Domb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A domb a hegynél alacsonyabb, a halomnál magasabb kiemelkedés, amelyet többnyire minden oldalról lejtők vesznek körül. (A halom és a hegy közti méret 30 méternél magasabb, de 200-300 méternél alacsonyabb kiemelkedést jelöl.) Jellemzően lejtős természetük miatt alapterületük viszonylag nagyobb; a dombtető pedig rendszerint nem egyetlen különálló, kiszögellő pontot jelent, hanem kiterjedtebb területet.

Magasságuk megállapításakor nem a térképen feltüntetett, tengerszint feletti (abszolút) magasságot, hanem a környezetükhöz viszonyított (relatív) magasságot veszik figyelembe. (Ezt például a szintvonalak segítségével lehet megállapítani.)

A kisebb magasság és a lejtős jelleg együttesen határozza meg a dombot. Alacsonyabb kiemelkedéseket is hegynek nevezünk azonban, ha környezetükből meredeken és eléggé feltűnően kiemelkednek (például Gellért-hegy, Tapolcai-medence tanúhegyei).

A dombok összességét, ha együttesen fordulnak elő, dombságnak nevezzük. Például Gödöllői-dombság, Somogyi-dombság, Dunántúli-dombság, Zalai-dombság, Szekszárdi-dombság.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]