Orfűi-tó
| Orfűi-tó | |
 | |
| Felül az Orfűi-, jobbra lent a Pécsi-tó | |
| Ország(ok) |
 Magyarország |
| Hely | Baranya megye |
| Elsődleges források | Vízfő-forrás |
| Települések | Pécs, Orfű |
| Elhelyezkedése | |
 Orfűi-tó
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 46° 08′ 34″, k. h. 18° 09′ 13″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 34″, k. h. 18° 09′ 13″ | |
Orfűi-tó
Pozíció Baranya megye térképén
| |
Az Orfűi-tavak egy mesterséges tórendszer, amely Pécstől kb. 10 km-re északnyugatra, a Mecsek északi-lábánál helyezkedik el.
A mintegy 5 km hosszú tórendszert négy tó alkotja: az Orfűi-tó, a Pécsi-tó, a Herman Ottó-tó, és a Kovácsszénájai-tó.
Az Orfűi tórendszert a Vízfő-forrás bő karsztvize táplálja. A vízellátást 32 km²-nyi karsztos vízgyűjtő biztosítja, mintegy 4,5 millió m³ évi jellegzetesen kalcium-hidrogénkarbonátos (CaHCO3) vízhozammal.
A tórendszer kialakításának terve még az 1960-as évek elején született meg. A terv célja a bővizű karsztforrás lehetőségeinek kihasználása, s ezzel egyidejűleg a tórendszerhez csatlakozó üdülőterületek létrehozása volt.
Elsőként az Orfűi-tó készült el 1962-re, mely 17 kataszteri holdnyi vízfelületével ekkor a tóvilágban a legkisebb volt. A tó Orfű és Mecsekrákos között fekszik. A gátakkal övezett partú tó mára már híres kirándulóközpont, a fürdőzők és horgászok paradicsoma lett.
A tónak, mint tározónak többirányú rendeltetése van. Az árvízvédelem, üdülő övezet, vízi sportok adottságainak megteremtése mellett a sporthorgászat is kiemelkedő szerepet kapott. A tó vízszintje 70 m-rel magasabban van a Balaton vízszintjénél, átlag mélysége 3,3 m. A tó mélységi tagozódása érdekes képet mutat a víz 44%-a 3-7 m mély, 56%-a 0-3 m közötti. A vízellátást 32 km²-nyi karsztos vízgyűjtő biztosítja, mintegy 4,5 millió m³ évi jellegzetesen kalcium-hidrogénkarbonátos (CaHCO3) vízhozammal.
A tó mellett Malommúzeum és örléstörténeti kiállítás nyílt, valamint egy erdészeti agancsgyűjtemény is látható itt. Egy szabadtéren elhelyezett vitrinben a hal mint élőlény és táplálék című kiállítást rendeztek be.
Források[szerkesztés]
- Dél-Dunántúl (ISBN 963-243-073-5)
