Kőfejtő gejzírürege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kőfejtő-gejzírürege szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kőfejtő gejzírürege
Hossz0 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 160 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus ismeretlen

A Kőfejtő gejzírürege részben lefejtett barlang, amely a Tihanyi-félszigeten található. A barlangrom a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén helyezkedik el.

Leírás[szerkesztés]

Az Aranyháztól körülbelül 200 méternyire, délnyugatra lévő, majdnem teljesen lefejtett, kis méretű forráskúp maradványában található. A Belső-tótól mintegy 500 méternyire, délre, körülbelül 160 méter tengerszint feletti magasságban van.

A barlangrom mai méretei egyeznek a Halász Árpád által közölt adatokkal, csak a cserjék sűrű szövevénye tette még kevésbé hozzáférhetővé. A vegetáció körülbelül 50 év óta növi be, mert a Pávai-Vajna Ferenc által közölt fényképen még növénymentes. A barlangmaradványban ugyan oldásnyomokat már nem sikerül felismerni, de néhány milliméteres, nagyjából gömbös formájú mészkonkréciók sokaságát igen. E mészkonkréciók nagyon hasonlítanak a hideg vízi borsókövekhez. Talán feltételezhetjük, hogy a barlang kialakulásának volt hideg vízi fázisa is. A kör alaprajzú barlangmaradvány kitöltésének a feltárása talán újabb ismereteket is adna. Csekély jelentőségű barlangrom.

A Kőfejtő gejzírürege név 1987-ben bukkant fel az irodalomban. Előfordul az irodalmában 3/2-barlang (Eszterhás 1984), 3/4-barlang (Eszterhás 1987), Aranyház szomszédságában lebontott gejzírkúp ürege (Eszterhás 1987), az Aranyház szomszédságában lebontott gejzirkup ürege (Eszterhás 1984), Kőfejtő gejziritürege (Eszterhás 1989), Kőfejtő-gejzirürege (Eszterhás 1984), Kőfejtő gejzirürege (Eszterhás 1983), Tihanyi kőfejtő gejzirürege (Bertalan 1958), Tihanyi Kőfejtő gejzirürege (Eszterhás 1984) és Tihanyi kőfejtő gejzírürege (Kordos 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangot, helyesebben annak a romját Pávai-Vajna Ferenc (1931) említette először. Ő azt írta „...félig lebontott gejzírkúp, ürege tölcsérszerű, benne oldási nyomok”. Az írásához fényképet is mellékelt a barlangromról. Bertalan Károly (1958, 1972) a lefejtés előrehaladottabb állapotáról számolt be „...részben lefejtették, roncsa még látható volt a harmincas években.” Halász Árpád (1967) a vizsgálódásának ideje szerinti méretét is megadja: „kb. 1 méter magas, 1 méter mély, 5 méter széles”. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy Tihanyban, az Aranyház mellett lévő, kőfejtéssel megbontott forráskúpban, hidrokvarcitban van a hidrotermális eredetű üreg. El van zárva odagördített sziklákkal. A kéziratban négy tanulmány alapján lett feldolgozva. Majd Eszterhás István (1983, 1987) vette lajstromába. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel egy névváltozata és egy térképen van a helye feltüntetve.

Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett, öt méter hosszú, ismeretlen mélységű, valamint le van fejtve. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban az van írva, hogy gejziritben jött létre, ismeretlen méretű és le van fejtve. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 16 darab írás megjelölésével. A 440. tétel nem említi, a 439. említi. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]