Podagrafű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Podagrafű
Otto Wilhelm Thomé rajza a Podagrafűről, 1885
Otto Wilhelm Thomé rajza a Podagrafűről, 1885
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Aegopodium
Faj: A. podagraria
Tudományos név
Aegopodium podagraria
L.
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Podagrafű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Podagrafű témájú médiaállományokat és Podagrafű témájú kategóriát.

A podagrafű vagy köszvényfű (Aegopodium podagraria) Európában és Ázsiában elterjedt, árnyékos helyet, nedves laza talajt kedvelő növény.

Görög eredetű botanikai neve, Aegopodium, azaz "kecskeláb" a levél alakjára, a podagraria, "lábköszvény" a növény gyógyhatására utal, régen erre a betegségre alkalmazták.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa, Ázsia területén található. Árnyékos, félárnyékos helyet kedvelő növény. Nedves, vizes talajokon él. Hazánkban nyirkos és sziklás erdőkben gyakori faj. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él.[2]

Agresszív növésű faj, ami minden normál kerti talajban jól fejlődik. Laza, nedves talajon hamar nagy felületet beborít és a többi lágy szárú növényt is képes kiszorítani.[1] Tőosztással szaporítható.

Megjelenése[szerkesztés]

30–100 cm magas tarackos tövű évelő növény. Szára szögletesen barázdás, üreges. Levelei mélyen háromosztatúak, fiatalon üde zöldek. A levélkék ferdén tojásdadok, kopaszok vagy a fonákukon finoman pelyhesek, csipkés-fűrészes szélűek, petrezselyem illatúak.[3] Virágzata 12-20 sugarú összetett ernyő, virágai fehérek. Gallér- és gallérkalevelei rendszerint hiányoznak. A termés 3–4 mm hosszú, tojásdad. Május-júliusban virágzik.

C-vitaminban, A-vitaminban és fehérjékben gazdag.[4]

Felhasználása[szerkesztés]

Friss, virágzás előtti levelei salátaként, főzelékként fogyaszthatóak. Idősebb leveleinek íze a petrezselyemre hasonlít, így inkább fűszerezésre alkalmas. Köszvény, reuma, isiáz esetén külsőleg alkalmazható, az összezúzott szárát borogatás formájában a már említett panaszok meglétekor. A borogatás alkalmazható rovarcsípésekre is. Anyagcsere serkentő és gyulladáscsökkentő hatása miatt a teáját a böjti kúráknál is alkalmazták.[1]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 135. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  3. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 134. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  4. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 214. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források[szerkesztés]