Sztárai Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sztárai Mihály
Emléktáblája Gyulán
Emléktáblája Gyulán
Élete
Született időpontja nem ismert
Sztára
Elhunyt 1575
Pápa
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Fontosabb művei Az igaz papságnak tüköre
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztárai Mihály témájú médiaállományokat.

Sztárai Mihály (Sztára, ? – Pápa, 1575?) reformátor, evangélikus lelkész, énekszerző, a 16. századi magyar irodalom jelentős alakja.

Élete[szerkesztés]

Sztárai valószínűleg Sztárán (Zemplén) született; a ferences rendbe lépve, Sárospatakon kezdte és Padovában fejezte be tanulmányait. 1524 körül Palóczi Antal udvari papja lett Sárospatakon, akivel együtt részt vett a mohácsi csatában is.

1528-ban otthagyva a rendet, a reformáció tanait kezdte terjeszteni, előbb Sárospatakon, azután máshol is. 1544 tavaszától Laskón működött és hét év alatt folytonos küzdelemmel, sőt élete gyakori veszélyeztetésével Baranyában és Szlavóniában 120 protestáns egyházat alapított. Valószínűleg 1551-ben ellátogatott a Tiszántúlra, Debrecenben és Gyulán időzhetett huzamosabban. Az általa alapított egyházak számára 1553-ban a szuperintendensi hivatalt is szervezett, amit természetesen ő maga foglalt el. Ugyanezen évben tolnai lelkész lett; 1554-ben Szegedi Kis Istvánnak volt kénytelen átengedni a baranyai püspökséget; ő pedig a Tolna megyében és talán a Baranya megye északi részében levő egyházak kormányzását folytatta, míg 1558–ban visszament lelkésznek Laskóra, s újra előbbi kerületének jutott élére. Pár évvel később Pápán lett lelkész, ahonnan 1574 tavaszán Sopronba ajánlkozott magyar evangélikus prédikátornak, de ezt az állást nem nyerte el. Azonban ebben évben Pápáról mégis távozott, hogy hová, azt nem tudni. Csak annyi ismert még az életéből, hogy 1579-ban elüldözték hivatalából.[forrás?] Kilépve a szerzetesi rendből, Luther példáját követve ő is megnősült, feleségül vette Bánóczi István özvegyét. E házasságból származhatott az a Sztárai Mihály, akit szintén papi pályára nevelt, és akit később Pápa város egyháza hívott meg prédikátorául.

Művei[szerkesztés]

  • Comoedia de matrimonio sacerdotum. RMK I 24 . Kerekotzki Ferentz altal recte: Heltai és Hoffgreff, Cracoba recte: Kolozsvár, 1550
  • Cormoedia lepidissima de sacerdotio. Óvár, 1559
  • Az igaz papsagnac tikere. Krakkó, 1550 (Egyetlen példányának 3 levélből álló töredéke Toldy Ferenc könyvtárában egy XVI. századi erdélyi nyomtatvány fedeléből kiáztatva. Második kiadása: Magyar-Óvár, 1559. Egyetlen példány gróf Apponyi Sándor könyvtárában. Ism. Toldy F., Adalékok. Pest, 1870, I. 49. l.) A mű színpadra alkalmazott változatát 1911. október 7-én a kolozsvári Nemzeti Színház mutatta be a magyar drámatörténeti ciklus első előadásaként.
  • Achab Kyral Hytetlensegeröl es Illies Prophetanak meg feddeseröl valo szep Historia. Debrecen, 1574 (Megjelent a Hoffgreff-énekeskönyvben is. Kolozsvár, 1553-58. Újabb kiadásai. Debrecen, XVI. század és 1619).
  • Historia Cranmerus Thomas Érseknek az igaz hitben való állhatatosságáról. Debrecen, 1582 (Ezen verses historia 1560-ban volt írva. Egyetlen példánya Nagy István könyvtárában volt).
  • Historia de Vita beati Athanasy Alexandriae Episcopi fidelissimi. Authore Michaele Starino. U. ott, XVI. század. (A Fáy-könyvtárban Tibold-Daróczon és az MTA könyvtárában, az utolsó levél híján).

E nagyobb műveit kisebb szépirodalmi munkáival együtt Szilády Áron adta ki a Régi Magyar Költők Tára V. kötetében (1886).

Szenczi Molnár Albert följegyezte róla, hogy postillákat is írt, és a szentségek kiszolgáltatásának formáját szintén összeállította, de arról nem tesz említést, hogy ezek nyomtatásban is megjelentek volna.

Zeneszerzőként számos egyházi éneket komponált. Az általa szerzett zsoltárdallamok egy részét a reformátusok énekes könyvek máig tartalmazzák.

Emlékezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]