Mecsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mecsek
A Keleti-Mecsek délről
A Keleti-Mecsek délről

Hely  Magyarország
Baranya megye,
Tolna megye
Legmagasabb pont Zengő (682 m)
Típus középhegység
Terület 500 km2
Elhelyezkedése
Mecsek (Magyarország)
Mecsek
Mecsek
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 10′, k. h. 18° 19′Koordináták: é. sz. 46° 10′, k. h. 18° 19′
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mecsek témájú médiaállományokat.

A Mecsek (horvátul Meček, németül: Metscheck) középhegység a Dél-Dunántúlon, Pécstől északra. Legmagasabb csúcsa a 682 m-es Zengő.

Elnevezése[szerkesztés]

A Mecsek elnevezés alapjául szolgáló személynév valószínűleg a Miklós rövidüléséből alakult ki, és eredetileg nem az egész hegységet, csak a Pécs fölötti Misina-tetőt jelölte.[1] Első írásos említése 1536-ból, Habsburg Mária magántitkárától, Oláh Miklóstól származik.[2]

Földrajz[szerkesztés]

A hegység látképe a Márévárból

A Mecsek 545 négyzetkilométernyi területéből a voltaképpeni hegyvidék 335 km2. Ásványkincsekben hazai viszonylatban gazdagnak mondható – főleg a mészkő, szén és uránérc készletei jelentősek. Délen a Pécsi-síkság, északkeleten a Völgység, nyugaton a Zselic határolja.[2]

Felosztás[szerkesztés]

A hegység morfológiailag három részre (Keleti-, Középső- és Nyugati-Mecsek), geológiailag két félre (Nyugati- és Keleti-Mecsek) tagolható.[3]

Magasabb hegycsúcsok[szerkesztés]

A Mecsek 500 métert meghaladó jelentősebb csúcsai:[2]

Hegycsúcs Magasság (m) Elhelyezkedése
Zengő 682 Keleti-Mecsek
Tubes 611 Nyugati-Mecsek
Hármashegy 604 Keleti-Mecsek
Jakab-hegy 602 Nyugati-Mecsek
Dobogó 594 Keleti-Mecsek
Borzas-tető 591 Keleti-Mecsek
Szószék 586 Keleti-Mecsek
Kis-Tubes 577 Nyugati-Mecsek
Somlyó 572 Keleti-Mecsek
Szamár-hegy 564 Keleti-Mecsek
Dögkút-tető 556 Keleti-Mecsek
Hárs-tető 545 Keleti-Mecsek
Csalán-hegy 536 Keleti-Mecsek
Misina 535 Nyugati-Mecsek
Rózsa-hegy 528 Nyugati-Mecsek
Cigány-hegy 524 Keleti-Mecsek
Somos-hegy 520 Keleti-Mecsek
Somos 510 Keleti-Mecsek

Geológia[szerkesztés]

Általában[szerkesztés]

A Mecsek Tisia részeként fejlődött. A Kárpát-medence öves szerkezeti felépítésében a dél-magyarországi egységhez, abban pedig a kaposfőkecskeméti kristályos pala, a mecsek–észak-alföldi perm-mezozoós, és a görcsöny–kelet-alföldi kristályos pászták övezeteibe tartozik, délről a mecsekalji diszlokációs öv (vagy MecsekaljaSzolnok vonal) egyértelműen határolja el a Görcsönyi-hegységtől, keleten a villány-szalatnaki mélytörés választja el a Duna–Tisza köze gránitos aljzatától. A Mecsek keleti előterében a legidősebb ismert fekűkőzetek paleozoós kristályos képződmények, metamorfitok és granitoidok alkotják. A szigetvári töréstől délnyugatra eső területen a metamorf összlet északnyugat-délkeleti csapású rögvonulatokban lelhető fel. A Mecsek geológiai értelemben szorosan összefügg a dél-baranyai szigetrögök néven ismert nagytektonikai egység többi tagjával. Ezek ősi hegységmaradványok, amelyek a Mecseken kívül a Villányi-hegység és a Geresdi- (vagy Mórágyi-) dombság.

Az alaphegység proterozoós vagy ópaleozoós üledékes eredetű metamorfitokból (kristályos palák, migmatitos gránit), intrúziós magmatestekből (gránit), felső karbon és perm kontinentális üledékekből, geoszinklinális (vegyesen tengeri és kontinentális kifejlődésű) eredetű mezozoós kőzetekből áll. Fedőhegységi sorozata hiányos, a paleogén csak nyomokban van, a neogén azonban teljes molassz rétegsorú.

Proterozoikum[szerkesztés]

A Mecsek térsége a proterozoikumban üledékgyűjtő medence (geoszinklinális) volt, amelyben magmás tevékenység is folyt. Az üledékes és magmás összletek első fázisban kata-metamorfitokká váltak még az asszinti ciklus előtt. A metamorfitok hőtengely menti migmatitosodás során gránittá alakultak (mórágyi-erdősmecskei gránit). A hőtengelyhez közeledve a migmatitosodás folyamatának különböző szakaszaiban képződött kőzetek találhatók. Emellett intruzív eredetű szienites gránittestek is vannak, például a szalatnaki gránit. Az intrúziók közelében epizónás és kontakt metamorfitok alakultak ki.

A mecseki fekű korának és genetikájának kérdése még nem teljesen tisztázott. A lehetséges verziók szerint a katametamorfitok és a gránit prekambriumi, és ezeket követik, de még mindig prekambriumiak az epizónás kőzetek. Más vélemény szerint az ófalui gránit és az ófalui fillites formációcsoport ópaleozoikumi, és az utóbbi fiatalabb, mint az előbbi. A radiometrikus datálások a herciniai (devon-karbon-perm) gránitosodást támasztják alá. Az egész övezetet a variszkuszi és az alpi mozgások során retrográd metamorf hatások is érték.

Paleozoikum[szerkesztés]

A Keleti-Mecsekben és a Mórágyi-rögben a kambriumtól a devonig változatlanul az ófalui fillitoid formáció képződése folyt, amelybe a szilurban a szalatnaki kovapala formáció nyomul be. A nyugati Mecsekben és a Villányi-hegységben az ópaleozoikum ismeretlen, a legrégebbi ismert sorozat a felső sziluralsó devon korú mecseki ultrabázit-szerpentinit formáció. A devonalsó karbon korú óherciniai orogén fázist a Mecsek környékén a mórágyi gránit formáció képviseli. A mórágyi gránit alapkőzetének migmatitosodása lehetett a proterozoikum során is, de legkésőbb az alsó karbonban kellett történnie, mivel a másodlagos, káliszomatózissal kísért gránitosodás az alsó karbon második felében volt.

A Mecsekben és környékén az újherciniai szakasz hegységképződési fázisaiban a lemezmozgás az első szakaszban – a permben – megint vulkanizmussal kísért üledékképződéssel jártak, a mecseki gránit és a korpádi homokkő határa élesen jelöli ki a perm kezdetét. Az ekkori üledékek nem, vagy csak gyengén metamorfizálódtak a későbbiek során. Jellemző kőzete a homokkő, később kavicsos homokkő, kavicskő, iszapkő, argillit, dolomárga, még később újra homokkő. Ezek többnyire állóvízi eredetűek, a szemcseméret váltakozása és az osztályozottság mértéke a tavat tápláló folyóvizek hordalékszállító potenciáljától függött. A perm közepén kvarcporfiros és kvarcporfirtufás kiömlési vulkanizmus tapasztalható.

A középső permben képződött a kővágószőlősi homokkő formáció kavicsköves, homokköves, iszapköves és argillites váltakozó rétegződésű összlete, amely a bányászható koncentrációjú uránércet tartalmazza.

Mezozoikum[szerkesztés]

Szénbánya külszíni fejtése Pécs mellett

A mezozoikum során az egész terület gyorsan süllyedt, körülbelül 8000 méter vastagságú üledékes és vulkanitos összlet képződött.

Triász[szerkesztés]

A mezozoikum a Mecsekben kőzettanilag a felső permben kezdődik a jakabhegyi homokkő formációval,[3] amely a Villányi-hegységben és az Alföld nagy részén is megtalálható, mindig diszkordanciával települ a korábbi permi képződményekre. Ez már önmagában jelzi a geoszinklinális területének növekedését, illetve annak egységesedését. Ez a folyamat a Tethys permi kinyílását mutatja.[3] A mozgások során először térszínemelkedésre került sor, ennek folytán a perm közepének kőzetei részben lekoptak, hamarosan azonban tengerelöntés következett, ekkor homokkő képződött, majd a homokos törmelék az alsó triászban fokozatosan karbonátos kőzeteknek (főleg dolomit) adta át a helyét. A sekélytengeri környezetet a sókőzetes (evaporitos) előfordulások mutatják.

Jura[szerkesztés]

Az alpi orogén idején (középső és felső triász) a dolomittal kezdődő, majd mészkőbe átmenő üledéksorozat a mélyülő tengermedencét mutatja. Az anisusi és ladini emeletek üledéke gazdag az ősmaradványokban, ezért a közel 600 méter vastagságú összlet biosztratigráfiailag jól datálható. Legfontosabb korjelzői az Entolium discites, Myophoria elegans, Coenothyris vulgaris, Paraceratites binodusos fajok, valamint a Pachycardia és Trigonodus nemek. A karni, nóri és raeti emeletek eltérnek a tipikus kárpát-medencei tengeri kifejlődésektől, újabb 5-600 méter vastagságú összletei mészkővel kezdődnek, majd átmennek kontinentális képződésű homokkőbe. A Villányi-hegység a ladini végén szintén kiemelkedett, üledékképződés nem folyt.

A raeti homokkő alkotja az alsó liász kőszenes összlet feküjét, és a sorozat konkordánsan települt. A homokkő képződése egy transzgresszió során átment tengeri homokkő és márga képződésébe, a kettő közti átmenetben jött létre a fekete kőszenes összlet. A foltos márga utáni képződmények már hasonlóak a középhegységi területekre, a bath emeletben vörös, gumós, ammoniteszes márga, majd mélytengeri tűzköves, kovás sorozatok képződtek.

A Villányi-hegységben a jura időszak nagyobb részén nincs üledék, a szársomlyói mészkő képződésével az időszak végén csatlakozott a mecseki kifejlődéshez.

Kréta[szerkesztés]

A kréta elején lezajló tenger alatti vulkanizmus a mecseki térséget a közép-alföldi ofiolit övezethez kapcsolja. Alkáli bazalt és fonolit vulkanitok ismertek a mecsekjánosi diabáz formációból. A Mecsektől kissé északra 1000 méteres vastagságot is eléri a bazalt, diabáz és gabbró kiömlési és a tufitos, tufás üledékes márga rétegződés. E vulkanizmus hozta létre a zengővárkonyi barnavasérc-telepet. A hauterévi és barrémi emeletekben szublitorális fáciesű konglomerátumok ülepedtek le gazdag faunával, köztük a Pecten atavus, Alectryonia macroptera, Toucasia carinata, brachipodák a terebratulidák és rhynchonellák közül. Részben heterópikus, részben izópikus kifejlődésű a magyaregregyi márga formáció agyagmárgája és márgás homokköve. Az ausztriai fázisban újabb vulkanizmus következett, apti és albai képződmények nem ismertek, mivel a szubherciniai fázis erősen kiemelte a területet.

Kainozoikum[szerkesztés]

A Mecsekből paleocén és eocén képződmények nem ismertek. A miocénben és pliocénben sziget volt, szórványos szárazföldi üledékekkel. A slír, agyag, agyagmárga sorozatokat az ottnangi emelet elején a gyulakeszi riolittufa, a végén a mecseki andezit töri meg.

Az alsó pannon emeletben csökkentsósvízi agyagmárga képződött, amibe időnként durva szemű abbráziós kavicskő és törmelékkő települ. A felső pannonban édesvízi hordalékok, majd a pleisztocénben lösz képződött.

Vízrajz[szerkesztés]

A Mecsek fő vízgyűjtője északon a Völgységi-patak, északnyugaton a Baranya-csatorna, délnyugaton a Pécsi-víz, délen a Vasas-Belvárdi-vízfolyás. Ezeket a Mecsek mintegy ezer forrása táplálja.

Éghajlat[szerkesztés]

A hegység klímájában mediterrán és kontinentális hatások egyaránt érvényesülnek. Az északi és déli lejtők között jelentős éghajlati különbség alakult ki. Az északi ill. magasabb területeken az éves csapadék mennyisége 800, a többi részen 700 mm. A népfényes órák száma évente 2000–2100, az évi középhőmérséklet 9–11°C.[3]

Élővilág[szerkesztés]

Flóra[szerkesztés]

Bükkerdő Óbánya közelében

A mecsek növényvilágát jellegzetessé teszi az a 20–30 olyan növényfaj, amely a Kárpát-medencében máshol nem él, valamint az a 13 különleges növénytársulás, amely csak itt fordul elő. A hegységben száznál több védett és fokozottan védett növényfaj él. Számos faj Európában itt éri el földrajzi elterjedésének északi határát, tehát a hegységtől északra nem (vagy csak nagyon szórványosan) fordul elő. Ilyen például az aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), a baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge (Asperula taurina ssp. leucanthera) és a majomkosbor (Orchis simia). A nevezetes bennszülött (endemikus) növények közül fokozottan védett, kiemelt természeti érték a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp. banatica). Ezek a fajok erőteljes balkáni színezetet adnak a Mecsek vegetációjának.

A Mecsek erdőségeit nagyrészt tölgyesek alkotják, amelyekbe az északi lejtőkön gyertyán keveredik. A déli lejtőkön jellemzőek a nagy kiterjedésű karsztbokorerdők és sziklagyepek. A magasabb tetőkön és az északi oldalakon szép bükkösök is vannak. A tölgyesekben gyakori a szelídgesztenye.

A Mecsekben mintegy 2000 töbör, vagy más néven dolina alakult ki. A hegység dolináiban, illetve egyéb élőhelyein a következő növények alkotnak növénytársulást: montán elterjedésű fajok: mezei juhar (Acer campestre), korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum subsp. gracile), farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), fekete békabogyó (Actaea spicata), podagrafű (Aegopodium podagraria), indás ínfű (Ajuga reptans), kányazsombor (Alliaria petiolata), medvehagyma (Allium ursinum), bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), kis bojtorján (Arctium minus), párlópimpó (Aremonia agrimonoides), foltos kontyvirág (Arum maculatum), erdei tündérfürt (Aruncus dioicus), olasz müge (Asperula taurina), gímpáfrány (Asplenium scolopendrium), aranyos fodorka (Asplenium trichomanes), zöld fodorka (Asplenium viride), nagy völgycsillag (Astrantia major), erdei hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), nadragulya (Atropa belladonna), erdei gyöngyköles (Buglossoides purpurocaerulea), kányaharangvirág (Campanula rapunculoides), keserű kakukktorma (Cardamine amara), hagymás fogasír (Cardamine bulbifera), bókoló fogasír (Cardamine enneaphyllos), Haller kövifoszlár (Cardaminopsis halleri), (Carex divulsa), lecsüngő sás (Carex pendula), bükksás (Carex pilosa), ritkás sás (Carex remota), erdei sás (Carex sylvatica), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), erdei madárhúr (Cerastium sylvaticum), vadcseresznye (Cerasus avium), aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), erdei varázslófű (Circaea lutetiana), erdei iszalag (Clematis vitalba), borsfű (Clinopodium vulgare), húsos som (Cornus mas), odvas keltike (Corydalis cava), európai mogyoró (Corylus avellana), cseregalagonya (Crataegus laevigata), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis), szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), csomós ebír (Dactylis polygama), farkasboroszlán (Daphne mezereum), keleti zergevirág (Doronicum orientale), északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana), pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), széles pajzsika (Dryopteris dilatata), hegyi pajzsika (Dryopteris expansa), erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), bíboribolya nőszőfű (Epipactis purpurata), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), sédkender (Eupatorium cannabinum), erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) európai bükk (Fagus sylvatica), (Festuca drymeia), óriás csenkesz (Festuca gigantea), salátaboglárka (Ficaria verna), erdei szamóca (Fragaria vesca), magas kőris (Fraxinus excelsior), sárga tyúktaréj (Gagea lutea), kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), erdei sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum), nagyvirágú kenderkefű (Galeopsis speciosa), ragadós galaj (Galium aparine), szagos müge (Galium odoratum), fodros gólyaorr (Geranium phaeum), nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), közönséges borostyán (Hedera helix), illatos hunyor (Helleborus odorus), nemes májvirág (Anemone hepatica), korábban (Hepatica nobilis), pettyes orbáncfű (Hypericum maculatum), pázsitos nőszirom (Iris graminea), szibériai nőszirom (Iris sibirica), erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides), magyar varfű (Knautia drymeia), kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), tarka lednek (Lathyrus venetus), tavaszi lednek (Lathyrus vernus), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), turbánliliom (Lilium martagon), erdei holdviola (Lunaria rediviva), (Luzula pilosa), vízi peszréce (Lycopus europaeus), egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), erdei szélfű (Mercurialis perennis), erdei csitri (Moehringia trinervia), egyvirágú kiskörtike (Moneses uniflora), madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), erdei madársóska (Oxalis acetosella), farkasszőlő (Paris quadrifolia), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), fehér sarkvirág (Platanthera bifolia), fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum), rezgő nyár (Populus tremula), szártalan kankalin (Primula vulgaris), vadcseresznye (Prunus avium), orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), csertölgy (Quercus cerris), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), gyapjas boglárka (Ranunculus lanuginosus), kúszó boglárka (Ranunculus repens), havasi ribiszke (Ribes alpinum), fehér akác (Robinia pseudoacacia), erdei rózsa (Rosa arvensis), havasalji rózsa (Rosa pendulina), borzas szeder (Rubus hirtus agg.), kövi szeder (Rubus saxatilis), erdei lórom (Rumex sanguineus), szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), enyves zsálya (Salvia glutinosa), fekete bodza (Sambucus nigra ), göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), piros mécsvirág (Silene dioica), zöldvirágú habszegfű (Silene viridiflora), keserű csucsor (Solanum dulcamara), rojtos tőzegmoha (Sphagnum fimbriatum), havasi tisztesfű (Stachys alpina), erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata), olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea), tyúkhúr (Stellaria media), gumós nadálytő (Symphytum tuberosum subsp. nodosum), pirítógyökér (Tamus communis), kislevelű hárs (Tilia cordata), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), ezüst hárs (Tilia tomentosa), hegyi szil (Ulmus glabra), nagy csalán (Urtica dioica), ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), (Veronica montana), erdei ibolya (Viola reichenbachiana).[4][5]

Fauna[szerkesztés]

Az itt élő kétéltűek és hüllők minden faja védett. A hegységen átvezető autóutak mentén néhol terelőhálókkal védik őket az elgázolástól. Az Orfűi-tavaknál és az Egregyi-víztározónál tavaszonta rendezett békamentő táborok önkéntesei ezrével mentik meg ezeket az állatokat.

A hegység néhány jellemző állata, rendszertani csoportok szerint:

Barlangok[szerkesztés]

A hegységben mintegy száz barlang található. A változatos alapkőzeten kialakult mészkőfelszíneket nagyrészt nemkarsztos kőzet borítja; a felszíni mészkő-kibukkanások összterülete csekély. Vannak a Mecsekben szurdokvölgyek, sorba rendeződött, tölcsér alakú, mély víznyelők és – kis számban – igazi karsztforrások.

A mecseki barlangok többségének járatai szűkek, aknáik kacskaringósak. Általában víznyelőként indulnak, és 20–30 méter után eltömődnek. Ilyen jellegű víznyelők táplálják az Abaligeti-barlangot csakúgy, mint a vízellátásba befogott orfűi Vízfő-barlangot, a Mánfai-kőlyukat és a Tettye-forrást is.

Különlegesek a Babás-szerköveknél a permi vörös homokkőben mállással kialakult üregek. Keletkezése miatt ugyancsak sajátos a miocén mészkőben, szivárgó vizek hatására létrejött Füstös-lik.

Az Abaligeti-barlang, a Mánfai-kőlyuk, a Mészégető-források barlangja, az orfűi Vízfő-barlang és a Spirál-víznyelő mind fokozottan védett.

Települések[szerkesztés]

Abaliget Apátvarasd Bakonya Berkesd Bodolyabér Bogád
Cikó Császta Cserkút Ellend Erdősmecske Erzsébet
Fazekasboda Feked Hidas Hird Hosszúhetény Husztót
Kárász Kátoly Kékesd Kishajmás Kismányok Kisújbánya
Kisvaszar Komló Kovácsszénája Kozármisleny Kővágószőlős Kővágótöttös
Lovászhetény Magyaregregy Magyarhertelend Magyarszék Mánfa Martonfa
Máza Mecsekjánosi Mecseknádasd Mecsekpölöske Nagykozár Nagymányok
Nagypall Óbánya Ófalu Orfű Oroszló Pécs
Pécsvárad Pereked Püspökszentlászló Romonya Szalatnak Szászvár
Szellő Szilágy Váralja Vékény Zengővárkony Zobákpuszta

Védett területek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983
  2. ^ a b c Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 496. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  3. ^ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 497. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  4. [http://ttk.pte.hu/biologia/phd/dolg/Batori_DI.pdf Flóra, vegetációszerkezet és ökológiai viszonyok a Mecsek hegység dolináiban]. ttk.pte.hu. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
  5. A mecseki dolinák és a környező területek flórájának kapcsolata. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]