Baranya vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baranya vármegye (10001950)
Baranya vármegye címere
Baranya vármegye címere

Központ Pécs
Népesség
Népesség 352 478 (1910)
Nemzetiségek magyarok, németek
Földrajzi adatok
Terület 5 176  km2
Térkép
Baranya vármegye térképe
Baranya vármegye térképe
Baranya vármegye domborzati térképe
Baranya vármegye domborzati térképe
Baranya vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Baranya vármegye (szerbhorvátul: Baranja, németül: Branau, latinul: Baranyiensis, Baraniensis, Baranyensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délvidéki részében. A terület legnagyobb része ma a magyarországi Baranya megye része, míg délkeleti fele Horvátország része.

Földrajz[szerkesztés]

Baranya vármegye a Dráva alsó völgyszakaszának vidékén terült el az Alma folyó vonalától a Dráva Dunába való torkolatáig. Területei a Dráva mindkét partjára kiterjedt; északon a Zselic (ma Mecsek) erdőkig, délen a Pozsegahavasáig (ma Papuk hegység). Területének nagy részét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek.

A vármegyét keletről Bács-Bodrog, délről Verőce, nyugatról Somogy, északról Tolna, északkeletről pedig 1932-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék határolták.

A vármegyének két fontosabb folyója volt: a Duna és a Dráva. A területről eredő folyók, patakok a Zselic-Vashegy (ma Báni hegyek) tömbjéből déli irányba futva párhuzamosan völgyekre szabdalták a hátságot, a Duna és Dráva síkságán pedig holtágakban vesztek el.

A megye nyugati határát jelölő Alma folyó (ma Almás) jobb oldalról vette fel a somogyi Zselic felől határul szolgáló Karán patakot, dél felé folyva, majd a síkságot elérve halastavakat hozott létre, s medre alább közvetlenül a Drávába torkollott.

Az Almával párhuzamosan folyt az Okor vize (ma Bükkösdi víz), mely Okorvölgy falu környékén eredt; kiérve a hegyek közül jobbra a Gyűrű patakot, majd Okorág és a később Okorághoz csatolt Mónosokor alatt (ma Okorvíz a patak neve), innen keletnek fordult és egyesült az északkelet felől jövő Kőrös vízzel (ma Pécsi-víz).

Történelem[szerkesztés]

Baranya vármegye, hasonlóan a nyugati szomszédjához, Somogy vármegyéhez, egyike volt a legrégebben alapított magyar királyi vármegyéknek.

Baranya vármegye területe a római korban Alsó-Pannoniához tartozott. A népvándorlás és az avar birodalom bukása után a keleti frank birodalom dunántúli szláv hercegségének része lett. István király idejében a király a határvármegyék szervezésekor vármegye székhelyül Baranyavárat jelölte ki, melynek neve feltehetően az első ispánja nevéből ered.

A tatárjárás a megye területén is nagy pusztítással járt, magát Pécset is elpusztította. A veszteség azonban nem volt akkora, mint az Alföldön, mivel a megszállás itt kevesebb ideig tartott, s a lakosságnak módja volt arra, hogy az erdők és mocsarak közt elrejtőzzön. A legjobban a megye keleti sávja, a nagy hadiút környéke pusztult el, amelyen át Batu kán serege kivonult az országból.

A tatárjárás után a nagybirtokosok kővárakat építettek, és az elpusztult vidékeken is új nagybirtokosok jelentek meg, s megindult a telepítés is. Kővár épült ekkor többek között Pécsen, Pécsváradon, a Duna mentén fekvő Szekcsőn is.

A 16. században az Oszmán Birodalom elfoglalta a vármegyét, és megalapította a Mohácsi szandzsákot, ami egy török közigazgatási egység volt, székhelye Mohács. A 17. században Baranya vármegye területét bekebelezte a Habsburg Birodalom, majd visszakerült a Magyar Királysághoz. 1918-ban a vármegyét elfoglalták a szerb csapatok, és egy időre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság irányítása alá vonták (ld még: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság). Az 1920-as trianoni békeszerződés Baranya vármegye nagyobbik részét meghagyta Magyarországnak, kisebbik, délkeleti részét pedig Jugoszláviának ítélte. 1941-1945 között a vármegye területe kiegészült az elszakított résszel ("Baranyai Háromszög"), ám a világháború után Jugoszlávia visszaszerezte a területet. 1991-ben Horvátország függetlenné vált, azóta a délikeleti, elszakított rész Horvátországhoz tartozik.

Lakosság[szerkesztés]

  • A lakosság száma 1880-ban 293 414 volt. Közülük 147 474 magyar (50,26%), 97 475 német (33,22%), 32 328 szerb és horvát (11,02%) anyanyelvű volt.

1910-ben a vármegyének összesen 352 478 lakosa volt, ebből:

nemzetiségűnek vallotta magát.

Közigazgatás[szerkesztés]

A török hódoltság után eleinte a török közigazgatási beosztás maradt érvényben. Baranya vármegye határait Esterházy Pál nádor elnöklete alatt Somogy, Tolna és Baranya küldöttei az 1534. évi dicalis lajstrom alapján állapították meg. Ezzel elvesztek a Dráván túli falvak Baranya számára, mert 1534-ben az a régió már török fennhatóság alatt volt.

Baranya megye községneveit a községnevek rendezése során a Belügyminisztérium 1903. XII. 2.-i 113.225/II.30 sz. rendelete határozta meg. 1925. november 13-án a belügyminiszter a 113–850/1925. V. számú rendeletével elrendelte, hogy a „cz”-vel írt helyneveket a továbbiakban „c”-vel kell írni.

Baranya vármegye járásai[szerkesztés]

Baranyavári járás: 1736–1941. augusztus 15. Székhelye 1921. augusztus 31.-ig Dárda, 1921. szeptember 1.-1941. augusztus 15. között Villány. 1701–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt.

Baranyavári és Siklósi járás: 1693–1736 között. Székhelye Baranyavár. 1736-ban kettévált Baranyavári és Siklósi járásokra

Dárdai járás: 1941. augusztus 16. – 1944. december 31. között. Székhelye Dárda.

Hegyháti (korábban Mecsekháti) járás: 1736–1950. május 31. között. Székhelye Sásd. A továbbiakban neve Sásdi járás volt.

Mohácsi járás: 1693–1736 és 1775-től. Székhelye Mohács. 1983-ig fennállt.

Pécsi járás: 1693–tól. Székhelye Pécs. 1978-ig fennállt.

Pécsváradi járás: 1871–től. Székhelye Pécsvárad. 1966-ig fennállt.

Siklósi járás: 1736–tól. Székhelye Siklós. 1693–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt. 1983-ig fennállt.

Szentlőrinci járás: 1775–1950. május 31. Székhelye Szentlőrinc.

Villányi járás: 1941. augusztus 16.-1956. január 31. között Székhelye Villány. 1956-ig fennállt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]