e fájdalom-tőrt, Amit egykor jövendölt.
Tuled ualmun de num ualallal / hul yg kynʒaſſal / fyom halallal.	Tűled válnum, de nüm vȧlállȧl, hul így kínzȧssál, fiom, hȧlállȧl!	Tetőled válnom kell, de nem ily szörnyű valósággal, mikor így kínoznak, én fiam, halálosan!	Ne váljak el tőled, Életben maradva, Mikor így kínoznak Fiam, halálra!
Sydou myth theʒ turuentelen / fyom merth hol byuntelen / fugwa / huʒtuʒwa wklel / / ue / ketwe / ulud.	Zsidóv, mit tész türvéntelen? Fiom mért hol bíüntelen? Fugvá, husztuzvá, üklelvé, këtvé ülüd!	Zsidó, mit téssz törvénytelenül? Fiam miért hal bűntelenül? Megfogván, rángatván, öklözvén, kötözvén megölöd!	Zsidó, mit tész törvénytelen! Fiam meghal, de bűntelen! Megfogva, rángatva, Öklözve, megkötve Ölöd meg!
Kegug / gethuk fyomnok / ne leg / kegulm mogomnok / owog halal kynaal / anyath eʒes fyaal / egembelu ullyetuk.	Kegyüggyetük fiomnok, ne légy kegyülm mogomnok! Ovogy hȧlál kináȧl ȧnyát ézës fiáȧl ëgyembelű üllyétük!	Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!	Kegyelmezzetek meg fiamnak, Ne legyen kegyelem magamnak, Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával Együtt öljétek meg!

Források

• A magyar irodalom történetei, szerk. Szegedy-Maszák Mihály, 2007 internetes változat
• Mezey László: Leuveni jegyzetek az Ómagyar Mária-siralomról. It, 1971. 366.
• Martinkó András: Az Ómagyar Mária-siralom hazai és európai tükörben, Bp. 1988
• Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei, Bp., 1931
• Jakubovich–Pais: Ó-magyar olvasókönyv, Pécs, 1929
• Vizkelety András: „Világ világa, virágnak virága…" [Ómagyar Mária-siralom], Európa könyvkiadó, Bp., 1986

További információk

• Az Ómagyar Mária-siralom eredeti betűhű szövege és mai magyarra normalizált változata az Ómagyar korpusz vegyes rövid szövegei között (Ómagyar korpusz)
• Hangfelvételek (nyelvemlekek.oszk.hu) – archivált
• Hangfelvételek – meghallgatható
• Értelmezés (PDF)
• Magyar Folklórmúzeum
• Magyar Virtuális Enciklopédia
• Francia fordítás és a szöveg latin eredetije
• Ómagyar Mária-siralom angol nyelven – Bábel Web Antológia
• Vizkelety András: „Világ világa, virágnak virága…”: Ómagyar Mária-siralom. (Hozzáférés: 2010. október 5.)
• Énekes változat egy planctus dallamra (YouTube, Hozzáférés: 2017. október 22.)

Kapcsolódó szócikkek

• Gragger Róbert
• Muzslay István