Gerecse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerecse
Gerecsei táj
Gerecsei táj

Hely  Magyarország, Komárom-Esztergom megye
Hegység Dunántúli-középhegység, Dunazug-hegyvidék
Legmagasabb pont Nagy-Gerecse (634 m)
Típus karszt
Terület 850 km2
Elhelyezkedése
Gerecse (Magyarország)
Gerecse
Gerecse
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 35″, k. h. 18° 24′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 35″, k. h. 18° 24′ 17″
Térkép
Nagyvasútállomásnál. Térkép. - Komárom-Esztergom megye, Tata.JPG
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerecse témájú médiaállományokat.

A Gerecse, illetve Gerecse hegység (gyakran hibásan Gerecse-hegység) röghegység a Dunántúlon, a Dunazug-hegység háromszög alakú, legnyugatibb része.

Átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km². Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 méter magas. Túlnyomórészt dachsteini mészkő, kisebb részben felső triász dolomit alkotja. Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag, márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkő barlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.

Fekvése[szerkesztés]

A Gerecse-vidék elhelyezkedése

A Vértestől délen a Tatai-árok, a Pilistől a Dorogi-medence (Dorog-Pilisvörösvár közötti árok), a Budai-hegységtől pedig a Zsámbéki-medence választja el. Nyugaton a Kisalföld peremvidékével határos. Az északi lejtője a Duna völgye felé meredeken végződik.

Részei[szerkesztés]

Nyugati-Gerecse[szerkesztés]

A Nyugati-Gerecse Neszmélytől délkeletre kezdődik, a 375 m magas Asszonyhegy és a 425 m magas Nagy-Somló rögeivel. Déli irányban a Hosszúvontató (450m), a Nagy-Dobó-hegy (424 m), az Agostyáni-hegy (441 m), az Öreg-Kovács (555 m), és a Hajagos (443 m) rögplatóival folytatódik. Tatabányától északra, a Csúcsos-hegy (369 m) területén a millenniumi [1] turul-emlékmű található. Tovább haladva emelkedik a Veres-hegy (341 m), majd a Nagy-Keselő-hegy. A vonulat északi és déli végében egy barlangot találhatunk. A Nagy-Somlóban fekvő barlang tengerszint feletti 390 m magasságban nyílik, ennél ismertebb a tatabányai Kő-hegy Szelim-lyuk nevű barlangja.

A Középső- vagy Magas-Gerecse[szerkesztés]

Római kori vörösmárvány-bánya a Nagy-Pisznicén

A Tardos-Vértestolnai medencétől keletre a Haraszt-heggyel kezdődik, amely 281 m magas. Tőle keletre fekszik a Berzsek-hegy (399 m), melynek márga- és mészkőbányája a cementgyártásra ad lehetőséget. Az itt bányászott vöröses színű mészkövet tardosi vörösmárványnak szokták a köznyelvben nevezni. Dél felé haladva a Nagy-Eménkes (526 m), a Nagy- és a Kis-Pisznice (544 m, illetve 525 m), a Nagy-Gerecse (634 m), a Fehér-kő (525 m), a Bánya-hegy (360 m), és a Fekete-kő (362 m) a legmagasabbak. Ehhez a vonulathoz tartozik még a Somberek (409 m), a Lukas-kő (355 m), a Szenék-hegy (400 m) és a Bősomlyó (346 m). Ezen a vidéken található a Gerecse legnagyobb barlangja, a Pisznice-barlang.

A Keleti-Gerecse[szerkesztés]

A bajóti Öreg-kővel (375 m) kezdődik. Itt található a Jankovich-barlang nyílása. A híresebb és jelentősebb csúcsok a területen a Dorog melletti Nagy-Gete (457 m), a bajnai Őr-hegy, az Öreg-hegy (360 m), a gyermelyi Gyarmat-hegy (340m) és a zsámbéki Nyakas-hegy (324m).

A Déli-Gerecse[szerkesztés]

A Vértestolnai-, a Héreg-Tarjáni-medence és a Szentlászló-víz völgye választja el a hegység fő tömegétől. Első tagjai a keleti irányban szép panorámát nyújtó Pes-kő (400 m), a Baglyas-hegy (438 m), és a Somlyóvár (448 m). Utolsó tagjai a meredek lejtőjű Zuppa-hegy (385 m) és a Lóingató-hegy (303 m).

Éghajlata[szerkesztés]

Gerecse

A hegység elhelyezkedéséből adódóan, az időjárási megfigyelések szerint, a térség csapadékát adó frontok zöme a Tata-Szár vonalon halad végig, gyakran szárazon hagyva a tatabányai, déli kitettségű hegyoldalakat. Néhány jellemző éghajlati paraméter:

  • Átlagos évi csapadék: 604 mm
  • Csapadék április-szeptember között: 345 mm
  • Téli hőmérsékleti átlag: 2,8 °C
  • Téli hőmérsékleti minimum: −13,9 °C
  • Tavaszi hőmérsékleti átlag: 12,5 °C
  • Nyári hőmérsékleti átlag: 18,5 °C
  • Évi hőmérsékleti átlag: 9,5 °C
  • Januári középhőmérséklet: −1,4 °C
  • Júliusi középhőmérséklet: 20,4 °C (Ez a terület déli, délnyugati kitettsége miatt magasabb az átlagnál.)
  • Két hőmérsékleti átlag különbsége: 21,8 °C
  • A terület átlag napfény tartalma: 1980 óra
  • A téli napok száma átlagosan: 23-35 nap
  • Zord napok száma: 10-18 nap

Talajviszonyai[szerkesztés]

Az erdőgazdasági táj területén, a talajképző tényezők hatására, legnagyobbrészt az erdőtalajok alakultak ki, azonban az erózió következtében jelentős területet foglalnak el a váztalajok. A löszön képződött sötét színű erdőtalajok közül a humuszkarbonát talajok és a rendzinák találhatók, melyek sekély termő réteggel és magas (8-as) pH értékkel rendelkeznek.

Vízrajza[szerkesztés]

A főleg triász karbonátos kőzetekből felépülő Gerecse hegység nyugat és észak felé, a Kisalföld medencéjének irányában nagy törésvonalak mentén a mélybe süllyed. A hegység peremén még felszínen lévő mészkőképződmények már 1000 méter körüli mélységben találhatóak. A lezökkenő karbonátos rögök egy-egy tagja sasbérc jelleggel azonban még a felszínen van, illetve annak közelében van Tata és környékén. A hegység karsztos felszínén beszivárgó víz az erózióbázis szintjén bővizű forrásokban bukkant a felszínre. A források a Keleti-Gerecse, majd a Központi-Gerecse felől fokozatosan áttevődtek a Nyugati-Gerecsébe, az erózióbázis változásának megfelelően. Jelenleg a Nyugati-Gerecse a fő megcsapoló helye a területnek. Tatán igen bővizű források fakadtak. Pl.: Fényes forrás (20 000 m³/nap). A tatabányai, oroszlányi és dorogi bányászat tevékenységének hatására a karsztvízszint nívó a 80-as évek elejéig fokozatosan, de drasztikusan apadt (115 mBf-ig). Napjainkban a karsztvízszint fokozatosan áll helyre a szénbányászat válságának, és a csapadékosabb időjárásnak hatására. Várható a régen elapadt források újraéledése Fürst Ádám hidrogeológus szerint.

Természeti értékek[szerkesztés]

Barlangok[szerkesztés]

353 barlang vált ismertté a Gerecséből egy 1994-es összesítés alapján. Közülük 17 helye nem beazonosítható, 14 pedig megsemmisült. Így 322 barlang található jelenleg a hegységben. Ezekből 6, a Jankovich-barlang, a Keselő-hegyi-barlang, a Lengyel-barlang, az Öreg-kői 1. sz. zsomboly, a Pisznice-barlang és a Szelim-lyuk fokozottan védett. A leghosszabb barlang a Keselő-hegyi-barlang, a második leghosszabb a Pisznice-barlang, a harmadik leghosszabb a Lengyel-barlang a területen. Legmélyebb a Keselő-hegyi-barlang, második legmélyebb a Lengyel-barlang, harmadik legmélyebb a Keselő-hegyi 11. sz. barlang. Egy másik összesítés szerint 443 barlang nyílik a Gerecsében. [2] [3]

Növényzete és állatvilága[szerkesztés]

A Gerecse növényzete és állatvilága változatos. A tetőket mészkedvelő cseres, tölgyes karszterdők borítják. A cserjék között gyakori a pukkanó dudafürt, a tölgyek alatt a tavasszal virágzó hunyor és az őzsaláta. Jégkorszaki reliktum (maradványfaj) a magyarföldi husáng.

A Turuli-parkerdő jellemző növénytársulásai[szerkesztés]

Sajmeggyes – molyhos tölgyes karsztbokorerdő[szerkesztés]

Csertölgy (Quercus cerris), mezei juhar (Acer campestre), virágos kőris (Fraxinus ornus), bibircses kecskerágó (Euonymus), molyhos tölgy (Quercus pubescens), sajmeggy (Cerasus mahaleb), fagyal (Ligustrum vulgare), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), egyvirágú gyöngyperje (Melica), őzsaláta, nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), magyar szegfű (Dianthus pontederae), egyenes tisztesfű, sarlós gamandor, rezgőfű, angolperje (Lolium perenne), franciaperje (Arrhenatherum elatius), csenkesz (Festuca valesiana), csomós ebír (Dactylis), taréjos csormolya, ebfojtó müge (Asperula), aranyhere (Trifolium), macskafarkú veronika (Veronica spicata), mezei zsálya (Salvia pratensis), csabaíre vérfű, fátyolos nőszirom (Iris).

Karsztos sziklagyep[szerkesztés]

Apró nőszirom (Iris pumila), hatsoros varjúháj (Sedum), bablevelű varjúháj, prémes gyöngyperje (Melica), deres csenkesz (Festuca), sárga kövirózsa (Sempervivum), kunkorgó árvalányhaj (Stipa), hegyi gamandor, farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), tavaszi hérics (Adonis vernalis).

Képek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]