Gyöngyösi István (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gyöngyösi István
Gyöngyösi István arcképe
Gyöngyösi István arcképe
Született 1629. augusztus 25.
Gyöngyösi-kastély
Elhunyt 1704. július 24. (74 évesen)[1]
Csetnek
Állampolgársága magyar
Foglalkozása költő, alispán, országgyűlési követ
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyösi István témájú médiaállományokat.

Gyöngyösi István (Radvánc, 1629. augusztus 25.Csetnek, 1704. július 24.) magyar költő, alispán, országgyűlési követ. 1664-es munkáján neve Gyöngőſi Iſtván írásmóddal szerepel.

Élete[szerkesztés]

Jómódú katolikus nemesi családból származott, gondos nevelésben és tudományos képzésben részesült. Szülei korán meghaltak, így magára maradva kénytelen volt gondoskodni saját megélhetéséről.

1653. január 4-én a rozsnyói tisztújítás alkalmával Gömör vármegye táblabírájának nevezték ki, 1658-ban pedig a füleki helyőrségnél lett segédbíró, id. gróf Koháry István főkapitánysága alatt. Ezen állásával nem volt megelégedve, fennmaradt levelében szűkös anyagi helyzetéről panaszkodik, s urától egy kis búzát kér segítség fejében.

1659-ben már nős volt – házasságkötésének pontos időpontja nem ismert – mert ekkor Gömör megye jegyzőkönyvében nemes Békényi Zsófia mint felesége van megemlítve. Első házassága nem volt különösebben szerencsés. Négy gyermeke született, ezek közül Gábor később királyi tanácsos és a szepesi kamara titkára lett.

Később Wesselényi Ferenc nádor mellé került titkárnak, s annak halála (1667) után is megmaradt posztján az özvegy úrnő mellett. Az udvari népség irigyen nézte Gyöngyösi felettébb kényelmes helyzetét, különböző koholt vádakkal rávette az özvegyet – Széchy Máriát – hogy távolítsa el az udvarából. Gyöngyösit 1668 elején balogvári kapitánynak nevezték ki, s hűséges szolgálata jutalmául megkapta Babaluska falut is.

Később Széchy Mária kiengesztelődött, és visszafogadta udvarába. Úrnője azonban állandóan gyanú alatt volt titkos lengyelországi összeköttetései miatt (Gyöngyösi az ő megbízásából 1668-ban valóban járt Lengyelországban a Lubomirszky hercegeknél peres ügyek miatt), a vizsgálat során azonban elsősorban belső emberére, Gyöngyösire terelődött a gyanú. Azzal vádolták, hogy ő is be volt avatva a Wesselényi-féle összeesküvésbe, vagy legalábbis tudomása volt róla: emiatt elfogták és Fülek várában bebörtönözték.

Gyöngyösi István arcképe a Vasárnapi Ujságban (1858)

Gyöngyösi ártatlan volt, 1670. november 11-én fogolytársaival kérelmet intézett a királyhoz, melynek következtében jótállás mellett kiszabadult. Azonnal Bécsbe utazott, hogy Széchy Mária kiszabadítása ügyében az udvari főhatóságoknál közreműködjön. Úrnője 1670 decemberében nyerte vissza szabadságát.

Az özvegy nádornétól 1674-ben vált meg végleg, és Krasznahorkaváraljára költözött. Kezdetben ügyvédkedett, később Gömör vármegye táblabírájaként dolgozott. Előbb élelmezési ügyekben járt el, ezután pedig a soproni országgyűlésen képviselte a megyét. Az 1683-ban Thököly Imre által hirdetett felső-magyarországi gyűlésre megyéje ismét őt küldte képviselőjéül. 1685. január 22-én Caraffánál járt, október 31-én pedig a katonai számoló bizottság tagja lett. 1686. november 22-én megválasztották alispánnak. 1687. szeptember 17-én a megyének a pozsonyi országgyűlésen való képviseletével bízták meg. Ekkor már olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy az alispáni állással több ízben kitüntették. Csak hét évi szolgálat után, 1693-ban válhatott meg a méltóságtól, ekkor is csupán idős korára való tekintettel.

Gyöngyösi ezután nyugalomba vonult, hogy csak a költészetnek éljen. 1695-ben jelen volt a Pelsőcön tartott tisztújításon. 1700. október 4-én ismét megválasztották alispánnak, mely tisztséget haláláig betöltötte.

Költészetét leginkább Ovidius tanulmányozása befolyásolta, Kovásznai Sándor egyenesen magyar Ovidiusnak nevezi.

Művei[szerkesztés]

A mű első kiadásának címlapja
  • Márſal Tárſolkodó Muranyi Venvs. Avagy Annak Emlekezete. Miképpen az Méltoságos Groff Hadádi Wesseleni Ferencz, Mágyar Orſzág Palatinuſſa akkor Füleki fő Kapitány, az Tékéntetes, és Nagyságos Groff Rimaszecſi Szecsi Maria Aſzſzonnyal, jövendőbeli hazaſságokrul való titkos vegezéſe által csudálatos képen meg-vette az hires Mvrany Varat. Iratot ugyán az ő Nágok, Komornikja, Gyöngőſi Iſtván által, nyomtatták Kassan, 1664 Eſztendőben.

Költeményének eszméje az 1644. évi regényes esemény hatása alatt fogamzott meg benne; az előszóban foglalt vallomása szerint nyomban hozzá is fogott költői földolgozásához és toldozgatta sokszor félbeszakasztott munkáját. További kiadásai: Kolozsvár, 1702. Buda, 1725, 1729, 1739, 1751, 1767 és hely n. 1775). Legjelentősebb munkáinak egyike.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]